Szombaton a lengyel tesók felkérésére részt vettem egy vk-témájú országos cserkész konferencián. Az egészről kissé későn szereztem tudomást, úgyhogy mire megpróbáltam otthonról valaki szakembert ideszervezni már késő volt. Az is jellemző, hogy Rafał csütörtök este küldte el egy e-mailben, hogy mi lesz a témám, és hogy ugye el tudok menni péntek este egy előkészítő megbeszélésre. Ja és nagyon jó lenne, ha egy pps-t is össze tudnék hozni a prezentációmhoz. Köszi, Rafał...
Végül (edzés helyett) elmentem a péntek esti találkozóra is (ahol a többi külföldi vendég előadóval beszéltük meg a dolgokat - a holland és a német srác ott is volt, de a szlovák delegáció, élén Kristiánnal, ismét késett :), éjjel összetoltam a pps-t, és elmentem szombaton a konferenciára.
A konferencián elsőre az lepett meg, hogy egy százötvenezres szövetség országos szakmai rendezvényére kb. annyi érdeklődő volt kíváncsi, mint nálunk egy átlagos kerületi konferenciára. Maga a színvonal azonban nem volt rossz, illetve elsősorban az ötlet tetszett, és ezt meg lehetne nálunk is honosítani: a témát (jelen esetben vk) úgy járni körbe, hogy külföldi partnerszövetségekből hívni embereket, akik egy-egy prezentációval indítanak a téma egy-egy aspektusáról, a saját módszereikről, tapasztalataikról stb., majd a résztvevők kiscsoportokban, forgószínpad-szerűen gyomrozhatják őket a legkülönfélébb kérdésekkel. A végén pedig mindezt összefoglalandó, a kiscsoportok plenárisan előadnak egy-egy összefoglalót, hogy mire jutottak a résztémákban. Jó módszer.
Maguk a téma kapcsán elhangzottak elég érdekesek voltak (haza is kéne küldenem valami összefoglalót róla, csak mikor lesz nekem erre időm...), és az emberek is tetszettek. Rengeteg ismerőssel is találkoztam - Silesián, Angliában megismert emberkékkel az egész országból, meg persze varsói ismerősökkel is. Belegondoltam, hogy így 5 év távollét után egy otthoni konferencián is találnék-e ennyi ismerőst a résztvevők közt :), és megnyugodtam hogy valószínűleg igen. :)
A konferencia szerencsére véget ért kicsivel a tervezett időpont előtt, miután elmaradt egy egész programblokk, mert a prezentációkkal és a kiscsoportos résszel összehoztunk röpke 2 óra késést - amúgy nem értettem Rafał miből gondolta, hogy a vendég előadók prezentációira elég lesz 15 perc, főleg úgy, hogy a 4-ből 3-at tolmácsolni is kellett, ami ugye dupla idő. Így viszont nem kellett lelépnem a szakmai programról, csak a vacsoráról, de ezt már túléli az ember. :)

Így aztán különösebb rohanás nélkül érkeztünk meg este 8-ra a PKiN Kongresszusi Központba az Omega koncertjére.
Őszintén szólva erre a koncertre leginkább olyan jelszóval mentem el, hogy jön az Omega, mégiscsak egy ismert magyar együttes, ha már itt lesznek nézzük már meg. Mert amúgy ha valaki megkért volna mondjuk két hete, hogy a Gyöngyhajú Lányon kívül mondjak még Omega-számokat, hát, lehet hogy gondban lettem volna, mert csak olyan 2-3-at sikerült volna összeszednem. Végülis, amikor az Omega a legsikeresebb volt, én még pajzán gondolat sem voltam, ez kb. a szüleim fiatalkorának az időszaka volt.
A koncertre már felkészültebben érkeztem, köszönhetően annak, hogy Iván - tekintettel a koncertre - feltette a melóban a belső hálózatra az Omega összest mp3-ban. Abba belehallgatva észleltem aztán, hogy egy rakat számukat ismertem/hallottam már, csak épp fogalmam sem volt róla, hogy az Omega követte őket el. :)
A koncert pedig tetszett, és Kincnek is, ami nagy szó, mert ő az ilyen "oldie" dolgokkal szemben elég kritikus szokott lenni (mondjuk én is általában). Kóbor a maga 66 évével elég jó erőnlétben végigugrálta a másfél órát, bár a mozgása számomra kifejezetten röhejes volt, és azért a hangján is lehetett észlelni, hogy már nem a régi, de elment. A gitáros papa (a nevét nem tudom) a nagy fehér szakállával viszont kifejezetten jól nyomatta a dolgokat. Néhány szám pedig, főleg azok, amikben nagyobb szerepet kaptak a billentyűsök és az elektronika, kifejezetten tetszett - párat párszor már itthon is meghallgattam azóta. Jó volt a látványtechnika is, voltak, fények, füst, lézer, minden.
A Kongresszusi Központ végül eléggé megtelt (bár voltak aggályok, mert előzetesen nem fogyott el minden jegy), és sokan voltak Magyarországról is (egész buszokkal), de láttam emberkéket "Omega fanclub Slovakia" és "Omegafreunde Deutschland" feliratú pólókban is, a lengetett transzparensek tanúsága szerint pedig Budapesttől Bydgoszczon át Berlinig mindenfelől jöttek a rajongók. Akiknek az átlagéletkora amúgy az 50 körül mozgott, elég vicces is volt a meglett, megállapodott családapákat Omega-pólóban, Omega-sállal a kezükben, Omega-baseballsapkával a fejükön csápolni látni a színpad előtt. :)))) De elég sok fiatal is volt, ami talán meglepő is lehet.

Küldök Nektek a végére stílszerűen 2 saját (telefonos, úgyhogy nem túl jó minőségű, de legalább saját :)) képet a koncertről, és egy kis zenét, amit találtam a szokásos zenés oldalaimon.