Megvolt csütörtökön az ünnepség - nagy szerencsénk volt, a kitüntetendő hölgynek sikerült elintézni, hogy itt lehessen. Persze végül az állomásra is nekem kellett érte kimennem, mert épp egyik sofőr sem volt elérhető... :s
Végül hidegben és hóesésben, a tavalyinál jóval kevesebben megkoszorúztuk Bem apót, aztán megvoltak a beszédek, a kitüntetések, a koncert (Óbudai Danubia Zenekar - elég jók voltak) és a fogadás is. Szóval lezajlott.

Ma pedig az internetről értesültem róla, hogy Fletó lemondott. Jobb későn, mint soha, mindenesetre érdekes idők elé nézünk: 3 párt is olyan helyzetbe lavírozódott ezzel, hogy igen nehéz lesz győztesen kijönniük bármely lehetséges forgatókönyvből is. Mindenesetre érdekes lesz nyomon követni, hogyan alakulnak a dolgok. Innen távolról talán még inkább. :) Mindenesetre Fletó lelépése az itteni média ingerküszöbét is átlépte: a TVP1 ma esti híradója elég nagy terjedelemben foglalkozott az esettel, felvázolta az előszményeket Őszödtől mostanáig, és megszólaltatott néhány, regionális kitekintéssel bíró politológus szakértőt is.

Rajtunk/rajtatok a világ szeme! :)

Most hogy már lassan egy hónapja hazajöttünk Kenyából, és túl vagyok a melórohamon, elromlott számítógépen, kötelező családi beszámolókon, fényképrendezgetésen stb., legfőbb ideje, hogy megírjam ezt a postot mindarról, amit megtapasztaltunk Kenyában.

Így nagyon elöljáróban és nagyon összefoglalóan: fantasztikus volt.

VIGYÁZAT! RENDKÍVÜL HOSSZÚ POST KÖVETKEZIK!
Továbblépés csak saját felelősségre! :)

Tegnap megint az a fajta nap volt, amikor minden összejön.
Kezdetnek egész délelőtt kakasos címerek után kujtorogtam az Interneten. Nem vicc! Valami lengyel falu, aminek kakas van a címerében, fel kívánja venni a kapcsolatot olyan magyar településekkel, amelyeknek szintén kakasos címere van. Ukáz fentről: találjam meg őket. Remek. Fel a netre, gugli, heraldika.hu, nemzetijelkepek.hu, címerek keresése. Végignéztük Katival több ezer magyar település címerét, mert motívumok szerint ugye nem lehet keresni (amúgy is ki az a hülye, aki kakasos címert keresgél?).
Az ember folyton tanul: mostanra már kenem-vágom a metszett, hasított, pajzsfős és lófőcímerek mázait, mesteralakjait, cölöpjeit, pólyáit, harántpólyáit és sakkozásait, a sisaktakarókat és sisakdíszeket, a járó, álló, ágaskodó és lebegő címerképeket, azok fegyverzését, helyzetét, szóval mindent. Arról nem is beszélve, hogy megismerkedtem a hazai heraldika olyan hihetetlen eredményeivel, mint a "vörös mezőben balra forduló aranyszínű gőzmozdony", az "ezüst mezőben zöld talajon vörös színű, fekete sávos felemelkedő vámsorompó", a "kék mezőben ezüst mozdonykereket közrefogó két ezüst madár" vagy a "kék mezőben ezüstszínű stilizált atomszimbólum" jellegű elemeket tartalmazó települési címerek. (A helységneveket nem írom most le [bár az utolsót azt hiszem kizárásos alapon nem nehéz kitalálni :)], mellőzendő, hogy kedves olvasóim tömegesen keressék fel lincselés céljából eme heraldikai borzadályok elkövetőit, mint ahogy az bennem is felmerült, csak hát ugyi a távolság. Kakast végül többórányi megfeszített munkával nem kevesebb mint 12-t találtunk, úgyhogy az illető lengyel településnek igazán lesz miből válogatnia. :)

Délután aztán kiderült, hogy egy hölgynek, akinek ma délután (!) kellene a március 15-i ünnepség keretében átadni egy állami kitüntetést, az illetékes kollégák elfelejtettek szólni, hogy utazzon ide Poznańból átvenni, merthogy nem jött még meg neki a hivatalos engedély a viselésére, úgyhogy még nem időszerű. Az engedély persze megjött közben, de szólni az érintettnek úgy látszik nem lett időszerűbb... A főnök végül rám tolta tegnap délután, hogy hívjam fel a hölgyet, magyarázzam el a szitut, és próbáljam meg rávenni, hogy ma délutánra intézze el hogy ideutazzon. Így egy nappal előre. Szép, mi? A dolog persze némi egyeztetéseket igényelt, úgyhogy mentek a telefonok, ráadásul közben (ahogy lenni szokott, mktv. :)) azonnal beütött még pár ügy.
Łódźból egy magyar hölgynek telefonon kellett elmagyarázni, mi kell egy házasság anyakönyvezéssel  és házassági névre szóló új útlevéllel kombinált gyerek születés anyakönyvezés + első útlevél igénylés ügyintézéséhez, plusz megbeszélni egy találkozót Łódźban (jövő héten oda megyek 2 napra hivatalból - és mellesleg kész ügyfélfogadást tartok majd a szállodában, már 2 másik ügyfél is bejelentkezett, hogy ha már ott vagyok nem lehetne-e ott intézni az ügyeiket, ne kelljen már nekik felutazni Varsóba). A csaj telefonja közben lemerült, megszakadt, vagy tízszer újra kellett hívjon.
Közben telefonáltak Katowicéből is, hogy találtak az út mellett egy fiatalkorú, szlovák állampolgárságú, de csak magyarul (és cigányul) beszélő roma gyereket, akit kitettek az út mellé okmányok és pénz nélkül, segítsek már, mert a szlovák konzullal nem tud beszélni. Édes. (Nem sokat tudtam tenni, azon túl, hogy én szóltam Michálnak, a szlovák kollégának, és felajánlottam hogy ha kell, segítek tolmácsolni - mellesleg a gyerek magyarul is csapnivalóan beszélt, nem tudom, hogy képes valaki úgy funkcionálni Szlovákiában, hogy se szlovákul, se magyarul nem tud normálisan.)
Ja és az egész közben még értekezlet is volt, meg ünnepi koccintás kollégai körben. Dili. Ebédelni nem is volt időm, meg túlóra is lett belőle persze.

Este viszont vigasztalt, hogy a harcos edzésen most először Kenya óta pozitív mérlegem lett (5 győzelem 4 vereség) és az egyenes kieséses részben is bejutottam a 8 közé (mondjuk könnyű ellenfelem volt, akit 15:2-re lemostam). Utána viszont a 4 közé jutásért Maciektől kikaptam. Részben azért, mert már 10:2-re vezetett, amikor kiderült hogy nem működik a fegyverem érintkezője (nekem már gyanús volt akkor egy ideje, mert vagy 4 találatot tuti bevittem neki, ami nem jelzett be), de a fegyvercsere után csak 1 találatot vettek neki vissza, így 9:2-ről folytattuk, hát így sem volt már sok esélyem, ki is kaptam 15:4-re. Mondjuk ő valószínű amúgy is legyőzött volna, de azért nem ennyire. Mindegy, ez sem rossz eredmény, legközelebb még jobb lesz. :)

Ma már nyugi van, úgyhogy volt időm írni, de nemsoká lépek az ünnepségre, sziasztok! :)

Ui. A kenyai megapost már majdnem kész, a fotókat is kiválogattam, úgyhogy már csak egy kis türelmet kérek :)

Szombaton a lengyel tesók felkérésére részt vettem egy vk-témájú országos cserkész konferencián. Az egészről kissé későn szereztem tudomást, úgyhogy mire megpróbáltam otthonról valaki szakembert ideszervezni már késő volt. Az is jellemző, hogy Rafał csütörtök este küldte el egy e-mailben, hogy mi lesz a témám, és hogy ugye el tudok menni péntek este egy előkészítő megbeszélésre. Ja és nagyon jó lenne, ha egy pps-t is össze tudnék hozni a prezentációmhoz. Köszi, Rafał...
Végül (edzés helyett) elmentem a péntek esti találkozóra is (ahol a többi külföldi vendég előadóval beszéltük meg a dolgokat - a holland és a német srác ott is volt, de a szlovák delegáció, élén Kristiánnal, ismét késett :), éjjel összetoltam a pps-t, és elmentem szombaton a konferenciára.
A konferencián elsőre az lepett meg, hogy egy százötvenezres szövetség országos szakmai rendezvényére kb. annyi érdeklődő volt kíváncsi, mint nálunk egy átlagos kerületi konferenciára. Maga a színvonal azonban nem volt rossz, illetve elsősorban az ötlet tetszett, és ezt meg lehetne nálunk is honosítani: a témát (jelen esetben vk) úgy járni körbe, hogy külföldi partnerszövetségekből hívni embereket, akik egy-egy prezentációval indítanak a téma egy-egy aspektusáról, a saját módszereikről, tapasztalataikról stb., majd a résztvevők kiscsoportokban, forgószínpad-szerűen gyomrozhatják őket a legkülönfélébb kérdésekkel. A végén pedig mindezt összefoglalandó, a kiscsoportok plenárisan előadnak egy-egy összefoglalót, hogy mire jutottak a résztémákban. Jó módszer.
Maguk a téma kapcsán elhangzottak elég érdekesek voltak (haza is kéne küldenem valami összefoglalót róla, csak mikor lesz nekem erre időm...), és az emberek is tetszettek. Rengeteg ismerőssel is találkoztam - Silesián, Angliában megismert emberkékkel az egész országból, meg persze varsói ismerősökkel is. Belegondoltam, hogy így 5 év távollét után egy otthoni konferencián is találnék-e ennyi ismerőst a résztvevők közt :), és megnyugodtam hogy valószínűleg igen. :)
A konferencia szerencsére véget ért kicsivel a tervezett időpont előtt, miután elmaradt egy egész programblokk, mert a prezentációkkal és a kiscsoportos résszel összehoztunk röpke 2 óra késést - amúgy nem értettem Rafał miből gondolta, hogy a vendég előadók prezentációira elég lesz 15 perc, főleg úgy, hogy a 4-ből 3-at tolmácsolni is kellett, ami ugye dupla idő. Így viszont nem kellett lelépnem a szakmai programról, csak a vacsoráról, de ezt már túléli az ember. :)

Így aztán különösebb rohanás nélkül érkeztünk meg este 8-ra a PKiN Kongresszusi Központba az Omega koncertjére.
Őszintén szólva erre a koncertre leginkább olyan jelszóval mentem el, hogy jön az Omega, mégiscsak egy ismert magyar együttes, ha már itt lesznek nézzük már meg. Mert amúgy ha valaki megkért volna mondjuk két hete, hogy a Gyöngyhajú Lányon kívül mondjak még Omega-számokat, hát, lehet hogy gondban lettem volna, mert csak olyan 2-3-at sikerült volna összeszednem. Végülis, amikor az Omega a legsikeresebb volt, én még pajzán gondolat sem voltam, ez kb. a szüleim fiatalkorának az időszaka volt.
A koncertre már felkészültebben érkeztem, köszönhetően annak, hogy Iván - tekintettel a koncertre - feltette a melóban a belső hálózatra az Omega összest mp3-ban. Abba belehallgatva észleltem aztán, hogy egy rakat számukat ismertem/hallottam már, csak épp fogalmam sem volt róla, hogy az Omega követte őket el. :)
A koncert pedig tetszett, és Kincnek is, ami nagy szó, mert ő az ilyen "oldie" dolgokkal szemben elég kritikus szokott lenni (mondjuk én is általában). Kóbor a maga 66 évével elég jó erőnlétben végigugrálta a másfél órát, bár a mozgása számomra kifejezetten röhejes volt, és azért a hangján is lehetett észlelni, hogy már nem a régi, de elment. A gitáros papa (a nevét nem tudom) a nagy fehér szakállával viszont kifejezetten jól nyomatta a dolgokat. Néhány szám pedig, főleg azok, amikben nagyobb szerepet kaptak a billentyűsök és az elektronika, kifejezetten tetszett - párat párszor már itthon is meghallgattam azóta. Jó volt a látványtechnika is, voltak, fények, füst, lézer, minden.
A Kongresszusi Központ végül eléggé megtelt (bár voltak aggályok, mert előzetesen nem fogyott el minden jegy), és sokan voltak Magyarországról is (egész buszokkal), de láttam emberkéket "Omega fanclub Slovakia" és "Omegafreunde Deutschland" feliratú pólókban is, a lengetett transzparensek tanúsága szerint pedig Budapesttől Bydgoszczon át Berlinig mindenfelől jöttek a rajongók. Akiknek az átlagéletkora amúgy az 50 körül mozgott, elég vicces is volt a meglett, megállapodott családapákat Omega-pólóban, Omega-sállal a kezükben, Omega-baseballsapkával a fejükön csápolni látni a színpad előtt. :)))) De elég sok fiatal is volt, ami talán meglepő is lehet.

Küldök Nektek a végére stílszerűen 2 saját (telefonos, úgyhogy nem túl jó minőségű, de legalább saját :)) képet a koncertről, és egy kis zenét, amit találtam a szokásos zenés oldalaimon.

Komolyan, az az érzésem, hogy ma ritka pofátlanul akartak korrumpálni.
Bejelentkezett hozzám ma egy ügyvéd, és előadta az ügyet. Egy kínai állampolgárról van szó, aki Magyarországon menekültkérelmet nyújtott be, amit elutasítottak, ő pedig bíróságon megfellebbezte. Az eljárás idejére kapott egy tartózkodási engedélyt, majd fogta magát és idejött, állítólag "családi ügyben". És illegálisan, mert jog szerint a magyar befogadó központban kellett volna csücsülnie és várnia az eljárás eredményét. A lengyel határőrök viszont nyakon csípték a vonaton, és leültették 3 hónapra, azzal hogy kiadják Magyarországnak (ahonnan amúgy ezek után nyilván rövid úton hazapenderítik majd Kínába, hogy a lába se éri a földet). Ahogy az a Dublin-II-ben meg van írva.

Én ott jöttem (volna) a képbe, hogy a) legalább azt intézzem el, hogy a kínai csókát minél előbb Magyarországra vigyék, nehogy sokáig üljön a dutyiban szegényke, de még jobb lenne, ha b) el tudnám intézni, hogy ne is adják át, hanem Lengyelországban adhasson be új kérelmet, de igazából az lenne a legjobb, ha c) elintézném, hogy Magyarországon megkapja a menekültstátuszt. Komolyan mondom, az állam olyat koppant a parkettán, hogy szerintem az emeleten is hallhatták. Ezek után az ügyvéd mindenféle rejtelmes utalásokat tett, hogy a "rendkívül befolyásos" kínai megbízói milyen hálásak lennének, ha mindezt sikerülne valahogy megoldani. Ja és mindennek a tetejébe a végén még elejtett egy megjegyzést, hogy ezt a bizonyos kínai megfejtőt odahaza persze üldözik, azért is kért menedékjogot, de korántsem vallási vagy politikai vagy akármilyen okból, hanem köztörvényes bűncselekmények miatt akarják felelősségre vonni. Ó, szegény. Micsoda hely ez a Kína, ahol a bűnözőket üldözik és le akarják csukni!

Mondanom sem kell, kiadtam az ügyvéd úr útját. Egy ilyen ügyben egyébként én még akkor sem tudnék az égvilágon semmit tenni, ha komolyabban motiválna a titokzatos befolyásos kínai körök hálája (inkább tartanék tőle személy szerint, ha a kínai alvilágnak kellene szívességet tennem, de ez most más téma). Menekültügyi eljárásokba belepancsolni se hatásköröm, se illetékességem, amúgy is, én azért vagyok itt, hogy bajba jutott magyarokon segítsek, egy bekasztlizott kínai nekem se ingem, se gatyám, még ha épp Magyarországról lépett is le ide illegálisan.
De ez a nyílt pofátlanság, ahogy ez az ügyvéd előadta magát, olyan szinten vérlázító volt, amit még nem tapasztaltam 5 éves konzuli karrieremben. Előfordult már, hogy próbáltak nálam ilyen-olyan apróságok juttatásával vízumhoz jutni és hasonlók (azokat is elhessegettem), de azokon legalább mindig látszott valami kényelmetlenség. Ez az ürge viszont úgy nyomatta a szövegét, mintha csak az időjárást kommentálná, vagy egy kiló krumplit kérne a zöldségestől. Nyilván, minél nagyobb pályán játszik valaki, annál magabiztosabb.

Én tényleg nem vagyok rasszista, de ez az eset csak megerősített korábbi előítéletemben, hogy ha valaki olyan akar tőlem valamit, akinek a szeme se áll jól (hehe), azzal nagyon oda kell figyelni mindenre...

Most már itthonról írok, a saját gépemről - tegnapra sikerült megjavítsák a szervízben, meghalt benne az egyik RAM (pont a legnagyobb, az 1 gigás) és amiatt nem indult. Kicseréltettem, és ha már ott voltam, berakattam egy 2.0-s USB-t is (ami ott működött, itthon meg már nem akar :s), az egész 370 pénzembe volt, és emellett még 2 óráig álltam ott amíg a pacák mókolt az USB-vezérlővel, wrr. De legalább működik. A net persze továbbra is folyton leáll, de ez már a vacak LiveBox miatt van, amivel ők nem tudnak semmit kezdeni. Wrr.

Amúgy ma dili volt a hivatalban nagy ügyfélforgalommal, házasságkötési tanúsítvány, hitelesítés, útlevél, jogsegély, ami kell, és persze éves jelentés, statisztika, mindenféle határidős hülyeség. Az ilyenek valahogy mindig egyszerre ütnek be.

Este edzésen 11 csörtéből 5-öt nyertem, még mindig gagyi, de a tendencia bíztató. Fene gondolta hogy ennyi ideig tart ledolgozni 3 hét vakációt...

És ígérem, most már nekilátok Kenyának. Most már van gép, már a fotókat is letöltöttem, most már csak egy kis idő kellene. Az pedig úgy néz ki, hétvégén sem nagyon lesz... :s

Tegnap vásárolni voltunk az Auchanban (több mint 2 óra és 500 pénz :s), ma pedig wujeknél ebédelni. A hasam azóta is fáj a túladagolástól, regenerálódom épp :).

Sziasztok.

Ma este sikerült legyőzni Michałt :) Az első 15-ös csörtében kikaptam ugyan 15:11-re, de aztán Beata ellen nyertem 15:13-ra (pedig 13:11-re ő vezetett), és a végén némi kötetlen verekedés után még nyomattunk egy 5-öst Michał-al, és azt megnyertem 5:4-re. :)

Egyébként egész nap a hírlevéllel szöszöltem ma a melóban, ilyenkor kétségbe vonom, hogy jó ötlet volt elindítani. Hazaérve meg kiderült, hogy halott a számítógép (ezt most Kinc laptopján írom). Egész délután/este azzal vacakoltam, edzésig (kivéve hogy Kincet elvittem a vizsgájára, ahova nem akart elmenni merthogy úgyse sikerül, de végül szerencsére nem bánta meg). Szóval voltak már jobb napjaim életemben...

Kenya - és az azt követő még egy hét kihagyás - után ma voltam először harcos edzésen. Hát lehet, hogy jobb lett volna egyenlőre kihagyni. Bár hétfőn normál edzésen voltam ugyan, és le is nyomtam Beatát tőrben, de ez azért nem ugyanaz, nem kell 2 órán át folyamatosan ugrálni. De én meg abba az illúzióba ringattam magam, hogy ha Beatát lenyomtam, akkor tudom hozni a kötelezőt, úgyhogy nem lesz gáz.
Hát ehhez képest lett, mert ma gyakorlatilag mindenki úgy ment át rajtam, mint elefánt egy alacsonyabb fűcsomón. Na jó majdnem, mert a 3 abszolút kötelező győzelemből (Beata, Ania, Dominika) csak kettőt hoztam ugyan, de emellé még begyűjtöttem egy nem-egészen-kötelező skalpot is, de hát 11 csörtéből hármat nyerni, nos ez szánalom. Főleg, hogy amikor normálisan edzésben vagyok, ebből a konkrét 11 emberből úgy jó átlagként 8-at tuti le tudtam volna győzni, teljesen esélytelen igazából csak 1 ember ellen lettem volna (külön bosszantó, hogy ma az igazán kellemetlen ellenfelek, mindenféle országos bajnokok meg válogatottak meg ilyenek közül még csak nem is harcolt épp senki).
Mindezt tetézi, hogy miután kb. félgőzzel végigharcoltam a másfél órát, az utolsó csörtében Sylwek ellen gondoltam na, most már itt avége, akkor most már mindegy, kicsit belehúzok, és aktívabb leszek. Ugrottam kettőt, bevittem egy szimultánt - és azonnal görcs állt a vádlimba... :s Még szerencse hogy ez az  utolsó asszó volt, és már nem kellett folytatni. Halál...
Úgyhogy most aztán sürgősen bele kell húznom, hogy formába lendüljek ismét, nincs kegyelem. :s

Ui. Még hétfőn hallottam, hogy amíg én üdültem Kenyában, a CWKS-ben történt egy elég kemény baleset: egy 17 éves srácot egy edzőcsörtében egy 40-es pasi gyakorlatilag keresztüldöfött egy épp eltört párbajtőr penge csonkjával. A srác a helyszínen meghalt - nem volt rajta plasztron. A vívószövetség az eset miatt, ahogy az ilyenkor lenni szokott, egyből szabályszigorításon és keményítésen gondolkodik: elképzelhető, hogy kötelezővé teszik a 800 Newtonos erőhatás ellen védő plasztronok használatát, az eddigi 350 N-osak helyett. Ami jócskán drágább cucc persze - és emellett konkrétan egy törött pengecsonk ellen az sem véd meg (felfogni viszont egy 350-es is felfog belőle annyit, hogy ne szaladjon át az emberen, mint kés a vajon). Pedig lehet hogy elég lenne odafigyelni, és nem engedni senkit plasztron nélkül pástra lépni. Nálunk a klubban is bekeményítettek: már hétfőn észrevettem, hogy Wojtek plasztronban harcolt, pedig korábban mindig is hangoztatta, mennyire utálja, és nem volt hajlandó felvenni...

Ha február vége-március eleje, akkor nyugdíjasinvázió. :) Eddig már tucatnyian jöttek a szokványos életbenléti igazolásokkal, bár a java még nyilván hátravan. Ami miatt ezt leírom: ma voltam ismét a távoli rokon néninél, akiről írtam tavaly is. Hát, sokkoló volt. A leépülés négyzetes. A néni most már csak fekszik, hónapok óta nem kel fel, nem beszél, egyáltalán nincs tudatánál, gyomorszondával táplálják, csontvázzá van aszalódva. Ilyenkor az emberben óhatatlanul felmerül az összes morális és filozófiai implikáció az eutanázia kérdése kapcsán, vagyis talán nem is annyira eutanáziáról van itt szó, hanem inkább arról, hogy meddig lehet egy embert mesterségesen életben tartani, valakit, akiben már rég kihunyt a tudat, csak a testi funkciói működnek még úgy-amennyire? És akinél már esély sincs semmi javulásra, mert 93 éves múlt? Régebben ez a néni már réges-rég, még tudatosan, az élettel elszámolva, talán megbékélve, felkészülve távozott volna el erről a világról. Így viszont egy ázalag, egy mesterségesen életben tartott test fog egy napon megszűnni működni, amiben a tudat már évekkel ezelőtt kihunyt. Méltóságos halál? És ahogy az orvostudomány fejlődik, ki tudja, hogy egy napon nem lesz-e tele az összes kórház ilyen, mesterségesen életben tartott testekkel... Mert ha valaki kihúzza az apparatúrát a konnektorból, az ugye már eutanázia. Ez viszont mi???

Eléggé nyüzsgős hétvégénk volt, ezért sem volt mindmostanáig időm rá, hogy összerendezgessem a fényképeket, és nekiálljak írni Kenyáról - további szíves türelmeteket kérem, most már csak sikerül majd. Eddig még a 2 hét szabi alatt felgyűlt mintegy 300 e-mailt is csak letölteni tudtam, valószínű egy egész napot a gép előtt kellene töltenem ahhoz, hogy egyenesbe kerüljek. :)

Na de a hétvége. A szombat ugye a bál jegyében telt: voltunk Kinccel vásárolni, meg jelmezt kölcsönözni. Ez utóbbi kissé "last minute" volt, és mivel egy olyan kölcsönzőbe mentünk (itt van közel Sadybában) amit más bálrésztvevők ajánlottak, a készlet kissé meg volt fogyatkozva. De így is sikerült találni Kincnek egy spanyol ruhát, piros-fekete színekben, hosszú szoknyával, nagy gallérral és fátyollal, nekem pedig egy igen egyszerű mexikói jelmezt, ami egy ponchóból és egy szalmakalapból állt. Nekem ugye otthon van egy eredeti mexikói sombreróm és egy szalmakalapom is, úgyhogy eleinte kalap nélkül akartam elhozni a cuccot, de végül rám sózták azt is, mondván hogy másképp nem lehet. Végül persze a saját szalmakalapomban voltam (a filc sombreró színben sajna nem ment a ponchóhoz). Kincnek a ruhához rögtön kellett venni harisnyát is, meg is vettük - mire hazajöttünk és felvette, már el is szakadt, mehettünk vissza újért :s
A bál elég jól sikerült, mármint szerintem, bár én gyakorlatilag melóztam, mert én csináltam a zenét. Szerencsére nem volt vele gond, az emberek szinte végig táncoltak. Volt jó kaja, sok ingyen bor szponzoroktól :), salsa-tanítás (by Pedro), tombola. A tombolán nyertem egy napszemüvegbe épített 2 GB-os mp3-lejátszót :), Kinc meg egy kozmetikai csomagot meg cd-ket, egy dokumentumfilmet dvd-n és egy könyvet. Amúgy szegény Kinc meg végigszenvedte a bált, főleg azért mert én nem tudtam vele nagyon foglalkozni mert a zenével voltam ugye elfoglalva, a társaság meg neki nem annyira jöt be, merthogy "tele volt öregekkel". Végül aztán 2 után valahogy jöttünk haza, addigra lett vége az egésznek, már eljött mindenki. (Kristóf képei a bálról itt.)

Vasárnap meg első körben aludtunk, aztán bementem segíteni takarítani (oh yeah :), majd jött egy kör Młochówba a családhoz (ebéddel és afrikai élménybeszámolóval egybekötve), majd pedig este - Kinc követelődzésének engedve - mozi. A film, amire ezúttal elrángatott: "Oszukana" ("Changeling", magyarul nem tudom). A sztori valós történeten alapul (állítólag), a '20-as években játszódik Los Angelesben, és egy nőről szól (Angelina Jolie), akinek eltűnik a gyereke, és a velejéig korrupt és bűnözőkkel cimboráló rendőrség (pálástolandó a sikertelenségét) egy másik gyereket tukmál rá, akit (fényképezőgépek kereszttüzében) "szerencsésen átadnak az anyjának". Amikor az anya ellenkezik, hogy ez nem az ő fia (mert pl. körül van metélve, míg az igazi nem volt, 7 cm-rel alacsonyabb az igazinál, és az iskolában is totál elveszett), a rendőrségi "szakértők" először csak próbálják győzködni, hogy sokkhatás, amnézia, a gyerek megváltozott, stb., még azt is "bizonyítják", hogy orvosilag lehetséges az hogy 7cm-rel összement. Amikor így sem tudják rávenni a hősnőt, hogy csendben maradjon, végül őrültnek nyilvánítják, és minden bírósági végzés, minden nélkül becsukják egy pszichiátriára, ahol egy korrupt orvos (ha van sapka rajta azért, ha nem akkor azért alapon) őrültnek nyilvánítja. Mert ugyebár ha nyugodt akkor katatón, ha nyugtalan akkor hisztérikus, bárhogy viselkedik is, az patológiás (csak azzal bizonyíthatja gyógyulását ugyanis, ha aláír egy papírt, hogy mégis az ő gyerekét találták meg a zsaruk, és minden eddigi ellenkezése hibás volt). A hősnő sok sorstárssal is találkozik benn - teljesen normális emberekkel, akik valamiért kihúzták a gyufát a korrupt rendőröknél, és ide tették őket félre, ahol aztán kínozzák, elektrosokkolják, össze-vissza gyógyszerezik őket stb.
Természetesen viszont ez egy amerikai film, és egy amerikai hősnő, aki erős, kemény mint a kőszikla, és szembeszáll akár az ördöggel is, és természetesen győz. Így aztán hősnőnk sem marad sokáig a pszichiátrián, ebben segítségére van egy politikailag kissé elkötelezett lelkész, aki a korrupt rendszert megtestesítő polgármester elmozdítására törekszik, egy sztárügyvéd, és egy tisztességes nyomozó, aki - teljesen véletlenül - kitalálja, mi történt a gyerekkel (az igazival mármint). Így aztán a hölgy szabadul (csak hogy rögtön megtudja: fia egy tömeggyilkos áldozata lett), a rendőrfőnök és a polgármester elbukik, a tömeggyilkost felakasztják, és a happy end csak azért nem teljes, mert a fiú nem kerül elő. Gondolom annyira már nem lehetett megerőszakolni az eredeti, igaz történetet, hogy a végén meglegyen a szokásos "happy reunion". (Valamennyire megvan: egy másik, a tömeggyilkos áldozatának hitt fiú a végén előkerül és visszakerül a szüleihez. De az övé nem.)

A színészekre nem érdemes szerintem sok szót vesztegetni: Angelina Jolie-n kívül (aki már a Tomb Raider-be sem azért került be, mert ő lenne az új Audrey Hepburn, hanem sokkal inkább fizikai adottságai és megfelelő domborulatai miatt) a többi színész szinte nem is látszik a filmben. Maga Jolie pedig ebben a szerepben (és ebben a jelmezben) még azt az egyetlen aduját sem tudja kijátszani, hogy megfelelő öltözetben és megvilágításban minden kiéhezettebb férfinak megindulnak rá a nyálmirigyei. Úgyhogy összességében a megvalósítás elég gyatra. Ami érzékletes (és ez a film fő pozitívuma): brutális erővel érzékelteti, hogy egy társadalmi korlátozás és átláthatóság nélkül működő közhatalom milyen könnyedén el tud bánni bárkivel, aki valamilyen okból kényelmetlen neki. Még az ősdemokratikus USÁ-ban is az ősdemokratikus '20-as években.

De ez minden.

A végére szokás szerint az előzetes:

Megérkeztünk Kenyából, röpke 26 óra késéssel ugyan, de már itt vagyok pár napja. Hétfő reggel 5 helyett végül kedden reggel 1/2 7-kor szálltunk le (8-tól meló, szuper), úgyhogy +1 napot töltöttünk Afrikában az utazási iroda költségére :) Amúgy Kenyának majd szentelek egy külön, várhatóan hosszadalmasabb és fotókkal dúsított postot, amint hozzájutok, hogy letöltsem és rendezzem a millió fényképet, és összeszedjem a gondolataimat kissé, most röviden csak annyi, hogy fantasztikus volt. :)

Itthon persze várt a szokásos papírhegy a hivatalban, bár ezúttal Ivánék kitettek magukért, még futárpostát is küldtek haza, iktattak és könyveltek rendesen, szinte nem találtam semmi kivetnivalót a hivatal állapotában. Bár persze így is felgyűlt egy nagy adag cucc, ami személyes közreműködésemet igényli majd. Ja és a legjobban azon akadtam ki, hogy az előzetesben ülő őrültünk ügyében az elmúlt 2 hétben semmiféle előrelépés nem történt! A fax amiben elutazásom előtt utasítást kértem az ügyben, azóta is megválaszolatlan maradt, mint kiderült, otthon a konzulin a Lajosnak (az illetékes osztályvezetőnek) "beadták" az ügyet, akinek viszont a millió papírja közt totál elsüllyedt a cucc. Az illetékes referens meg csak várt, hogy a Lajos mondjon valamit... Kész. Az elmúlt 2 napban utánakapartam az ügynek, és többet sikerült haladni, mint előtte 2 és fél hét alatt.

Egyébként minden OK, már kipakoltunk, Kinc már feltöltött pár képet is a face-re, és készülünk ezerrel a holnaputáni Varsói Magyar Bálra! :) (Én pl. épp a zenét készítem épp össze, merthogy DJ-skedni fogok XP)

Folyt. köv. Kenya-ügyben!

Sziasztok, udv mindenkinek Kenyabol! Bocs elore is az ekezetek hianyaert, az itteni csucstechnologia (egy brutal lassu es folyton lefagyo gep a szomszed szallodaban) az ekezetekkel ellatott normal magyar helyesirast nem teszi lehetove.
Ezuton ertesitek minden kedves olvasot hogy jol vagyok, bar telefonalni innen igen nehezen es dragan lehetne csak, roaming nincs, ugyhogy sms sincs stb. (bocs kedves Csalad :)) Raadasul ideerkezesunk utan egy hetig szafarin voltunk, a vadonban meg terero sincsen. Viszont gyonyoru sok fenykep van, majd feltoltok ide is parat. :)
Egyenlore csak ennyit most, mert itt is fizetos a net, bovebben majd hetfon, mar Varsobol. Lenyeg hogy meg elek, nem ettek meg a kannibalok se az oroszlanok, minden OK, Hakuna Matata :)))

Ma (3 perce ma :) indulunk Kenyába.
Igazából azért írok még egyet, mert meg kell kövessem Kincet: különösebb zökkenők nélkül ment minden. A buli is jól sikerült, fel is takarítottuk utána a szokásos disznóólat, abszolváltuk a családlátogatást, utána 2 óra alatt megvettük a szükséges cuccokat a Go Sportban, és újabb egy óra alatt a Mall-ban. 7-re itthon voltunk, rendet raktunk, bepakoltunk. Reggelre csak néhány dolog maradt, Kinc véglegesíti a bepakolást és (remélem lesz rá ideje hogy) levágja a hajam, aztán 7 előtt indulás. :)

Afrika, megyünk! :)

Kicsit tartok az előttünk álló pár naptól.

Ugye vasárnap reggel indulunk 2 hétre Afrikába. Viszont előtte még Kinc beszervezett hozzánk egy Marianával közös szülinapi partit ma (péntek) estére. Múltkor értekeztem róla, hogy miért nem tartom jó ötletnek a pénteki bulit - ehhez most hozzájön, hogy ugye vasárnap indulunk. (Közöltem is Kinccel: most semmiképp ne számítson arra, hogy kihagyom az edzést a buli kedvéért :)) Ez azt jelenti, hogy amikor szombaton - a nyilván hajnalig tartó buli miatt feltehetően délnél nem előbb - felkelünk, akkor kell majd nekiveselkednünk mindennek ami még hátra van, vagyis: 1) a buli romjai eltakarításának, 2) az utolsó családlátogatásnak Młochówban, 3) az utolsó bevásárlásoknak, 4) az összepakolásnak két hétre Afrikába. Én magam ezt még megoldanám egy (fél) nap alatt, de egy nőnek ez meglátásom szerint a lehetetlenséggel határos - csak a vásárlás elvisz általában 4-5 órát, főleg hogy ruhát és cipőt is venni kell. Kincet végül arra sikerült nagy nehezen és mindenféle fenyegetésekkel :) rávennem, hogy tegnap délelőtt felkeljen aránylag hamar (9 után) és elmenjen vásárolni, de csak a dolog egyik (könnyebbik) felét abszolválta: a szükséges kozmetikumokat, háromféle naptejet, szúnyogriasztót és hasonlókat, meg persze a "ha már úgyis ott vagyok" jelszóval beszerzett tusfürdőt, krémet, lemosót, tonikot, kendőt és ki tudja mi mindent még. A ruhákat nem. :s
Úgyhogy attól tartok, hogy a szombat kissé stresszes lesz, és majd valamikor hajnalban fogunk (pár órára) fullidegesen lefeküdni. Hogy aztán már Kenyában derüljön majd ki, hogy ez meg az meg amaz otthon maradt, és, naná, mindez az én hibám. Esetleg ott helyben kell majd, turistakopasztó áron, megejteni a hiánypótlást... :s

Ne legyen igazam... (Biztató, hogy Kinc, amikor ezt kifejtettem neki, pipa lett, és közölte, hogy csakazértis minden rendben lesz a buli és az utazás körül. Ma pl. felkelt reggel, és mire hazaértem kitakarított... Ilyen szempontból hasznos egy ilyen buli :P)

Amúgy ma a melóban is kissé stresszes volt a nap, mert ugyebár pénteken jön minden ügyfél, hitelesítésért, apostillért, mindenért, emellett a skizofrén mukit is előzetesbe tették 3 hónapra (és 2 napja mindenkivel verekszik a fogdában - az ügyész meg engem hívogat hogy mit csináljon vele, szuper), ki kellett küldjem az aktuális hírlevelet, alkudozni a főnökséggel a bálról, leadni a futárpostát, megbeszélni a főnöknek egy találkozót jövő hétre, megírni néhány levelet és az összes többi. Mindenesetre Iván megint kihúzta az ötöst... :)

Szóval indul a meló, lehet hogy nem nagyon lesz időm már az elutazás előtt írni (hehe), ha így lenne, akkor viszlát, kívánjatok jó nyaralást! :) Elvileg a hotelben Kenyában lesz net, úgyhogy lehet hogy feldobok majd valamit onnan is, ha nem akkor folytatás 22-én.