Elküldött a főnök csütörtökön a Francia Nagykövetség által szervezett "frankofon találkozó"-ra. Eleinte kézzel-lábbal tiltakoztam az ilyenfajta kicsellózás ellen, hogy valahol franciául kelljen képviselnem a nagykövetséget - francia nyelvtudásommal elboldogulok egy brüsszeli kebabosnál vagy valami fogadáson a kollégákkal, de az, hogy egy hivatalos rendezvényen franciául részt vegyek, felszólaljak, utána beszámolót írjak stb. - nos, az kissé más tészta. Végül be kellett adjam a derekam, mert kiderült, hogy a kollégák közt nincs senki más, aki még akár csak annyira is tudna franciául, mint én... :s

A "frankofónia"  egyébként egy formális szervezet, amihez egyes (főleg francia nyelvű) országok csatlakozhatnak, és rendszeres találkozókat és programokat szervez. Fő célja elvileg a francia nyelv ápolása, igazából - ha engem kérdeznek - az egykori francia világhegemónia és "gloire" maradék romjainak konzerválása, a francia nemzetközi befolyás maradékainak megőrzése, és a franciák számára annak a megkopott illúziónak a továbbéltetése, hogy nyelvük továbbra is világnyelv, és fontos szerepet játszik a nemzetközi kapcsolatokban. Ez utóbbi valóságtartalmát egyébként már a legelején megfelelően illusztrálta az, hogy a - messzemenően franciabarát hírében álló - Románia nagykövetségéről a találkozóra érkezett kolléganő csak annyit tudott franciául kinyögni, hogy "bonjour", utána már angolul folytatta, hogy hát bizony ő sajnos nem tud franciául (bár mindent megért, természetesen :)), de eljött, merthogy milyen fontos a frankofónia. (Erről később kiosztott egy francia nyelvű nagykövetségi állásfoglalást is.)

Joggal kérdezheti bárki, hogy Magyarország mit keres egyáltalán a frankofón szervezetben - hiszen nálunk a francia nemhogy nem hivatalos nyelv, de még csak az idegen nyelvek közül sem a legnépszerűbb. Nos, ezt egyértelműen Medgyessy miniszterelnök úrnak köszönhetjük, aki egy szót sem tudott angolul, franciául viszont gagyogott valamennyit, így valamely francia partnere, akihez anyanyelvén szólt, (nem kizárt hogy tréfának szánva - vagy az is lehet, hogy fogalma sem volt, merre van egyáltalán Magyarország :s) ajánlatot tett Magyarországnak a frankofóniához való csatlakozására. Amire Megyó egyből rábólintott. Szerencsére Megyó adminisztrációja átláthatta a helyzet fonákságát, ezért csak a megfigyelő tagságig vitt be minket e remek szervezetbe. Mindenesetre ma távlatilag úgy tűnik, ez lett Megyó tiszavirágéletű kormányzásának egyik legmaradandóbb nemzetközi eredménye. :)

Maga a találkozó egyébként egy óráig se tartott, rendkívül izzadtságszagú volt, és leginkább arról szólt, hogy a francia nagykövetségi kolléga siránkozott a legfrissebb statisztikákon, amelyek szerint Lengyelországban egyre kevesebben tanulnak franciául, hanem mindenki csak angolul, és ez ellen muszáj tenni valamit. Megdöbbentő volt viszont látni, hogy a francia állam mennyi pénzt öl a francia nyelv terjesztésébe. A nagykövetségen egy diplomata napi 8 órában csak ezzel foglalkozik, a francia nyelv népszerűsítésére jövőre (a lengyel iskolákban a kötelező második idegen nyelv bevezetése kapcsán) induló kampányban pedig hihetetlen összegeket fognak megmozgatni: több száz iskolában tartanak majd ingyen reklám-nyelvórát, 100 iskola kap majd ingyen francia nyelvtanulási csomagot (tankönyveket, cd-ket, mindent), lesznek happeningek bevásárlóközpontokban, francia kulturális és nyelvi fesztivál (ahol hírességek agitálják majd a szülőket), regionális promóciós találkozók vajdaságonként az iskolaigazgatók számára, televíziós reklámok, minden. Honnan van nekik minderre pénzük? És ami lényegesebb kérdés szerintem: hol éri ez meg nekik? Mert a tapsztalat a mai világban elég egyértelmű: a francia nyelv térvesztését a nemzetközi porondon úgy tűnik, semekkora összegekkel, kampányokkal, reklámokkal nem sikerült - és valószínűleg nem is fog sikerülni - megállítani.