Már 4 napja, hogy Kinc kiutazott Németországba.
Kinc drága, ha olvasod ezt (márpedig biztos olvasod, nem hiszek akkora véletlenekben, hogy a Live Traffic Feed által jelzett bonni olvasók épp véletlenül most aktivizálódott érdeklődő Hansok és Trudik lennének :)), akkor légyszi adj valami életjelt, valami mailt vagy smst, köszi! :) [NEM HISZEM EL!!! EBBEN A MÁSODPERCBEN JÖTT MEG AZ SMS-ED AMIKOR EZT ÍRTAM!!!!! És még mondja valaki hogy nincs telepátia...]

Amúgy pedig hajrá Bálesz és Kinc, a NeoCounter szerint a németországi letöltések száma örvendetesen gyarapszik, jelen sorok írásakor 17 letöltéssel még az 5. helyen álltok, HUN és POL mellett LUX és Babos G még beelőz Benneteket 24 (hajrá G! :), az USA (és Nagyi :)) pedig 18 kattintással, de ha így megy tovább hamarosan negyedikek, aztán talán még dobogósok is lesztek. Az első 2 hely nem túl reális nektek, bár ki tudja. ;)
Mindezen a statisztikázáson felbuzdulva amúgy most gyorsan megnéztem a keresőstatisztikát is, és aszerint az elmúlt 30 napban a legtöbben Gúnár barátunkra és az általa rendezett darabra voltak kíváncsiak a blogból, különféle kombinációkban 22-en keresték - gondolom az 5 svédországi olvasó is ennek köszönhető.

Na de térjünk a mai napra.

Egy Tadeusz bácsikámnál elköltött vasárnapi vacsorával (ami köztudottan igénybe veszi az ember teljesítőképességét) súlyosbított, cserkészkörben töltött hétvége (borzalmas idő és kevés érdemi tevékenység + többszáz km vezetés) után egy hétfő csakis fárasztó lehet, ezt azt hiszem leszögezhetjük. Akkor is, ha ez a hétfő amúgy laza.
Ehhez képest ma a reptéren kezdtem, ami már csak azért is érdekes volt, mert reggel kinézve az ablakon alig láttam a szemben lévő házat, olyan tejfelszerű köd gomolygott a városban. A reptérre indulás előtt felhívtam a Malév-irodát, hogy biztos jön-e a gép. Mondták hogy persze, már elindult, tuti jön. Ehhez képest a reptéren (miután hosszas bolyongás után megtaláltam az új terminál megnyitása miatt elköltöztetett szolgálati bejárót) egyből azt közölték velem, hogy a gép tuti nem jön, merthogy semmi sem jön. Vagyis ha jön is, az 100% hogy nem száll le ilyen ködben. Így aztán vártam. Mint ahogy - mint utóbb kiderült - a gép is, Varsó felett körözve. 40 perc ücsörgés (részemről) és körözés (a gép részéről) után aztán végül felszállt annyira a köd, hogy a gép végül leszállt, én pedig lerendeztem hivatalos teendőimet a személyzettel. Az ügyfélfogadásnak persze lőttek, de szerencsére csak egy ügyfél jött addig, és őt Kati le tudta rendezni.
Aztán jött a meló (sok papírmunka), többek közt egy otrombán meghamisított magyar születési anyakönyvi kivonatról rántottam le a leplet egy lengyel anyakönyvi hivatal kérésére. Az elkövető vélhetőleg a hiteles fordítás költségét kívánta megspórolni, ezért "lengyelesített" egy magyar anyakönyvi kivonatot, és megpróbálta beadni a lengyel anyakönyvi hivatalnak, hogy ő Pesten lengyel nyelvűt kért, és adtak is neki. Hát jelentem, a lengyel anyakönyvesek ennyire azért nem hülyék, hozzám fordultak. A hamisítvány annyira otromba volt, hogy elképesztő. Egy csomó helyen meghagyták a magyar eredetit, ahol átírták lengyelre, ott teljesen eltérő tipográfiát használtak, emellett az eredeti magyar felirat nyoma is látszott mögötte (ez már egy vacakabb PhotoShop-pal is kiküszöbölhető lett volna). Az aláírás és a bélyegző pedig hajszálpontosan egyezett a magyar eredetin lévővel. Tisztelt elkövető, ha esetleg olvasnád ezt, mielőtt nekiállsz közokiratot hamisítani, légyszi legalább nézz utána, hogyan kell ezt profin csinálni, és ne nézz mindenkit magad körül tollas hátú kis csipogó teremtménynek, köszi szépen.
Ebéd természetesen wujek jóvoltából megoldva :)

Este pedig edzés - viszonylag elméleti ezúttal, de így is megtette a magáét.

Jó éjt mindenkinek, megyek ágyba dőlni.