Szilveszterkor Miniéknél volt egy kis előbuli délután, a leendő új kecójukban, ahol egyenlőre eléggé spártaiak voltak a viszonyok, mondjuk igazából nem is kellett több. A lényeg az emberek voltak. Mondjuk sok mindenkit persze nem ismertünk (hugival és Renével voltunk, Kinc a kutyákat sittelte odahaza), de ott volt egy csomó régi barát, akikkel mostanság  ritkán találkozunk. Többek közt Karesz és Gúnár. Ezért kellenek az ünnepek :) (Remélem Karesz nem gondolod komolyan azt a nyafogást, hogy jövőre Londonban szilveszterezel...) Mivel ez csak előbuli volt, végül leléptünk 9 után, és elmentünk Kinchez, hogy ne kelljen neki egyedül ülnie a kutyákkal otthon, és hogy velünk lehessen. És ennyi. Boldog új évet mindenkinek!

Hugomék ma hazautaztak, holnapután indulunk mi is. És majd jön a további tudósítás a dolgos hétköznapokról. :)

Kicsit rohanós volt az utóbbi időszak, azért sem nagyon írtam. Ami a lényeg: meló, pár utolsó bevásárlás, az új kocsi átvétele (sikerült rekordidő, 2 nap alatt elrendezni mindent és átvenni az új kocsit!!! :)), aztán egy kiruccanás Kinccel Bécsbe (fotók később) és irány haza Budapestre. Itthon aztán mindig úgy érzem magam, mint valami emigráns, aki tízévente egyszer ér haza. Tegnap a csapatkarácsonyon összefutottam Emaccal és Karesszal, akik Londonban élnek, és persze mindenki mással is aki itthon, nem is beszélve hugomékról, akik ugyebár Belgiumból jöttek haza az ünnepekre... Jó hogy van Karácsony. Ilyenkor mindenki, akit szeretünk, valahogy közelebb kerül, és sokszor térben, fizikailag is.

Boldog és Békés, szeretetteljes Karácsonyt kívánok Nektek, kedves olvasóim!

Kincnek tegnapelőtt rossz kedve volt és el akart menni este moziba, de a konzuli vacsi miatt nem jött össze a dolog. Úgyhogy elmentünk tegnap. (Edzés után - ahol harmadik lettem a harcokban, 12-7/5, yeah! :))

Amit megnéztünk (Kinc kívánságára, hangsúlyozom! :)): "Lustra" ("Mirrors" - magyarul gondolom Tükrök).

A konzuli testület vacsorájának legutóbbi helyszíne a Downtown étterem volt az Interkontiban. A helyről nagyon szép a kilátás, a felhőkarcoló első emeletén van, nagy üvegfallal, kilátással a Kultúrpalotára, egyszóval nagyon pöpec. A kaja elég érdekesen volt megoldva: az előételek (lazactól a mindenféle salátákon és húsokon át a sajtokig minden) már az asztalokon várt ránk, a főétel viszont büférendszerben ment: a terem végében lévő kis helységben álltak körben a mindenféle kaják és köretek, mindenki szedett amit és amennyit akart. A desszert pedig megint "házhoz jött", csakúgy mint az italok. Állítólag ebben az étteremben minden kaja így működik, akkor is, ha csak úgy az utcáról jön be valaki.

A kiszolgálás rendben volt (már ami nem önkiszolgálás volt, hehe), a kaja minőségi (bár nem volt igazából semmi speciális), a kilátás pedig egyenesen szuper. Az árakat viszont most sem volt alkalmam részletesebben bevizsgálni.

Azért adok egy összértékelést: **** (melegen ajánlott)

Ui. A spanyol kolléga mellett ültem, szemben a spanyolul szintén remekül beszélő jamaikai tb-konzul asszonnyal, eggyel arrébb pedig az angolai kolléga ült, úgyhogy főleg spanyolul bájologtunk. Mindig meglepődök, hogy az itteni DT-ben mennyire sokan beszélik ezt a nyelvet...

Mégis meglesz még idén az új kocsi. Voltam ma a szalonban, és minden jel szerint péntekre meglesz, méghozzá olyan amit szerettem volna. A régi kocsimat ugyan kevesebbért számolják be mint gondoltam, de az ár harmadát úgyis fedezi, kicsit több mint a negyede pedig visszajön az adóvisszatérítésből. Belefér.
Látszott viszont az autószalonon a világgazdasági válság hatása. Egyrészt az árak lejjebb mentek, másrészt viszont látszott, hogy hímes tojásként bántak velem, a VEVŐVEL. (Aki ráadásul azonnal fizet, és nem hitelre vesz új kocsit. :)) Amíg a régi kocsimat bevizsgálták az értékbecsléshez, adtak alám egy céges kocsit, amivel elmehettem elhozni néhány szükséges papírt meg az előleget. Kávéval-teával kínáltak. Ilyen pár éve, amikor az előző kocsit vettem, még nem volt... :)

Este voltam edzésen - el kéne felejteni. Tőrben vívtunk gépen, hárman. Az elején Lechtől és Wojtektől is kikaptam, a második menetben döntetlen Lechhel és győzelem Wojtek ellen. A hamadik körre már nem jutott idő, sajna, mert azért mégis javult a tendencia...

Egy hét múlva ilyenkor már otthon leszek! :)

Tegnap este, míg én a vívóklub ünnepségén voltam (és a mintacsörtében egy állítólag gyönyörű fless találattal legyőztem Wojteket :)) Kinc és a tulaj összehozták itthon a netet. Van vele némi probléma (időnként leáll és egyszer majdnem meghalt tőle az egész gép), de jelenleg működik (lekopogtam). Mostantól remélem újra online leszek a bloggal :)

Ennek örömére megosztom veletek a tegnapi nap eseményét. Az ügyfélfogadáson megjelent nálunk egy mankóval közlekedő, hatvanas éveiben járó, Lengyelországban élő szerb bácsika, és csikorgó szerb akcentusú lengyelséggel előadta az ügyét: őt tavasszal a szerb-magyar határon megbírságolták, mert a határátlépés előtt szívességet tett egy épp mögötte sorban álló vadidegen embernek, és magához vett "pár üveg" rakiját (mert ugye mennyiségi korlátozások vannak). A határon ezt megtalálták a vámosok, és megbüntették jövedéki csalás címén 47 ezer Forintra. Ő ezt nem tudja kifizetni, mert nincs miből, és egyébként is ugye sérült, mankóval jár, amit mindenkinek illene figyelembe venni. Most menne haza az ünnepekre Szerbiába, ahol várja a családja akiket fél éve nem látott, és fél, hogy majd nem engedik át a határon, és hogy nem tudnék-e tenni valamit.
Az egészben a volt leginkább vicces, ahogy a tag előadta magát. Mintha valami utcai koldust láttam volna, aki mindent bevet, hogy megessen rajta a járókelők szíve. Megmutatta a határozatot, lengette a nyugdíjpapírját, hogy milyen kevés nyugdíja van (tényleg nem sok), bizonygatta, hogy ő tartja el az egyetemista fiát is meg még ki tudja ki mindenkit, majd egyszercsak teátrális mozdulattal kiugrált fél lábon a váró közepére, és levette a cipőjét meg a zokniját (!), és úgy mutogatott nekem egy elég csúnya fekélyt a talpán. (A mutatvány értékét némileg csökkentette, hogy a mankót eközben a váró ablak pultjának támasztva felejtette.)
Megnéztem a határozatot: aszerint az örgnél nem kevesebb, mint 25 liter (!) zárjegy nélküli horvát rakiját találtak - kissé nehezemre esett elképzelni nemhogy azt, hogy mindezt egy előtte sorban álló vadidegen kérésére vette volna magához, de még azt is, hogy hová rejtegethette vajon el ezt a nagy menyiségű piát. Ha valaki 25 liter piával próbál gyalogosan átsántikálni (mankóval és sebes lábbal) a határon, hát, az minimum hangosan csörömpöl, nem csodálom, hogy a vámosok meghallottak valamit.
Summa summarum hamar megállapítottam, hogy vagy a bácsika totál hülye, vagy engem néz annak (ami mondjuk magával hozza az előbbit is :)). Mondjuk eleve nem tudom mire számíthatott, amikor bejött - hogy majd én itt megrendülök az előadástól, és egy tollvonással visszavonom a vámhatósági határozatot? Rejtély. Manapság már Szerbiában sem működnek így a dolgok. Vannak hatáskörök meg ilyesmik...
Mindenesetre annyiban maradtam a bácsival, hogy ezzel én nem tudok semmit csinálni, és javaslom hogy fizesse be a bírságot mielőtt hazamegy, mert így tényleg lehet problémája a határon - ha akkor nem is, amikor kimegy Szerbia felé, de akkor mindenképp, amikor majd visszafelé be akar lépni Magyarországra. Azzal meg, hogy (elvileg) nincs pénze, szintén nem tudok mit kezdeni - nem kellett volna nagy tételben szeszt csempészni...

Tegnap legnagyobb meglepetésemre felhívott a tulaj, és megbeszéltük, hogy ma délután bevezetjük végre otthon az internetet. Röpke másfél hónap után, de mindegy, csak most már legyen meg végre. Amúgy a múltkori egyik posztban rá kiosztott "patkány" minősítést elképzelhető, hogy vissza kell vonjam, és átragasszam az apjára, ugyanis a tulaj - mint kiderült - kórházban volt, és megkérte az apját (aki a földszinten lakik), hogy szóljon nekem. A kedves papa meg tegnapelőtt lazán a szemembe mondta, hogy semmit sem tud a fiáról mert alig van vele kapcsolata, de majd megkeresi... Valaki itt ködösít ezerrel.

Amúgy meg láthatóan beindult az ünnepi szezon, mert egymás után jönnek a karácsonyi jellegű összejövetelek, tegnap a VarsóiMagyarokkal találkoztunk a Borpincében (húzásos rendszerű ajándékozás volt - én egy üveg francia bort "nyertem", Kinc meg egy üveg fütyülős barack páleszt, úgyhogy mindkettőnket valami alkesznek nézhetett a Mikulás :), ma meg ugye kerületi párbajtőr bajnoksági döntővel és 5 éves fennállási jubileummal egybekötött vívóklubos ünnepi összejövetel lesz. (Ennek örömére tegnap/ma éjfél után, amikor hazatértünk a Borpincéből majd utána a Paparazziból, még nekiálltam és megmostam a vívómaszkomat, remélem megszárad estig. :s)

Tegnap az edzésen 11-ből 8 csörtét megnyertem, és ami a legfontosabb, 5:4-re LENYOMTAM MAREKET, a klub férfi bajnokát!!!!!!!! YEAH!!!!!!!!!!!!!! (Mondjuk Marek most kihagyott egy-két hetet a szerdai harcokból, és valószínűleg nem kalkulált néhány, az utóbbi időben elsajátított trükkömmel, de akkor is - szombaton indul a srác az országos felnőtt bajnokságban.)
Emellett legyőztem 5:3-ra Agnieszkát is (országos junior női ezüstérmes), aki az utóbbi hetekben mindig simán legyőzött, úgyhogy jogosan lehetek elégedett. Viszont sajna kikaptam Kasiától akit általában le tudok küzdeni - semmi sem lehet tökéletes...

Pénteken lesz 5 éves a klub, lesz kerületi bajnokság döntő (de sajnos az én korosztályomnak nem, mert "túl hosszú lett volna és unnák a vendégek" a szervezők szerint), ünnepség, klubos karácsony, minden. Ja és mintacsörtét fogunk bemutatni Wojtekkel tőrben, a vendégeknek... :s

Ui. Otthoni internet továbbra sincs, a tulaj továbbra sem veszi fel a telefont. Megtaláltam az apját, megígérte hogy szól neki. Várunk... Felháborító lassan ez az egész...

Tegnap voltak nálunk az öngyilkosságot elkövetett magyar muki holttestét hazaszállító megfejtők. Ennek kapcsán sorra vettem, mi mindenféle papír és engedély is kell ahhoz, hogy egy holttestet innen Magyarországra vihessenek.

A gyengébb idegzetűek inkább itt hagyják abba az olvasást.

Kinc beszervezte 20 körüli ismerősét egy házavató partira tegnapra. Az első jó tanácsom ennek kapcsán minden buliszervező dolgozó/tanuló emberkének: a pénteki buli nem jó ötlet, még úgy sem, ha valaki (mint én) pénteken már 2-kor végez. Egyszerűen nem lehet elkészülni. (Főleg ha valaki kaszinótojástól salátákon és szendvicseken át koktélokig és mikuláscsomagokig mindent betervez a vendégeknek.)
Én 2-kor vásárlással indítottam, aztán jött a takarítás stb., aztán 6 körül megjött Kinc és jött a kajagyártás ezerrel. És én ugyan még anno az előzetes egyezkedés fázisában kikötöttem, hogy el szeretnék menni pénteken este edzésre, oda természetesen nem jutottam el, és még így sem lettünk kész - a meghirdetett időpont után egy órával (!) befutó első vendégek segítettek nekünk befejezni az előkészületeket.
Maga a buli jó volt és jó soká tartott (hajnali 3kor léptek le az utolsó mohikánok) - másnap meg reggel korai kelés, Kinc vezetni, utána meg a családhoz Młochówba... Szóval mindenkinek azt ajánlom, jobb az ilyesmit szombatra időzíteni.

Újabb gyöngyszemmel jelentkezünk máris - ezt a terméket pár napja szereztük be egy bevásárlóközpontban. Megnyugtatok mindenkit: nem zacskós nyálat árusítanak errefelé. Feladványunk: akkor mit? Várom a megfejtéseket! :)))

Tegnap este voltam egy nemzeti ünnepi fogadáson a szomszédos finn nagykövetségen. Ez megerősítette bennem azt a meggyőződést, hogy Európa északi és nyugati vidékein kiveszőben van a tradicionális fogadási kultúra, amely úgy látszik csak itt közép-kelet-európai körben maradt fenn.
Mire is gondolok: a tegnapi fogadáson a kínálás kimerült a fogpiszkálóra tűzött sajtos falatkákban, pici sós süteményekben és szószba mártogatható zöldségekben. Semmi komolyabb kaja. És ez az ami általában jellemző a nyugati országok fogadásaira. Nem tudom régen is így volt-e, és náluk ez a hagyomány, vagy csak mostanában spórolnak ezen. De ehhez képest egy régiónkbeli ország fogadásán komolyabb kínálás van mindenféle hideg és meleg, többnyire nemzeti jellegű ételekből. Egy osztrák, horvát, cseh vagy magyar fogadás ilyen szegényes cateringgel elképzelhetetlen lenne.
Azt kell mondjam, ilyen szempontból mindenképp jobban bejön nekem a mi kis régiónk tradíciója. :) Bár persze az ember alapvetően nem kajálni megy a fogadásokra, de akkor is. :)

Wczoraj na treningu znów uświadomiłem sobie, że jakkolwiek bym chciał, nie potrafię liczyć trafień po węgiersku. I to jest dziwne. Liczenie bowiem jest ponoć takim podstawowym procesem myślowym, które ludzie potrafią poprawnie wykonywać wyłącznie w języku ojczystym, a w przypadku ludzi dwujęzycznych (jak ja) w języku, w którym pobierali podstawową naukę matematyczną. I to się z reguły zgadza, bo na ogół ja też liczę po węgiersku, szczególnie jeśli chodzi o jakieś bardziej złożone obliczania, jak dodawania czy mnożenia. Mój tata też wspominał o tym niedawno, że chociaż żyje na Węgrzech od dwudziestu kilku lat i ostatnio bardzo mało mówi po polsku, liczyć zawsze liczy właśnie po polsku.

W związku z tym wydaje mi się dziwne, że w trakcie walki szermierczej nawet jak kurczowo próbuję, po prostu nie idzie mi liczenie trafień po węgiersku. Może ma to związek właśnie z tym, że szermierką zacząłem się zajmować w Polsce, i całą terminologię tego sportu oswoiłem wyłącznie po polsku - odpowiedników węgierskich większości określeń specjalistycznych typu wypad, rzut, sunięcie, zasłona, chwyt itd. wogóle nie znam. Ale liczenie to jednak liczenie - nawet jeśli nie chodzi o jakieś skomplikowane kalkulacje.

Ciekaw jestem jak to jest u innych dwujęzycznych...

PS. Mój wczorajszy wynik był wreszcie niezły, 6 wygranych walk z 10, trzymam 3 miejsce w mojej kategorii w rankingu klubowym :)

Bár a fenti táblácskával jelzett egzotikus gyümölcsből nem vásároltam és így nem is kóstoltam meg, nem tartom valószínűnek, hogy köze lenne bármely izraeli ex-miniszterelnök bélműködésének rejtelmeihez :).

Egyébként viszont nekem sincs fogalmam se, hogy miféle gyümölcs lehet ez. Felvilágosítana esetleg valaki?

Tegnap amikor hazaértem a könyvbemutatóról, csak felszedtem Kincet és mentünk vásárolni, de mivel Kinc kissé maga alatt volt, hangulatjavításul még elmentünk moziba és megnéztük az új Disney-filmet: Piorun ("Bolt" - magyarul "Bolt a szuperkutya" úgy tudom).