Komolyan, össze fogom állítani Murphy konzuli törvénykönyvét (Mktv.).

Korábban is írtam már ilyesmikről, hát ma megkaptam megint. Olyan dili volt az ügyfélfogadáskor, hogy még. Kezdetnek 45 vízumkérelem, aztán egy amerikai házaspár által örökbefogadott magyar kislánynak állampolgárság igazolás és útlevélkérelem, egy magyar származású kanadainak szintén állampolgárság megállapítás, születés anyakönyvezés és útlevél, illetve ami még ehhez előtte kell: az 1977-ben elhunyt magyar édesapja házasságának és halálának utólagos anyakönyvezése, vagyis nem kevesebb, mint 5 adatlap kitöltése magyarul. Találjátok ki, ki töltögette ki. A kanadai kizárva, egy szót sem tud magyarul...
És mindeközben berontott 2 hiperpigmentált bolgár állampolgár, hogy őnekik most azonnal kell egy holttest tranzitengedély, meghalt egy rokonuk, viszik haza temetni, itt áll a kocsi a ház előtt a koporsóval, és még a románokhoz is be kell menniük 12-ig... És persze mindeközben csörögnek a telefonok is ezerrel, úgyhogy ment minden ahogy a csövön kifér.

A fentiek talán így definiálhatók normatíve:

1.§ A konzulátuson a heti bejövő ügymennyiség 80%-a egy ügyfélfogadási napra koncentrálódik.

Fogom folytatni a tudományos vizsgálódást a konzuli munka törvényszerűségeiről, úgyhogy Murphy konzuli törvénykönyve (a továbbiakban Mktv. :)) a jövőben bővülni fog. Reszkessetek! :)

A napról még annyit, hogy ma egész edzésen Izával harcoltunk (ketten voltunk csak és 2 abszolút újonc, akiknek kb. az alapállást kellett tanítani), szegényt eléggé ledaráltam, de azért tanulságos volt, mert párszor alábecsültem és nagyon otromba hibákat is csináltam. Gyakorlatnak nagyon jó volt.

A magyarországi látogatók száma a mai napon megugrotta az 500-at, a németországiaké pedig az 50-et. Össz-látogatószámban közelítjük a 900-at (momentán 893), a NeoCounter beüzemelése óta. Csak így tovább :)

Mint látjátok nem írtam tegnap, este mással voltam elfoglalva, de menjünk szépen sorjában.
Hétfő reptér - legnagyobb meglepetésemre minden komplikáció nélkül és rekordsebességgel. Leginkább valószínűleg azért, mert a gépet még a régi terminálra tették. De azért örültem. :)

A délelőtt viszont tragikus hírrel indult: haláleset Sosnowiecben. Egy ott dolgozó magyar hölgy szombaton el akart ugrani hétvégére Zamośćba. Késve ért az állomásra, és megpróbált felugrani a már mozgó vonatra - beesett a vagon és a vágány közé. Azonnal kórházba vitték, de már késő volt, másnap meghalt. Egyedül volt kinn Lengyelországban, a családja nem tudott semmiről.
Az ilyen tragikus esetek a konzuli munka legnehezebb feladatai. Felkutatni az elhunyt családját, adott esetben értesíteni őket. Azonosítani a holttestet. Intézkedni a holttest elszállítása, a temetés ügyében. Nehéz és embert próbáló dolgok...
Ebben a konkrét ügyben külön komplikáció is fellépett: az illető - mint kiderült - magyar-ausztrál kettős állampolgár volt, és az ausztrál nagykövetség is megkapta az értesítést. Szerencsére az ausztráloknak véletlenül tudomásukra jutott a kettősség, ezért kapcsolatba léptek velünk (Diane, a konzul, amúgy is jóbarát :)). Az a mi csatornáinkon is kiderült közben, hogy az áldozatnak Magyarországon nem volt bejelentett lakcíme, állandóan külföldön él - Ausztráliában... Így a család (idős édesapa) értesítésének kellemetlen feladata az ausztrál hatóságokra hárult, az ügyintézés nagy részével együtt. A mi részünkről pedig nagyrészt Krakkó járt el - engem csak érintőlegesen érintett a téma, azon túl hogy kisegítettem Krakkót (ahol a titkárnő épp szabin, a sofőr pedig hivatalos ügyintézésen Varsóban volt - szegény Kati épp egyedül tartotta a frontot, ráadásul betegen, amikor nyakába szakadt egy ilyen ügy, persze, Murphy...)

Este pedig volt alkalmam személyesen is megbeszélni a dolgokat Diane-nal: fél nyolckor a konzuli testület soros vacsoráján.
A helyszín: Villa Nuova étterem, "pálmaház-terem" (üvegtetővel fedett terasz néhány hordózott pálmával és egyéb egzotikus növényzettel). Program: jó kaja, finom bor (olasz), jó társaság :), beszélgetés (az új brazil kolléganő megdicsérte a portugálomat, amin nem győztem csodálkozni :)), illetve meghívottként Laitinen Frontex (EU határőrizeti ügynökség, ha valaki nem tudná :) főigazgató előadása az ügynökségről. Ami az EU-n kívüli kollégáknak (köztük Kabalannak, aki az egészet szervezte :)) biztos nagyon érdekes volt, de mi EU-sok már az unalomig ismertük a témát (Laitinen mindezt már elmondta nekünk EU konzuli ülésen és egyéb fórumokon is), úgyhogy az asztal hátsó részén, ahol csoportosultunk, volt némi pusmogás. :)))
De aztán jött a kaja: előételnek valami különleges, színes pástétom friss kenyérrel, majd a lényeg: sült füstölt lazacszelet rizzsel és zöldségkörettel (és citrommal, nyami), hozzá az a bizonyos olasz bor (Laura szakvéleménye szerint jobb nevű), az egész végén pedig vaníliafagylalttal bolondított "szarlotka", vagyis almás sütemény.
Mindehhez remek környezet (Wilanówban, a kastély szomszédságában, egy nagy kert közepén álló villa az étterem - jártam már itt párszor, az ukrán nagykövetség minden évben itt rendezi a többszáz fős nemzeti ünnepi fogadásokat, olyankor az egész kert is tele van pavilonokkal és sátrakkal), profi kiszolgálás - és meglepő módon nem egészen a csillagzatig srófolt árfekvés.

Úgyhogy az összértékelés részemről: **** (melegen ajánlott)

Ami pedig a mai napot illeti, az leginkább papírmunkával telt, felterjesztésekkel, idióta mai határidős feladatokkal, ahol a kellő infó beszerzéséhez szüskéges lengyel megfejtőket napok óta nem lehetett telefonvégre kapni - az utolsó egy órában sikerült, szinte véletlenül, mindkettőt, így kissé kapkodva készültek el az anyagok. És emellé a múlt heti 97 vízumot is ma nyomtattuk.
Még délben pedig elmentünk a kollégákkal az értekezlet után szemügyre venni a leendő új kulturális intézetet. Egyenlőre puszta betonfalak, júniusban kezdődik az építkezés. Ezzel az új intézettel amúgy tisztelt kormányzatunk jó néhány bicskát kinyitott a zsebemben (kezdve a vonatkozó nemzetközi szerződés módosítása körüli több éves tökölődéssel és a szokványos inkompetencia-tobzódással a kulturális tárcánál), de a legnagyobbal most. Nem érdekel hogy ki olvassa, ezt akkor is leírom, mert ordító disznóság.
Közbeszerzés az új intézet kivitelezésére, két pályázó: egy lengyel, aki itt van helyben, ismeri az ingatlant és a terveket, reális árat ajánl. És egy magyar, aki otthon van, sose látta az épületet, sem a terveket, emellett a lengyelnél 30 millióval drágább árat ajánl, és állítólag még felszámolás alatt is áll, vagy legalábbis csőd szélén. Viszont haver.
Természetesen a magyar cég nyer, amelynek a vezetője az abszolút pofátlanság netovábbjaként még ott helyben, a minisztériumban, az eredményhirdetés után, azonnal odamegy a lengyel cég képviselőjéhez, és felkéri, hogy az alvállalkozójukként, az őáltaluk kért összegért, ugyan csinálja már meg a munkát. A 30 millió különbözet pedig megy a nyertes zsebébe, munka semmi.

HÁT A JÓ ÉDES K. ANYÁTOKAT!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!
(És nem kérek elnézést!)

Megszorítás, leépítés, adóemelés, vizitdíj, kórházbezárás, gázáremelés, merthogy nincs pénz semmire, romokban a költségvetés? ERRE MEG VAN PÉNZ, MI?????? A haverokra?

Na, megyek is inkább aludni, mert ha rágondolok, máris törni-zúzni lenne kedvem a kulturális minisztérium házatáján... :(((

Hát, úgy látszik nem kopogtam le elég erősen tegnap...

A Spybot S&D-t meg felejtsétek el. Arra jó, hogy jelzi a problémát, de a megoldásban már nem ennyire tuti. Nekem többszöri futtatás után is azt jelezte, hogy kijavította a hibát - közben meg egy frászt. Mint kiderült, a saját rezidens programja nem engedélyezte a registry átírását, mivel kiírta volna a spybot újraletöltő modulját a fertőzött fájlból. Ma kétszer is leteszteltem, letiltott Internettel, az eredmény ugyanaz volt: elvileg kiírtva, de újrafuttatáskor megint megtalálta a program. Végül aztán elegem lett, és brutálisabb módszerhez nyúltam: egy laza mozdulattal töröltem a 3 fertőzött kulcsot a registryből. Ez biztos módszernek bizonyult: most már a Spybot S&D sem jelez, a fertőzésnek pedig reggel óta végre semmi nyoma.

Hiába a remek programok, kézi favágós módszerek rulez :))

Mint látjátok, 3 napja nem írtam, és ennek elég súlyos oka volt: egy elég csúnya vírusfertőzés. Mármint nem bennem, hanem a számítógépemen. :) Igazából nem is vírus volt (a víruskereső nem is szúrta ki), hanem egy alattomos kis spybot. Mivel pedig a Spybot Search & Destroy-t kb. 2004 óta nem frissítettem, nem szúrta ki elsőre az sem, sem a (szintén kb azóta nem frissített) Ad-Aware. Szerencsére így beteg géppel is le tudtam szedni egy új verziójú SpyBot S&D-t, és azzal sikerült 2 napi munkával, többszöri nekifutásra kiírtani a fertőzést (lekopogom - legalábbis remélem). Úgyhogy az elmúlt napok egy jelentős hányada telt el az ezzel kapcsolatos bosszankodással - a nyavalyás spybot vagy négyszer írta vissza magát az elvileg már megtisztított rendszerbe. Most már elvileg feketelistára tette a Spybot-SD rezidens az újratermelődési folyamatát, remélem nem lesz gond vele. Ilyenkor irigyellek Kinc a Linuxos laptopodért... :)))

Egyebekben amúgy a péntek volt érdekesebb nap, egy államtitkári látogatással és ügyvédekkel való tárgyalással fűszerezve. Személyügyileg kissé nehezen menedzseltük: én az államtitkárral tárgyaláson, a helyettesem Iván vidéken, a nagyköveti titkárnő Hajni szabin, úgyhogy Kati meg elvileg a titkárságon, helyettesíteni. És eközben ügyfélfogadás: ki lenne lenn a konzulin? Végül megbeszéltük még tegnap, hogy Kati lemegy, és majd Péter ül be a titkárságra. Erre Péter ma reggelre lebetegedett, kész, kakukk... Ez az eredmény ha amolyan jó pengeélentáncolósra leépítünk egy hivatalt: elég egy embernek kiesni, és máris meg vagyunk lőve... Katit végül leküldtük, a titkárságon meg nem volt senki, hiába csörgött a telefon. Sorry, ez van.

Persze jött konzuli ügyfél is, mondjuk egy szavam sem lehet, mert szólt előre. Viszonylag bonyolultabb közjegyzői okiratot kiváltó konzuli okirat kellett neki(k). Szerencsére nagyrészt megcsináltam előre, de így is volt vele meló, az ügyfeleknek meg kellett várniuk, amíg végzünk az államtitkárral, szerencsére csak 10 perccel azelőtt érkeztek.

Délután elmentem vívni, a pénteki harcolós edzésekhez képest kevesen voltunk, összesen 6-an, úgyhogy dupla csörték voltak. 10-ből csak kettőt nyertem, ami kissé idegesített, mert 3 másikat 5:4-re buktam el. Viszont az egyik nyertes az aktuális lengyel női párbajtőr csapat országos bajnoki ezüstérmes Agnieszka ellen volt, ami azért szép. De azért így sem az igazi a formám mostanában... :s

Aztán hazajöttem, és spybot-írtás ezerrel, ma pedig dettó.

A takarítás maradt holnapra... :s

Hát ma kb. a nagykövet személyi titkárát játszottam egész nap. Találkozók, vidéki utak szervezése, egyeztetése, telefonok, udvarias válaszlevelek hogy igen, ott lesz a nagykövet úr, nem, nem tud sajnos részt venni...
Nyertem jövő péntekre egy utat Lesznoba, az ottani lengyel-magyar baráti társaság jubileumi ünnepségére. 6 óra út oda, egy 2 órás ünnepség, 6 óra út vissza. Hogy mennyire szerencsés vagyok ezzel, azt remélem érzékelitek. A legújabb verzió szerint meg is szállunk ott, és csak szombaton jövünk vissza - szegény sofőrnek nem lenne elég pihenőideje... Az én pihenőnapomnak mondjuk amúgy is lőttek volna akkor, mert az a szombat elvileg munkanap, bár nem hiszem hogy a többi kollégának végül be kellene majd menni. Az ilyen áthelyezett munkanapoknak külföldön semmi értelme - mivel az itteniek nem dolgoznak, amúgy sem lehet semmit elintézni. Ezt pedig eddig mindig bölcsen felismerte a misszió vezetése, és mindenkit hazaengedtek. Hát engem nem fognak most...
Májusban pedig lehet, hogy a főnök Szczecinbe és Poznańba tervezett útját összevonjuk, és akkor is én megyek majd vele. Ami remek - majnem egy hét... Kééész... Rám jár a rúd mostanság ezekkel a vidéki akciókkal... :s

Mindemellé durr, ma délelőtt 97 vízumkérelem az irodától. Eddig január óta összesen 210 volt, úgyhogy ma egy nap alatt másfélszeresére ugrott a vízumforgalmunk. Hozzá a posta behozott 2 csomag megtalált magyar okmányt. Az egyikben csak egy útlevél volt, ami a könnyebbik eset, a másikban viszont egy egész övtáska - benne egy millió okmánnyal, papírral, cetlivel, és a golyóstolltól a csavarhúzóig mindenféle cuccal. Erről ugyebár részletes kimutatás, felterjesztés... Viszont ennek kapcsán örült a májam, mert nemes bosszút álltam a Konzuli Főosztályon. Egy ideje ugyanis úgy csomagolják otthon a futárposta borítékokat, hogy kb. atombombát kell rájuk dobjak ahhoz, hogy ki tudjam őket nyitni. 3 réteg vastag barna ragasztószalaggal kétszeresen, légmentesen körbetekercselt borítékok érkeznek mostanában otthonról, amikbe sehol sem tudom beerőszakolni a papírvágó kést vagy az ollót, így mindig azon parázva vágom szét a borítékot a nagyollóval, hogy most vajon hány beérkező okmányt vagdalok épp szét vele együtt. Hát most megkapták: mivel az övtáska nem fért bele semmilyen kaliberű borítékba, csomagolópapírba csomagoltam, és amúgy emberesen körbeküldtem az egészet a legvastagabb és legragacsosabb fajta széles barna ragasztószalaggal. Nesztek! Kölcsön kenyér visszajár. :)))

Este edzésen egyéni kontra csapat verseny volt, én nyertem Wojtek, Iza és Tadek ellen, csoportban pedig lenyomtuk Izát és Wojteket. Tadek szintén megnyerte a maga körét, ami annyiban meglepő, hogy ő a legzöldebb fülű jelenleg a csoportban. Viszont tehetséges (bár nagyon elvarázsolt gyerek) - az első 2 menetben lenyomtam, de aztán kiismert kissé és az ő körében 5:5 lett az arányunk. Komolyabban kell vegyem a jövőben...

Hazaérkezésem után aztán röpke egy óráig beszélgettünk (bár kissé egyoldalúan ;) Anyukámmal telefonon, majd jöttem írni Nektek. Mit meg nem tesz az ember a olvasóiért... ;)

Kinc, köszi azt a bizonyos e-mailt ;), Anya, Neked meg csak ugyanazt mondom amit telefonon is: vágj bele! :)))

Na elég belőlem mára ;)

(Remélem Nektek is tetszik ez a kis óra itt balra. Illik a sablonhoz, nemde? :))

Itt van a tavasz Varsóban. Virágban áll az összes fa - minden fehér tőlük. Süt a nap és még a madarak is dalolnak. Tényleg nagyon szép. Majd teszek be néhány képet... :)

Egyébként minden szempontból átlagos napom volt, talán leszámítva, hogy este az edzésen tőrben megnyertem mindhárom csörtémet, Karolina, Wojtek és egy Łukasz nevű új fiú ellen, aki állítólag vívóedzői kurzusra jár. Hát, ha belőle lesz edző, akkor rám akár kajak rám bízhatják a válogatottat is... :)

A végére még küldök Nektek egy kis zenét, mert már rég tettem: Loreena McKennitt - a 'Mystic's Dream' és a 'Santiago'. Fantasztikus. Az első kissé lassan indul be, de az elejével együtt egész, hallgassátok végig. Zseniális. A második pedig hódolat a középkori Spanyolországnak, helyesebben a Córdobai Kalifátusnak. Keresztény tematika, arab hangszerelés, zsidó dallam. Akkoriban még ők voltak a toleránsak, és mi a fanatikusok. Fordult azóta a világ...




Egyébként pedig olvassátok Kincet! Kötelező! :)))

Elég intenzív hétvégém volt.
De még mielőtt belevágnék, néhány közérdekű hirdetés.

----------------------------------------------------------------------------------------------------------------
----------------------------------------------------------------------------------------------------------------


----------------------------------------------------------------------------------------------------------------
----------------------------------------------------------------------------------------------------------------

A másik: Németország dobogós! :)
Jelen sorok írásakor 27 letöltéssel a németországi olvasók állnak a dobogó 3. fokán, a 4. helyre szorítva a régóta biztos harmadik Luxemburgot. Babos G.-nek bele kell húzni... :) Emellett jön föl az USA is mint a talajvíz, már 20 letöltésük van - ez még csak az 5. helyre elég. :)

Na de akkor lássuk a hétvégét.

Emberek, totál le vagyok fáradva.
Ráadásul nem túl nagy eredménnyel, mert a mai kerületi bajnokságban a kemény 9. helyet sikerült elcsípnem. Ha ma is sikerült volna levernem Michałt mint szerdán, akkor 6. lehettem volna. Nem sokon múlott: 4-4 után volt még egy szimultánunk, és csak utána vitt be egy találatot, amivel nyert. Így a 10 csörtémből csak 3-at nyertem meg, 4 már elég lett volna a 6. helyre. 3-at viszont 3-an is megnyertünk, és ebből a háromból nekem volt a leggyengébb találati arányom. Mindegy, ez van. Panaszkodni így sincs okom. :) Amúgy meg egy ilyen bajnokság ugyanannyira társasági esemény is, mint sportesemény. Egy csomót lehet ilyenkor hülyülni. :) És most tényleg majdnem mindenki ott volt, eljöttek olyanok is, akik nem indultak, csak a társaság kedvéért.

Az imént pedig meglepve olvastam a neten, hogy a Crulic-ügy (lásd a tegnapi postot) további hullámokat vet: a román külügyminiszter tényleg belebukott, ma beadta a lemondását. Nem ártana itthon és otthon is példát venni róla: így kéne egy miniszternek eljárni, ha az ordító inkompetencia a tárcája háza táján tragédiához vezet. Nem gondoltam volna, hogy valaha is Romániát kell majd példaként állítanom remek politikai elitünk elé, ebből is látszik hová jutottunk... :s (Sajtólink itt.)

A hivatal dolgairól annyit, hogy ma a határőrség és a rendőrség összevonásából összehozott hibrid (nem is tudom mi a hivatalos neve, határrendőrség? segítség! :)) egy remek lépése miatt kellett ügyintéznem: egy iraki (!) állampolgárt engedtek belépni Ferihegyen a schengeni terminálra, úgy hogy nem volt semmilyen schengeni se magyar vízuma, még reptéri tranzit sem, csak egy lengyel LTV-je. Ez még hagyján, leellenőrizték, regisztrálták, és méltányosságból beléptették a másik terminálra (átszállt Varsó felé), de az LTV-jét viszont nem pecsételték le a beléptető bélyegzővel. Később persze itt Varsóban sem pecsételte le senki, mert ugye a schengeni övezeten belülről érkezett ide. Amikor pedig már itt Varsóban igazoltatták, és megmutatta a "szűz" lengyel vízumot, teljes joggal kérdezte tőle a lengyel hatóság, hogy akkor hogyan került is ő  tulajdonképpen egyáltalán ide, ha nem léptették be sehol? Amikor elmondta, hogy Pesten léptették be, akkor meg az agyas fakabátok hozzám küldték, hogy pecsételjem le neki én a vízumát. Mintha a konzulátuson lenne ferihegyi határőrségi beléptető bélyegző, a konzul pedig fejből tudná mindenkiről, hogy hol és mikor lépett be Magyarországra. Végül hosszas telefonos és e-mailes utánanézegetések és ellenőrzések után egy igazolást tudtam adni neki, hogy Ferihegyen lépett be, csak elfelejtették lebélyegezni, bocsi...

Kicsit ciki néha amikor ki kell álljak az ügyfél elé, hogy bocsi, igaza van, elcseszték a kollégák... :s

Ui.: A NeoCounter szerint Németország holtversenyben Luxemburggal dobogós. Kinc és Bálesz kitesz magáért :). Aktivizálódik Belgium is (hajrá hugi! :)), a londoni, new yorki és nairobi kollégáknak pedig üzenem, hogy nyugodtan kommenteljenek is, itt a blogban, arra való a "hozzászólások" link, hogy ne e-mailben kelljen kommentelni. :))
Ui2: aki esetleg nem tudná honnan származik a cím, kattintson ide. :)

Ma a napom jó része azzal telt, hogy hivatalból kicsit utánakapartam egy friss nemzetközi afférnak, ami minden konzul számára tanulságos lehet: a Crulic-ügynek.

Dióhéjban összefoglalva: egy román állampolgárt (a fent említett Claudiu Crulic) lopás vádjával előzetesbe helyeztek Krakkóban tavaly ősszel. Kezdettől tagadott mindent, de mivel a vallomásai kissé ellentmondásosak voltak, emellett pedig - pont lopási ügyek miatt - volt már dolga a lengyel igazságszolgáltatással, bevágták előzetesbe.
Crulic ártatlannak vallotta magát, a letartóztatás elleni tiltakozásul éhségsztrájkba kezdett, kérte a román konzulátus értesítését, és hogy a konzul menjen el hozzá. Ezek után nem történt semmi, Crulic pedig 4 hónap éhségsztrájk után végletesen legyengült állapotban január közepén kórházba került, másnap pedig meghalt.

Ma este csoport-háziversenyen 5:4-re lenyomtam Michałt párbajtőrben!!!!!! Yeah!!!
És emellett megnyertem 6-ból 5 csörtémet, de ez csak a 3 helyre volt elég, mert az első meccsemen kikaptam Wojtektől. A csúcson körbevertük egymást (én levertem Michałt, Michał Wojteket, Wojtek meg engem), a lányokat és Tadeket pedig mindhárman lenyomtuk, úgyhogy a bevitt találatok száma számított, és ebben csak 3 lettem, Wojtek győzött. De Michał legyőzése önmagában is óriási fegyvertény nekem.
Örüljetek velem :)

Ma elvoltam "nyájam" egy idős tagjánál, egy 92 éves néninél, aki ráadásul nagyon szegről-végről, de rokonom is (vagyis egy rég meghalt rokonunknak volt a második felesége). A néni nyugdíjasként évek óta rendszeres ügyfelem, életbenléti igazolás kell neki minden évben a Magyarországról érkező nyugdíja miatt.
Amikor megérkeztem, az első 2 évben a néni még maga kocogott be hozzám a hitelesítésért. De most már néhány éve a fia jön értem, és kivisz a Varsó melletti szeretetotthonba a nénihez. Akit ugyan csak évente egyszer látok - annál drámaibban feltűnő a leépülése. Tavaly még megismert, beszélgettünk, aláírta a papírt. Idén már a fiát sem ismerte meg, nemhogy engem. Aláírás helyett pedig rajzolgatni kezdett a papírra, végül a fia vezette a kezét, amikor az előrelátóan elkészített másolatot "aláírta". Beszélni nem beszélt már egyáltalán. A fia, miután visszavitt, azt mondta, reméli jövőre jobb állapotban lesz a mama - valószínűleg belül ő is azt gondolta amit én, hogy ez ennél jobb már nem nagyon lesz, sőt... Örüljünk, ha jövőre is kell még majd mennem hozzá életbeléti igazolást felvenni. És nem más jellegű dokumentumot kell majd intézni helyette...

Ilyenkor gondolok bele, mit is tehet az emberrel a kor. Mert Tadeusz bácsikám ugyan még a néninél is idősebb 4 évvel, mégis 100%-os szellemileg, minden apróságra emlékszik, és (úgy-ahogy, bottal) de jár is. A nagymamám is teljesen tiszta a maga 89 évével, és ő is jár. De hogy én is ilyen szerencsés leszek-e, vagy ennek a néninek a sorsára jutok majd, nos elég kétesélyes...

Szerencsére ez még arrébb van, nem ez a problémakör a mindennapi kenyerem :)

Ui. A cím egy lengyel mondás, magyar fordításban: "az öregség nem öröm, a koporsó nem inkubátor".

Ma reggel bejárta a hír a lengyel médiát, hogy Ewa Kopacz lengyel egészségügyi miniszter asszony (foglalkozására nézve orvos) ma reggel munkába menet egy baleset szemtanúja volt. Azonnal kiugrott a páncélozott miniszteri limuzinból (a beosztott kormányőrök minden tiltakozása ellenére), odarohant, és elsősegélyben részesített egy sérültet, amíg odaértek a mentők.

Basszus, miért van az, hogy egy Molnár Lajosról vagy Horváth Ágnesről ezt nem tudom elképzelni sem???

:(

Már 4 napja, hogy Kinc kiutazott Németországba.
Kinc drága, ha olvasod ezt (márpedig biztos olvasod, nem hiszek akkora véletlenekben, hogy a Live Traffic Feed által jelzett bonni olvasók épp véletlenül most aktivizálódott érdeklődő Hansok és Trudik lennének :)), akkor légyszi adj valami életjelt, valami mailt vagy smst, köszi! :) [NEM HISZEM EL!!! EBBEN A MÁSODPERCBEN JÖTT MEG AZ SMS-ED AMIKOR EZT ÍRTAM!!!!! És még mondja valaki hogy nincs telepátia...]

Amúgy pedig hajrá Bálesz és Kinc, a NeoCounter szerint a németországi letöltések száma örvendetesen gyarapszik, jelen sorok írásakor 17 letöltéssel még az 5. helyen álltok, HUN és POL mellett LUX és Babos G még beelőz Benneteket 24 (hajrá G! :), az USA (és Nagyi :)) pedig 18 kattintással, de ha így megy tovább hamarosan negyedikek, aztán talán még dobogósok is lesztek. Az első 2 hely nem túl reális nektek, bár ki tudja. ;)
Mindezen a statisztikázáson felbuzdulva amúgy most gyorsan megnéztem a keresőstatisztikát is, és aszerint az elmúlt 30 napban a legtöbben Gúnár barátunkra és az általa rendezett darabra voltak kíváncsiak a blogból, különféle kombinációkban 22-en keresték - gondolom az 5 svédországi olvasó is ennek köszönhető.

Na de térjünk a mai napra.

Egy Tadeusz bácsikámnál elköltött vasárnapi vacsorával (ami köztudottan igénybe veszi az ember teljesítőképességét) súlyosbított, cserkészkörben töltött hétvége (borzalmas idő és kevés érdemi tevékenység + többszáz km vezetés) után egy hétfő csakis fárasztó lehet, ezt azt hiszem leszögezhetjük. Akkor is, ha ez a hétfő amúgy laza.
Ehhez képest ma a reptéren kezdtem, ami már csak azért is érdekes volt, mert reggel kinézve az ablakon alig láttam a szemben lévő házat, olyan tejfelszerű köd gomolygott a városban. A reptérre indulás előtt felhívtam a Malév-irodát, hogy biztos jön-e a gép. Mondták hogy persze, már elindult, tuti jön. Ehhez képest a reptéren (miután hosszas bolyongás után megtaláltam az új terminál megnyitása miatt elköltöztetett szolgálati bejárót) egyből azt közölték velem, hogy a gép tuti nem jön, merthogy semmi sem jön. Vagyis ha jön is, az 100% hogy nem száll le ilyen ködben. Így aztán vártam. Mint ahogy - mint utóbb kiderült - a gép is, Varsó felett körözve. 40 perc ücsörgés (részemről) és körözés (a gép részéről) után aztán végül felszállt annyira a köd, hogy a gép végül leszállt, én pedig lerendeztem hivatalos teendőimet a személyzettel. Az ügyfélfogadásnak persze lőttek, de szerencsére csak egy ügyfél jött addig, és őt Kati le tudta rendezni.
Aztán jött a meló (sok papírmunka), többek közt egy otrombán meghamisított magyar születési anyakönyvi kivonatról rántottam le a leplet egy lengyel anyakönyvi hivatal kérésére. Az elkövető vélhetőleg a hiteles fordítás költségét kívánta megspórolni, ezért "lengyelesített" egy magyar anyakönyvi kivonatot, és megpróbálta beadni a lengyel anyakönyvi hivatalnak, hogy ő Pesten lengyel nyelvűt kért, és adtak is neki. Hát jelentem, a lengyel anyakönyvesek ennyire azért nem hülyék, hozzám fordultak. A hamisítvány annyira otromba volt, hogy elképesztő. Egy csomó helyen meghagyták a magyar eredetit, ahol átírták lengyelre, ott teljesen eltérő tipográfiát használtak, emellett az eredeti magyar felirat nyoma is látszott mögötte (ez már egy vacakabb PhotoShop-pal is kiküszöbölhető lett volna). Az aláírás és a bélyegző pedig hajszálpontosan egyezett a magyar eredetin lévővel. Tisztelt elkövető, ha esetleg olvasnád ezt, mielőtt nekiállsz közokiratot hamisítani, légyszi legalább nézz utána, hogyan kell ezt profin csinálni, és ne nézz mindenkit magad körül tollas hátú kis csipogó teremtménynek, köszi szépen.
Ebéd természetesen wujek jóvoltából megoldva :)

Este pedig edzés - viszonylag elméleti ezúttal, de így is megtette a magáét.

Jó éjt mindenkinek, megyek ágyba dőlni.

Gondolom otthon már mindenki mindent elmondott a kormányválságról, az SZDSZ szekrényeiből kipotyogó menetrendszerinti csontvázakról, a kisebbségi kormányzásról, Fletó esélyeiről a 2010-ig trónon maradásról ésatöbbi, és biztos nagyon okosakat is mondtak. Én innen a távolból követve az eseményeket nagyon szerencsésnek érzem magam, hogy nem kellett mindezt végighallgatnom, még így is épp elég elkeserítő, hogy csak az Interneten követem úgy-ahogy a dolgokat.
Mindenesetre ilyenkor előtör belőlem a publicisztikai és az elemzői véna, és nem állom meg, hogy ne oltogassam egy kicsit én is a mi kis közéleti homokozónkat. :)