Időnként látványosan szembesül az ember vele, hogy a közéletet a mai viszonyok közt a régióban mindenhol bosszantóan azonosan alacsony színvonalú, kicsinyes háborúskodás uralja. Mind otthon, mind itthon sokat panaszkodunk a politikusokra és kritikán aluli kultúrájukra, és meg vagyunk győződve róla, hogy a mi országunk már elérte a mélypontot ilyen téren. Közben viszont - sajnos? szerencsére? - máshol se jobb a helyzet.

Az itthoni viszonyokat remekül illusztrálja az eheti brüsszeli EU-csúcs kapcsán kibontakozott eseménysorozat. Kaczyński elnök és Tusk miniszterelnök összekapott azon, hogy ki is képviselje az országot - és vezesse a lengyel delegációt - az EU csúcson. A lengyel alkotmány általános megfogalmazása a külpolitikai felelősség tekintetében kissé homályos, úgy fogalmaz: a külpolitika alakításában a kormány és az elnök "együttműködik". Ez persze remek aktuálpolitikai motivációjú értelmezések táptalaja tud lenni olyan téren, hogy ki is működik együtt kivel, vagyis ki is viszi a prímet. Főleg amióta az elnök és a miniszterelnök már nem egypetéjű ikrek (addig persze teljes volt az összhang, és az elnöknek eszébe sem jutott EU-csúcsokra utazni), ráadásul még kohabitáció is van, vagyis a két illető eltérő politikai irányvonalat is képvisel. (Vagyis mindkettő jobboldali - ilyen is csak Lengyelországban van :)) Emellé jövőre esedékes az elnökválasztás, ahol a két úr egymás ellenében fog indulni. Ez pedig így láthatóan robbanásveszélyes elegy. :)

Jelen esetben az elnök kezdte az akciót azzal, hogy bejelentette: márpedig ő ott lesz a csúcson. Ha pedig ott lesz, akkor ő is fogja vezetni a delegációt, mert hát ő az elnök. Az, hogy a csúcs témáinak többsége (energiapolitika, pénzügyi válság, környezetvédelem) még csak áttételesen sem az ő hatásköre, csak esetleg a grúziai helyzettel kapcsolatos napirendi pontnál lehetett volna némi keresnivalója (de abban spec azonos álláspontot képviselnek a kormánnyal), egy cseppet sem zavarta ebbéli elhatározásában. A lényeg úgysem ez volt, sokkal inkább a médiahatás. Kockázata viszont volt a dolognak, mert nem egy témában (pl. klímaváltozási csomag) az elnök a kormányétól igencsak eltérő álláspontot képvisel, és bár alkotmányosan nem lenne hatásköre rá, ha egy ilyen csúcson "delegációvezetőként" a saját álláspontját mondja el lengyel álláspontként (és nem a kormányét), az igen-igen válságos politikai helyzetet generálhatott volna.

Miután mindez nem először fordult elő, és Kaczyńskit a múltkori EU-csúcs kapcsán bejelentett részvételi igénye után a kormány előzékenyen engedte érvényesülni, most is abban reménykedett, hogy a miniszterelnök "meghátrál" majd. Tusk miniszterelnök azonban ezúttal is - mint szinte minden komolyabb döntése előtt - általános politikai zsinórmértékéhez, a közvélemény-kutatási adatokhoz nyúlt, és kiolvasta belőlük, hogy a közvélemény keményebb fellépést várna el tőle az egyébként meglehetősen népszerűtlen Kaczyńskival szemben, a gentleman-es "okos enged" típusú félreállásokat pedig gyengeségnek veszi. Úgyhogy Tusk azonnal a sarkára is állt: erről szó sem lehet, az elnöknek ez nem hatásköre, mit keresne ő egy EU csúcson. És kezdődött az ütésváltás.

Az ügy odáig jutott el végül, hogy a miniszterelnöki hivatal bejelentette: az elnök "sajnos" nem utazhat, mert a két üzemképes kormánygép (TU-154) egyike már foglalt a kormányzati delegáció utazásához, a másik pedig nem szállhat fel, mert nincs hozzá személyzet: a rendelkezésre álló további 2 személyzet egyike továbbképzésen van külföldön, a harmadik személyzet parancsnoka pedig beteg. (!) Az elnöki hivatal elképedésének adott hangot, majd jelezte, hogy az elnök így is kiutazik, legfeljebb chartergépet vesz majd igénybe. A kormány további érvei (pl. hogy a protokoll nem jelentette be a csúcsra utazó delegációba az elnököt, aki így nem kap majd belépőt, vagy hogy az asztalnál csak 2 szék van, és ha az elnök is odaül, akkor a pénzügyi válság kapcsán érintett pénzügyminiszter nem tud majd felszólalni stb.) az elnöki hivatalról leperegtek.

Egy nappal a csúcs előtt még semmit sem lehetett tudni - megy-e tényleg a elnök, ha megy akkor mivel repül, Brüsszelben mi lesz vele, beengedik-e majd az elnököt a csúcsra belépő nélkül vagy sem, ki fog a 2 Lengyelországnak fenntartott helyre leülni, a 2 fő közjogi méltóság vajon székfogót fog-e játszani az ülésteremben, rohanva az ajtótól az asztalhoz, és igyekezve előbb belehuppanni valamelyik székbe, várhatóan a tömzsi és kövérkés Kaczyński, vagy a magas és kisportolt Tusk lesz-e gyorsabb, és vajon beleülnek-e majd a másik ölébe, ha a másik gyorsabb. Kabaré.

A csúcsra az elnököt végül beengedték, meg is jelent az ülés elején, körbefényképeztette magát (diadalmas arccal, hogy "ugye megmondtam hogy itt leszek, és lám"), odaült a miniszterelnök mellé a megnyitóra (a külügy- és pénzügyminiszter előzékenyen kivonult) odáig viszont nem ment el, hogy szakmai kérdésekben is ő nyilatkozzon. A megnyitó után elhagyta az üléstermet, azzal hogy majd visszatér a külpolitikai (Grúzia) témájú napirendi pontra, mert ott aztán majd ő nyilatkozik. Ez utóbbiról viszont "sajnos" elkésett - a kormánydelegáció kicsit későn szólt, hogy már itt tartunk. (Az elnök épp szabadtéri sajtótájékoztatót tartott akkor - a kormánydelegáció "felháborító módon" magának foglalta le a lengyel delegációnak biztosított egyetlen sajtótermet, így ő "kénytelen volt az utcán fogadni az újságírók kérdéseit".)

A csúcson a nagy blama szerencsére elmaradt, csak kisebb cink lett az egész játszma eredménye. Az itthoni belpolitikai háború pedig folytatódik - most épp az a téma, hogy ki fizesse ki az elnöki chartergép költségeit. Az elnöki hivatal szerint a kormánynak kell fizetnie, mert "elvették az elnöktől" az állami gépet, ami a rangelsőség miatt őt illette volna meg. A miniszterelnöki hivatal szerint pedig ha valaki bérel egy gépet, azt fizesse is ki, még ha az államfőről van is szó.

Nem mintha lenne külömbség - a gép bérleti díját ígyis úgyis a lengyel adófizetők fizetik ki. Csakúgy mint az efféle gyerekes politikai játszmák összes egyéb valós és járulékos, pénzügyi és morális költségeit.