...merthogy már egy ideje gyakorlatilag csak pakolok.
Egész hétvégén pakoltam (kivéve, hogy vasárnap még én képviseltem a kövit egy Szent István-napi misén a varsói Szent István templomban - búcsúnapi nagymise, utána kínálás, én meg tűkön ültem, mert várt a cucc), aztán ma bementem az utolsó teljes munkanapomra, már az utódommal együtt, átadni a hivatalt. A reptéren indítottam, amivel még lehúzták rólam az utolsó bőrt a kollégák, mert még mindig én vagyok itt az egyetlen akinek reptéri belépője van. A repülőre felszállván kisebb sokk-ként (hogy a fenébe kell ezt írni???) ért, hogy a pilóta úgy elsőre "szebb jövőt!"-tel köszönt. Hát, mostanság már ez lenne a módi Magyarországon? Amikor én onnan eljöttem, még senkinek sem jutott volna eszébe egy ismeretlen embernek nyíltan így köszönni... Kicsit változott otthon a világ asszem...
A kövire aztán azzal mentem be, hogy ez az utolsó napom, majd itt nyugodtan elszöszölök az átadás-átvételi jegyzőkönyvvel, eligazítom az utódomat, aztán ebédidőben lépek pakolni. Hát ehhez képest ügyfél ugyan nem jött, de bent várt 2 fax, mely szerint újabb 2 honfitársunkat csukták le a hétvégén Lengyelországban, egy sakálrészegen furikázó kamionost (ami sztenderd), valamint egy kisebbségit sejtető vezetéknevű csókát, aki egy flex segítségével vágott épp lyukat a Brico áruház csarnokának bádogtetejébe Białogardban, betörési célzattal, őt is tetten érték. Ez utóbbiról ráadásul kiderült, hogy nemrég Németországban szintén lecsukták, felteszem hasonló okból. Úgy látszik kiengedték, ami hiba volt, mert a rkoma arrébb ment egy országgal, és folytatta amit elkezdett. És ugyanolyan bénán, mert itt is lebukott. Balfácán. Így aztán a nyugodt átadás-átvételből nem lett semmi, még én írtam haza 2 faxot (vissza is telefonáltak Pestről hogy "ne mondod hogy megint" - nem csoda, 12 napon belül már a hetedik magyart ültetik itt le, ez kifejezetten nagy invázió).
Végül aztán megebédeltünk Szabolccsal (utód), és délután összehoztuk a jegyzőkönyvet, aztán a sztenderd munkaidő végén léptem le és jöttem haza - pakolni. Szerencsére egy idő után megjött Agár és Meli (régi ismerősök otthonról akiknek "last minute" szállást adtam a dobozok közt, tegnap este érkeztek és holnap reggel lépnek), akik besegítettek a pakolásba és ezzel hihetetlen nagyot lendítettek a készültségi fokomon. Még Kinc leendő kecójába is átvittünk együtt egy újabb autónyi cuccot, ami nekem egyedül vagy 6 forduló lett volna fel a másodikra - így 2 fordulóból megoldottuk, nekem már csak 1 forduló marad holnap, amikor Fritzet és néhány egyéb utolsó maradék cuccot viszek majd át. Hálám életük végéig üldözni fogja őket. :)
Most pedig ülök és blogolok a visszhangzó szobában, ahol a gépen kívül már szinte semmi sincsen. Közeleg az idő, amikor mindez véget ér, és kezdődik valami új. Hogy megírom-e azt is blogban, azt még nem tudom...