Mktv. 3.§ A munkaidőn kívül vagy munkaszüneti napon bekövetkező, konzuli közreműködést igénylő sürgős ügyek az esetek jelentős részében kumuláltan jelentkeznek.

A fentieknek megfelelően ma (szombaton) is két ügyben hívtak. Egy újabb ritka és szomorú ügy: reménytelen állapotban kórházba került ember, pár napja van hátra, és nem szállítható. Már előre készülni kell a holttest szállítása körüli ügyintézésre... És emellé délután újabb telefon: egy magyar kamionos ezerrel beleszállt hátulról egy személykocsiba, személyi sérülés, komoly anyagi kár, minden. A sofőr pedig - egyenlőre 48 órára - őrizetben. Szerencsére nem kellett leutaznom egyik vidéki helyszínre sem, telefonon rendezhetőek voltak a dolgok. A papírmunka-része pedig IP (vagyis Iván problémája :) - én ugyanis hétfőtől Németország-Belgium kiruccanásra indulok egy hétre, azt hiszem itt még nem is írtam.)
Így aztán szerencsére nem ugrottak a mára tervezett dolgok - bevásárlás és ebéddel egybekötött pofavizit Młochówban Kinc családjánál. Ami igen kellemes volt, mint általában.
Úgyhogy ezúttal nem volt vészes. Ezt remélem Iván is elmondhatja majd jövő hét végén. :))

Mktv. 4.§ Amint egy konzul kihúzza a lábát az állomáshelyéről, helyettesének nyomban komplikált és általa korábban nem intézett ügyek jelentős mennyiségével kell megbírkóznia.

Ma egy konferencián kellett előadnom az UW-n, a magyar kedvezménytörvény és a magyar igazolványok témakörében (utána még kérdésekkel is gyomroztak). Az apropó a hasonló lengyel törvény elfogadása volt, amelyhez sokban a magyar törvény adta a mintát.
Kissé tartottam ettől, mert nem szakterületem a dolog, másrészt pedig ez a téma Magyarországon már régi csont, az ezzel kapcsolatos viták évekkel ezelőtt lecsengtek, elmosta őket a kettős állampolgárság körüli balhé. Ezért attól féltem, hogy a neten sem nagyon találok majd hozzá anyagot (főleg a politikai oldalához, ami szintén téma volt - a jogi oldalával még megbírkóztam volna valahogy anélkül is :)).
Végül aztán egész délelőtti kaparászás után sikerült végül megfelelően előkészülnöm, megtartanom egy félórás előadást, és válaszolnom a kérdésekre.
A lengyel törvényről ezek után kibontakozott vita (jogász, szociológus és újságíró résztvevői voltak rajtam kívül) viszont arról győzött meg, hogy a mi kis magyar státustörvényünk minden hibája és gyenge pontja ellenére mégiscsak működött, ami viszont erről a lengyel törvényről nem feltétlenül mondható el, annyi sebből vérzik az egész. De ezt a témát talán majd bővebben kifejtem egy külön postban, ha lesz hozzá érkezésem. (I najprawdopodobniej zrobię to po polsku :))
Mindenesetre örülök ha túl vagyok rajta - nem annyira csípom az ilyen közszereplést. Főleg úgy, hogy a főnökség 3 nappal előtte tolja rám a témát...

Megjött Kinc! :))))))

Egy gyöngyszem a mai bejövő postából / Perełka z dzisiejszej korespondencji:

 "Ambasada Republiki Węgierskiej
W załączeniu przesyłam 2.500 Forintów z prośbą o zakupienie w Budapeszcie i przysłanie na powyższy adres maści na zapalenie żył VARIKOPAX-B visszérkrém firmy Florin Rt (...) Powyższa maść jest niezwykle skuteczna na tę dolegliwość. Nadmieniam, że polskie apteki nie mają swojego przedstawicielstwa w Budapeszcie i z tego powodu nie mają możliwości sprowadzania leków z Węgier. (...)"

("Magyar Köztársaság Nagykövetsége
Mellékelten megküldök 2.500 Forintot azzal a kéréssel, hogy legyenek szívesek Budapesten beszerezni és a fenti címemre megküldeni egy csomag VARIKOPAX-B visszérkrémet, a Florin Rt. termékét (...) A fenti kenőcs rendkívül hatékony e megbetegedés kezelésében. Megemlítem, hogy a lengyel gyógyszertáraknak nincs képviselete Budapesten, ezért nem tudnak Magyarországról gyógyszereket behozni. (...)") 

---

Válaszom :) / Moja odpowiedź :)

"Szanowna Pani,
Powołując się na Pani pismo z dnia 5 maja 2008 r. uprzejmie informuję, że zakupywanie i przywożenie maści z Węgier obywatelom polskim cierpiącym na dolegliwości żyłowe wykracza poza zakres kompetencji i obowiązków przedstawicielstwa dyplomatycznego. Radzimy w sprawie zwrócić się do producenta maści, lub zamówić lek przez Internet.
Załączone do Pani pisma 2500 Forintów tą drogą Pani odsyłamy."

("Tisztelt Hölgyem,
Május 5-i keltezésű levelére hivatkozással ezúton tájékoztatom, hogy kenőcsök beszerzése és szállítása érrendszeri megbetegedésekben szenvedő lengyel állampolgárok számára kívül esik a diplomáciai képviseletek illetékességén és feladatkörén. Javasoljuk az ügyben a kenőcs gyártójához fordulni, vagy Interneten rendelni meg a készítményt.
A leveléhez mellékelt 2.500 Forintot ezúton visszaküldjük Önnek.") 

---

Igazán elképesztő, hogy egyesek mit gondolnak, mire való egy diplomáciai képviselet... / Na prawdę zadziwiające, co niektórzy myślą, do czego służy przedstawicielstwo dyplomatyczne...

Ma volt alighanem egész eddigi és jövendőbeli konzuli pályafutásom legvérengzőbb napja. Elutasítottam egy nap vagy 40 vízumkérelmet, egy egész csoportot.
Ilyen se gyakran van...

Május végén pedig utazom Minszkbe. Na arra kíváncsi leszek...

Ma reggel a NeoCounteren az alábbi infó fogadott: "1000 visitors from 30 countries". Hát ezt is megéltük... :) Gondoltam majd üdvözlöm valahogy az ezredik látogatót, de így hogy én magam voltam az, eltekintettem ettől a körtől... :)

Amúgy most jövök egy venezuelai fogadásról - az ilyen latin partiknak mindig megvan a maguk igen sajátos hangulata. (Pl. hogy 2 óra múltán már bömböl a salsa a rezidencián és a fél társaság már nyomatja is :)) Sajnos az alkalom az volt ma, hogy egy újabb barátom távozik Varsóból, Cheli személyében. Mondjuk nem megy olyan messzire, csak "ide" Rómába, de hát akkor is... A protokoll szerint amúgy egy ilyen koktélon 20 percet illik maradni - de hogy a fenébe "rendez le" annyi idő alatt az ember ennyi ismerőst? Ha mindenkivel csak pár percet dumálok is, akkor is már órák jönnek ki... Nem beszélve arról, hogy ha lelépek 20 perc után, lemaradtam volna a desszertről... Mmmm, tres leches, nyami... :) Szóval végül 2 óra 40 perc lett, és még így is a korai távozók közé számítottam. De a hivatal kissé lefárasztott ma: vízumok tömegével, megtalált magyar okmányok, jelentések... Blááá. :s

Ja és képzeljétek, holnapután jön Kinc! :)))))

...jest jakoś inna.
Nadchodzi subtelniej, prawie niezauważalna, powoli, malutkimi krokami. Potem przyspiesza - gwałtownie, ale nawet ta jej gwałtowność jest jakoś inna, niż dalej na południe.
Człowiek jadący codziennie do pracy tą samą trasą, uświadamia sobie jej przybycie nagle: jakby wszystkie drzewa wzdłuż alei stanęłyby w kwiatach z jednego dnia na drugi. Aromat wiosennych kwiatów wyłania się powoli z dżungli innych zapachów: deszczu, trawy, spalin - a człowiek to też zauważa nagle. Jakbym zobaczył nowy krajobraz po odciągnięciu zasłony, i dopiero w tej chwili bym sobie uświadomił, że przecież ta zasłona jest już przecież rozciągana od dni, nawet tygodni. Jednak całość wpada w świadomość dopiero po osiągnięciu pełności. Zmienia się nagle wszystko: nie tylko kolorystyka roślinności i zapachy, ale również nastrój, gra światła na ulicach i kamienicach, ich odcienie i barwy, odgłosy - nawet hałas miasta jest inny.

I, jak tak wiele rzeczy, wiosna w mieście również budzi we mnie wspomnienia z dzieciństwa. Wierzbę przy drodze do przedszkola, jazdę na rowerze w Ogrodzie Saskim, zabawę na podwórku i w piaskownicy przed domem, "długie" wyprawy do kościoła na Nowolipkach...

"I kocham to miasto zmęczone jak ja" :)))

Most egy ideje blogolok, és Manu Chaot hallgatok.

Általában elismeréssel adózom azoknak az énekeseknek, akik több nyelven énekelnek. A többségre ez nem jellemző, a többnyelvűek nagy része is max 2 nyelvig jut el, mondjuk ott is elég változó a színvonal. Attól például áll a szőr a hátamon, amikor csőjenkik próbálják eljátszani a latin macsót/dívát, és csikorgó angol akcentussal próbálnak spanyolul énekelni, de angol-spanyol vagy angol-francia kombinációból azért akad néhány élvezhető (most ezt elsősorban csak a nyelvre értem, mert mondjuk Shakira vagy Kate Ryan munkásságát nem tartom többre annál, hogy valami bulin esetleg táncoljak rájuk egy jót, az nem jutna eszembe, hogy itthon üres óráimban őket hallgassam).
A számomra élvezhetőbb műfajok felé evezve: az általam mostanában felfedezett arab könnyűzene környékén akadnak élvezhető arab-angol-francia-spanyol kombinációk, mint Alabina vagy Natasha Atlas, ezek mondjuk némileg trivik, hiszen európai célközönségnek szólnak, a tisztán arab szöveg pedig más világ... A kelta vonalnál is adott az angol-ír kétnyelvűség - bár pl. Enya ezeken kívül bepróbálkozott más nyelvekkel is, de elég kétes eredménnyel (pl. a francia anyanyelvűek azóta is vitatkoznak hogy az a bizonyos "comme un oiseau d'ailé" sor az Only If-ben mit is akar igazából jelenteni... :s). Vannak viszont néhányan, akikek tényleg meggyőzően megy a többnyelvű előadás, a csúcstartók pedig ezen a téren mindenképp a fent említett Manu Chao és esetleg még Sarah Brightman.

Manu Chao egyformán meggyőzően énekel angolul, spanyolul, franciául és portugálul, emellett van arab nyelvű száma is, amit ilyen szempontból nyilván nem tudok értékelni, de laikusként az is meggyőzően hat. Ezzel pedig számomra mindennél tökéletesebben visszaadja az euroatlanti-latin-karibi fílinget, amit képvisel. Van ebben Ibéria, Észak-Afrika, Kuba, Jamaika, Florida, Guatemala, Guyana és Venezuela, Párizs, London, Madrid, Algír, Havanna, Kingston és Caracas. És mindez számomra nagyságrendekkel hitelesebben és életközelibben, mintha valaki csak angolul vagy spanyolul énekelgetne minderről (amit megtesznek amúgy sokan). Mert erről a fickóról tényleg elhihető, hogy az összes fenti helyen otthon van, márpedig valahol csak akkor jogos, hogy mindebből megpróbáljon nekünk hallgatóknak valamit visszaadni. Vagy legalábbis így teszi ezt számomra hitelesen. Az ő zenei világa sokkal nagyobb részét fedi le számomra a mi kis bolygónknak mint bárki másé, területben is, de kulturálisan meg főleg. És ez nagy dolog.
Sarah Brightman kissé más eset, a maga klasszikusokra építő, kevésbé a mai életérzésből merítő repertoárjával - az ő zenéje alapján nehezebb elképzelnem, hogy Rómától Moszkváig mindenhol otthon van. Ezzel együtt is intellektuális élvezet ő is, és szintén egyformán jól énekel angolul, olaszul, spanyolul, franciául és oroszul. De rajta azért érezhető, hogy a nyelvi profizmusa valószínűleg nem nagyon terjed túl a dalszövegein - oroszul pl. nem nagyon hiszem, hogy mondjuk egy kiló kenyeret is tudna kérni egy lakótelepi boltban Rosztovban. Dalban viszont semmi akcentusa, és ez is szép. :)
(Btw., ha valaki 100%-ra megmondja nekem, hogy a "Baïlèro" c. száma az "Eden" albumról milyen nyelven van, annak megajánlok valami jutalmat. Az én tippem provanszál, de biztos infót nem találtam sehol, a neten sem.)

Ha én egyszer éneklésre adnám a fejem, abban is biztos lenne magyar, lengyel, angol, talán egy kis spanyol... Mint ebben a blogban. :)))

A végére egy kis válogatás Manu Chao repertoárjából. :)

Mktv. 2.§ A konzul betegsége idején a beérkező komplikált konzuli ügyek napi mennyisége többszörösen meghaladja az átlagos napi mennyiséget.

Ma bementem reggel, bár a főnök azzal fogadott, hogy minek jöttem be, amikor itt van (még) az Iván. Hát, mint kiderült, nem hiába jöttem be. Azon túl, hogy jött egy perui ügyfél vízumügyben, aki a spanyolon kívül semmilyen nyelven nem bírt kommunikálni (az ilyeneket az Iván általában rövid úton elhajtja :)), jött még egy házaspár egy újszülött babával, születés anyakönyvezés, útlevélkérelem, fordítás - és mindemellé egy ideiglenes útlevél, mert mennek a babával haza Magyarországra. Az ideiglenes útlevél pedig ritka és komplikált dolog (az ilyeneket Ivánra nem szívesen bízom). A szokványos ötvenvalahány belorusz vízummal már elboldogultak volna nélkülem is. :)
Mindazonáltal 1/2 1-kor eljöttem, bevásároltam (a boltban és a patikában, naná - ha megvettem volna minden "tuti" szaert amit az utóbbi napokban ajánlottak nekem a különféle kolléganők, barátok és üzletfelek, alighanem felvásároltam volna a fél árukészletet, végül a patikus csaj tanácsára egy bizonyos orrcseppnél maradtam), aztán haza. Előttem a hosszú hétvége, regenerálódni...

Kaptam ma mailen egy pár fotót a Piroska magyar néptánc-együttes lesznoi fellépéséről, amiről a múltkori postban írtam. Ezek némileg jobb minőségűek a saját gagyi telefonos képeimnél, úgyhogy íme néhány közülük:

Jelentem, mégse mentem ma dolgozni.
Reggel alig tudtam megszólalni. Felhívtam a kövit, mire a hangom hallatán a kollégák közölték, hogy ne merjek bemenni, nehogy halomra fertőzzem őket.
Úgyhogy ülök/fekszem itthon, forró tea, zsebkendőhalmok, ami kell.
Holnap viszont muszáj bemennem, ügyfélfogadás... :s Csak jobban leszek addig...
Köszönöm mindenkinek az aggódást! :)

Náthás lettem. Folyik az orrom, tüsszögök, minden bajom van.
Tessék nekem jobbulást kívánni. :)
Mindazonáltal a hivatalba ma is be kellett menni (szerencsére nem volt sok dolog, néhány vízum meg telefonálgatások), este pedig önszántamból elmentem edzésre, azért totál kriplinek azért még nem érzem magam - szerdán szerintem már ki fogom hagyni. A csoportunkba ma amúgy is - írd és mondd - 5 új ember érkezett, úgyhogy megint elmélyedtünk az alapállás, a lépések és a fegyver tartásának módozatai rejtelmeiben. Vagyis a legalapabb alapokban. Ami persze nem baj, sose lehet elégszer ismételni, de én azért időnként már szívesen tanulnék valami újat is, nem csak az alapokat gyakorolnám - ilyesmi pedig már régóta nem volt...
Holnap és holnapután pedig még meló, nem lehet sajna befeküdni az ágyba kúrálni magam. Aztán hosszú hétvége - remélem addigra már minimum lábadozni fogok azért... :(

Nos, akkor lássuk Lesznot, ha már ennyiszer beharangoztam. :)

Vagyis a bástya balra található.
Nem érteni félre! :)

Lesznoról és a hétvégéről majd holnap számolok be, most fáradt vagyok hozzá, meg amúgy is karbantartottak a blog.hu-n és egész délután nem fértem hozzá az adminfelülethez. Szóval egyenlőre stay tuned. :)

Jó éjt!

Ma 13 óra - "diplomatic luncheon", a KOM-ban. Jason (USA, egyik főszervező) a "Telegraph Bar"-t foglalta le nekünk (képek a honlapon). Mozaikszerű csempével van az egész falazat kirakva, boltozatos a mennyezet, vannak oszlopok is, és emellé sejtelmes színes fényekkel van az egész megvilágítva - engem leginkább egy fürdőre emlékeztetett az egész. Már csak a meleg víz hiányzott, amiben elmerülhettünk volna... Javasoltam is Jasonnak, hogy a következő ebédet tartsuk valami termálmedencében :)

Ami a kaját illeti: 3 menü, egy fapados (leves+sali), egy középkategória (leves vagy sali + főfogás), 1 maxi (mind3), és persze az étlap egész tartalma - csak az tovább tart. Így aztán nem is nagyon tanulmányoztuk, mindannyian (12-en voltunk 9 országból) valamilyen menükombinációt toltunk, én a standardot. Jellemző módon az angolszász csajok persze mind salátáztak, Laura és Cristina (ITA) viszont húst toltak - a fiúk közül csak Jason küldött be salit, ugratta is mindenki. :) Az én ebédem így aztán: gombaleves (finom és normál adag), valamint sült sertésszeletek párolt zöldséggel és krumplipürével, erdeigyümölcs-lekvár alapú szósszal nyakonvágva. Sajnos nem túl nagy adag. Plusz ásványvíz (majdnem mindenki kocsival jött). Finom, hangulatos, és nem túl drága (az enyém 35 pénzbe volt), a kiszolgálás gyors volt és diszkrét, angolul jól beszélő pincérekkel.

Összértékelésem: **** (melegen ajánlott).

Este még egy kis action, 1/2 7-re vissza kellett mennem a kövire, mert a múltkori amerikaiak nem írták alá az örökbefogadott magyar kislányuk útlevélkérő lapján a szülői hozzájáruló nyilatkozatot. Én is sáros voltam, mert csak ma vettem észre, úgyhogy bejöttem szó nélkül, az ilyesmi hagyján. Aláírták, köszönték, mentek - az anyag is hazamehet a hétfői futárral, nem kell plusz egy hetet várnia.

Holnap viszont megyek Lesznoba, és ez már nem hagyján. Viszlát, hétvége... :s