Eléggé elfoglalt vagyok az utóbbi napokban. Kezdetnek szerda este óta itt figyel a lakásban a 831 17 fős különítménye, emellett meg ugye ünnep van és ezzel kapcsolatban mindenféle rendezvények, és persze Murphy konzuli törvényei is érvényesülnek.
Szerdán 10-től részt kellett vennem egy elég uncsi UNHCR-briefingen, ügyfélfogadási időben, úgyhogy Iván helyettesített. Egy ügyfél viszont még korábban bejelentkezett egy hitelesítésért, úgyhogy berendeltem 9-re, hogy még meg tudjam csinálni, mielőtt átadom a terepet az Ivánnak. Elkéstek, úgyhogy épp hogy kész lettem, és rohanás a francia követségre a briefingre. Onnan vissza a kövire, futár leadva, aztán rohanás kajálni, rohanás haza (sürgősen beszerezni a magyar [megvolt] és a lengyel [letöltöttem] himnuszt mp3-ban a másnapi ünnepségre, plusz a kábelemet a hangosításhoz, amivel az egy kimenetes hangkártyát össze lehet kötni a két bemenetes erősítővel, mivel a kövinek ilyen persze nincs). Onnan rohanás vissza a kövire, mert 2-re jött az új kecó tulaja tárgyalni a szerződésről. Elég nehezen, de végül megegyeztünk vele. Onnan rohanás boltba (bevásárolni amit a cserkészek kértek előzetesen), onnan rohanás haza kipakolni, onnan rohanás edzésre (vegyes eredmény: 9 győzelem és 7 vereség, ebben benne volt az is, hogy elfelejtettem kontaktlencsét venni a nagy rohanásban, és szemüvegben elég gyatrán láttam). Edzés után meg rohanás haza, majd Kinccel rohanás az állomásra. Onnan már kényelmesen jöhettünk haza - a csapat busszal jött utánunk.
Tegnap aztán 11-kor koszorúztunk a varsói '56-os emléktáblánál, ahol szemerkélt az eső, és emiatt az egész hangosítás, amit 2 napig szerveztünk, szépen ott maradt a kövin, együtt a kábellel meg az mp3-aimmal. :s A himnuszok végül egy kétdekkes kis magnóról mentek, de végülis lehetett hallani őket. Voltak katonák, cserkészek (a magyarok mellett lengyelek is), virágok és mécsesek. Nekem meg megint impróban kellett tolmácsolnom az ünnepi beszédet lengyelre, amit nem szeretek, de ez még semmi. Mert utána haza, aztán kis óvárosnézés a csapattal, 6-kor viszont jött a nemzeti ünnepi fogadás a nagykövetségen. Ahol aztán kiderült, hogy a főnök ünnepi beszédét is nekem kell fordítani - angolról lengyelre. Éljen... De azért megoldottam valahogy - ma az osztrák fogadáson többen is odajöttek gratulálni azok közül, akik tegnap is ott voltak és hallották. :) A fogadáson amúgy valódi tömegnyomor volt, az elején kemény szardínia-effektussal. Mondjuk érthető, mert majdnem kétszer annyi meghívó ment ki, mint eddig bármikor.
Ma pedig végre lazább nap volt, a csapat lelépett reggel a várost járni, mi pedig Kinccel döglöttünk itthon, aztán elmentünk kajálni meg vásárolni, aztán játszottunk. Én pedig este mentem az említett osztrák fogadásra, ahonnan le kellett egy óra múlva lépnem, mert 7-kor kezdődött a szomszédos Muranów moziban az ünnepi rendezvények következő eleme, a magyar Magma Tűzszínház fellépése és a Szabadság, Szerelem film vetítése. (Ahova odacsődítettem a csapatot is, mivel magyarul volt.) Az osztrákoknál viszont az a szokás, hogy a fogadás elején a kaja kordonnal el van zárva, és csak a nagykövet díszbeszéde után engedik oda a népet. A nagykövet kb. fél 7-kor kezdett beszélni - 2 nyelven, németül és lengyelül. Elég sokat dumált, és utána még jöttek a himnuszok: osztrák, lengyel - aztán még az európai is. Mire a kajához jutottam, már 3/4 volt, úgyhogy csak gyorsan bekaptam ezt-azt, és futás a mozihoz. A csapat már ott volt, nemsoká megjött Kinc is.
A Tűzszínház tetszett: 3 csaj "tüzeskedett" baromi jó zenére (sajna végül nem kérdeztem meg mi volt az, pedig meg akartam). A film szintén tetszett, bár volt némi Hollywoodi beütése, de nem sok. Itt van belőle egy tréler:
Murphy pedig ott jött be a képbe, hogy mindezek közben 2 kamionost is inzultáltak a lengyel hatóságok, akik a leghülyébb helyeken és időpontokban telefonáltak segítséget kérni, emellett pedig 22-én délután meghalt egy magyar állampolgár Varsóban. Olyasvalaki, akinek itt nincs családja (felesége meghalt), úgyhogy Magyarországon kell a hozzátartozóit megtalálni. Ott pedig ugye hétfőig minden hivatal és hatóság zárva. A külügyi ügyelet egy nap után annyit tudott meg, hogy az illető Magyarországon állami gondozott volt - ez azt jelenti, hogy a hozzátartozókat még a szokásosnál is sokkal nehezebb lesz megtalálni, már ha vannak ilyenek egyáltalán. Ahogy az már ilyenkor lenni szokott, ugyebár. "Daddy don't ever die on a Friday..." :s Ismertem amúgy az illetőt, kemény alkoholista volt. Jó pár probléma volt már vele - a halálával is sikerült okoznia egyet. Ötvenvalahány évet élt. Nyugodjon békében.
Folyt. köv.
Utolsó kommentek