Hát ma kb. a nagykövet személyi titkárát játszottam egész nap. Találkozók, vidéki utak szervezése, egyeztetése, telefonok, udvarias válaszlevelek hogy igen, ott lesz a nagykövet úr, nem, nem tud sajnos részt venni...
Nyertem jövő péntekre egy utat Lesznoba, az ottani lengyel-magyar baráti társaság jubileumi ünnepségére. 6 óra út oda, egy 2 órás ünnepség, 6 óra út vissza. Hogy mennyire szerencsés vagyok ezzel, azt remélem érzékelitek. A legújabb verzió szerint meg is szállunk ott, és csak szombaton jövünk vissza - szegény sofőrnek nem lenne elég pihenőideje... Az én pihenőnapomnak mondjuk amúgy is lőttek volna akkor, mert az a szombat elvileg munkanap, bár nem hiszem hogy a többi kollégának végül be kellene majd menni. Az ilyen áthelyezett munkanapoknak külföldön semmi értelme - mivel az itteniek nem dolgoznak, amúgy sem lehet semmit elintézni. Ezt pedig eddig mindig bölcsen felismerte a misszió vezetése, és mindenkit hazaengedtek. Hát engem nem fognak most...
Májusban pedig lehet, hogy a főnök Szczecinbe és Poznańba tervezett útját összevonjuk, és akkor is én megyek majd vele. Ami remek - majnem egy hét... Kééész... Rám jár a rúd mostanság ezekkel a vidéki akciókkal... :s

Mindemellé durr, ma délelőtt 97 vízumkérelem az irodától. Eddig január óta összesen 210 volt, úgyhogy ma egy nap alatt másfélszeresére ugrott a vízumforgalmunk. Hozzá a posta behozott 2 csomag megtalált magyar okmányt. Az egyikben csak egy útlevél volt, ami a könnyebbik eset, a másikban viszont egy egész övtáska - benne egy millió okmánnyal, papírral, cetlivel, és a golyóstolltól a csavarhúzóig mindenféle cuccal. Erről ugyebár részletes kimutatás, felterjesztés... Viszont ennek kapcsán örült a májam, mert nemes bosszút álltam a Konzuli Főosztályon. Egy ideje ugyanis úgy csomagolják otthon a futárposta borítékokat, hogy kb. atombombát kell rájuk dobjak ahhoz, hogy ki tudjam őket nyitni. 3 réteg vastag barna ragasztószalaggal kétszeresen, légmentesen körbetekercselt borítékok érkeznek mostanában otthonról, amikbe sehol sem tudom beerőszakolni a papírvágó kést vagy az ollót, így mindig azon parázva vágom szét a borítékot a nagyollóval, hogy most vajon hány beérkező okmányt vagdalok épp szét vele együtt. Hát most megkapták: mivel az övtáska nem fért bele semmilyen kaliberű borítékba, csomagolópapírba csomagoltam, és amúgy emberesen körbeküldtem az egészet a legvastagabb és legragacsosabb fajta széles barna ragasztószalaggal. Nesztek! Kölcsön kenyér visszajár. :)))

Este edzésen egyéni kontra csapat verseny volt, én nyertem Wojtek, Iza és Tadek ellen, csoportban pedig lenyomtuk Izát és Wojteket. Tadek szintén megnyerte a maga körét, ami annyiban meglepő, hogy ő a legzöldebb fülű jelenleg a csoportban. Viszont tehetséges (bár nagyon elvarázsolt gyerek) - az első 2 menetben lenyomtam, de aztán kiismert kissé és az ő körében 5:5 lett az arányunk. Komolyabban kell vegyem a jövőben...

Hazaérkezésem után aztán röpke egy óráig beszélgettünk (bár kissé egyoldalúan ;) Anyukámmal telefonon, majd jöttem írni Nektek. Mit meg nem tesz az ember a olvasóiért... ;)

Kinc, köszi azt a bizonyos e-mailt ;), Anya, Neked meg csak ugyanazt mondom amit telefonon is: vágj bele! :)))

Na elég belőlem mára ;)