Ma némileg elhavazódtam a melóban, nem mintha lett volna pl. ügyfél (mert egy sem volt), de kezd alakot ölteni az októberi ünnepi rendezvénysorozat, és egyébként is összegyűlt némi meghirdetni való az itteni magyaroknak, úgyhogy nekiálltam hírlevelet szerkeszteni. A nagykövetségi számítógépeket alapjáraton nem lapszerkesztésre tervezték, emellett persze nem lehet rájuk csak úgy "partizánba" semmi programot se feltelepíteni, mert azt ugye csak a hozzáértők csinálhatják Pestről, és csak jogtiszta, fizetős szoftvert. A munkahelyi gépemre magam még egy nyavalyás winampot se tehetek fel (elvileg :P), hiába freeware, merthogy ez a "policy". Így aztán Quarkról vagy akármi profibb kiadványszerkesztőről álmodni sem lehet, marad a word. Wordben pedig újságformátumú cuccot tördelni nem egy álom, aki próbálta már, megerősíthet ebben. A grafikák folyton elcsúsznak, tökölni kell minden méretezéssel, a hasábokkal is gond van stb. Úgyhogy elvoltam vele mint a befőtt. Holnapután kész kell legyen - a gond csak az, hogy holnap utazom egész napra Łódźba, úgyhogy nem tudom hogy fogom befejezni. Mert a kész hírlevelet még haza kell hozzam, itthon a magángépemen (hehe) konvertálni .pdf-be hogy ne legyen 5 Mega mint .doc-ban, és úgy elküldeni pénteken. Merthogy a munkahelyi gépeken persze Acrobat sincsen. Természetesen.

Este meg megint választanom kellett: 6-tól kezdődött az idén őszi első magyar vacsora a Borpincében a VarsóiMagyarokkal, ugyanakkor, amikor az edzés. Megosztottam magam: 6-ra a Borpincébe mentem, onnan 7-re át az edzésre (harcos nap volt, és igen jó eredményt értem el: 18 csörtéből 11-et megnyertem, elég nehéz ellenfelekkel szemben is, más kérdés hogy 2 elvileg könnyű ellenféltől viszont kikaptam, c'est la vie), edzés után pedig 3/4 9 felé vissza a Borpincébe. (Kinc végig ott volt a többiekkel.) Toltam szendókat eredeti magyar paprikás szalonnával, yeah!!!, meg egy kicsit több mint egy fél gundel palacsintát, némi minimális roséval. Aztán végül 11 felé értünk haza.

Most meg némi közelharc árán kiharcoltam hogy Kinc ideengedjen és blogolhassak, még ma, bár biztos csak holnap fejezem majd be. :P (Tényleg, most fejeztem be, és már ma van. XD)

Most a hétvége elég családias volt.

Szombaton elmentünk Kinccel temetőbe, mint lent láthattátok, kettőben is voltunk, nagyapám sírjánál az északi temetőben, és nagynéniménél Powązkiban, ahol a képek készültek. Utána pedig nagybácsimnál ebédeltünk, aki 96 éves, de ez nem akadályozza meg abban, hogy vendégül lássa másodunokaöccsét és Kedvesét. :) Ráadásul - Kincre tekintettel - ismét elmesélte háborús élményeit, és én újfent szentül elhatároztam, hogy sürgősen magnóra mondatom vele a sztorit, mert ezt nem szabad magával vinnie semmiféle sírba. Az öreg hihetetlen jól emlékszik minden részletre, beleértve még a különféle német tisztek neveit (!) is, akikkel találkozott. Hihetetlen sztori, van benne vagy 3 hajszálon múlt megmenekülés a koncentrációs tábortól és utcai kivégzéstől, betegség-szimuláció a munkatáborban, dokumentumhamisítás, minden...

Ma pedig Kinc nagyszüleinél voltunk ebéden Młochówban, mint ahogy az már egy ideje időnként szokásos, és már teljesen evidensen odatartozóként kezelnek engem is, ami nagyon jó. Kinc unokatesója, Michał velünk is jött, itt alszik, mert holnap valami elintéznivalói vannak Varsóban.

Az egész dolognak persze vannak praktikus oldalai is (pl. hogy nem kellett főzni egész hétvégén - és mindkét vendéglátó igen bőséges és minőségi ebédjeiről ismert :P), de azért ilyenkor belegondolok, milyen fontos a másik oldal is - mégiscsak mennyire más egy efféle többéves külszolgálat így, hogy közeli hozzátartozók vesznek körül, mint ha valami tökéletesen idegen helyen kellene dolgoznom, ahol maximum ott szerzett barátaim vannak.

Ég és föld...

A - Varsóban igen sokfelé látható - fenti felirattal ellentétben, a nyíllal jelölt irányban nem lakik semmiféle borz, sem Zoli nevű, sem másmilyen.
Varsó egyik negyedét hívák így, egyébként "Zsolibozs"-nak ejtendő, csak az itt élő magyarok körében dívik a Zoliborz elnevezés. :)

Egyébként a szó a francia "joli bord" (szép part) kifejezésből ered, a kerület ugyanis egy a Visztula partján, a citadella területén a XVIII. században épült kúriáról kapta a nevét, amit franciául így neveztek el.

Egyébként jellemző, hogy nekem mint féllengyelnek hosszú évekig fel sem tűnt, hogy ennek a szónak magyarul is van jelentése, olyannyira lengyel kontextusban használtam mindig (és elég sűrűn - a nagybácsim itt lakik). Csak pár éve döbbentem erre rá, amikor szorosabb kapcsolatba kerültem pár itt lakó magyarral. Azóta néha tudatosan próbálom magyar szemmel nézni a lengyel feliratokat, hátha találok valami vicceset - főleg amióta elindítottam ezt a rovatot itt a blogon. :P

Powązki Varsó legrégebbi, nagyjából épen megmaradt temetője. Tegnap jártam ott, nagynéném sírjánál. Az egész temető gyönyörű - hihetetlenül egyedi hangulata van, a régi síremlékek nagy része kész műtárgy, megkapó a maga mohos, néha csorba, kopott módján. Rengeteg a XIX. századi sír és kripta, 1800-as kezdetű dátumokkal - és nem egybe közülük a család máig temetkezik is (érdekes látvány egy ilyen XIX. századi kopott-mohos síremlék alján egy frissen bevésett név - 2006-os halálozási dátummal). Akadnak angol, német, orosz nyelvű feliratok, sok szinte a felismerhetetlenségig kopva. Az ember érzi a történelmet ott, szinte látja maga körül mindazokat az embereket és sorsokat, akiket/amiket a mohos kőlapok rejtenek. Varsó egyik rejtettségében is legmegkapóbb helye ez a temető, mindenkinek ajánlom aki erre vetődik, tegyen ott egy látogatást.

Alább egy pár kép tegnapról.

Ma is volt ám fogadás, a chilei nagykövetség (vagyis José és Marina) hívott meg. Ami érdekes, nem a kövi épületében volt a fogadás (ami itt van 2 utcányira tőlem, egy szép villa), hanem a nagyköveti rezidencián - ami egy jó nagy lakás, egy apartmanház 5 emeletén. (Mellesleg a város másik végén, Muranówban, és ugyanabban az utcában, ahol az egykori óvodám van, ott mentem el mellette. :)) A lakás lakásnak nagy, de azért a fogadás nem igazán lakásba való műfaj - képzelhetitek, micsoda tumultus volt. Nem egészen vágom a dolgot - lehetséges lenne, hogy a követségükön még ekkora terem sincsen? Nem hiszem...
Mint általában a kis követségek fogadásain, elég kamerális volt a hangulat. Nem csak nagykövetek, külügyesek, diplomaták és egyéb hasnlók voltak, hanem itt élő chileiek, ismerős lengyelek stb. - még néhány gyerek is (egy nő egy csecsemővel jött). Az ilyesmi egy amerikai, orosz vagy francia fogadáson teljesen elképzelhetetlen lenne. Emellett nagy többségben voltak a latinok, úgyhogy elememben éreztem magam - még portugálul is sikerült társalognom kicsit, egy új brazil kolléganővel. :)
A kaja elég mérsékelt volt, de igényes: kétféle empanada (hússal és gombával) melegen, lazacos és rákos falatkák, gyümölcs, hozzá pisco és chilei bor.

Azért jó így befejezni egy napot... :P

Ma este volt Dips Club egy új helyen (C.K. Oboźnia Wine Lounge - honlap sajna nincs), fél hétkor. Én el is feledkeztem róla, csak reggel láttam a naptárban. Gondoltam szólok Patriknak, végülis a szakmai gyakorlat érdekes színfoltja lehet a dolog. De én erősen gondolkodtam rajta, hogy inkább az edzést választom majd. Patrik viszont meg volt beszélve valamikor délutánra Kinccel, akinek én elfelejtettem mondani, és szólt neki. Erre persze nagy kavarás lett (kezdve az elvi kérdéssel hogy "miért nem szóltál nekem?!"), végül abban maradtunk hogy ő is eljön, és odamegyek én is, csak majd legfeljebb előbb lelépek, edzésre.

El is indultam itthonról 1/4 7-kor - és mikorra sikerült eljutnom a Krakowskie Przedmieście mellé? 5 perccel 7 után!!! BRUTÁÁL! Ez az út józan emberi számítás szerint negyed óránál többet nem kellett volna igénybe vegyen - ehelyett 50 percet tötyörésztem egy valami eszméletlen dugóban. Közben beszéltem persze Kinccel, és kilátásba helyeztem, hogy lehet hogy inkább egyből mennék edzésre. Ne csináljam, mert mit fognak ők ott csinálni, nem ismernek senkit, meg egyébként sincs pénz nála, úgyhogy menjek mindenképp, majd megvárnak. Jó. teltek a negyedórák, próbáltam újra hívni - nem vette fel. Mire odaértem a Dips Clubba (kb. negyed órával azután, amikor le akartam onnan lépni), sikerült beszélnem vele - mondta hogy bementek, de jöjjek. A klubnál aztán mit látok - Kinc és Patrik kezükben borospohárral állnak a diplomata társaságban, és kedélyesen bájolognak angolul valami ausztrál-angol-amerikai társasággal. Hát ezért kellettem én ide... :s

Ha már ott voltam és az edzést már úgyis elbuktam, ott maradtam én is bájologni - és kajálni, mert a kaja szokás szerint ingyen volt. Az első körben sertéssült krumpli- és zölségsalátával, később jött rántott csirke is, de azt már nem kóstoltam. Az italok fizetősek voltak, és elég drágák is, de a kétféle osztrák bor (egy vörös és egy fehér) igen jóféle volt. Elég sok volt az ismerős (Kinc is talált olyanokat akiket ismert már korábbról), meg persze egy csomóan újak is, mert a legtöbb követségen nyár végén van a váltási hullám.

Kinc már az elején mondta, hogy 9 előtt mindenképp haza kellene érni, hogy interneten be tudjon jelentkezni valami órákra az egyetemre. 8 után már jelezte is hogy menni kéne, de akkor még korán volt - ehhez képest 3/4 9-kor léptünk végül le, annyira belemelegedtünk. Hazavittük Patrikot és aztán nyomás. A jelentkezéshez végül időben hazaértünk, más kérdés, hogy Kinc végül benézett valamit és nem egészen úgy jelentkezett ahogy akart - találjátok ki, ki volt ezért a hibás... :)))

Végül mégis utolért a nátha, nem úsztam meg. Tegnap és ma is köhögés, orrfújás, zsebkendőhegyek, tea a négyzeten, drazsék, orrspray-k és hasonlók tömkelege. És meló után ágy és takarók. Edzés és hasonlók persze nulla...

Sorry, most sem leszek hosszú, majd ha lesz valami érdekesebb a fentieknél, jelentkezem...

Tegnapelőtt este elkezdtem kószán köhögni - tegnap reggel viszont nem tudtam megszólalni sem a náthától. Brutál volt. Kinc keményen nekilátott hogy kikúráljon - ágy, forró tea, mindenféle köptetők és borzalmas ízű megfázás elleni főzetek, pokrócok. Egész nap szinte ki se keltem az ágyból, viszont meglepő módon a dolognak meglett az eredménye, mert rekordsebességgel jobban lettem, ma már a hangomon sem nagyon hallani a rekedtséget. Az orromat még gyakran fújom, de nincs az a több napos nyavalya ami korábban. (Lekopogom.)

Mára aztán már jobban lettem annyira, hogy elmenjek vásárolni Kinccel, aki cipőt akart venni. Hát ez viszont kész. Több mint egy órát töltöttünk a cipőboltban, a bevásárlóközpontban pedig összesen 3 órát, mert ugye akkor már be kell nézni még ide meg oda meg amoda, turkálni a rucik közt, felpróbálni minden második kabátot és minden harmadik sapkát. Nem beszélve a lila sálakról, mert az most a sláger - abból mindet fel kellett. :) Kissé feszült voltam. Az általános fogyasztói frusztráció szindróma (leírását lásd itt) ugyan ma némiképp mérsékeltebben jelentkezett, de persze ennek kapcsán ismét lefolytattuk a szokásos elvi vitát, aminek a végén kiderült, hogy én "reménytelenül maradi" vagyok, ő pedig "fogyasztóilag agymosott", de ettől még nagyon bírjuk egymást. :D
Mindenesetre mostanában sokszor gondolkodom ezen a kérdéskörön, úgyhogy alighanem semmi sem ment meg Benneteket attól, hogy a közeljövőben egy terjedelmesebb értekezés formájában összefoglaljam itt a blog hasábjain a fogyasztói társadalommal kapcsolatos nézetrendszeremet. :P

Ma az indonéz fogadáson szuper kaja volt, már amit volt bátorságom megkóstolni, mindenféle tengeri herkentyű meg sushi meg bambusz meg olyan gyümölcsök, amiknek senki európai kolléga nem ismerte még a nevét sem.

Eredmény: hasmenés és némi gyomorfájás. És garantáltan nem a nagy mennyiségtől, direkt vigyáztam, mert a fogadásról egyenesen edzésre mentem.

Sose bízzatok az ázsiai kajában, én ezt már Thaiföldön megtanultam... :))

Szóval ma hülye voltam megint, és elfelejtettem hogy szerdára került át a harcos edzés, és hogy az 6-kor kezdődik, és emiatt jól elkéstem. De végül így is tudtam vívni 6 csörtét, igaz nehezebb ellenfelekkel, az idősebbekkel akik tovább maradtak, ami a statisztikámnak ugyan nem tesz túl jót, de végülis ebben lehet igazán fejlődni. Az arányom 3:3 győzelem és vereség volt, ami nem annyira jó, az viszont igen, hogy az egyik csörtében sikerült 5:2-re elnáspángolnom az országos női junior bajnoki ezüstérmes Agnieszkát! :)

Szóval nem volt ez azért olyan rossz nap...  P

Ui.: A mai napon megugrottuk a 3000 látogatót! :) Az országokat tekintve Otthon (szintén épp ma ugrotta meg a 2000-et!) és Itthon (500 felett) dominanciáját nem veszélyezteti semmi, a harmadik helyen tartja magát Németország (még Kinc és Bálesz ottartózkodása óta), de már érzi a tarkóján az USA (és Nagyi :)) forró lehelletét. Az 5. helyre csúszott vissza Luxemburg és Babos G., a még "pontszerző" 6. helyre pedig Románia jött fel, ami gondolom nem kis részben köszönhető Sárinak és annak a bizonyos e-mailnek az RMCSSZ-levlistára. ;) Belgiumot viszont megelőzi még 3 másik ország is (GBR, ITA, SVK), így a (Svédországgal megosztott) 10. helyen árválkodik - látszik hogy hugoméknak még mindig nincs otthon netjük. :s

Ostatnio zaobserwowałem, że w Warszawie handel kwitnie na prawdę wszędzie.

Spacerując po mojej ulicy w zeszłym tygodniu zauważyłem osobnika ewidentnie bezdomnego, zaniedbanego brodacza z długimi włosami, w brudnym ubraniu, cuchnącego itd. - typowego kloszarda. Na wpół siedział, na wpół leżał obok budki kwiaciarni - i handlował różnymi rupieciami, wyeksponowanymi przed nim na brudnym prześcieradle, na chodniku. Oferował typowy asortyment pchlego targu: starocie typu potłuczone świeczniki, plastikowe pudełka grające z herbami radzieckich miast, matrjoszki i inne takie.

Natomiast przedwczoraj przejeżdżając przy rogu Czerniakowskiej i Gagarina, zobaczyłem zaimprowizowany stragan urządzony na ławce pod drzewem. Starsza kobieta sprzedawała tam ubrania. Ławka była pełna ciuchów, które zwisały też na wieszakach z gałęzi wierzby. Wyglądało trochę jakby drzewo było ubrane na biało.

Zjawisko jest bardzo powszechne: sprzedawców ze swoimi prowizorycznymi straganami widać wszędzie na mieście, przy ulicach, przystankach autobusowych, nie tylko w pobliżu - licznych zresztą - bazarów i targowisk.

Zastanawiam się w związku z tym, czy postkomunistyczny stereotyp polaka-handlarza nie kryje w sobie jednak jakiegoś ziarnka prawdy. W Warszawie wszystkie ekipy rządzące Ratuszem obiecały już, że skończą z handlem ulicznym - i nici, nadal jest on tolerowany. A te czasy już raczej minęły, kiedy patrzono na handel uliczny z przymrużeniem oka z takiego powodu, że walka z nim zagrażałaby codziennej egzystencji dużej rzeszy osób. Nie sądzę, że na Węgrzech np. sytuacja gospodarcza byłaby teraz na tyle lepsza, że ludzie nie byliby zmuszeni do sprzedawania / kupowania podejrzanej jakości towarów na ulicy, po cenach jeszcze niższych od tych u chińczyków czy wietnamczyków na (ś.p.) Stadionie w Warszawie czy na bazarze w Józsefváros w Budapeszcie. Wręcz przeciwnie ostatnio... Jednak tam tego zjawiska na taką skalę na pewno nie ma.
Może różnica tkwi właśnie w tym, że znajdujący się w beznadziejnej sytuacji finansowej węgier raczej liczy na państwo - i staje do kolejki po zasiłki, które o ile wiem są tam znacznie hojniejsze niż w Polsce, a i przepisy dotyczące ich przyznawania są łatwiejsze do obejścia. (Stąd też ponoć powszechny widok na wsi węgierskiej: dobrze ubrany grubas wysiadający z czarnego BMW przed urzędem gminy, wchodzący tam po zasiłek dla bezrobotnych i zasiłek socjalny dla biednych rodzin wielodzietnych. :s) A polak - ten bardziej cwany - owszem weźmie zasiłki, ale może do tego jeszcze sobie i jakąś rentę skombinuje, a oprócz tego wszystkiego jeszcze sobie dorabia - między innymi właśnie takim ulicznym handlem. Polak potrafi... :)

Ma este megint koncerten voltunk Kinccel, ezúttal a szlovák nagykövetség szervezett - a nemzeti ünnepük kapcsán - egy fogadással egybekötött komolyzenei koncertet, a kassai filharmonikusok fellépésével.
Ez a koncert közel sem volt akkora szabású, mint a múltkori a varsói szinfonikus zenekarral. A helyszín kamerálisabb (Teatr Polski), a zenekar meg jóval kisebb volt. De mivel nem elvont lengyel és egyéb kortárs szerzők szerepeltek a műsoron, hanem közép-európai témájú darabok: Suchoň, Mendelssohn és Smetana, az egész sokkal jobban tetszett nekem (és Kincnek is) a múlt hetinél.

A koncert után meg következett a fogadás, amit technikailag kissé nehéz volt ott a színházban lebonyolítani, mert nem volt elég nagy a hely, úgyhogy nagy volt a zsúfoltság, de a kaja elég jó volt (hideg-meleg-sütemény), emellett igen jó italválaszték volt, mindenféle jófajta koktélokkal (valami koktélbár szponzorálta a fogadást). Ja és viszontláttuk a Wedel-féle csokiszökőkutak egyikét is, amiről Reál kedvéért azonnal csináltam is 2 képet. :P Telefonnal, mert csak az volt kéznél, de remélem Reál, a tudásszomjadat ez is kielégíti így elsőre... :D Az ukránoknál 3 ilyen működött, ebből egy fehér csokival, itt csak egyre futotta úgy látszik. A berendezés tetejéből a teraszokon folyik le a folyékony csoki, és körben állnak az edények a gyümölcsökkel (szőlő, eper, ananász, dinnye), amiket az ember hosszú fapálcikára szúr fel, és a csoki alá tartja. Aztán már lehet is bekapni... :)

Íme:

Ma újra voltam - jó hosszú kihagyás után - moziban, Kinc ezúttal az "Elégia" (Elegy) c. filmre vett rá.

Tegnap bulinap volt.

Kezdetnek pénteken Kinc kitalálta, hogy meghívná pár barátnőjét egy grillre, mert egy német csaj akit megismert Bonnban most épp itt van Varsóban, és hogy milyen jó lenne egy ilyen grillre a teraszom. OK, úgyse volt még itt ilyesmi. Elmentünk bevásárolni (kb. 10 kiló grillezni való hús és cukkini-padlizsán típusú egzotikus zöldségek :), valamint kb. ugyanannyi salátának való), meg is volt minden - csak épp grillt nem kaptunk. Általában Varsóban minden nagyobb bevásárlóközpontban lehet kapni 10 Złotyért egyszer használatos grillt - most viszont valamiért úgy látszik mindenhol úgy döntöttek, hogy a grillszezonnak vége, vagy hogy aki akart grillt venni az már vett, és ezért nem volt sehol, pedig 3 helyen is kerestünk. Faszén az volt, minden mennyiségben, de hát ugye tüzet rakni mégse fogunk a teraszon. Úgyhogy végül maradt a sütő. Kinc becsületére legyen mondva, állta a cechet, és az előkészületeket is magára vállalta, beleértve némi takarítást is. Szerencsére besegített Patrik is (Kinc régi féllengyel ismerőse Pestről - és jelenleg gyakornok a kövin).
A csajokkal és Patrikkal aztán elköltöttük grill-ebédet, és ők mondták, hogy mennek este az Orange Warsaw Festival koncertre a Centrumba - délután óta jónevű együttesek lépnek ott fel, teljesen ingyen. Én ugyan hallottam hogy ez lesz, de nem annyira terveztem elmenni - végül aztán abban maradtunk hogy együtt elmegyünk. Úgyhogy miután kivakartuk a házat el is indultunk Kinccel és Patrikkal (a csajok előbb leléptek már).

Amikorra odaértünk már 7 után járt az idő, úgyhogy lemaradtunk az Apollo 440-ról, és a Teddybearsből is csak az utolsó számot hallottuk (ami viszont jó volt [Punkrocker], talán az egész este legjobb száma). Utána jött viszont a két fő sztár: Kelly Rowland és Wyclef Jean (ex Fugees). Nekem alapjában véve egyik sem a stílusom, úgyhogy főleg csak Kinc kedvéért hallgattam végig őket. Kelly Rowland szerintem - azon túl hogy nem bírom az efféle nyálat - még csak nem is volt túl meggyőző, kb. egy szám volt élvezhető az egész koncertből. Wyclef viszont legalább hangulatot csinált, azt meg kell hagyni, bár az pl. nagyon nem smakkolt, hogy politikát vitt bele, ráadásul amerikait (úgy kampányolt Barack Obama mellett, mintha a többtízezres közönség közt lett volna akárki is, aki szavazhat az amerikai elnökválasztásokon. Lehet hogy azt hitte, Lengyelország valahol Arkansas és Tennesse közt terül el, végülis volt áram és betonozott utcák, akkor ez muszáj az USA lengyen, hiszen az USA-n kívül csak bennszülött törzsek élnek sárkunyhókban ugyebár. :P) Emellett szidta Busht mint a bokrot :P, amivel amúgy egyetértek, de azért mégsem kéne szerintem a zenébe ilyesmit belevinni. Főleg nem olyan átlátszóan manipulatív módon hogy "aki ugrál az Obamát támogatja, aki nem ugrál az meg McCaint és rohadt rasszista". Hát menjetek a francba, tőlem mindkét jelölt elmehet a pitlibe meg vissza, nem támogatom én egyiket se, hagyjanak békén velük, én koncertre jöttem és nem valami demokrata kampánygyűlésre Brooklynba. (Ha engem hívott volna fel a színpadra a pár "szerencsés nyertes" lengyel helyett, valami olyasmit mondtam volna neki hogy "Hey yo bratha ya music is really cool but just forget about ya politics, U know we're not in da States here and we don't care a shit about Obama, McCain and all the other assholes that U have there in America, we came for a concert here, this is not a bloody democrats electory convention, so just forget about politics, thank ya." :D)
A végén aztán a koncertnek nem akart vége lenni, és átment valami bulifélébe, playbeckről nyomattak még cuccokat a kemény magnak akik ott maradtak őrjöngeni, ez szerintem már szánalom volt - végül el is jöttünk 1/2 2 felé. Ja és még egy dolog árnyékolta be a dolgot: a lengyel konferanszié, aki valami szánalmasan idióta, nyaller és gyenge volt, ezt a pasast valahova nagyon messzire el kellene kergetni, mielőtt jövőre elkezdődik ugyanez a fesztivál (merthogy állítólag lesz).

Ami az egészben a leghasznosabb volt, hogy kiszedtem Kincből egy ígéretet, hogy cserébe ő is eljön majd velem bármilyen koncertre, ahol az én zenémet játsszák (merthogy a múltkor megtagadta hogy eljöjjön velem Roisin Murphy-re a Stodoła-ba). Úgyhogy jön még kutyára kamion, kedves Kinc... :D

Most értem haza a szokványos ukrán függetlenség-napi fogadásról. Tiszta déjà vu volt az egész, azzal a külömbséggel, hogy most csöpörészett az eső, és erre valószínűleg számítottak: felállítottak 2 marha nagy sátrat, amibe elfért jó sok ember, zuhé esetére. Egyébként a helyszín ugyanaz, a kaja nagyrészt ugyanaz (ami igen jó standardot takar amúgy - hidegtálak, grillek, rengeteg ital és édesség, köztük a hagyományos Wedel-féle csokiszökőkutakkal, ami alá pálcikákon gyümölcsöket lehet odatartani). Ugyanaz a nagykövet kb. ugyanazt a beszédet mondta el, előtte ugyanaz a csajszi énekelte el az ukrán, és utána (édes "kresowy" akcentussal) a lengyel himnuszt is. Ugyanazokat a partihiéna politikusokat láttam a tömegben akiket tavaly, és még ugyanazok a kollégák is jöttek el, akik tavaly.
Találkoztam viszont egy aranyos japán diplomata-házaspárral, akikről most megtudtam, hogy Nairobiból kerültek ide, és ott jóban voltak - nem mással mint Kocsis Bandi barátommal, és az ő Ágijával... Bandi, ha olvasod ezt, letépem valamidet ha legközelebb találkozunk - tudtad hogy ide jönnek, miért nem mondtad nekik, hogy jóban vagy a varsói magyar konzullal??? Ejnye...
Végül aztán elkezdett esni az eső, én pedig hazajöttem. Valami új elem a képben. :) Csakúgy mint az, hogy basszus csak már itthon vettem észre, hogy csokis lett a szakállam a csokiszökőkúttól, és a japók - akikkel vagy fél órát beszélgettem, már miután eljöttem onnan - nem szóltak volna egy szót sem, hogy öreg, csokis a szakállad, töröld meg. Csodás ez az ázsiai jólneveltség... :)))

Most az imént meg elhelyeztem az oldal sablonjában egy SnapShots-scryptet, elvileg most minden, külső oldalra mutató linknél megnézhetitek egy kis ablakban az odakattintás előtt, hogy hova is mutat. Elvileg jópofa, de ha sokan írjátok azt hogy idegesítő, és jobb volt nélküle, akkor lehet hogy leszedem. :I

Ui.: A post címének magyar jelentésére várom a megfejtéseket, a helyes megfejtők közt majd kisorsolok valamit. :P