Tegnap elvileg munkanap volt, és bár az ilyen munkanapok külföldön általában eléggé komolytalanok (miután itt senki más nem dolgozik, elég nehéz bármit is elintézni) nekem elég dolgos lett ez a nap. Nem a hivatal miatt, onnan kicsivel dél után már eljöhettem. Utána viszont csak hazamentem, felszedtem Kincet és nyakunkba vettük a várost.
Kezdetnek elmentünk ebédelni. Választásunk a Švejk ("U Szwejka") étteremre esett a plac Konstytucji-n. A helyet már ismertük jól, de mivel itt még nem vettem sorra a "kajálda guide" rovatban, kitérek rá röviden.
A hely Hašek örökbecsű regényét idézi, emellett (kissé mérsékeltebben a szokásosnál) a cseh konyha ízvilágára épít. A kialakítás elsőrendű: minden a Monarchia korabeli vagy épp újabb kori Csehországot idézi. Švejk alakja a könyv illusztrálásához anno megjelent közismert karikatúra-rajz formájában mindenütt jelen van. A falakon régi, német-cseh kétnyelvű táblák, reklámok, prágai utcatáblák, vagy épp kedvencem, a hivatalos cseh adóhivatali tábla. (Hogy honnan szedték, rejtély.) Helyenként az egész fal cseh nyelvű újságokkal van kitapétázva. Az ülések egy része echte fa villamosülés, benn az egyik pult villamost formáz. A WC tisztára olyan, mintha a pesti kisföldalatti egy állomásán állnék: csempék, míves öntöttvas lábakon álló fa korlátok. A lámpák, a padlózat, minden a helyén van. Érzékeltetésül pár kép (az első a honlapról származik, azért jobb minőségű - a többit én készítettem telefonnal, azért sittesebbek):

(Az itt látható k.u.k. gyalogsági sapka-replikák jutányos áron megvásárolhatók az étteremben.)

Ami a kaját illeti: én lengyel żurek-kel indítottam (leves), majd eredeti cseh bramborákkal (krumplis tésztában sült hússzelet) folytattam káposztakörettel. Ennél csehebb kaja nincs - már csak egy krigli Stáropramen hiányzott, sajna kocsival voltunk. :s Desszertnek sernik (lengyel túrótorta-szelet). Kinc salátát evett, desszertnek csokikrémmel. A végén a számlával együtt kaptunk 2 kis kupica illatos meggylikőrt (amit szintén Kinc tüntetett el :)), ami arra enged következtetni, hogy a hely tulajdonosi köre átfedésben lehet a korábban már elemzett Galicya étteremével, a stílus is elég hasonló.
Az árak pedig nagyon is a földön járnak: kettőnk ebédje borravalóval együtt volt 80 pénz. (Sajna nem volt alkalmam megnézni, tart-e még az az akciójuk, ami Varsó-szerte híressé tette őket, hogy ugyanis egy ingyen sört adtak mindenkinek, aki egy aznapi parkolási bírság csekket mutatott fel. XD)

Összértékelés: **** (melegen ajánlott).

A kajálda után következett egy plázakör: kezdetnek egy outlet-áruház Ursusban (Kincnek mindenféle ruhanemű kellett), aztán a Wola Park ahol megejtettük a hétvégi nagybevásárlást az Auchanban, de persze itt sem maradhatott el a ruházati üzletek alapos bevizsgálása. :s

Az egész végén pedig - némiképp ötletszerűen - felmentünk a moziba,  és befizettünk az aznap esti kínálatból leginkább érdekesnek tűnő filmre. (A filmig hátralévő 20 percben pedig megvacsoráztunk - mivel más már nem volt nyitva, egy Mekiben. :s)

A film: "How to lose friends and alienate people" (magyarul állítólag "Hogyan veszítsük el barátainkat és idegenítsük el az embereket?" idióta címen fut, ha valakit esetleg érdekelne, honlapja fellelhető itt).
Főhősünk egy idióta angol újságíró, aki jól elvan Londonban egy sufnituningban tákolt bulvárlapnál, amiben hülyét csinálnak a felfújt hírességekből. Ő az egyik fő provokatőr, profilja az üresfejű hírességek partijain való botránykeltés - a legtöbbről ki is van tiltva, álruhában jár be botrányt kavarni, amit nagyon élvez is. Ez önmagában kifejezetten dícséretes lenne előttem, emberünk viszont mindezt nem igazán meggyőződésből teszi, sokkal inkább frusztrációból: belül csak arra vágyik, hogy részese lehessen annak a világnak, amit hivatásszerűen gúnyol a férclapjában. Dögöljön meg a szomszédé is, nekem nem kell, savanyú. De persze amint kap egy állásajánlatot egy jólmenő amerikai celebmagazintól, egyből otthagy csapot-lapot :), és már repül is New York felé. Mivel amerikai munkaadója maga is hozzá hasonlóan, celebgúnyolással indította karrierjét, hősünk azt hiszi, valamiféle nosztalgiából, vagy ifjúkori önmaga iránti érzékenységből hívta ide, és ilyesmit is vár tőle. Nos, nem. Emberünkek rá kell jönnie: vagy alkalmazkodik, és beáll a többiek közé celebet ajnározni (és ezáltal sikeres lesz és előrelép), vagy eltűnik a süllyesztőben (bizonyítva az előzetesen kialakult képet, miszerint egy lúzer). Természetesen megköti magával a kompromisszumot, és innentől kezdve daruval sem lehet kihúzni a hírességek segglyukából. És persze emelkedik is a ranglétrán, rovatvezető lesz, a hírességek partijaira (ekkor már persze nem botrányt okozni) bejáratos, sikeres, jónevű újságíró, maga is egyfajta celeb.
Viszont emberünkben valamennyi mindvégig megmarad abból az idealista anarchista lúzerből, aki New Yorkba érkezésekor volt. Igyekszik eltemetni, de nehezen megy. Jópofa húzás, ahogy személyisége két oldalát két nő testesíti meg: egy abszolút tehetségtelen és üresfejű, de tökéletes testű, felfutó színésznőcske, illetve egy szép és intellektuális beütésű volt kolléganő, aki elkerül a celeblaptól, és egy kis irodalmi lapnak dolgozik. Vagyis sikertelen, lúzer, ugyebár...
Gondolom nem árulok el nagy titkot, és senki sem lepődik meg nagyon, hogy a főhősnek végül választania kell a két nő és a két világ közt. És az sem túl meglepő, hogy végül melyiket választja. Mindenesetre elég látványosan tér vissza régi önmagához. :))

A színészek tekintetében nem estem hanyatt. A főhős Sidney Young-ot alakító Simon Pegg jól adja elő magát, az Alisont alakító Kirsten Dunst jó még. A többiek akár meg is feszülhetnének - az általuk alakított színtelen papirosfigurákból nem nagyon lehet semmit se kihozni. A film elvileg vígjáték, úgyhogy vannak benne poénok - sajna többségük elég alacsonyan röpül. De ha valaki jobban tud angolul, és szinkron nélkül látja a filmet, a brit és amerikai angol nyelv eltéréseire épülő komikum tüzijátékát élvezheti, nekem - és ez sokat elmond - talán ez tetszett a legjobban az egész filmben.
Összefoglalva: Amerikában megint sikerült egy jópofa ötletet átlagos színvonalon megvalósítani, nyilván hatalmas pénzből. De értékelem, hogy ezúttal Hálivud kicsit magából csinált hülyét. Persze gondolsan vigyázva, hogy abból is hülyét csináljon, aki a filmben belőle csinál hülyét. Ki van ez találva. :)))

Szokás szerint egy kis filmízelítő:

A nap további részéről annyit, hogy a film befejeztekor már zárva volt a pláza, így különféle tűzvédelmi meg adminisztratív folyosók labirintusán végigmenve tudtuk csak elhagyni az épületet (magamtól tuti nem találtam volna ki - ha nem mennek előttem mások, reggelig ott bolyongtam volna, amíg meg nem talál hajnalban egy takarítóbrigád). A kocsi, melynek oly nehezen találtunk idejövet parkolóhelyet, most a töküres parkoló közepén trónolt. (Miért is nem lehet ilyenkor bevásárolni? Ne is mondjátok, tudom, akkor éjjel se lenne üres a parkoló...) Aztán végül hazajöttünk, és kb. éjfélre végre hűtőbe juttattuk a délutáni bevásárlást. :)))

Kincnek ez gyönyörű nap volt, nekem csak mérsékelten - mérvadó számításom szerint a nap egynegyedét, mintegy 6 órát töltöttem plázákban. :s