Hétfő reptér - legnagyobb meglepetésemre minden komplikáció nélkül és rekordsebességgel. Leginkább valószínűleg azért, mert a gépet még a régi terminálra tették. De azért örültem. :)
A délelőtt viszont tragikus hírrel indult: haláleset Sosnowiecben. Egy ott dolgozó magyar hölgy szombaton el akart ugrani hétvégére Zamośćba. Késve ért az állomásra, és megpróbált felugrani a már mozgó vonatra - beesett a vagon és a vágány közé. Azonnal kórházba vitték, de már késő volt, másnap meghalt. Egyedül volt kinn Lengyelországban, a családja nem tudott semmiről.
Az ilyen tragikus esetek a konzuli munka legnehezebb feladatai. Felkutatni az elhunyt családját, adott esetben értesíteni őket. Azonosítani a holttestet. Intézkedni a holttest elszállítása, a temetés ügyében. Nehéz és embert próbáló dolgok...
Ebben a konkrét ügyben külön komplikáció is fellépett: az illető - mint kiderült - magyar-ausztrál kettős állampolgár volt, és az ausztrál nagykövetség is megkapta az értesítést. Szerencsére az ausztráloknak véletlenül tudomásukra jutott a kettősség, ezért kapcsolatba léptek velünk (Diane, a konzul, amúgy is jóbarát :)). Az a mi csatornáinkon is kiderült közben, hogy az áldozatnak Magyarországon nem volt bejelentett lakcíme, állandóan külföldön él - Ausztráliában... Így a család (idős édesapa) értesítésének kellemetlen feladata az ausztrál hatóságokra hárult, az ügyintézés nagy részével együtt. A mi részünkről pedig nagyrészt Krakkó járt el - engem csak érintőlegesen érintett a téma, azon túl hogy kisegítettem Krakkót (ahol a titkárnő épp szabin, a sofőr pedig hivatalos ügyintézésen Varsóban volt - szegény Kati épp egyedül tartotta a frontot, ráadásul betegen, amikor nyakába szakadt egy ilyen ügy, persze, Murphy...)
Este pedig volt alkalmam személyesen is megbeszélni a dolgokat Diane-nal: fél nyolckor a konzuli testület soros vacsoráján.
A helyszín: Villa Nuova étterem, "pálmaház-terem" (üvegtetővel fedett terasz néhány hordózott pálmával és egyéb egzotikus növényzettel). Program: jó kaja, finom bor (olasz), jó társaság :), beszélgetés (az új brazil kolléganő megdicsérte a portugálomat, amin nem győztem csodálkozni :)), illetve meghívottként Laitinen Frontex (EU határőrizeti ügynökség, ha valaki nem tudná :) főigazgató előadása az ügynökségről. Ami az EU-n kívüli kollégáknak (köztük Kabalannak, aki az egészet szervezte :)) biztos nagyon érdekes volt, de mi EU-sok már az unalomig ismertük a témát (Laitinen mindezt már elmondta nekünk EU konzuli ülésen és egyéb fórumokon is), úgyhogy az asztal hátsó részén, ahol csoportosultunk, volt némi pusmogás. :)))
De aztán jött a kaja: előételnek valami különleges, színes pástétom friss kenyérrel, majd a lényeg: sült füstölt lazacszelet rizzsel és zöldségkörettel (és citrommal, nyami), hozzá az a bizonyos olasz bor (Laura szakvéleménye szerint jobb nevű), az egész végén pedig vaníliafagylalttal bolondított "szarlotka", vagyis almás sütemény.
Mindehhez remek környezet (Wilanówban, a kastély szomszédságában, egy nagy kert közepén álló villa az étterem - jártam már itt párszor, az ukrán nagykövetség minden évben itt rendezi a többszáz fős nemzeti ünnepi fogadásokat, olyankor az egész kert is tele van pavilonokkal és sátrakkal), profi kiszolgálás - és meglepő módon nem egészen a csillagzatig srófolt árfekvés.
Úgyhogy az összértékelés részemről: **** (melegen ajánlott)
Ami pedig a mai napot illeti, az leginkább papírmunkával telt, felterjesztésekkel, idióta mai határidős feladatokkal, ahol a kellő infó beszerzéséhez szüskéges lengyel megfejtőket napok óta nem lehetett telefonvégre kapni - az utolsó egy órában sikerült, szinte véletlenül, mindkettőt, így kissé kapkodva készültek el az anyagok. És emellé a múlt heti 97 vízumot is ma nyomtattuk.
Még délben pedig elmentünk a kollégákkal az értekezlet után szemügyre venni a leendő új kulturális intézetet. Egyenlőre puszta betonfalak, júniusban kezdődik az építkezés. Ezzel az új intézettel amúgy tisztelt kormányzatunk jó néhány bicskát kinyitott a zsebemben (kezdve a vonatkozó nemzetközi szerződés módosítása körüli több éves tökölődéssel és a szokványos inkompetencia-tobzódással a kulturális tárcánál), de a legnagyobbal most. Nem érdekel hogy ki olvassa, ezt akkor is leírom, mert ordító disznóság.
Közbeszerzés az új intézet kivitelezésére, két pályázó: egy lengyel, aki itt van helyben, ismeri az ingatlant és a terveket, reális árat ajánl. És egy magyar, aki otthon van, sose látta az épületet, sem a terveket, emellett a lengyelnél 30 millióval drágább árat ajánl, és állítólag még felszámolás alatt is áll, vagy legalábbis csőd szélén. Viszont haver.
Természetesen a magyar cég nyer, amelynek a vezetője az abszolút pofátlanság netovábbjaként még ott helyben, a minisztériumban, az eredményhirdetés után, azonnal odamegy a lengyel cég képviselőjéhez, és felkéri, hogy az alvállalkozójukként, az őáltaluk kért összegért, ugyan csinálja már meg a munkát. A 30 millió különbözet pedig megy a nyertes zsebébe, munka semmi.
HÁT A JÓ ÉDES
(És nem kérek elnézést!)
Megszorítás, leépítés, adóemelés, vizitdíj, kórházbezárás, gázáremelés, merthogy nincs pénz semmire, romokban a költségvetés? ERRE MEG VAN PÉNZ, MI?????? A haverokra?
Na, megyek is inkább aludni, mert ha rágondolok, máris törni-zúzni lenne kedvem a kulturális minisztérium házatáján... :(((
Utolsó kommentek