Tegnap a főnök ismét befogott tolmácsolni - reggel tudtam meg, hogy az este 5-től a kövin esedékes könyvbemutatón tolmácsolni kell majd a főnök magyar nyelvű köszöntőjét a közönségnek lengyelre, valamint az egész lengyelül folyó rendezvényt néhány magyar vendégnek. Szeretem az ilyet...
A könyvbemutató (Grzegorz Łubczyk újabb könyve Henryk Sławikról, aki a II. világháború idején Magyarországon, a magyar hatóságokkal együttműködve, több zsidót mentett meg, mint Schindler és Wallenberg együttvéve, magyarul még nem jelent meg) amúgy viszonylag szokásosan zajlott. Először a moderátor elmondta hogy milyen jó fej a szerző és milyen jó könyvet írt, aztán jött a nagyköveti köszöntő, amiben elhangzott kb. ugyanez. Ezt követően a szerző bemutatta a könyvet (ami kb. arról szólt hogy milyen jó fej is ő és milyen jó könyvet írt), aztán hozzászólhattak a hallgatók - találjátok ki, mit is mondtak :). Persze ebben a körben a magyar vendégek is felszólaltak, és elmondták milyen jó fej a szerző stb. - ezt kellett fordítanom. A végén a szerző dedikált (szereztem én is egy példányt), és volt egy kis kaja-pia, az egész vagy 3 óra volt.
Személy szerint nem tudom (még) hogy jó-e a könyv, mindenképp el fogom olvasni, majd azután nyilatkozom. Viszont az mindenképp fontos, hogy megjelennek ilyen könyvek - nem sokat reklámozzák manapság azt, hogy az "utolsó csatlós" Magyarországon is voltak emberek, köztük hivatalos személyek, állami tisztviselők, egyházi emberek, akik nagy mennyiségben mentettek zsidókat a második világháború idején. Erről nem divat beszélni, csak a nyilasokról.
Úgyhogy hogy a könyv tényleg jó-e az majd kiderül, az meg, hogy a szerző tényleg jó fej-e az maradjon az én kis magánvéleményem :)))
Utolsó kommentek