Most egy ideje blogolok, és Manu Chaot hallgatok.

Általában elismeréssel adózom azoknak az énekeseknek, akik több nyelven énekelnek. A többségre ez nem jellemző, a többnyelvűek nagy része is max 2 nyelvig jut el, mondjuk ott is elég változó a színvonal. Attól például áll a szőr a hátamon, amikor csőjenkik próbálják eljátszani a latin macsót/dívát, és csikorgó angol akcentussal próbálnak spanyolul énekelni, de angol-spanyol vagy angol-francia kombinációból azért akad néhány élvezhető (most ezt elsősorban csak a nyelvre értem, mert mondjuk Shakira vagy Kate Ryan munkásságát nem tartom többre annál, hogy valami bulin esetleg táncoljak rájuk egy jót, az nem jutna eszembe, hogy itthon üres óráimban őket hallgassam).
A számomra élvezhetőbb műfajok felé evezve: az általam mostanában felfedezett arab könnyűzene környékén akadnak élvezhető arab-angol-francia-spanyol kombinációk, mint Alabina vagy Natasha Atlas, ezek mondjuk némileg trivik, hiszen európai célközönségnek szólnak, a tisztán arab szöveg pedig más világ... A kelta vonalnál is adott az angol-ír kétnyelvűség - bár pl. Enya ezeken kívül bepróbálkozott más nyelvekkel is, de elég kétes eredménnyel (pl. a francia anyanyelvűek azóta is vitatkoznak hogy az a bizonyos "comme un oiseau d'ailé" sor az Only If-ben mit is akar igazából jelenteni... :s). Vannak viszont néhányan, akikek tényleg meggyőzően megy a többnyelvű előadás, a csúcstartók pedig ezen a téren mindenképp a fent említett Manu Chao és esetleg még Sarah Brightman.

Manu Chao egyformán meggyőzően énekel angolul, spanyolul, franciául és portugálul, emellett van arab nyelvű száma is, amit ilyen szempontból nyilván nem tudok értékelni, de laikusként az is meggyőzően hat. Ezzel pedig számomra mindennél tökéletesebben visszaadja az euroatlanti-latin-karibi fílinget, amit képvisel. Van ebben Ibéria, Észak-Afrika, Kuba, Jamaika, Florida, Guatemala, Guyana és Venezuela, Párizs, London, Madrid, Algír, Havanna, Kingston és Caracas. És mindez számomra nagyságrendekkel hitelesebben és életközelibben, mintha valaki csak angolul vagy spanyolul énekelgetne minderről (amit megtesznek amúgy sokan). Mert erről a fickóról tényleg elhihető, hogy az összes fenti helyen otthon van, márpedig valahol csak akkor jogos, hogy mindebből megpróbáljon nekünk hallgatóknak valamit visszaadni. Vagy legalábbis így teszi ezt számomra hitelesen. Az ő zenei világa sokkal nagyobb részét fedi le számomra a mi kis bolygónknak mint bárki másé, területben is, de kulturálisan meg főleg. És ez nagy dolog.
Sarah Brightman kissé más eset, a maga klasszikusokra építő, kevésbé a mai életérzésből merítő repertoárjával - az ő zenéje alapján nehezebb elképzelnem, hogy Rómától Moszkváig mindenhol otthon van. Ezzel együtt is intellektuális élvezet ő is, és szintén egyformán jól énekel angolul, olaszul, spanyolul, franciául és oroszul. De rajta azért érezhető, hogy a nyelvi profizmusa valószínűleg nem nagyon terjed túl a dalszövegein - oroszul pl. nem nagyon hiszem, hogy mondjuk egy kiló kenyeret is tudna kérni egy lakótelepi boltban Rosztovban. Dalban viszont semmi akcentusa, és ez is szép. :)
(Btw., ha valaki 100%-ra megmondja nekem, hogy a "Baïlèro" c. száma az "Eden" albumról milyen nyelven van, annak megajánlok valami jutalmat. Az én tippem provanszál, de biztos infót nem találtam sehol, a neten sem.)

Ha én egyszer éneklésre adnám a fejem, abban is biztos lenne magyar, lengyel, angol, talán egy kis spanyol... Mint ebben a blogban. :)))

A végére egy kis válogatás Manu Chao repertoárjából. :)

In English:

En français:

En español:

Em português:

عربي :)