Ma utazom haza.

Még alszom addig 6-7 órát talán. :)) Mindenesetre most lettem teljesen kész a pakolással. Ahogy lenni szokott, az utolsó nap egy dili volt. Voltam a melóban is, búcsúzkodtam és elhoztam a cuccaim, aztán még dobozt keresgéltem az utolsó pillanatban az összes utamba eső boltban (szerencsére találtam valamelyest - nem sokat, de épp elég lett), kis pakolás, aztán újra meló, problémák az adatok lementésével a számítógépemről, rohanás egy pendrive-ért a boltba, aztán este még búcsúlátogatás wujeknél, pakolás, Fritz és Kinc utolsó cuccainak átszállítása az új helyre, aztán vissza és azóta is pakolás ezerrel.
A végére kis blogolás, csak Nektek, hogy még Tőletek is elbúcsúzzam - a gépet majd reggel szedem szét.

Cursum perficio, pensum feci. :)

Külképviseleti ténykedésem, és vele együtt ez a blog is, legalábbis jelen fejezete, ezennel véget ér.

Ha nem bírom majd blogolás nélkül, és otthon is lesz folytatás, akkor itt, ennek a posztnak a végén megadom majd a linket.

Köszönöm hogy olvastatok, sziasztok!

...merthogy már egy ideje gyakorlatilag csak pakolok.
Egész hétvégén pakoltam (kivéve, hogy vasárnap még én képviseltem a kövit egy Szent István-napi misén a varsói Szent István templomban - búcsúnapi nagymise, utána kínálás, én meg tűkön ültem, mert várt a cucc), aztán ma bementem az utolsó teljes munkanapomra, már az utódommal együtt, átadni a hivatalt. A reptéren indítottam, amivel még lehúzták rólam az utolsó bőrt a kollégák, mert még mindig én vagyok itt az egyetlen akinek reptéri belépője van. A repülőre felszállván kisebb sokk-ként (hogy a fenébe kell ezt írni???) ért, hogy a pilóta úgy elsőre "szebb jövőt!"-tel köszönt. Hát, mostanság már ez lenne a módi Magyarországon? Amikor én onnan eljöttem, még senkinek sem jutott volna eszébe egy ismeretlen embernek nyíltan így köszönni... Kicsit változott otthon a világ asszem...
A kövire aztán azzal mentem be, hogy ez az utolsó napom, majd itt nyugodtan elszöszölök az átadás-átvételi jegyzőkönyvvel, eligazítom az utódomat, aztán ebédidőben lépek pakolni. Hát ehhez képest ügyfél ugyan nem jött, de bent várt 2 fax, mely szerint újabb 2 honfitársunkat csukták le a hétvégén Lengyelországban, egy sakálrészegen furikázó kamionost (ami sztenderd), valamint egy kisebbségit sejtető vezetéknevű csókát, aki egy flex segítségével vágott épp lyukat a Brico áruház csarnokának bádogtetejébe Białogardban, betörési célzattal, őt is tetten érték. Ez utóbbiról ráadásul kiderült, hogy nemrég Németországban szintén lecsukták, felteszem hasonló okból. Úgy látszik kiengedték, ami hiba volt, mert a rkoma arrébb ment egy országgal, és folytatta amit elkezdett. És ugyanolyan bénán, mert itt is lebukott. Balfácán. Így aztán a nyugodt átadás-átvételből nem lett semmi, még én írtam haza 2 faxot (vissza is telefonáltak Pestről hogy "ne mondod hogy megint" - nem csoda, 12 napon belül már a hetedik magyart ültetik itt le, ez kifejezetten nagy invázió).
Végül aztán megebédeltünk Szabolccsal (utód), és délután összehoztuk a jegyzőkönyvet, aztán a sztenderd munkaidő végén léptem le és jöttem haza - pakolni. Szerencsére egy idő után megjött Agár és Meli (régi ismerősök otthonról akiknek "last minute" szállást adtam a dobozok közt, tegnap este érkeztek és holnap reggel lépnek), akik besegítettek a pakolásba és ezzel hihetetlen nagyot lendítettek a készültségi fokomon. Még Kinc leendő kecójába is átvittünk együtt egy újabb autónyi cuccot, ami nekem egyedül vagy 6 forduló lett volna fel a másodikra - így 2 fordulóból megoldottuk, nekem már csak 1 forduló marad holnap, amikor Fritzet és néhány egyéb utolsó maradék cuccot viszek majd át. Hálám életük végéig üldözni fogja őket. :)
Most pedig ülök és blogolok a visszhangzó szobában, ahol a gépen kívül már szinte semmi sincsen. Közeleg az idő, amikor mindez véget ér, és kezdődik valami új. Hogy megírom-e azt is blogban, azt még nem tudom...

Nem tánciskola, hanem valami sokkal büdösebb... :)

Na ki tudja? (A részvételi feltételek a szokványosak :))

Teraz że za parę dni stąd wyjeżdżam, uświadamiam sobie, jak ja kurczę kocham to bryzdkie, socrealistyczne, fantastyczne, szare, zielone, moje miasto. I jak ja lubię tu żyć, i jak mi będzie brakowała Warszawa.
Jeżdżę po ulicach, oglądam słoneczne zielone uliczki Sadyby, mosty, parki, kamienice przy Kruczej, MDM, Pałac Kultury... Wczoraj przeszedłem przez cuchnące podziemia Dworca Centralnego, i pomyślałem że tak, ten smród, to dla mnie paradoksalnie element tożsamości miasta, jedno z niewielu "namacalnych" detali, które pozostały takie same od czasu mojego dzieciństwa do dziś, i łączą się nierozłącznie z moim życiem. A takich elementów jest tu coraz mniej - prawdopodobnie jeśli za parę lat tu wrócę, tego zapachu też już nie będzie, mają przecież przebudować cały dworzec. Prawdopodobnie za parę lat nie będzie też już starych tramwajów 13N, ani Ikarusów... Następne skrawki dzieciństwa znikną w bezdennej otchłani czasu.
Kiedy tu przyjechałem, wszędzie odczuwałem, jak bardzo zmieniła się Warszawa od czasów mojego dzieciństwa. Teraz jednak, może dlatego, że właśnie ją opuszczam, odczuwam silnie właśnie ciągłość pomiędzy różnymi etapami mojego tutejszego życia. W końcu to miasto, w którym spędziłem dokładnie jedną trzecią mojego dotychczasowego życia.
Wszyscy moi koledzy, których żegnam, mówią mi "do widzenia, przecież ty prędzej czy później i tak tu wrócisz". Chyba mają rację. Taki już mój los, człowieka o dwóch Ojczyznach... :)

Ezt is megértük: ma megvolt az utolsó ügyfélfogadási napom itt Varsóban.
2 török muki adott be vízumkérelmet, és 2 ismerős magyar pár jött, hogy "last minute" még nálam anyakönyveztessék a nemrég született 2 csecsemő kislányt.

Utána még elmentem venni ezt-azt amit otthonról kértek, és mindvégig olyan gondolatok motoszkáltak bennem, hogy most vagyok utoljára ebben a boltban, most megyek utoljára ezen az utcán, most vásárolok utoljára kenyeret és felvágottat... :s

És Kinc sincs itt...

Nem kellemes ez...

Megvolt ma a látogatás a sitten Grójecben, remélem az utolsó most már, és több nem esik be a külszolgálatomból hátralévő kemény 6 napban. Hát, nem volt egy álom.
Grójec egy kis lyuk Varsótól mintegy 50-re. Odamenet kissé aggódtam, hogy hogyan fogjuk megtalálni az ügyészséget és a dutyit, mert nem volt nálunk GPS (a követségit elvitte magával a főnök). Hát mint kiderült, nem kellett nagyon aggódni: a városka egyetlen nagyobb főutcája tartalmazta mindet, csak azért volt más a cím, mert az illető utca a központi tértől két irányba két különböző nevet visel. A dutyit egyből megláttuk amint behajtottunk a városba, majd némi kérdezősködés után (by Lajos) az ügyészséget is.
Hát, ha valaki bekötött szemmel hoz be az épületbe, könnyen lehet, hogy az ügyészségről hittem volna azt, hogy a karcerben vagyok. Az egykor jópofa kis kúria reménytelenül leszottyadt állapotban van, kívülről hullik a vakolat, belül a Kádár-kori BM-et idéző lambériával borított falak közt a folyosókon selejtezett szakadt szocreál íróasztalok állnak aktákkal telerakva. Az irodák berendezése és felszerelése kifejezett szánalmat ébresztett bennem azon szerencsétlenek iránt, akik mindennapi munkájukat ilyen nyomasztóan '70-es évekbeli díszletek közt kénytelenek végezni.
Mindemellett a kisvárosi hivatalok krónikus pletykafészek-jellege messzemenően igazolást nyert itt: már a portás bácsi a bejáratnál tudta, hogy milyen ügyben járunk és kik vagyunk. Biztos nem mindennap érkezik hozzájuk konzuli delegáció. :) A papírok már készen vártak, amin nem is lepődtem meg, azon viszont igen, hogy miközben vettem át őket, csörgött a telefon: a helyi rendőrség illetékes nyomozója volt, hogy "hallotta hogy épp ott vagyunk", úgyhogy ott próbált - sikerrel - utolérni, és kérte, hogy  rablátogatás után nézzek be hozzá is a rendőrségre. Hát ez már tényleg nem semmi...
Ezek után bementünk az ügyfélhez (Timit, a gyakornoklányt vittem magammal, hadd tanuljon élesben ha már itt van :)), és ez teljes csőd volt. A pasas egyértelműen tudott magyarul, de ugyanilyen egyértelműen elmebeteg is. Én nem vagyok ugyan szakember, de nem hiszem el, hogy ilyen tökéletesen lehetne tetteni az elmebajt. A pasas teljesen kommunikációképtelen volt, semmi infót nem tudtam kiszedni belőle, sem magyarul, sem lengyelül. Egy idő után fel is adtam, semmi értelme nem volt a dolognak.
Utána még tárgyaltunk a rendőrrel is, aki - mint kiderült - az egyik ügyésznő férje, nyilván ezért volt olyan jólinformált. Egy ilyen kisvárosban úgy látszik könnyen biztosítható a bűnüldöző hatóságok zökkenőmentes együttműködése és a gyors, hatékony és közvetlen információáramlás. :) A dolog annyiban hasznos volt, hogy jutottunk néhány plusz információmorzsához, ami mondjuk önmagában elég kevés, de támpont lehet az otthoniaknak. Ezt kapták tőlem búcsúajándékba, merthogy ezt az ügyet már az utódom fogja befejezni. :)

Mktv. 9.§ Amennyiben a konzul állomáshelyéről való hazatérésére készül, és legszívesebben már a pakolással foglalkozna, az utolsó pillanatokban nagy mennyiségű és sok adminisztrációt, vagy utazást igénylő ügyek merülnek fel.

Ma kiállítottam egy ideiglenes útlevelt, ami a legpapírmunkásabb, legadminisztrációsabb ügyek közé tartozik, ami egy konzuli hivatalban egyáltalán előfordulhat, emellé kiállítottam egy hiteles igazolást, írtam 5 faxot a különféle lecsukott magyar csókák ügyeiben, valamint elintéztem a holnapi börtönlátogatás előkészítését. Igen, a múltkor említett, őrültnek tűnő, azonosítatlan, elvileg magyar pasast előzetesbe helyezték, mehetek hozzá a sittre Grójecba. Szerencsére az csak 50 km.

A továbbiakban ugyanez lesz: vasárnap (pakolás közben/helyett) én képviselem majd a követséget egy Szent István napi magyar nyelvű misén, hétfőn pedig még utoljára elmegyek reggel a reptérre a futárpostáért. Péter még rám akart tolni egy melót, ami a hétfői futárral érkezik majd, de ezt már elhárítottam. Szerdán utazok el, most már igazán békén hagyhatnának az ilyen központi meg repimelókkal, ha már a saját munkakörömben az utoló pillanatban beeső ügyeimet úgyis magamnak kell intéznem, mert ugye helyettes az nincs.

Ma este 10 után pedig tessék hallgatni a Lengyel Rádió 2-es adását! A tudományos magazin témája a lengyel nyelv tanulása külföldiek által, a felkért "szakértők" egyike pedig - na találjátok ki, ki lesz az...

Most hogy megkezdtem utolsó hetemet a hivatalban, máris látszik, hogy ez az egyik legmelósabb hétnek ígérkezik az utóbbi időben. Már tegnap le kellett mondanom egy utat Łódźba (ahol csak elbúcsúztatni akartak), részint azért, hogy Amandát ne hagyjam itt egyedül, részint azért, mert - bingó - egy újabb magyart csuktak le, ez már a negyedik tíz napon belül, én nem tudom mi történik. (Illetve nagyon is tudom, mi történik: bezárták Krakkót. Ebből a 4-ből 3 Krakkó korábbi illetékeségi területén történt, pár hónapja még nem lett volna semmi dolgom velük.)
Ma viszont Amanda befejezte Varsói ténykedését (7 nagyobb interjút és némi kisebb hanganyagot készített, sajna egyenlőre nem tudni, mikor és mi megy majd le ebből az egészből a rádióban), úgyhogy koradélután levittem őt Lublin mellé, ahol épp zajlik a magyar-lengyel-német-osztrák hadisír-felújító tábor, ahol fiatalok dolgoznak első világháborús német, orosz és osztrák-magyar katonai temetők helyrehozatalán. Amanda egy külön műsort készít erről, én pedig a kövi képviseletében hivatalosan meglátogattam a magyar résztvevőket (vagyis Misit és embereit - cserkészmaffia, természetesen :))
Kb. 3 órára értünk le Opole Lubelskie mellé, ahol egy elhanyagolt, gazzal benőtt temetőt tisztítottak éppen, illetve éppen befejezték aznapra, épp ott értük őket, mielőtt indultak volna vissza a szállásra. Sajna Ami így nem tudta a mikrofonnal rögzíteni a balták csattogását, úgyhogy azt majd be kell hamisítani valahogy a riportba. :) Mindenesetre megnéztük velük a helyi templomot, aztán még egy temetőt, ami már fel lett újítva, aztán elmentünk a szállásukra, ahol kaptam egy vacsorát, elbúcsúztam, és jöttem haza. Tepertem ezerrel, mert nem volt itthon macskakaja Fritznek, úgyhogy 10 előtt haza akartam érni, hogy még bejussak a Mall-ba, ami 10-kor zár. Szerencsére sikerült, így Fritznek nem kell majd éheznie. Mondjuk így is, amikor kivettem a macskakajás zacskót, Fricike azonnal rám ugrott, és próbálta kiszedni a kezemből. Kicsit éhes volt a szentem... Most már itt dorombol mellettem, mint a dízelmotor. :)

Jó éjt!

Hát ami azt illeti, a hétvégén szívtunk egy nagyot, de azért jó volt.
Kezdetnek megjött Kinc hugicája, aztán este Michał, Kinc unokatesója, aztán én felkeltem hajnali fél 4-kor, kimenni az állomásra, ahol aztán szembesültem vele, hogy Amanda csak jóval később, késve érkezik... De végül megjött, hazamentünk, aztán felkeltünk a többiekkel, merthogy tervbe volt véve egy kirándulás Sochaczewbe, ahol a muzeális kisvasúttal akartunk utazni egyet. Még el is indultunk időben, de végülis nem számíthattunk a rohadt félpályás útlezárásokra és váltakozó irányú forgalomra 22 km-en át, lámpás irányítással. Úgyhogy amikor beestünk az állomás elé Sochaczewben, épp végignézhettük amint a kis gőzmozdony pöfögve kihúz az állomásról a 8 vagonos vonattal, és elmegy előttünk az útátjáróban. Bepróbálkoztunk mg azzal, hogy elé kerüljünk, és a következő megállóban szálljunk fel, de ismét csak megnézni tudtuk ahogy elmegy mellettünk, mert az ilyen turistavonatokra nem lehet menet közben felszállni sajna.
Úgyhogy vonatélményünk kb. erre a képre korlátozódott:

A "vonatozás" után aztán hazamentünk,és ebéd keretében felszámoltuk a múlt heti grill maradványait. Délután meg folytattuk Kinc költöztetését.
Aztán ma reggel kivittem Kincet és a családot Młochówba, Kincék elutaztak (Magyarországra), én meg itt maradtam egyedül erre a hátralévő pár napra. :( Amanda holnaputánig még itt van (interjúkat készít mindenféle emberekkel a rádió számára, ahol dolgozik), aztán őt is elviszem Lublinba, utána már szinte csak a pakolás marad...

Tegnap este U2 koncert volt Chorzówban.

Eredmény (számomra): egy telefonos ébresztés hajnali 3-kor, két kirabolt magyar, és egy őrizetbe vett magyar.
A telefonos ébresztést a kiraboltaktól kaptam: a koncert alatt a stadion parkolójában feltörték és kirámolták a kocsijukat, rendőrt hívtak, majd 3 óra hiábavaló várakozás után hívtak engem. Sokat nem tehettem értük: felhívtam én is a rendőrséget, akik csak annyit mondtak, hogy a technikusokra bizony nemegyszer órákat kell várni, úgyhogy a magyar sértettek legyenek türelmesek és várjanak tovább, előbb-utóbb megérkeznek hozzájuk az illetékesek. Ezt továbbítottam nekik, majd próbáltam visszaaludni.
A lecsukott mukiról már a hivatalban, egy faxból értesültem, mely szerint a komának a koncerten nézeteltérése támadt egy biztonságival (mint utóbb megtudtam, nagyobb mennyiségű alkoholt próbált bevinni a kabátja alatt), ami tettlegességgé (lökdösődés) fajult. Mire fickónkat bevarrták "tömegrendezvény biztonsági rendjének megsértése" címszóval. Ez a pacák a harmadik magyar a héten, aki ideát hűvösre kerül, mondjuk ez még a legkevésbé komplikált eset, valószínűleg azóta már ki is került.
De rajtuk kívül is volt ma meló a hivatalban elég, házasság-anyakönyvezés, hitelesítés, aztán futárposta-zárás. És ebéd a budiban az új gyakornok csajszival :)))

Meló után pedig elhoztam Kinc hugicáját Mł.-ból, velünk lesz a hétvégén, majd átköltöztettük Kinc cuccának kb. felét (egy teljes autónyit) a leendő új lakhelyére. (Amiről egyre inkább az a benyomásom, hogy egy vacak lyuk, és ebben Kinc egyik leendő lakótársa is megerősített, akivel most találkoztunk ott.)
Amúgy a hétvégén nagy vendégjárás lesz: Kinc húgán kívül jön az unokatestvére is (most este, repülővel, Németországból), holnap hajnalban pedig egy kedves majdnemgyerek-kori régi ismerős Magyarországról, aki mostanság már nagylány és riporter, jön rádióműsort és interjúkat készíteni, ő is nálunk lakik majd. Lesz kis tömeg, de csak egy ideig, mert holnapután Kincék lelépnek (utaznak haza otthonra), aztán kedden a jóbarát-lány is és aztán már csak egy hét egyedül és én is utazom haza. Végleg...

Indul a visszaszámlálás lassacskán.

Hivatalos hazatérési időpontom augusztus 19. Kinc viszont már most vasárnap utazik haza, és visszajönni már az új kecójába fog, mert addigra én már nem leszek itt. Úgyhogy Kincet (vagyis a cuccait) már holnap átköltöztetjük. Ma elkezdtük a pakolást, az előszoba tele dobozokkal, Kinc íróasztala már üres, visszhangzik a szoba.

Szomorú ez...

A múlt heti lazaság a hivatalban természetesen megbosszulta magát: már hétfőn várt benn 2 fax, mely szerint a hétvégén két honfitársunkat is lecsukták. Mindkét eset érdekes a maga nemében, bár más-más szemponból jelent érdekességet, illetve szakmai kihívást.

A hétvégénk a grill jegyében telt.
Szombaton Kinc meghívta kollégái, barátai és üzletfelei egy részét egy grillezésre a kertünkben. A grill elvileg 5-kor már indult volna, 1/2 3-ra pedig jött Kinc 2 kolléganője bevásárolni és segíteni előkészíteni a dolgokat. Ehhez képest Kinc reggel elment Nórához meg edzeni meg ki tudja még, és beesett 2 után, és közölte, hogy ő mindjárt elmegy vásárolni Aniával, én meg legyek szíves addig takarítsak ki. Szeretem ha parti van itthon...
A grill végül jó volt, bár persze az emberek 7 körül kezdtek szállingózni. Volt sok finom hús, meg sör, meg minden ami kell, és még nem is lett nagy kupi utána a lakásban, úgy látszik már van rutinunk az ilyesmiben. Csak iszonyat sok volt a szúnyog.
Ma meg aztán elmentünk Aniához visszavinni neki az edényeit, meg megnézni a Matizt, amit Kinc meg akar tőle vetetni velem venni, hogy legyen kocsija ha én hazamegyek. A kocsi elég korrekt, és baráti áron is kapjuk meg, úgyhogy belefér, és persze végül pár órát eltöltöttünk Aniánál is. A hazaút viszont borzasztó volt, mert Targówek a város másik vége, és útközben volt egy baleset, és a Tour de Pologne döntője is épp akkor futott be Varsóba, úgyhogy a fél város le volt zárva.
Este pedig jött a grill 2, mert a megmaradt húst, kolbászt, cukinit és minden egyebet vacsorára a revitalizált grillen oldottuk meg magunknak. A kb. 1 m2-es erkélyen. Az ebédlőben azóta is szinte tábori feeling van a diszkrét füstillattól. Ha már idén nem sikerült táborba menni, legalább ez megvan... :)

Az utóbbi néhány nap arról szólt, hogy Kincnek keresgéltünk hajlékot a távozásom utáni időre. Egy nagy para volt az egész. Egész nap/délután bújtuk a hirdetéseket, aztán mentünk nézni a helyeket - hol a világ végén, hol bútorozatlan, hol a tuppó tulaj 2 hét hitegetés után jócskán nagyobb árat kért a hirdetésben foglaltnál, hol valami bűzös lyukat ajánlottak. Végül aztán ma szerencsére megtaláltuk a helyet - 3 perccel előbb érkeztünk egy csajnál, akinek így az orra elől vettük ki a szobát. Varsóban az egyetemi szemeszter idején szobát bérelni szinte lehetetlenség, de már most észlelhetően magasabbak voltak az árak, mint egy hónapja, amikor először kezdtünk keresgélni (amikor még úgy volt, hogy július közepén utazom haza). Ez a hely sem egy Ritz persze, de tiszta, van viszonylag normális bútor, nem kifogásolják, ha - Kincet meglátogatván - ott éjszakázom néha, és ami fontos, Kinc magával viheti Fritzet is. Úgyhogy para over. :)
Szerencsére kedvezett ennek a keresgélős-rohangálós időszaknak, hogy a hivatalban a héten szinte semmi meló nem volt, leszámítva a mai napot, amikor egyszerre beesett 4 vízumkérelem is - az eddigi éves forgalom 10%-a egy napon. :) Szerencsére Schengenen belül ritka jószág a vízumkérelem - így viszont Gergőnek is volt rá lehetősége, hogy a gyakorlata utolsó napján még vízumozzon is egy kicsit. :)

Az elmúlt hétvégét Wisłában töltöttük Kinccel, Kinc-napot ünneplendő.
Mivel Kinc régóta vágyott már egy wellness-hétvégére, egy olyan szállodát (Hotel Gołębiewski) néztem ki, ami felvonultatta az összes szolgáltatást, amire egy wellness-kedvelő csak vágyhat. Mondjuk nem volt olcsó sem, de hát egyszer van Kinc-nap. :) A szállodához tartozik egy teljes aquapark (az alagsorban két szinten), egy rakat medencével, hat különféle nehézségi fokozatú csúszdával, ötféle pezsgőfürdő-jacuzzival, hullámmedencével, négyféle szaunával, só- és jégbarlanggal, konditeremmel, szóval tokkal-vonóval - a hotelvendégeknek ingyen. Emellett három étterem, spa és kozmetikai központ, szolárium, éjszakai klub, kávézó, koktélbár, gyerekeknek játszóközpont, minden van. Mindez a Beszkidek egyik völgyében, rengeteg turisztikai látnivaló és túraútvonal közepén. Egy hétvége alatt mindezt persze nem lehet végigdorbézolni, úgyhogy mi leginkább a hotel és az aquapark szolgáltatásaira koncentráltunk, annak is köszönhetően, hogy - tradicionálisan - az egyetlen ott töltött teljes napunkon, szombaton, pocsék esős idő volt. (Első városi leruccanásunk alkalmával sikerült is ronggyá áznunk, taxival mentünk vissza a hotelbe, hogy ne teljen a szűkre szabott ottani időnk azzal, hogy egy féltető alatt várjuk, hogy elálljon a rohadt eső.)
Összességében igen aktív hétvégénk volt: pénteken leutazás (és aggódás, hogy időben odaérjünk, amíg tartják a szobát :), vacsora, szombaton reggeli, városnézés, vásárlás, megázás, aquapark, ebéd, Kincnek masszázs és szolárium, aquapark, vacsora egy hangulatos étteremben (itt), vasárnap pedig reggeli, aquapark, séta a városban, hazaút (közben ebéd egy útszéli halsütőnél - igen finom).

Néhány kép: