Eléggé nyüzsgős hétvégénk volt, ezért sem volt mindmostanáig időm rá, hogy összerendezgessem a fényképeket, és nekiálljak írni Kenyáról - további szíves türelmeteket kérem, most már csak sikerül majd. Eddig még a 2 hét szabi alatt felgyűlt mintegy 300 e-mailt is csak letölteni tudtam, valószínű egy egész napot a gép előtt kellene töltenem ahhoz, hogy egyenesbe kerüljek. :)

Na de a hétvége. A szombat ugye a bál jegyében telt: voltunk Kinccel vásárolni, meg jelmezt kölcsönözni. Ez utóbbi kissé "last minute" volt, és mivel egy olyan kölcsönzőbe mentünk (itt van közel Sadybában) amit más bálrésztvevők ajánlottak, a készlet kissé meg volt fogyatkozva. De így is sikerült találni Kincnek egy spanyol ruhát, piros-fekete színekben, hosszú szoknyával, nagy gallérral és fátyollal, nekem pedig egy igen egyszerű mexikói jelmezt, ami egy ponchóból és egy szalmakalapból állt. Nekem ugye otthon van egy eredeti mexikói sombreróm és egy szalmakalapom is, úgyhogy eleinte kalap nélkül akartam elhozni a cuccot, de végül rám sózták azt is, mondván hogy másképp nem lehet. Végül persze a saját szalmakalapomban voltam (a filc sombreró színben sajna nem ment a ponchóhoz). Kincnek a ruhához rögtön kellett venni harisnyát is, meg is vettük - mire hazajöttünk és felvette, már el is szakadt, mehettünk vissza újért :s
A bál elég jól sikerült, mármint szerintem, bár én gyakorlatilag melóztam, mert én csináltam a zenét. Szerencsére nem volt vele gond, az emberek szinte végig táncoltak. Volt jó kaja, sok ingyen bor szponzoroktól :), salsa-tanítás (by Pedro), tombola. A tombolán nyertem egy napszemüvegbe épített 2 GB-os mp3-lejátszót :), Kinc meg egy kozmetikai csomagot meg cd-ket, egy dokumentumfilmet dvd-n és egy könyvet. Amúgy szegény Kinc meg végigszenvedte a bált, főleg azért mert én nem tudtam vele nagyon foglalkozni mert a zenével voltam ugye elfoglalva, a társaság meg neki nem annyira jöt be, merthogy "tele volt öregekkel". Végül aztán 2 után valahogy jöttünk haza, addigra lett vége az egésznek, már eljött mindenki. (Kristóf képei a bálról itt.)

Vasárnap meg első körben aludtunk, aztán bementem segíteni takarítani (oh yeah :), majd jött egy kör Młochówba a családhoz (ebéddel és afrikai élménybeszámolóval egybekötve), majd pedig este - Kinc követelődzésének engedve - mozi. A film, amire ezúttal elrángatott: "Oszukana" ("Changeling", magyarul nem tudom). A sztori valós történeten alapul (állítólag), a '20-as években játszódik Los Angelesben, és egy nőről szól (Angelina Jolie), akinek eltűnik a gyereke, és a velejéig korrupt és bűnözőkkel cimboráló rendőrség (pálástolandó a sikertelenségét) egy másik gyereket tukmál rá, akit (fényképezőgépek kereszttüzében) "szerencsésen átadnak az anyjának". Amikor az anya ellenkezik, hogy ez nem az ő fia (mert pl. körül van metélve, míg az igazi nem volt, 7 cm-rel alacsonyabb az igazinál, és az iskolában is totál elveszett), a rendőrségi "szakértők" először csak próbálják győzködni, hogy sokkhatás, amnézia, a gyerek megváltozott, stb., még azt is "bizonyítják", hogy orvosilag lehetséges az hogy 7cm-rel összement. Amikor így sem tudják rávenni a hősnőt, hogy csendben maradjon, végül őrültnek nyilvánítják, és minden bírósági végzés, minden nélkül becsukják egy pszichiátriára, ahol egy korrupt orvos (ha van sapka rajta azért, ha nem akkor azért alapon) őrültnek nyilvánítja. Mert ugyebár ha nyugodt akkor katatón, ha nyugtalan akkor hisztérikus, bárhogy viselkedik is, az patológiás (csak azzal bizonyíthatja gyógyulását ugyanis, ha aláír egy papírt, hogy mégis az ő gyerekét találták meg a zsaruk, és minden eddigi ellenkezése hibás volt). A hősnő sok sorstárssal is találkozik benn - teljesen normális emberekkel, akik valamiért kihúzták a gyufát a korrupt rendőröknél, és ide tették őket félre, ahol aztán kínozzák, elektrosokkolják, össze-vissza gyógyszerezik őket stb.
Természetesen viszont ez egy amerikai film, és egy amerikai hősnő, aki erős, kemény mint a kőszikla, és szembeszáll akár az ördöggel is, és természetesen győz. Így aztán hősnőnk sem marad sokáig a pszichiátrián, ebben segítségére van egy politikailag kissé elkötelezett lelkész, aki a korrupt rendszert megtestesítő polgármester elmozdítására törekszik, egy sztárügyvéd, és egy tisztességes nyomozó, aki - teljesen véletlenül - kitalálja, mi történt a gyerekkel (az igazival mármint). Így aztán a hölgy szabadul (csak hogy rögtön megtudja: fia egy tömeggyilkos áldozata lett), a rendőrfőnök és a polgármester elbukik, a tömeggyilkost felakasztják, és a happy end csak azért nem teljes, mert a fiú nem kerül elő. Gondolom annyira már nem lehetett megerőszakolni az eredeti, igaz történetet, hogy a végén meglegyen a szokásos "happy reunion". (Valamennyire megvan: egy másik, a tömeggyilkos áldozatának hitt fiú a végén előkerül és visszakerül a szüleihez. De az övé nem.)

A színészekre nem érdemes szerintem sok szót vesztegetni: Angelina Jolie-n kívül (aki már a Tomb Raider-be sem azért került be, mert ő lenne az új Audrey Hepburn, hanem sokkal inkább fizikai adottságai és megfelelő domborulatai miatt) a többi színész szinte nem is látszik a filmben. Maga Jolie pedig ebben a szerepben (és ebben a jelmezben) még azt az egyetlen aduját sem tudja kijátszani, hogy megfelelő öltözetben és megvilágításban minden kiéhezettebb férfinak megindulnak rá a nyálmirigyei. Úgyhogy összességében a megvalósítás elég gyatra. Ami érzékletes (és ez a film fő pozitívuma): brutális erővel érzékelteti, hogy egy társadalmi korlátozás és átláthatóság nélkül működő közhatalom milyen könnyedén el tud bánni bárkivel, aki valamilyen okból kényelmetlen neki. Még az ősdemokratikus USÁ-ban is az ősdemokratikus '20-as években.

De ez minden.

A végére szokás szerint az előzetes: