Ma újra voltam - jó hosszú kihagyás után - moziban, Kinc ezúttal az "Elégia" (Elegy) c. filmre vett rá.

A film alkalmat adott arra, hogy végignézzek egy sor üres kapcsolatot, és ennek kapcsán szerencsésnek érezzem magam. :)
Adott alaphelyzetként egy ötvenes éveiben járó, cinikus tanár, aki egy félresikerült házasság óta diáklányokkal való futó kapcsolatokra rendezkedett be, és emellé tart egy kb. magakorabeli szeretőt, immár vagy 20 éve, akivel viszont csak ritkán találkozik. És emellé adott egy gyönyörű huszonéves diáklány, aki ebbe a pasasba - minden ellenkező előjel ellenére - tényleg beleszeret, és vele képzeli el a jövőt. Főhősünk pedig dilemma elé kerül, megijed - részint saját érzéseitől, merthogy oda a függetlensége, előjön rajta a féltékenység stb., részint az esetleges jövőtől, mégis 30 év korkülömbség, egy ilyen szép lány biztos talál majd valaki fiatalt stb. És aztán látványosan el is bukja a dolgot - megfutamodik, amikor a családnak való bemutatásra - és ezáltal valamiféle elköteleződésre - kerülne sor. És amit a lány olyan régóta vár. Lúzer.
Végülis ezzel vége is lehetne a dolognak, de még nincs, és igazából az érdekes része most jön. Mert emberünk ugyan szakít a lánnyal, de elgondolkodik a dolgokon. Saját magán, az idősödésén, a szeretőjén, a volt feleségén és a fián, a hozzá hasonlóan cinikus barátján, aki vénségére megváltozik (aztán meghal) - és úgy általában mindazon, amit az életben vesztett az alapállásával.
Egyfajta happy end itt is jön: a végére újra előkerül a lány, de persze másképp mint anno - már nem a tökéletes ideálként. És emberünk eddigre mégis eljut oda hogy felvállalja, mindazzal együtt, amit a közben eltelt idő hozott. Legalábbis én így interpretálom, mert persze a dolog valamennyire nyitva marad. Az európai mozi legjobb hagyományainak megfelelően. :))

Ami a színészeket illeti, Pénelope Cruz hozza a formáját, de a tanárembert alakító Ben Kingsleyből valahogy nem látom sütni azt a sármot és vonzerőt, ami egy magafajta 50-es pasi iránt azt a bizonyos rajongást előhozná a huszonéves diáklányokból - abszolút nem tűnik annak a Casanovának, akinek a forgatókönyv szerint lennie kellene. A jóbarátot alakító Dennis Hopper talán az egész filmben a legmeggyőzőbb, jól kihozza a változást is ami végbemegy benne a film során. A többi papírosfigura megjelenítői viszont még ha zseniális színészek is, a forgatókönyv nem sok teret enged számukra.

Összességében nem egy nagy durranás szerintem, de nem is rossz, és azért el lehet rajta gondolkodni, milyen zsákutcák felé lehet esetleg elmanőverezni az életben - és hogy milyen szerencsés tud lenni valaki, akinek normális emberi kapcsolatai vannak.

Íme az előzetes: