Tegnap a főnök ismét befogott tolmácsolni - reggel tudtam meg, hogy az este 5-től a kövin esedékes könyvbemutatón tolmácsolni kell majd a főnök magyar nyelvű köszöntőjét a közönségnek lengyelre, valamint az egész lengyelül folyó rendezvényt néhány magyar vendégnek. Szeretem az ilyet...

A könyvbemutató (Grzegorz Łubczyk újabb könyve Henryk Sławikról, aki a II. világháború idején Magyarországon, a magyar hatóságokkal együttműködve, több zsidót mentett meg, mint Schindler és Wallenberg együttvéve, magyarul még nem jelent meg) amúgy viszonylag szokásosan zajlott. Először a moderátor elmondta hogy milyen jó fej a szerző és milyen jó könyvet írt, aztán jött a nagyköveti köszöntő, amiben elhangzott kb. ugyanez. Ezt követően a szerző bemutatta a könyvet (ami kb. arról szólt hogy milyen jó fej is ő és milyen jó könyvet írt), aztán hozzászólhattak a hallgatók - találjátok ki, mit is mondtak :). Persze ebben a körben a magyar vendégek is felszólaltak, és elmondták milyen jó fej a szerző stb. - ezt kellett fordítanom. A végén a szerző dedikált (szereztem én is egy példányt), és volt egy kis kaja-pia, az egész vagy 3 óra volt.

Személy szerint nem tudom (még) hogy jó-e a könyv, mindenképp el fogom olvasni, majd azután nyilatkozom. Viszont az mindenképp fontos, hogy megjelennek ilyen könyvek - nem sokat reklámozzák manapság azt, hogy az "utolsó csatlós" Magyarországon is voltak emberek, köztük hivatalos személyek, állami tisztviselők, egyházi emberek, akik nagy mennyiségben mentettek zsidókat a második világháború idején. Erről nem divat beszélni, csak a nyilasokról.

Úgyhogy hogy a könyv tényleg jó-e az majd kiderül, az meg, hogy a szerző tényleg jó fej-e az maradjon az én kis magánvéleményem :)))

Délelőtt voltunk a kollégákkal megnézni az új varsói magyar Kulturális Intézetet, aminek most csütörtökön lesz a megnyitója. Királyul néz ki, bár még nincs egészen kész. Modern és jól felszerelt - mondjuk a hely adottságai nem tökéletesek, de amit lehetett, kihoztak belőle.
És - igen jellemző módon - csütörtökön megnyitjuk ugyan, idejön Hiller miniszter úr és átvágja a szalagot, biztos mutatja majd a sajtó meg a TV, de az Intézet persze még nem kezd rendesen működni - amint a miniszter elhúzza a csíkost, az épületet újra bezárják, és befejezik az átépítést. Éljen Patyomkin... :)))

De térjünk rá a címben foglaltakra.

A múltkorjában itt is írtam egy itt élő magyar haláláról, akinek Magyarországon kellett felkutatni a hozzátartozóit. A rendőrség akkor egyfolytában sürgetett engem, hogy megvan-e már a család, mert a holttest hűtőházban van és az költséges, mielőbb el kellene temetni, befenyegettek hogy ránk terhelik a költségeket, ilyesmi. Úgyhogy nekem az október 23-i hosszú hétvégén, amikor minden hivatal zárva, kellett mindenféle ügyeletekkel keccsölnöm, hogy mielőbb előkerítsem az ügyfél rokonságát. Végül sikerült hétfőre előkeríteni a rokonságot, akik rendelkeztek az ügyben. A rendőrséget kértem, hogy értesítsenek a temetésről és küldjék meg az ügyfél iratait és a halotti anyakönyvi kivonatot. Ezután csend. Egy hét, két hét - semmi. Hívom őket: az illető rendőrtiszt hol szabin, hol képzésen, hol kórházban. Aztán egyszercsak nem csörög ki a szám. Utánakaparunk a felsőbb parancsnokságon: az illető rendőrőrs elköltözött. Megvan az új szám, hívom - az illetékes rendőrtiszt szobájában még nincs telefon, de visszahív. Persze nem hív. Újrahívom, újra megígérik hogy visszahívnak, semmi. Beszélek a parancsnokkal - ő nem tud segíteni, de biztosít róla 100%-ra, hogy az illetékes visszahív. Persze semmi. Már egy hónap eltelt - infó semmi. Hétfőn újra hívom az ügyeletet - az illető tisztnek azóta sincs telefonja, de az ügyeletes majd megmondja neki hogy hívjon vissza. Na itt mondtam hogy elég - inkább elmegyek hozzá személyesen.
Végül ma elmentem, abban a szent hitben, hogy az ügyfél már rég el van temetve és el van felejtve, az okmányai meg valami fiókban heverésznek. Bejutottam az illetékeshez, és kiderült, hogy VÉGIG NEM TÖRTÉNT AZ ÜGYBEN SEMMI!!! Az ügyfél holtteste azóta is a hűtőházban figyel, anyakönyvezés sehol, temetés sehol (állítólag azért mert a köztemetési vállalat is költözik). És még ők szuttyongattak engem, és fenyegettek a költségekkel...

Ui. Voltam tegnap edzésen - gyakorlatilag 2 hét kihagyás után (hátfájás és rendezvények miatt). Hát, eléggé elkalapáltak. 2 hét kihagyás elég, hogy az ember totál lemaradjon...

Jelentem, természetesen még mindig nincs net otthon. Miért lenne.

A patkány: A tulaj. Szerdán ugye áttette a netbevezetés időpontját péntekre, sürgős vidéki út miatt. OK. Pénteken 2-től otthon ültem egész este. Nemhogy nem jött el - még a telefont sem vette fel, amikor hívtam. És ami vicces, azóta sem veszi fel. Minden nap hívom, kicseng, semmi. (Próbáltam Kinc telefonjáról is, hogy hátha csak engem nem vesz fel, de ugyanez az eredmény.) Ha valami gondja lenne is, elvesztette a telefont vagy akármi, nem igaz, hogy nem tudott volna/tudna értesíteni. Az apja ugyanabban a házban lakik a földszinten, a nagyanyja a szomszédunk. Érthetetlen. És emellett persze vaskos tuppóság.

Az őrült: Újabb ügyfél, ezúttal szerencsére csak telefonon. A probléma: a hölgy pár hónapja Budapestre utazott vonattal, és a kalauz valami pótdíjat kért tőle. Ő pedig felháborodott, balhézott, és rákiabált a kalauzra - és "halált látott a szemében". Azóta nem tud aludni sem, mert attól fél, hogy megölte a kalauzt. És tőlem kér segítséget, hogy ezt az embert megtaláljam, és megbizonyosodjon róla, hogy még él és semmi baja. Próbáltam megnyugtatni a hölgyet, hogy emberek nem szoktak meghalni attól, ha valaki rájuk kiabál, de ő úgy látszik teljesen meg volt győződve hangja különleges hatalmáról, és ragaszkodott hozzá, hogy nyomozzam le a kalauzt. Végül leszereltem azzal, hogy személyes adatok (a kalauz neve, születési helye és ideje meg hasonlók) nélkül esélytelen megtalálni. Az ügyfél még bepróbálkozott azzal, hogy megadja melyik napon melyik vonattal utazott, és nézzek utána a vasúttársaságnál hogy ki lehetett ez a kalauz - ekkor már kissé erélyesebben kellett leállítanom. Végül szerencsére letett a dologról. Megköszönte a segítségemet, és közölte, hogy ebben az esetben "felsőbb erőkhöz fordul" az ügyével. Kész...

A szerencsétlen: szintén ügyfél - sajnos poszthumusz. Egy magyar kamionos tegnap öngyilkosságot követett el egy itteni vidéki parkolóban - felakasztotta magát a pótkocsi rakterében. Ez a legrohadtabb fajta konzuli meló, ami csak létezik. Szerencsére a családot már értesítették, nem nekem kellett. De akkor is - halál anyakönyvezés, holttest szállítási engedély - nem kellemes... :s
Nyugodjon békében.

Ma 1 éves a blogom. Ki hitte volna.

Az eddigi mérleg: 224 post, 222 komment, 5333 letöltés 45 országból, 2 megjelenés a blog.hu postajánlójában, számos idézet és hivatkozás különféle blogokban. De ami sokkal fontosabb: sok kedves érdeklődő olvasó, aki figyelemmel kíséri, mi minden történik velem itt a távolban, és végigolvassa gondolati csapongásaimat mindenféle témákról, ami épp eszembe jut.

Köszönöm Nektek is ezt az egy évet - nélkületek már biztos rég hagytam volna az egészet a fenébe. :) (És nem mellesleg nagy részeteknek fogalma sem lenne, élek-e még egyáltalán :D)

Boldog szülinapot, kedves blogom! :)

 Ui. A naprakész frissítés újfent halasztást szenved - ma telefonált a tulaj, hogy "sürgős ügyben" vidékre kellett utaznia, ezért net csak pénteken lesz... :s

...lesz otthon net. Remélem ezúttal tényleg.

Amúgy hétvégén végre csaknem végleg gatyába ráztuk a kecót, most már csak 1-2 kisebb doboz vár kipakolásra, olyan apróságokkal, amikről először el kell gondolkodni, hogy egyáltalán kellenek-e, vagy inkább kivágjuk őket a francba. Véglegesítettük a berendezést (volt is még egy IKEA-kör). Tegnap pedig először begyújtottam a kandallóba (majd felteszek képet), kicsit füstös lett a szoba, de szerintem belefért. (Csak Kinc morgott hogy füstös lesz a haja meg az összes textília a környéken.) Remélem legközelebb már jobb lesz, ha "bejáratódik" a kémény. Amúgy itt pénteken már leesett az első hó, úgyhogy a kandallóban pattogó tűz és az ablakon túli fehérség igazán jó hangulatot alkotott együtt. :)

Ma pedig voltam EU konzuli munkaebéden a "La Cantina" étteremben, ami - sajna - nagyrészt csak nevében volt "munka", mert ezeken az üléseken mindig kevés az érdemi megbeszélnivaló, ugyanakkor az EU szabályok alapján kötelező megtartani őket. A mai 3 órás volt, ebből az érdemi megbeszélnivalót 20 percbe különösebb gond nélkül be lehetett volna sűríteni. Érdekes amúgy általában ilyenkor megfigyelni, mit összeizzadnak az illetékes EU elnökséget adó tagállami konzul kollégák, hogy összetákoljanak valami tartalmat ezekre a kötelező ülésekre. Ki jobban boldogul, ki kevésbé. Volt, hogy mindenki bealudt az üléseken az unalomtól, volt hogy külső előadókat szerveztek be, színesíteni az üléseket (mint legutóbb a portugál kolléganő) - a francia kolléga a gasztronómiára tett ezzel a munkaebéd-ötlettel.
És a kaja tényleg jó volt - török előételek, fehérboros-zöldséges lazac és narancsfagylalt, hozzá kétféle olasz bor. Az árakról semmit nem tudok (a francia EU-elnökségi keret terhére ebédeltünk :), de ránézvést biztos nem az olcsó kategória volt a jellemző. A kiszolgálás  és a kialakítás szuper - bár kissé szűken voltunk, mert az étterem legnagyobb termében sem nagyon fért el ennyi ember egy nagy szögletes "kerekasztal" köré.

Összértékelésem: **** (melegen ajánlott).

Elküldött a főnök csütörtökön a Francia Nagykövetség által szervezett "frankofon találkozó"-ra. Eleinte kézzel-lábbal tiltakoztam az ilyenfajta kicsellózás ellen, hogy valahol franciául kelljen képviselnem a nagykövetséget - francia nyelvtudásommal elboldogulok egy brüsszeli kebabosnál vagy valami fogadáson a kollégákkal, de az, hogy egy hivatalos rendezvényen franciául részt vegyek, felszólaljak, utána beszámolót írjak stb. - nos, az kissé más tészta. Végül be kellett adjam a derekam, mert kiderült, hogy a kollégák közt nincs senki más, aki még akár csak annyira is tudna franciául, mint én... :s

A "frankofónia"  egyébként egy formális szervezet, amihez egyes (főleg francia nyelvű) országok csatlakozhatnak, és rendszeres találkozókat és programokat szervez. Fő célja elvileg a francia nyelv ápolása, igazából - ha engem kérdeznek - az egykori francia világhegemónia és "gloire" maradék romjainak konzerválása, a francia nemzetközi befolyás maradékainak megőrzése, és a franciák számára annak a megkopott illúziónak a továbbéltetése, hogy nyelvük továbbra is világnyelv, és fontos szerepet játszik a nemzetközi kapcsolatokban. Ez utóbbi valóságtartalmát egyébként már a legelején megfelelően illusztrálta az, hogy a - messzemenően franciabarát hírében álló - Románia nagykövetségéről a találkozóra érkezett kolléganő csak annyit tudott franciául kinyögni, hogy "bonjour", utána már angolul folytatta, hogy hát bizony ő sajnos nem tud franciául (bár mindent megért, természetesen :)), de eljött, merthogy milyen fontos a frankofónia. (Erről később kiosztott egy francia nyelvű nagykövetségi állásfoglalást is.)

Joggal kérdezheti bárki, hogy Magyarország mit keres egyáltalán a frankofón szervezetben - hiszen nálunk a francia nemhogy nem hivatalos nyelv, de még csak az idegen nyelvek közül sem a legnépszerűbb. Nos, ezt egyértelműen Medgyessy miniszterelnök úrnak köszönhetjük, aki egy szót sem tudott angolul, franciául viszont gagyogott valamennyit, így valamely francia partnere, akihez anyanyelvén szólt, (nem kizárt hogy tréfának szánva - vagy az is lehet, hogy fogalma sem volt, merre van egyáltalán Magyarország :s) ajánlatot tett Magyarországnak a frankofóniához való csatlakozására. Amire Megyó egyből rábólintott. Szerencsére Megyó adminisztrációja átláthatta a helyzet fonákságát, ezért csak a megfigyelő tagságig vitt be minket e remek szervezetbe. Mindenesetre ma távlatilag úgy tűnik, ez lett Megyó tiszavirágéletű kormányzásának egyik legmaradandóbb nemzetközi eredménye. :)

Maga a találkozó egyébként egy óráig se tartott, rendkívül izzadtságszagú volt, és leginkább arról szólt, hogy a francia nagykövetségi kolléga siránkozott a legfrissebb statisztikákon, amelyek szerint Lengyelországban egyre kevesebben tanulnak franciául, hanem mindenki csak angolul, és ez ellen muszáj tenni valamit. Megdöbbentő volt viszont látni, hogy a francia állam mennyi pénzt öl a francia nyelv terjesztésébe. A nagykövetségen egy diplomata napi 8 órában csak ezzel foglalkozik, a francia nyelv népszerűsítésére jövőre (a lengyel iskolákban a kötelező második idegen nyelv bevezetése kapcsán) induló kampányban pedig hihetetlen összegeket fognak megmozgatni: több száz iskolában tartanak majd ingyen reklám-nyelvórát, 100 iskola kap majd ingyen francia nyelvtanulási csomagot (tankönyveket, cd-ket, mindent), lesznek happeningek bevásárlóközpontokban, francia kulturális és nyelvi fesztivál (ahol hírességek agitálják majd a szülőket), regionális promóciós találkozók vajdaságonként az iskolaigazgatók számára, televíziós reklámok, minden. Honnan van nekik minderre pénzük? És ami lényegesebb kérdés szerintem: hol éri ez meg nekik? Mert a tapsztalat a mai világban elég egyértelmű: a francia nyelv térvesztését a nemzetközi porondon úgy tűnik, semekkora összegekkel, kampányokkal, reklámokkal nem sikerült - és valószínűleg nem is fog sikerülni - megállítani.

Na persze, ennyi lett az ígért napi frissítésből... :s Otthon sajnos azóta sincs net, itt a melóban viszont nagyrészt azért mégiscsak dolgozni kell.

Ugyanakkor viszont örvendetes előrelépés, hogy a bútorszállítás tegnap befejeződött. Az újabb halasztási tényező (vagyis az, hogy Zoli meghúzta a lábát és nem bírt normálisan járni sem) végül bejött, de nem állított meg: egyéb segéderőket toborozva végül kedd és szerda folyamán sikerült 3 menetben kiszállítani a maradék bútort. Ami sajna elég szedett-vedett: a 3 dugig tömött követségi bútorraktár tartalma vagy selejt, vagy totál stílustalan, vagy valamiért nem adható ki. A maradékból nagy nehezen sikerült úgy-ahogy bebútorozni a kecót, bár azért vannak kifogásaim, de hát ez van. Most már csak be kell pakolni a szekrényekbe és nagyjából kész leszünk, remélem a hétvégére (3 héttel a költözés után) elkészülünk.

Múlt hétvégén részint pakoltunk, részint - vasárnap - Młochówban ebédeltünk Kinc családjánál, ahonnan jól elkéstünk, mivel odamenet "ugrottunk be" Jankiban az IKEÁ-ba pár kiegészítőért. Az áruházon ugyan nagyrészt csak átrohantunk (Kinc nagy bánatára), de aztán kilométeres sorbanállás következett - az eredmény 3/4 óra késés az ebédről... :s

Ez a hét viszont eddig a kultúra jegyében telik: hétfőn a budapesti Száztagú Cigányzenekar varsói fellépésére volt jegyünk Kinccel, tegnap pedig egy lett együttes koncertjére voltunk hivatalosak. A cigányok igen jók voltak, bár a repertoárjuk persze nem a legfajsúlyosabb műfajokat vonultatja fel, egyéni stílusuk ezt abszolúte feledteti. Kotta nélkül játszik az egész zenekar (Kati rosszmájú megjegyzése szerint ha lenne is kottájuk, akkor sem tudnák olvasni :)), emellett olyan virtuózok ülnek a soraikban, akikhez foghatót a nagy szimfonikus zenekarokban is nehéz találni. A két fő prímás és az első cimbalmos olyasmiket produkált a színpadon, hogy mindenkinek leesett az álla. (Jellemző egyébként az is, hogy az egyes darabokhoz más-más zenész állt ki az első hegedűsök közül "prímáskodni", vagyis tulajdonképpen vezényelni - ez  is mutatja, hogy szinte minden zenészükben megvan az ilyen szintű potenciál.) A repertoárra is odafigyeltek, és beiktattak a végén egy régi lengyel slágert - ezzel aztán maradéktalanul zsebre vágták az egész kongresszusi központot. A végén olyan álló ovációt kaptak, amit itt már rég nem látott senki - vagy négyszer tapsolták vissza őket. Ők pedig négyszer játszottak ráadást - és nem ám újra valamit a korábbi műsorból, hanem újat, ami addig nem hagzott még el.
A koncertre egy magyar cég jóvoltából kaptunk egy pár ingyen jegyet, amit a magyar kolónia köreiben oszthattunk ki - az egyik ilyen jegyet egy vidéken élő, nehéz sorsú, mozgássérült, idősebb magyar néninek és családjának juttattam el. A néni magyarul csak nagy ritkán, telefonon tud egyáltalán beszélni, mert a legközelebbi magyar is 50 kilométerre lakik tőle, utazgatni meg nem nagyon tud. De ide eljött a családdal - és öröm volt nézni, ahogy kivirult erre a koncertre. Persze sírt is rendesen - mint kiderült, fiatal korában, valahol a Nyírségben, épp a kocsmával szemben lakott, ahol minden este cigányok húzták, és gyerekkorában szinte cigányzenén nőtt fel...

Tegnap pedig a "Sinfonietta Rīga" lett állami kamarazenekar koncertjén voltam (végül egyedül, mert Kinc nem tudta áttenni a vezetés óráját, a jogsi pedig csúcsprioritás :)) a Királyi Vár tükörtermében. A koncertet a Lett Nagykövetség szervezte, Lettország függetlenné válásának 90. évfordulója alkalmából, rövid fogadás követte. A koncert két részből állt, amiből számomra az első volt érdekesebb: egy Pēteris Vasks nevű kortárs lett szerző (a wikipédia magyarul semmit, angolul ezt tudja róla) vonósnégyese. A dolog modern volt, de nem a diszharmonikus őrület fajtájából - és sok volt benne a kifejezetten természeti hangokat (vízcsobogást, madárcsicsergést) idéző "effekt" - sose gondoltam volna, hogy vonós hangszerekkel ilyen hangokat ilyen meggyőzően vissza lehet adni. (Habár ez nem teljesen igaz, mert hétfőn a cigányoktól is hallottam hihetetlen meggyőző madárcsicsergést, hegedűn előadva.) A második részben a vonósnégyes kiegészült egy klarinétossal egy Mozart-darab erejéig, de ez nekem már elég sablonos volt, bár persze igen profin adták elő.

A végére meg egy kis szívás. Pár napja már fogytán volt a benzin a kocsiban, de Kinc - aki ugye most vezetni jár - kérte, hogy hadd tankolja fel ő a kocsit legközelebb. OK. Ugyan mondtam neki, hogy most már nagyon muszáj lesz tankolni, ő meg erre mondta is, hogy OK majd akkor legközelebb, de én azért továbbmentem, hátha kihúzom szedáig amikor együtt megyünk haza. Hát, nem húztam ki. :s Egy elég forgalmas úton adta meg magát alattam a kocsi - egy buszöbölbe tudtam félregurulni. Telefon a melóba, hogy valaki jöjjön segíteni - persze mindkét sofőr kinn a városban valami hivatalos úton, más sem ér rá. De Sanyi mondta, hogy elvileg 100  méterre tőlem van egy benzinkút, próbáljak meg ott valami flakonba tankolni. OK. Kiszállok a kocsiból - és mellettem, az út szélén, ott áll egy üres 4 literes ablakmosó-folyadékos műanyag kanna. Komolyan, mintha nekem készítették volna oda. Felkaptam a flakont, az épület túloldalán lévő benzinkútnál teleküldtem naftával, betöltöttem a kocsiba, és mentem vissza a melóba. Voilá! :)))

Ismét jelentkezik a civilizációtól elvágott hajótörött :). Helyzetjelentés: az új kecó egyre otthonosabb, de még mindig hibádzik ez-az.
Első körben: a bútor nagy része. A ruháim pl. továbbra is bőröndökben, hátizsákokban, zacskókban és dobozokban "laknak". A második bútor-kört ugyanis a nagykövetségi kisbusz hivatott hazaszállítani. Múlt héten a Gyurcsány-féle delegáció (V4 csúcs) miatt a kisbuszba beszerelték az üléseket és kitakarították, ezért az a döntés született, hogy a bútorszállítás csúszik, részint azért, mert az üléseket nehéz ki- és beszerelni (ami érthető), részint azért, hogy "a bútorokkal ne koszoljuk össze a kocsit" (by Zsuzsa - ez viszont szvsz. baromság, de ez van). Gyurcsány után hétfőn Sólyom érkezett, szintén delegációval, úgyhogy az ülések maradtak, OK. Szuper hogy kifogom az utóbbi 10 év legnagyobb sűrűségű felsőszintű látogatás-invázióját. Végül aztán kedden Sólyom is elrepült - viszont kiderült, hogy a kisbuszt sürgősen le kell vizsgáztatni, és azt csak ülésestül lehet. Vizsgaidőpont jövő hétfő. Király. 2 és fél hét dobozokban és bőröndökben. A mostani bútorszállítási célidőpont jövő kedd. Kiváncsi vagyok, addig milyen újabb halasztási indokok fognak felmerülni. :s
Másodsorban: mint azt a korábbi blogfrissítési tempóhoz szokott állandó olvasóim bizonyára sejtik, otthon továbbra sincs net. A tulaj a megbeszélteknek megfelelően megjelent ugyan hétfőn egy modemmel (ideiglenesen, amíg a lenti irodából felvezetik a netet), amit megkíséreltünk felinstallálni, de az eredmény csak mindenféle "critical error" és hasonló lett, a rendszert nem lehetett működésre bírni. Elvileg szerdára ígért a tulaj valami újabb ideiglenes megoldást, de egyenlőre semmi. A végleges megoldás még 2 hét. :s

Ami még említésre méltó az elmúlt hétből:

Megvolt a magyar-lengyel kisebbségi cserkész konferencia. Szerintem jól sikerült aránylag, bár a közvetlen kommunikációval voltak nehézségek. Sikerült ugyan elég tolmácsot összeszednem, és zökkenőmentes volt a konferencia-program, de az emberek egymás közti informális beszélgetései nehezen mennek tolmáccsal, angolul pedig csak kevesen beszéltek sajnos. Mindezzel együtt is mindenki sikeresnek ítélte a találkozót, nagyon is, voltak akik egyenesen "rendkívüli" és "történelmi" jelzőkkel dobálództak (mint például ebben a sajtóbeszámolóban). Én ezzel azért óvatosabb vagyok, meglátjuk, lesz-e bármilyen irányban folytatás a megcélzott 3 közül (vagyis további kisebbségi együttműködés, lengyel összcserkész fórum, előrelépés a WOSM felé a kisebbségi cserkészet tagsága ügyében). Mindenesetre siker, hogy a találkozó egyáltalán létrejött (4 éve dolgoztam rajta), jelen volt a meghívottak többsége (10 szövetség a 13-ból, plusz a WOSM magas szintű képviselője), elfogadtunk egy közös nyilatkozatot a WOSM felé, a lengyelek elkezték összerakni a saját ernyőszervezetüket, és megfogalmazódott az igény a folytatásra is. A szervezés pedig tényleg szuper volt, ezúton is köszönet Kismedvének és az SZMCS-nek. Bizakodjunk. :)

A hivatalban zajlik az élet: tart a varsói magyar baby-boom (újabb baba jött anyakönyvezésre - még idén megszületik újabb 2, ha minden jól megy), volt pár útlevélkérelem és hitelesítés. Kedden pedig - ami itt nemzeti ünnep - otthon voltam, és, természetesen, pakoltam. De már legalább látszik némi eredmény. :)

Ígérem, megpróbálok hétfőtől újra naprakész lenni, innen a melóból egyenlőre. Jó hétvégét!

Ui. Mint látjátok, végül betettem a Jukebox-ba az eddig "elkészült" 2 deezer.com-os playlistemet is (még egy harmadikat tervezek a klasszikus elektronikának). Ja és közeledünk az 5000 látogatáshoz! :)

Itt vagyok újra, bár ezúttal még a melóból írok, mert otthon csak jövő héttől lesz net.

Címszavakban: csütörtök költözködés egész nap, péntek ügyfélfogadás (egy ideiglenes útlevéllel, ami rengeteg adminisztráció), aztán régi lakás átadás-átvétel, majd pakolás, edzés. Szombat egész nap pakolás, vasárnap délelőtt látogatás Skierniewicében Kinc családjánál, temetői látogatással és nagy családi ebéddel, délután pakolás. Hétfőn meló, pakolás, edzés. Tegnap meló, spontán éttermi vacsi Kinccel ("Roma" étterem a Belwederskán, "kajálda guide" beszámoló és fotók később), aztán - mi más - pakolás, természetesen. A melóban közben egy újabb haláleset, vízumok, útlevelek, most meg miniszterelnöki látogatás, vagyis a követségi állomány szempontjából rohangálás mint pók a falon, és állandó, azonnali megoldásra váló hülye problémák felmerülése. Még jó, hogy a konzulátust az ilyesmi kevésbé érinti. :)

Az új kecó alakul, de egyenlőre elég spártaiak az állapotok. A régi lakásból a bútor egy része a követségi raktárba ment (abszolút nem passzolt volna színben a fekete bútor az új lakás színvilágához), és helyette a raktárból érkezik ugye majd új az új kecóba. A szállításkor viszont nem hoztunk át elég bútort, és ez kissé későn derült ki, úgyhogy kellene hozni még - de a nagykövetségi kisbusz egész héten foglalt a delegációk miatt. Úgyhogy bútor csak a jövő héten lesz, addig a cuccunk egy jelentős része dobozokban marad. Amit lehetett viszont kirámoltunk. A konyha már teljesen kész, a nappaliból és az ebédlőből már csak pár apróbb bútor hiányzik, viszont a hálószoba még szinte üres, dobozok és táskák sorakoznak benne a falak mentén... :s Na de látszik legalább a fejlődés. Persze kiszóródott néhány csontváz is a szekrényből, pl. kiderült, hogy a fürdőszobában a tükör fölött a falból elegánsan kilógó vezetékben vidáman és aktívan szaladgál a 220 ahányszor fel van kapcsolva a villany (pont olyan helyen, ahol ugye benne van a pakliban, hogy vizes hajú emberek állnak majd közvetlenül alatta), és a tulaj által ott hagyott, oda szánt lámpát (amit "csak fel kell csavarozni") nem lehet oda rögzíteni anélkül, hogy az ember szétfúrná a csempét. Na de ez a tulaj problémája most már - meg is ígérte, hogy hétfőn megcsinálja, amikor jön a netesekkel együtt. +lássuk.

Holnaptól hétfőig ismét nem leszek (leutazom az általam kezdeményezett és évek alatt végül sikerrel összegründolt magyar-lengyel kisebbségi cserkészkonferenciára, szinte el sem hiszem hogy összejött!), hétfőn pedig jönnek otthon beinstallálni újra a netet, úgyhogy onnantól újra naprakész leszek, ha minden jól megy.

Ja és 3 napja iszonyat fáj a hátam egy helyen, fene tudja mitől... :s

Addigis szép hétvégét mindenkinek!

A ház már üres, pár perce megjött a teherautó és a munkások. Gondoltam még írok egy utolsót, mielőtt szétszedem a számítógépet (ami az utolsó működő készülék a házban :)). Pár nap szünet következik, de aztán jövök újra. Pá!

...a költözködésben. Dobozok és zacskók mindenütt, a szobák már visszhangazanak. A cucc egy kis részét már átvittük ma este - ott is visszhangzik még minden. Folytatás holnap, holnapután jön a teherautó.

Viszlát, otthonom... :'(

Pakolni akartam ma, de végül egy pólót se sikerült bedobnom egy dobozba. Ügyfélfogadás után haza akartam kéredzkedni, de esélytelen volt, annyi meló gyülemlett fel a hosszú hétvége során. Végül 4-kor léptem le, onnan az új kecóba mentem átvenni a kulcsokat, onnan postára meg ilyesmi, aztán edzés - és máris 10 óra. Egy napom lesz pakolni (ha holnap tényleg elengednek délben), hát nem lesz semmi...

És amúgy is "kicsit szomorkás a hangulatom máma", mert belegondoltam, hogy alig 3 nap múlva végleg el kell hagyjam ezt a lakályos, fagerendás, zegzugos, teraszos házat, benne a barátságos kis emeleti kuckóval, ami több, mint 4 éve az otthonom... Annyi szép emlék köt ide... És most itt kell hagynom. Nem kellemes... :(( De hát ugye nem jó ragaszkodni múlandó földi dolgokhoz. Főleg ha az ember ilyesmi pályát választ. :I

Ma reggel korán lelépett a csapat. Hagytak maguk után némi koszt (nem volt idejük normálisan feltakarítani maguk után), de ez már nem nagyon zavar, mert úgyis 4 nap múlva költözés, és akkor aztán lesz kosz... Holnap már kezdek pakolni.

Délután lezártuk az ünnepi rendezvénysorozatot a követségen, a magyar kolóniának rendezett fogadással. Többen voltak mint tavaly, összességében elég jól sikerült szerencsére. Csak 2 "érdekes" emberke volt, akit a végén úgy kellett kiterelni - az egyiket már tavalyról ismertük is :P. Sajnos sok mindenki nem volt ott akire számítottam, de hát mindenkit összeterelni a lehetetlenséggel határos. Ja és persze megint imprótolmácsolnom kellett a főnöknek lengyelre, de szeretem az ilyet... :s

Az egész következő hét pedig a költözésről fog szólni. Előre szólok, hogy a frissítés körül egy darabig lehetnek majd gondok, bár elvileg az új kecóban már szombattól lesz net. Meglátjuk. Stay tuned! :)

Eléggé elfoglalt vagyok az utóbbi napokban. Kezdetnek szerda este óta itt figyel a lakásban a 831 17 fős különítménye, emellett meg ugye ünnep van és ezzel kapcsolatban mindenféle rendezvények, és persze Murphy konzuli törvényei is érvényesülnek.

...a mai napról, mert késő van már, de azért leírom ha már itt vagyok:

Ma hoztak egy újabb babát anyakönyvezni - az utolsó pénteken volt. Valódi magyar baby-boom van most itt Varsóban, bár mondjuk mindkét utóbbi baba vegyes házasságból származik, ami végülis nem csoda errefelé. (Mondjuk a mai spec nem magyar-lengyel, hanem magyar-amerikai.)

Reggel kaptam egy meghívót ma estére - a lengyel tiszteletbeli konzulok világkonferenciája keretében egy jazz-koncertet szerveztek este egy állófogadással egybekötve, a Fabryka Trzciny-ben. A fellépő pedig Leszek Możdżer volt, a lengyel avantgárd zene guruja. Możdżer az a fajta zenész (zongorista), aki olyasmiket hoz ki a hangszerből, amiről a készítőjük valószínű sose álmodott volna. Szerintem jazz-zongoristának nevezni elég leszűkítő skatulya. (A wikipedia angolul ezt tudja róla.) A koncert elvileg 7-kor kezdődött volna, sajnos elhúzódott, és több mint fél óra késéssel indult. Mivel én 8-ra edzésre mentem, sajna csak az első számot hallgathattam meg végig - sajnáltam nagyon, hogy csak ennyit. Az első szám különösen éteri zene volt, ami a megvilágítással együtt (a Fabryka felső szintjén lévő koncertterem hátsó falán a 3 beugrót sötétzöld, magát a falat pedig sötétlila fénnyel világították meg) valami fantasztikusan hatott.

Este pedig elmentem az edzésre, amit végülis kihagyhattam volna, mert nagyrészt technikai csiszolgatás ment, de a végén volt pár gyakorlócsörte is, amiben Wojtektől kikaptam, Beatát és Lechet viszont lenyomtam. Vegyes. :s

Most pedig itt ülök és blogolok, de már nem sokáig, jó éjt! :P

Akit érdekel, a tovább/dalej/more után talál egy kis Możdżer-zenét a Jútyúbról. :)