Július 29-én kommenteltem egyet Gorál és kis családja blogján. Gorál épp igyekezett felmérni, hogy ki is olvasgatja őt, és egy kis játékkal próbálta az embereket felbiztatni, erre "fedtem fel magam" én is. :)
A felhívás így szólt:

 "Szóval a Pay it forward játék szabályai:

1. Csatlakozhat bárki, akinek van blogja.
2. Az első három kommentben jelentkező kézzel készített ajándékot kap tőlem.
3. Az ajándék az elkövetkező 365 nap valamelyikén fog érkezni.
4. Cserébe előre kell fizetni, mégpedig úgy, hogy ezt a felhívást a jelentkezők is közzéteszik a saját blogjukban, vagyis maguk is megajándékoznak három embert."

Az ügyről el is feledkeztem persze, és eszembe sem jutott "bevasalni" Gorálon valamiféle ajándékot. Míg aztán a mai napon meg nem érkezett az ajándékom: a kis ikon, amit most már Ti is mind láthattok odafenn a böngészőtök címsorában, a blog címe előtt.
A 365 napon bőven belül voltunk, ami pedig az ikont illeti, nagyon köszönöm Gorál, profi és ötletes, és remekül illeszkedik blogom külcsínjéhez!
Most viszont rajtam a sor hogy szintén álljam a szavam, úgyhogy mostantól hajrá, az első három - a kiírásnak megfelelő - kommentelő blogger kolléga számot tarthat az én ajándékomra. Persze ha tovább élteti a fenti filantróp lánc-kezdeményezést. :P

Ha pedig már a blognál tartunk, némi újabb statisztika: a legfontosabb, hogy országszámban - Macedónia "csatlakozásával" - elértük a negyvenet, látogatószámban pedig nem sok hiányzik a 4000-hez. Országok tekintetében HU és PL után az USA biztosan tartja a 3., és egyenlőre Németország is a 4. helyet, pedig arra számítottam, hogy oda hamarosan a jelenleg 5. Luxemburg avanzsál. 6. továbbra is Románia, Belgium viszont rontott a helyezésén, jelenleg a 10.
Távlatilag tervezem a Jukebox rovat bővítését: miután mostanában átnyergeltem a nem túl megbízható radioblogclub.com-ról és a last.fm-ről is a deezer.com-ra, ottani playlistemet is fel fogom ide küldeni, amint találok rá némi időt.

A végére küldök Nektek egy számot egy régi kedvenctől, amit a napokban vagy húszszor meghallgattam, fantasztikus :): Tangerine Dream - Mojave Plan.

Tegnap elvileg munkanap volt, és bár az ilyen munkanapok külföldön általában eléggé komolytalanok (miután itt senki más nem dolgozik, elég nehéz bármit is elintézni) nekem elég dolgos lett ez a nap.

Időnként látványosan szembesül az ember vele, hogy a közéletet a mai viszonyok közt a régióban mindenhol bosszantóan azonosan alacsony színvonalú, kicsinyes háborúskodás uralja. Mind otthon, mind itthon sokat panaszkodunk a politikusokra és kritikán aluli kultúrájukra, és meg vagyunk győződve róla, hogy a mi országunk már elérte a mélypontot ilyen téren. Közben viszont - sajnos? szerencsére? - máshol se jobb a helyzet.

Az itthoni viszonyokat remekül illusztrálja az eheti brüsszeli EU-csúcs kapcsán kibontakozott eseménysorozat.

A látszat csal. Miska nem 41 cm magas, sem egyéb módon nem 41 cm-es :P, és még csak nem is lehet megvásárolni a vonalkód által rejtett áron.

A lengyelül nem tudó versenyzőktől várom a megfejtéseket, hogy vajon mit vásároltam ma Kinc kérésére, akit ma meglátogatott a Nóra (szintén expat), és közös tevékenységükhöz feltétlen szükség volt erre a tárgyra. :)))

Az utóbbi napokban kevés említésre méltó dolog történt, de azért néhány.

Tegnap voltam a konzuli testület szokásos vacsoráján, a helyszín a számomra borzalmatosan vattacukor-kinézetű és ízlésficamos, de ugyanakkor a varsói sznobabb körökben menőnek minősülő AleGloria volt. Az előzetes infók szerint Kabalan ezúttal egy lengyel külügyi helyettes államtitkárt szervezett be "guest speaker"-nek, aki majd a civilizációk közti konfliktus kérdésköréről beszél majd, főleg Iszlám kontra Európa dimenzióban. Vegyes érzelmekkel vártam az előadást, de pozitívan csalódtam, mert a téma is érdekes volt, és ráadásul a pasas is érdekesen beszélt. Némi vitát is generált (ami némileg érthető volt, hiszen a hallgatóságban voltak muzulmánok is :)), de nagyon konstruktívat. Ez megerősített abban a meggyőződésemben is, hogy ha a világot politikusok helyett diplomaták irányítanák, azzal komolyan egyszer s mindenkorra megvalósulna a világbéke. Nekünk túl sok barátunk van mindenfelé ahhoz, hogy háborúban gondolkodjunk. Erre még ráerősített a mellettem ülő Vera (szerb konzul) is, aki elmesélte, hogy a boszniai háború során a belgrádi szerb külügyminisztérium közbenjárásával hogyan mentették ki a bosnyák külügyminisztérium munkatársait a szerb tüzérség által lőtt Szarajevóból - akikkel mellesleg pár évvel korábban még ugyanazon jugoszláv szövetségi külügy irodáit koptatták, mint ezer éve együtt dolgozó kollégák... Az ilyen kapcsolatok megmaradnak, akárhogy alakuljon is a világpolitika. Verával amúgy tisztáztuk az egyik múltkori postban felmerült nyelvészeti vitatémát is, úgyhogy ezennel világgá kürtölöm, hogy a "hvala lepo" az szerbül van, horvátul viszont helyesen igenis "hvala lijepa". A kettő ötvözetéből összerakott "hvala lijepo" pedig tipikus határvidéki (azaz boszniai) szöveg.
Ami pedig a kaját magát illeti: kecskesajtos és valamilyen szószos saláta előételnek, aztán (a kétféle, húsos és halas menüből általam választott) panga-szelet egy kis rákkal megbolondítva, citromos szósszal és rizzsel, desszertnek (stílszerűen) karamellszerű szósszal nyakonvágott sült eper, és az egészhez kétféle (fehér és vörös), elég jó bor. Kiszolgálás: szuper, kaja: szuper, dekoráció és kialakítás: borzalom, árak: csillagászatiak. Összértékelés: *** (nem esek hasra, de azért OK). Úgyhogy OK, főleg mert nem én fizettem. :P

A hivatalban a napokban a folytatódó kínai invázió érdemel említést (egész szeptemberben nem volt vízumkérelem egyáltalán, erre most 3 kínai is), illetve ma is ápoltam fél órában szegény Steve bácsi özvegyének a lelkét. Nehéz ügy ez...

Ma este pedig voltam edzeni (vagyis harcolni). A felszerelésemet újfent megjavították, de ugye most már némiképp szkeptikusan álltam hozzá a témához, mert a múltkor is ugye csak pár csörtét bírt ki a "javított" fegyver, és közben meghalt a kábel is. Most viszont már biztosítottak róla, hogy OK lesz, a fegyverembe az eddigi "vacak" (magyar) PBT helyett AllStar rugót tettek, ami jobban bírja a gyűrődést, és megcsinálták a kábelt is (ami ráadásul ezután csak pár centivel lett rövidebb). Nos, ezúttal tényleg, és ez rögtön meg is látszott: a mai 15 csörtéből 12-t nyertem meg!!! Így már mindjárt más. Jaką różnicę robi sprawnie działający sprzęt... :)

Voltunk ma Kinccel Młochówban a családnál, és elmentünk sétálni az erdőbe. Íme:

Ma délután megint voltunk megnézni azt a bizonyos kecót, Zsuzsával (aki a követség részéről felelős az ilyesmikért) és Kinccel. Mindenkinek tetszett is, Zsuzsa és Kinc sem kifogásolt semmit. Hétfőn aztán kezdünk majd alkudozni a tulajjal a szerződésen. Remélem összejön a dolog, nincs nagy kedvem további ajánlatok és lakások után kajtatni. Ez jó hely, persze kisebb mint a mostani (csoportos látogatások november 1-től kizárva - a 831 október 23 körüli inváziója lesz az utolsó), de nincs messze, nem kell újraszervezni az életemet, a környék marad. Csak tényleg jöjjön össze...

Miután befejeztük a kecónézést, elvittük Zsuzsát a metróig, majd némiképp improvizatíve megvacsoráztunk Kinccel egy közeli étteremben, mert csakúgy. :) A helyszín: a "Krčma Banja Luka" balkáni étterem a Puławska utcában. A kinézet és a hangulat abszolút jeles nálam: a dekoráció jópofa és tényleg a világnak azt a szögletét idézi. A háttérben régi horvát slágerek felváltva futnak balkáni népzenével, később egy 3 fős zenekar is megjelent a képben, hegedű-gitár-csörgődob konfigurációban, és (sajnos vagy szerencsére :)) ének nélkül, de bosnyák népviseletben - csakúgy mint a felszolgáló személyzet. Ami az étlapot illeti: néhány leves és saláta, rengeteg hagyományosan jó balkáni grillezett húsféle, sok hal, kagyló és egyéb tengeri herkentyű, sütemények, horvát borok, rakija, egyáltalán, ami csak kell. Az étlap stílszerűen horvát-angol és horvát-lengyel verzióban. :) Én egy borjúlevessel indítottam (szuper), Kinc egy salátával, amiben viszont nem minden grillezett zöldség volt finom. Utána mindketten lazacot toltunk olvasztott sajttal, paradicsommal és szalonnával, hozzá spenótos krumplival. Kincnek kicsit sós volt, számomra viszont isteni finom. Az adag nem volt túl nagy, de azért jóllaktató. A horvát fehérborba én sajnos csak belenyalni tudtam a kocsi miatt (jó, könnyű bor volt), desszertre pedig már nem volt kapacitásunk. Az árfekvés a közép és a drága közt félúton, kettőnk vacsorájáért 110 pénzt hagytunk ott.

Étékelésem: **** (melegen ajánlott). (Megjegyzem, Kinc valószínűleg egy csillaggal kevesebbet adott volna.) De nekem bejött. Hvala Lijepa! :)))

Szóval tegnap nem írtam, mert kissé későn kerültem haza, és már nem volt energiám.

A melóban minden OK volt, mondjuk - ahogy lenni szokott, mktv. :) - egy csomó ügyfél jött, most hogy Kati fenn helyettesít, én meg egyedül vagyok. Bevettem 2 vízumkérelmet (rég volt már ilyen), további 3-at pedig eltanácsoltam - az egyik egy szakadt útlevéllel jött, egy nem jött személyesen, csak egy kollégája hozta a papírjait, egy pedig rossz (régi fajta) kérdőívet töltött ki. Amúgy mind az 5 kínai volt. Az egyiküket (aki 2 kérelmet hozott) egy nagydarab, elvont külsejű, elöl kopasz, hátul befont hosszú hajú, szakállas lengyel muki kísérte, aki úgy karattyolt a nőhöz kínaiul, hogy én csak néztem...
De a vízumokon kívül is volt ügyfél, egy félmagyar nő jött egy hagyatéki ügyben, viszonylag komplikált volt, ráadásul úgy, hogy a másik kínai ott ült (tűkön) és várta az útlevelet meg a nyugtát. Szerencsére Kati lejött segíteni, és elintézte a vízumokat amíg én a hagyatékos ügyféllel beszéltem.

Meló után hazaugrottam, aztán elmentem megnézni egy ígéretes kecót, azzal hogy onnan elmegyek egyenesen edzésre. A kecó nagyon közel van a mostani lakáshoz, pár utcányira, és bár kisebb, így is jónak tűnik. 3 szoba, konyha, fürdőszoba, nagy előszoba, garázs, wc. Emellett viszonylag olcsó is (tehát a kövi remélhetőleg nem vétózza meg). Szóval tetszik, remélem összejön.

A kecóból nyomás edzésre. Szerda, tehát harcolós nap, előre örültem, hogy a megjavított fegyveremmel most majd jól szereplek. Hát egy francot. Az első 4-5 csörténél még működött a fegyver, elég jól is ment. De aztán újra elkezdte ugyanazt játszani, az érintkezési hibákkal, amit eddig. Kész... Az eredmény az lett, hogy megint elbuktam pár csörtét, míg végül hagytam a francba, és kölcsönkértem egy fegyvert a klub szertárából, az utolsó 2 csörtére. Az elsőt elvesztettem, mert menet közben vettem észre, hogy egy mini párbajtőrt adtak, ami 10 centivel rövidebb a standardnál - így nehéz nyerni. Aztán kaptam végre normál fegyvert - és az utolsó csörtét is elbuktam, és ekkor Monika ellenőrizte a kábelemet - és kiderült, hogy az is rossz, nem érintkezik... Kész, minden cuccom selejtes úgy látszik. Most újra ott hagytam mindent javításra (a fegyvert garanciálisan), remélem most már gatyába rázzák a cuccomat.

Az edzés után aztán elvileg csak "beugrottam" volna Kincért, aki a BUW-nál volt céges integrációs bulin egy tekepályával, billiárd-termekkel stb. felszerelt szórakoztató-központban (jellemző módon az egyetemi könyvtár épületében :P), hogy hazavigyem. A vége az lett, hogy Kinc még nem akart eljönni, ezért engem rángatott oda le, és ott maradtunk 10 utánig. Végül nem bántam meg, mert jópofa volt. Tekézni ugyan már nem álltam le (vége felé járt a dolog már - Kinc csapata nyert végül :)), de utána egy csomót billiárdoztunk meg ettünk pizzát meg ilyesmi. Volt pár jópofa ember, köztük 2 másik magyar is, úgyhogy jól elvoltam, csak kissé későn jöttünk el.

Na ennyi volt tegnap, és akkor folyt. köv. rögtön...

Rég küldtem már zenét, úgyhogy művelődjetek. :)))

Egyébként megnéztem/tünk ma délután össz 3 lakást, egyenlőre egyik sem az igazi. De van még nagyon sok lehetőség hátra...

Ma reggel ahogy felnéztem az internetre, egyből szemembe ötlött néhány online cikk, amelyeknek tartalma némileg érintett minket - a nagykövetségi honlapok frissítettségének hiányosságait fikázta körbe a Magyar Nemzet, többek közt a mienket nevesítve. (Ezt aztán több online lap is átvette, és lett belőle cikk többek közt itt, itt és itt.) Nyilván dörzsölte a kezét a szerkesztő úr, hogy sikerült valami ürüggyel újra egy jó nagyot rúgnia a szemét komenista Gyurcsányiba, de aligha gondolt bele, hogy valószínűleg célt tévesztett a rúgás, és más lesz az eredménye a vártnál. (Arról nem is beszélve, hogy aligha nézte meg miről is ír: pl. a varsói magyar konzulátus honlapját emlegeti iskolapéldaként - én marhára örülnék személy szerint, ha létezne ilyen, de hát sajnos nincs. De sebaj, biztos ezért frissítetlen, abszolúte. :)) De a nagykövetség honlapja tényleg tavasz óta nem frissült, ugyanis valamilyen technikai ok miatt nem működött a hozzáférésünk. Fél éven át hiába írogattunk hogy csinálják meg - valami furcsa véletlen folytán éppen ma reggel kaptuk meg a pesti informatikusoktól az aktuális elérési adatokat és új jelszót. Nem vagyok rosszmájú, és feltételezem, hogy ennek aztán abszolút semmi köze az ominózus újságcikkhez. :) Mindenesetre köszönjük, Magyar Nemzet.
Más kérdés, hogy a 30 millió amit írnak, ténylegesen mire megy el - a honlapokat ugyanis részint egy néhány fős szerkesztői team gründolja Pesten, az ő felelősségük a központi honlap, az intranet, és mindazon 1-2 fős kis missziók honlapjai, ahol nincs kapacitás önálló szerkesztésre. Úgyhogy nekik aztán van melójuk bőven. A nagyobb követségek pedig, mint a mienk, kaptak tavasszal egy 5 oldalas segédanyagot és egy jelszót (ami a mi esetünkben nem működött), és hajrá, csináljátok magatoknak. Még speciális szoftver sincs az egészhez, Microsoft Content Manager-rel működik. Ez tuti nem kerül évi 30 milába. (Esetleg a dizájn és a rendszer létrehozásának egyszeri költsége lehetett ennyi.) Sehol egy külsős államtitkár-haveri cég, ami a zsíros ügyleten hízna. Két dolgot tudok elképzelni: vagy egészen pofátlanul nagy lopás történik, és valaki zsebre vág évi 30 millát úgy, hogy letolja a melót erre a pár emberre és a nagykövetségekre (ami nem kizárt), vagy pedig a cikk nem mond igazat (ami szintén nem kizárt). Ezt már lehet hogy sose fogom megtudni. :s

Később délután kaptam egy telefont a kazah nagykövetségről, hogy 2 magyar egy szállodában hagyta az útlevelét, a szállodából pedig nekik küldték meg az okmányokat, mert kazah útlevélnek nézték őket. Na ezen aztán elképedtem. Főleg amikor meghozták az útleveleket: a kettőből az egyik új típusú volt. Hogy azt hogy lehet kazahnak nézni??? Nem tudom a Kedves Olvasó látott-e már új típusú bordó biometrikus EU-s magyar magánútlevelet, ezért némi okmányleírás következik. Az útlevél külső borítóján a magyar címer és a magyar nyelvű országmegnevezés mellett (amit mondjuk nem kötelező ismerni) ott virít nagy betűkkel az "EURÓPAI UNIÓ" felirat, ami azért a nem magyar anyanyelvűek számára is érthető talán - már itt befigyel némi tájékozatlanság, ha valaki Kazahsztánt EU-tagállamnak véli. Kinyitva az útlevelet szembesülünk a Lánchíd grafikájával, háttérben a Budai Vár látképével, ami talán ismert látkép, világörökség meg minden, arról nem is beszélve hogy kissé elüt az Almati Nagymecset kupoláitól, na de ugye nem mindenki menő építészetből, oké. A második oldalon viszont szépen sorba szedve ott szerepel az "Európai Unió - Magyar Köztársaság" felirat, méghozzá az EU összes nyamvadt hivatalos nyelvén. Köztük lengyelül is. Ha valaki ezek után ezt az okmányt kazah útlevélnek nézi, attól én sürgősen megvonnék mindennemű végzettséget tanúsító okiratot, diplomát, érettségit és általános iskolai bizonyítványt, az első osztályig visszamenőleg. Mert ez az ember nem csak földrajzból, állampolgári ismeretekből és idegen nyelvekből nulla. Ez az ember még olvasni sem tud, a saját anyanyelvén sem. Menjen vissza a dedóba és tanuljon meg, mielőtt szállodába megy dolgozni. Kész...

Délután egy csomót telefonáltam lakásügyben - holnaptól megyek majd nézni potenciális kecókat, november 1. utánra. Ennek kapcsán újfent tudatosítottam magamban, hogy nem lesz kis menet, amikor majd Kinccel lakást/házat keresünk Pesten. Ugyanis némiképp másképp viszonyulunk a témához. Kinc úgy gondolja, hogy ha már lakás, legyen modern és trendi, ami nála kb. lila, zöld, sárga és piros falakat, márvány és mozaik borítású fürdőszobát, a falakba rejtett sejtelmes fényeket, nonfiguratív fali dekorációt, szigorúan IKEA gyártmányú krómozott csőbútort és hasonlókat jelent, miközben pl. fürdőkád nem kell, az minek, elég a hidromasszázsos zuhanyzó. Amikor én kifejtem, hogy jobban kedvelem a csempét a mozaiknál, preferálom a fehér falakat és a tradicionálisabb megvilágítást, valamint az otthonosabb természetes fa bútorokat és ajtókat, akkor megint reménytelenül maradi vagyok. Jellemző, hogy amikor néztünk néhány ingatlanos honlapon fényképes ajánlatokat, a neki legjobban tetsző kérók számomra steril szállodai szobákat és kórházi várókat idéztek, míg a nekem legotthonosabbnak tűnő lakásokat ő nemes egyszerűséggel "nagymamalakásnak" minősítette. Nem lesz könnyű a dolog az tuti :P. Szerencsére most gyakorolhatjuk kicsit a kompromisszumot, mert végül abban maradtunk, hogy most mindketten figyelembe vesszük egymás vétóját - és még így is maradt többtucatnyi kompromisszumos lakás, amit végig kell a napokban hívni - és nézni. Pedig csak egy viszonylag szűk területi sávban keresgéltünk, hogy ne kelljen messze költözni - ez a követségnek szempont. (Bár az illetékes kolléganő szerint ez túl drága környék, és szívesebben venné ha olcsóbb helyen nézelődnék - az, hogy az "olcsóbb környékről" kétszer másfél óra reggel bejutni a melóba és este haza, az őt nem zavarja. Szerencsére az ár számít igazán - ha ugyanannyiért találok a drága környéken, egy szava sem lehet.)

Ma este edzésen Wojtekkel összeesküvésben elértük, hogy tőrben vívjunk gyakorlócsörtéket, gépen. Mivel hárman voltunk, 2-2 csörtét vívtunk egymással. Az eredmény hihetetlen lett - én Wojteket (aki tőrben menőbb, mint párbajtőrben) mindkét körben, 5:1-re és 5:0-ra elcsépeltem, Beatától viszont mindkét csörtében kikaptam (5:3, 5:2), ami most talán először fordult elő. A végén pedig Wojtek - szintén mindkét körben - szinte lemészárolta Beatát 5:1, 5:2-re. Jól körbevertük egymást... Ezért is szeretem ezt a sportot - sose lehet igazán tudni.

Ja még visszamenőleg még a hétvégéről annyi, hogy semmi különös (ezért sem írtam ide), leszámítva azt a szerencsétlen esetet, hogy a szolgálati mobiltelefonomat sikerült beleejtenem a (szerencsére épp tiszta) wc-be, úgyhogy ugrott, legalábbis egy időre. A kártyát kimentettem, működik is, jelenleg Kinc egyik régi telefonjában "lakik", viszont a tellával ugrott egy nagy rakat szám, amik a készülék memóriájában voltak elmentve, és nem a kártyán. Megpróbáljuk persze megjavíttatni a készüléket, de ha nem sikerül, a közeljövőben sokan számíthattok e-mailes zaklatásra a részemről, amiben a telefonszámotok megadására kérlek Benneteket. Sorry... :s

...és ennek örömére megnyertem mind a három 15 pontos gyakorlócsörtét. Beata ellen kötelező volt, Lech kissé megizzasztott de vettem az akadályt, és a csúcs hogy Sylwek ellen 14:12-ről fordítottam 14:15-re. Így már mindjárt más. Reszkessetek jövő szerdán... :D

A beavatottaknak: MA megvettem Sünibünit. :P

Tegnap  ügyfélfogadáson volt benn nálam egy aranyos középkorú vegyes házaspár. Azazhogy igazából nem is házaspár, mert épp készültek házasodni. Újra. 1971-ben már összeházasodtak ugyanis, de aztán 1993-ban elváltak. Most pedig szeretnének újra összeházasodni, és ehhez ugye magyar állampolgárnak tanúsítvány kell, ezért jöttek. Elmondásuk szerint mindvégig, a válás után is, együtt éltek, együtt maradtak, igazából nem változott semmi, most viszont úgy gondolják, hogy ha már együtt maradtak, akkor újra hivatalosan kellene. Aranyos sztori. Csak azt nem értem, miért váltak el. (Ez az újraházasodásosdi nem kis pénzükbe van: csak nálam 140 Eurót hagytak a papírokért, és akkor még jönnek a lengyel eljárás költségei.) Jól összeveszhettek valamin... Mindenesetre túlélték - bár minden elvált házaspár ugyanígy járna. :)

Délután viszont némiképp rossz kedvem lett. Kezdődött azzal, hogy 6-ra jött a tulaj és az ingatlanügynök nő egy utánam jövő potenciális bérlővel megnézni a kecót - én pedig 6-ra mentem volna edzésre. Ráadásul amikor megjöttek, kiderült, hogy jön egy valami festő is, aki majd a távozásom után kifest, és ez a tag vagy fél órát késett. Én tűkön ültem, és már ott tartottam hogy elküldöm őket mert mennem kell, amikor végül beesett. Végül 6 40-kor tudtam csak elindulni az edzésre, ahonnan egy órát késtem - mondjuk szerdán harcos nap van és ez nem annyira számít. Az viszont számít, hogy megintcsak bedöglött a vacak fegyverem érintkezője, és csak kb. minden harmadik találatot jelezte be, és sajna nem volt épp tartalék fegyver szabadon, úgyhogy muszáj volt azzal az ócskavassal harcolnom. Emiatt a 6 csörtéből csak egyet nyertem meg, és elvesztettem ötöt. Ami azért bosszantó, mert ezekből egyet evidensen én nyertem volna meg ha rendben van a fegyverem (olyan találatokat vittem be hogy ívbe görbült a penge - de hiába, mert a gép nem jelzett, úgyhogy hehe, nincs találat!), és a többi négyből is kettő elég kétesélyes, hogy nem én nyertem volna-e. Kettőt ígyis úgyis bebuktam volna, azt nem vitatom, de ez azért bosszant. Ennél többre vagyok képes...

Ma viszont laza napom van idebenn, nincs sok meló, ezért is értem rá ezt a postot befejezni. Nemsokára pedig indulok egy magyar cég által szervezett borkóstolóra, sziasztok! :)))

Ma délben "konzuli segítséget nyújtottam egy magyar állampolgár kérésére büntetőeljárásban való közreműködéshez". Szépen hangzik ugye? A gyakorlatban Kincet kísértem el a bíróságra, ahova tanúként rendelték be, mert még tavasszal szemtanúja volt szegény, ahogy egy kukásautó halálra gázolt egy idős bácsit. Kinc életében először volt bíróságon, és emiatt kicsit parázott hogy hogyan is lesz ez, ezért kérte hogy legyek ott én is, bár elsősorban lelki támaszra volt szüksége, és nem annyira jogi segítségnyújtásra. Egy jó konzul pedig ugyebár nem utasíthatja el, ha egy báránykája segítséget kér... :))) Amúgy nagy szükség nem volt rám, mert Kinc végül persze minden para nélkül elmondta amit kellett, gondosan elkerülve, hogy a vádlottak padján ülő kukásautó-sofőrre egyáltalán ránézzen, ami minden szempontból így volt a legokosabb. Az egész 20 percig se tartott (bár előtte persze ugyanennyit várnunk kellett), és utána annak örömére hogy megszabadultunk az ügytől, rögtön el is mentünk ebédelni a Cleoba. :)
Szeretem ezt a melót. :P

A hétvégén igazából 2 dolog említeni való: Mariana házavató bulija és a mai eksön, amikoris megint az ördögnek tartoztam 300 km-rel, de erről később.

Szóval Marianáék (Kinc egyik főbarátnője, amúgy már voltunk náluk, írtam is róla itt) mghívtak házavatóra az új kecóba, ahova a barátjával nemrégiben költöztek. Eredetileg Hawaii parti lett volna, ahol kötelező lett volna a fiúknak a hawaii ing, a lányoknak meg a bikinifelső és a virágfüzér :))), de ettől végül eltekintettek, tekintettel (a hivatalos verzió szerint :P) az időjárásra. A buliba hosszas előkészületek (by Kinc :D) után 9 felé érkeztünk meg, és kb. 2-ig maradtunk, amikor már kezdett oszladozni a 20 fő körüli társaság. Voltak páran ismerősök (Kinc és Mariana egyetemi társaságából), főleg velük voltunk el. Volt persze nagy mennyiségű igényes szendó, meg kolbi meg sült hús meg sütkó, és pia is, amiben ugye korlátoztam magam a kocsi miatt, csak az elején fogyasztottam el egy vodkanarancsot, amit viszont Mariana olyan jó ukrános arányban kevert (kb. 60-40% volt benne az arány, a vodka javára :s), ezzel el is voltam végig. :))

Ma reggel aztán felkeltem korán (8) hogy elszállítsam Kincet az autóvezetői tanfolyamra, majd jól megérdemelt további pihenésem közepette kaptam egy telefont, hogy egy magyar balesetet szenvedett Radom közelében, és menni kellene. Éljen... 11 után elindultam és elgurultam Ilża városába, ami egy szép kisváros egy impozáns várrommal koronázott domb tövében, egy patak partján - 150 km-re Varsótól. (Kár hogy nem vittem fényképezőgépet, legközelebb viszek "bevetésre" is.) Először a rendőrségre mentem - ahol aztán pillanatokon belül kiderült, hogy az ügyfél, persze, magyar, csak éppen nem magyar mégse - merthogy román állampolgár... Szuper... A magyar igazolványra (ami volt nála) hitték azt az okosok hogy magyar személyi. A román útlevélen, ami szintén volt nála, valahogy nem gondolkodtak el a helyi fakabátok. Elképesztő. Mindenesetre ha már ott voltam, segítettem tolmácsolni a kórházban, szerencsére a pacák nem volt súlyos állapotban. Aztán 4-kor indultam haza - és 7 előtt érkeztem meg, köszönhetően a szokásos vasárnap esti megadugónak a Janki-Raszyn-Varsó szakaszon. (6-kor már Jankiban voltam. Odafele ez az út csak 2 óra volt.) Úgyhogy tartoztam az ördögnek egy úttal, és csak reménykedhetek benne, hogy a benzinpénz-térítést megkapom a kövitől, ha nem, még anyagilag is buki... :s

Ja és még annyi, hogy a hírlevél, amit csütörtök éjjel 11-ig barkácsoltam itthon, mégsem ment el - péntek reggel ugyanis kiderült, hogy az egész október 23-i ünnepi rendezvénysorozat borul, úgyhogy most írhatom át az egészet. Időm viszont a hétvégén erre spec nem volt. Úgyhogy holnapra adott a feladat... :s

Ui.: Az USA a hétvége folyamán beelőzte Németországot, grat, Nagy! :)

Ma egésznapos akción voltam Łódźban. Elvileg kihelyezett ügyfélfogadást tartottam az ottani tiszteletbeli konzulátuson, de a gyakorlatban ezeket a kiruccanásokat nem lehet ilyen egyszerűen megúszni, mert az ottani lengyel-magyar baráti társaság erről mindig tudomást szerez, és beszervez nekem még valami egyéb (többnyire iskolai) programot. Most is ez történt: az elejére (10-re) odaszerveztek nekem egy egész iskolai osztályt, hogy - tekintettel a nyelvek nemzetközi napjára, ami elvileg holnap van - tartsak nekik egy egyórás foglalkozást a magyar nyelvről. (Az iskola kapott a lehetőségen, mert egy csőtörés miatt beázott az épületük, ezért egész napra valami külső foglalkozásokat kellett szervezzenek az összes diáknak :s) Remek. Szerencsére valahonnan beszereztek 3 fénymásolt oldalt egy ősi magyar nyelvkönyvből (amit még többek közt vörös csillagokkal díszített repülők rajzai illusztráltak), és azt kiosztották a gyerekeknek, volt mire alapozni. Gyötörtem őket egy óráig a magyar ABC-vel, kiejtéssel és ilyesmikkel, szerencsére viszonylag érdeklődők voltak, és én is merítettem cserkészvezetői tapasztalataimból, úgyhogy elég jól sikerült a dolog.
Miután letudtam őket, jöttek az ügyfelek - voltak viszonylag szép számmal. Kettő volt érdemi, két magyar mindenféle ügyekkel, a többi ügyet csak el kellett irányítsam a megfelelő helyekre. Persze emellett a tb-konzul úrral is volt megbeszélni való, és kaptunk egy ebédet is, de az egész lement 4 órában. A 2 x 2 és fél órás oda- és visszaúttal együtt az egész belefért kicsit több mint egy munkanapba, 5-re értünk vissza Varsóba.

Utána viszont az elmúlt 4 évben először hazahoztam melót - a hírlevelet és a belerakandó maradék anyagokat, amikkel Éva mostanra készült el. Hazajöttem, és - kisebb szünetekkel - azóta tördeltem. Most az előbb lett kész, már pdf-ben. Még jó hogy annak idején a cserkész csapatújságunk szerkesztésénél szert tettem a szükséges ismeretekre. Ma egész nap azt látom megintcsak, hogy mennyi minden hasznos dologra tanít meg a cserkészet, amire minden diplomatának szüksége lehet a szakmai életben... XD

Ui.: Találjátok ki, hogy a post címe hogy kötődik a tartalomhoz. Lengyelek és féllengyelek a vetélkedőből kizárva. :P