Hát ma valami brutál nagy vihar volt itt délután. Akkor kezdett esni amikor elindultam hazafelé, mire a sadybai kisbolthoz értem, már brutálisan zuhogott. A boltnál közvetlen az árkád mellé álltam, hogy csak egy ugrásba kerüljön biztonságosan a bolthoz jutni, de persze így is elég vizes lettem (utána meg még egyszer, mert a csomagtartóban hagytam a szatyrot és vissza kellett érte mennem - pedig akkor elkértem egy pillanatra egy esernyőt az árkád alatt álló egyik nénitől, semmit sem ért). A boltból visszafelé menet kezdett el kopogni a kocsi tetején a jég, na mondom, ez már nem vicc, inkább beállok a garázsba. A garázs lejtős lejáróján ekkor már szinte hömpölygött le a víz, szerencsére a csatorna ekkor még állta a rohamot, és a garázsba nem folyt be (később igen, mert délután amikor lementem kiállni, a garázs egész padlóján állt a víz). Fenn a lakásban aztán első dolgom volt villámgyorsan bezárni az összes ablakot (amiket Kinc folyton nyitva hagy), és feltörölgetni a környékükről a vizet és a jégdarabokat. És az a vicces, hogy ez a baráti kis vihar teljesen helyiérdekű volt: Kinc, aki ekkor még a melójában volt a Pl. Bankowy-nál, azt mondta, ott még csak nem is esett egy csepp se. Kész...

Délután aztán Kinccel újra elmentünk moziba, megünnepelni, hogy Kinc ma délelőtt sikerrel abszolválta a forgalmi vizsgát! A francia-ír film amit megnéztünk, lengyelül az "Egzorcyzmy Dorothy Mills" (Eredetiben simán "Dorothy") címet viseli.
A film elvileg horrorba hajló pszicho-thriller, szerencsére a hangsúly nem a szétfröccsenő véren és az éjszakában felhangzó velőtrázó sikolyokon van, hanem inkább a világtól elzárt kis közösség (egy szigeten fekvő kis ír falu, ahova komp is csak hetente kétszer jár) viszonyainak bemutatásán. Az odaérkező igazságügyi pszichiáternő (Carice van Houten) a címszereplő Dorothy Millst, egy 13 éves kiscsajt (Jenn Murray) jön megvizsgálni, akit gyilkossági kísérlettel vádolnak. A kiscsajról hamarosan kiderül, hogy tudathasadásos, a benne élő személyiségek pedig - ahogy erre folyamatosan fény derül - korábban gyanús, tragikus körülmények közt elhunyt helybeli fiatalok másai.
A pszichiáter próbálja gyógyítani a lányt, és eközben akarva-akaratlan maga is egyre többet tud meg a kis falusi közösség sötét titkaiból. Amit a közösség persze nem néz jó szemmel, főleg a falu papja, aki nem hisz a pszichiátriai praktikákban, és a kislányt rendszeres ördögűző szertartásokkal igyekszik "megtisztítani".
A film végén aztán az egész egy meglepő fordulattal oldódik meg - ezt a poént most nem lövöm le, mert hátha valamelyik olvasóm esetleg meg akarná nézni a filmet, amit amúgy ajánlok a műfaj kedvelőinek.
A kiscsajt alakító Jenn Murray fantasztikusan játszik, jól adja vissza, ahogy a különböző karakterek előjönnek belőle. A lengyel filmeket ismerőknek mondom, hogy a papot alakító színész (a nevére nem emlékszem) tisztára úgy néz ki, mint a nemrég elhunyt Gustaw Holoubek, de valami kísértetiesen... :)

Szóval összegezve egy jobbfajta filmet láthattunk, nyilván a műfaj korlátain belül, de igazi európai mozi volt, szóval üdítő kivétel - a Nagy Vízen túl ugyanez a sztori nyilván nagyságrendekkel több vérrel és vérfagyasztó jelenettel járt volna, és persze kevesebb szociokulturális utalással. Ez pedig így volt jó.