Tegnap megint az a fajta nap volt, amikor minden összejön.
Kezdetnek egész délelőtt kakasos címerek után kujtorogtam az Interneten. Nem vicc! Valami lengyel falu, aminek kakas van a címerében, fel kívánja venni a kapcsolatot olyan magyar településekkel, amelyeknek szintén kakasos címere van. Ukáz fentről: találjam meg őket. Remek. Fel a netre, gugli, heraldika.hu, nemzetijelkepek.hu, címerek keresése. Végignéztük Katival több ezer magyar település címerét, mert motívumok szerint ugye nem lehet keresni (amúgy is ki az a hülye, aki kakasos címert keresgél?).
Az ember folyton tanul: mostanra már kenem-vágom a metszett, hasított, pajzsfős és lófőcímerek mázait, mesteralakjait, cölöpjeit, pólyáit, harántpólyáit és sakkozásait, a sisaktakarókat és sisakdíszeket, a járó, álló, ágaskodó és lebegő címerképeket, azok fegyverzését, helyzetét, szóval mindent. Arról nem is beszélve, hogy megismerkedtem a hazai heraldika olyan hihetetlen eredményeivel, mint a "vörös mezőben balra forduló aranyszínű gőzmozdony", az "ezüst mezőben zöld talajon vörös színű, fekete sávos felemelkedő vámsorompó", a "kék mezőben ezüst mozdonykereket közrefogó két ezüst madár" vagy a "kék mezőben ezüstszínű stilizált atomszimbólum" jellegű elemeket tartalmazó települési címerek. (A helységneveket nem írom most le [bár az utolsót azt hiszem kizárásos alapon nem nehéz kitalálni :)], mellőzendő, hogy kedves olvasóim tömegesen keressék fel lincselés céljából eme heraldikai borzadályok elkövetőit, mint ahogy az bennem is felmerült, csak hát ugyi a távolság. Kakast végül többórányi megfeszített munkával nem kevesebb mint 12-t találtunk, úgyhogy az illető lengyel településnek igazán lesz miből válogatnia. :)

Délután aztán kiderült, hogy egy hölgynek, akinek ma délután (!) kellene a március 15-i ünnepség keretében átadni egy állami kitüntetést, az illetékes kollégák elfelejtettek szólni, hogy utazzon ide Poznańból átvenni, merthogy nem jött még meg neki a hivatalos engedély a viselésére, úgyhogy még nem időszerű. Az engedély persze megjött közben, de szólni az érintettnek úgy látszik nem lett időszerűbb... A főnök végül rám tolta tegnap délután, hogy hívjam fel a hölgyet, magyarázzam el a szitut, és próbáljam meg rávenni, hogy ma délutánra intézze el hogy ideutazzon. Így egy nappal előre. Szép, mi? A dolog persze némi egyeztetéseket igényelt, úgyhogy mentek a telefonok, ráadásul közben (ahogy lenni szokott, mktv. :)) azonnal beütött még pár ügy.
Łódźból egy magyar hölgynek telefonon kellett elmagyarázni, mi kell egy házasság anyakönyvezéssel  és házassági névre szóló új útlevéllel kombinált gyerek születés anyakönyvezés + első útlevél igénylés ügyintézéséhez, plusz megbeszélni egy találkozót Łódźban (jövő héten oda megyek 2 napra hivatalból - és mellesleg kész ügyfélfogadást tartok majd a szállodában, már 2 másik ügyfél is bejelentkezett, hogy ha már ott vagyok nem lehetne-e ott intézni az ügyeiket, ne kelljen már nekik felutazni Varsóba). A csaj telefonja közben lemerült, megszakadt, vagy tízszer újra kellett hívjon.
Közben telefonáltak Katowicéből is, hogy találtak az út mellett egy fiatalkorú, szlovák állampolgárságú, de csak magyarul (és cigányul) beszélő roma gyereket, akit kitettek az út mellé okmányok és pénz nélkül, segítsek már, mert a szlovák konzullal nem tud beszélni. Édes. (Nem sokat tudtam tenni, azon túl, hogy én szóltam Michálnak, a szlovák kollégának, és felajánlottam hogy ha kell, segítek tolmácsolni - mellesleg a gyerek magyarul is csapnivalóan beszélt, nem tudom, hogy képes valaki úgy funkcionálni Szlovákiában, hogy se szlovákul, se magyarul nem tud normálisan.)
Ja és az egész közben még értekezlet is volt, meg ünnepi koccintás kollégai körben. Dili. Ebédelni nem is volt időm, meg túlóra is lett belőle persze.

Este viszont vigasztalt, hogy a harcos edzésen most először Kenya óta pozitív mérlegem lett (5 győzelem 4 vereség) és az egyenes kieséses részben is bejutottam a 8 közé (mondjuk könnyű ellenfelem volt, akit 15:2-re lemostam). Utána viszont a 4 közé jutásért Maciektől kikaptam. Részben azért, mert már 10:2-re vezetett, amikor kiderült hogy nem működik a fegyverem érintkezője (nekem már gyanús volt akkor egy ideje, mert vagy 4 találatot tuti bevittem neki, ami nem jelzett be), de a fegyvercsere után csak 1 találatot vettek neki vissza, így 9:2-ről folytattuk, hát így sem volt már sok esélyem, ki is kaptam 15:4-re. Mondjuk ő valószínű amúgy is legyőzött volna, de azért nem ennyire. Mindegy, ez sem rossz eredmény, legközelebb még jobb lesz. :)

Ma már nyugi van, úgyhogy volt időm írni, de nemsoká lépek az ünnepségre, sziasztok! :)

Ui. A kenyai megapost már majdnem kész, a fotókat is kiválogattam, úgyhogy már csak egy kis türelmet kérek :)