Ma bejött délelőtt Kinc a vizsgája után a kövire, és együtt mentünk ki kajálni. A Dominiumba ültünk be a Kruczán, elég jó volt a kaja, de nem ez az érdekes, hanem hogy az alatt a nem egész 3/4 óra alatt, amit ott töltöttünk a kajálda teraszán, két, nyugdíját koldulással kiegészítő idős ember is odajött kéregetni. Az egyik - egy nénike - azt mondta kenyérre kér, pár perccel később jött a másik - egy bácsi - aki valami gyógyszeres dobozokat mutogatott, hogy gyógyszerre kell neki. És ezek nem a tipikus koldusok voltak, a pigmentált román állampolgár, derékig érő szakállú bűzlő csöves, vagy amputált lábú sebmutogató típusból. Viszonylag jól öltözött emberek, akikről - miután távoztak a kertelységtől - senki meg nem mondta volna hogy koldusok, olyanok voltak, mint bármely más idős ember, aki megy a dolgára az utcán. Hát ilyesmi azért otthon nem nagyon van, vagy legalábbis nem volt amíg ott éltem (sajna el tudom képzelni, hogy azóta már ott is van :s).

Egyébként a hivatalban ma nyugi volt, este pedig elmentem edzésre, kicsit elkéstem, és kevesen is voltunk, amúgy meg harcos nap volt. Én végül 2 csörtét vívtam csak (ami így elsőre, 2 hónap kihagyás után épp elég is volt) - és némi meglepetésre mindkettőt meg is nyertem, Zosia és Beata ellen. Ez elég jó kezdetnek tűnik... :)

Holnap megyek újra fogadásra. :P

Ma 2 éve vagyunk együtt Kinccel, úgyhogy mostanában ünneplünk. :)

Tegnap egy koncerten voltunk a Nagyszínházban - Sinfonia Varsovia, Marc Minkowski vezényletével. :) A műsorban 3 szám volt: egy Bruckner-szinfónia, egy Bloch-rapszódia és egy Górecki-szinfónia. Az "érdekes" az volt, hogy a Bloch-mű közben a szólót játszó csellista csajnak elszakadt az egyik húr a darab közepe felé, kiment egy új csellóért - és utána újrakezdték a darabot. Emiatt aztán kissé elhúzódott a dolog. A harmadik darab ráadásul kissé elvont volt, emellett lassú és monoton, majdnem bealudtunk a vége felé. :$ De azért jó  volt - igen jó helyet sikerült kifognunk. De elhúzódott, későn értünk haza, azért sem írtam ide.
Ma viszont melóztunk, és Kinc holnap vizsgázik, úgyhogy ma csak lightosan ünnepeltünk, csapra vertünk egy üveg bort és elnyalogattunk egy ünnepi Vienetta fagyit. :)
A napokban valamikor egy éttermi vacsival zárjuk majd az ünnepségsorozatot. :P

Nemrég értem haza, totál lefáradva és egy kőkoloncnyival könnyebben. Nem könnyű dolog 9 órát egy elmebeteg szinte kizárólagos társaságában tölteni - hihetetlen fárasztó. De menjünk sorjában.

Tegnap egy standard hivatali péntek után indultam vonattal Gdyniába, 8 után értem oda, mire kimentem kicsit sétálni a városba meg a kikötőbe, már jó sötét volt. :(
Ma reggel pedig a szállodából egyből mentem az ügyfélért a hajléktalanszállóra. Elég lepukkant hely volt, de hát a hajléktalanszálló sose egy Ritz. A kocsi még nem jött meg, amíg vártunk beszéltem a személyzettel és átvettem az emberünk iratait. Aztán megjött a kocsi - fehér mikrobusz, kék lámpákkal, "ambulans" felirattal, két piros mentősruhás fószerrel... Kész, pedig direkt kértem, hogy a lehető legkevésbé mentős kinézetű kocsit küldjék, nehogy megijedjen az ügyfél. Szerencsére belül normál mikrobuszelrendezése volt. Sikerült az ügyfelet úgy beültetnem, hogy gyakorlatilag rá se nézett a kocsira - amikor kiléptünk, akkor nyomtam a kezébe az iratait és kértem hogy nézze meg megvan-e minden. Amíg az irataival foglalkozott betereltem a mikrobuszba, és mondtam a személyzetnek hogy nyomás.
Innentől következett egy 5 órás út, ami alatt az ügyfél (páciens? beteg?) egyfolytában dumált nekem - és teljesen összefüggéstelenül, összevissza, időnként bomlott kuncogással kísérve. Időnként fura módon egyes dolgokról teljesen normálisan tudott beszélni (egyes múltbeli eseményekről, pl. elmondta honnan szerezte a két sérülést a kezén), de aztán rátért a vesszőparipájára, a "környezetvédelemre", és onnantól jött a zagyvaság a négyzeten. Ugyanakkor számra megmondta közben, hogy útközben hány szarvasmarhát látott legelni, és hány hektár búzaföld mellett ment el, és mennyi ott a hozam (eredetileg mezőgazdasági dolgozó volt). Hogy hogy került ide, arról azt tudtam kihámozni, hogy májusban indult Magyarországról gyalog (!), és augusztus végére ért a tengerpartra. Merthogy Helsinkibe megy egy környezetvédelmi intézetbe, tanulni... A hazamenetelről nem akart eleinte hallani, ezért mondtam hogy segítek "továbbmenni" Varsóból, repülővel. Utána erről már nem is esett szó igazából (szerencsére) - később úgy szállt fel a repülőre, hogy meg sem nézte/kérdezte hova is utazik...
Útközben háromszor álltunk meg, egyszer vizet kért, mire vettem neki egy ásványvizet, amiből nem akart inni - merthogy "szennyezett", csak az arcát mosta meg vele párszor (a kocsiban is), később a szájába vett egy kortyot és benntartotta vagy fél óráig - legalább addig nem beszélt, csak számolgatott az ujjain meg hümmögött. Másodszor csak WC volt, harmadszor boltba mentünk: tejet és egy kiló cukrot akart venni, merthogy ő azt eszik. Végül tejet vettem neki, meg csokis szeleteket (szendvics nem volt). Egy kiló zsírt akart még venni, hogy az a cukorral jó, és ő idáig végig azt evett. Szerencsére a benzinkút melletti boltokban nem tartanak ilyesmit.
A reptérre 2 előtt érkeztünk meg (a mentősök döngettek rendesen - Gdynia-Varsó 4 és fél óra alatt elég szép teljesítmény), akkor még kinnhagytam az ügyfelet a mentőben, és bementem elintézni a jegyét meg magamnak egy ideiglenes belépőt, amivel bekísérhetem. A jegy 5 perc alatt megvolt, a belépő viszont - jellemző módon - fél óra utánajárásba került, de addig legalább regenerálódtam. Mert aztán bementünk a tranzitba, és további 2 és fél órán át hallgattam szerencsétlent, amíg a gépre vártunk. De aztán végül feltettem a gépre és elrepült.

Én hazajöttem legyalult aggyal - de igazából tuti én jártam jobban. Mert az ügyfelet ugyan visszaküldtük Magyarországra, és ezzel a konzuli szolgálat megszabadult a problémától (legalábbis egy időre), de hogy ezzel az emberrel mi lesz, az a kérdés továbbra is fennáll. Otthon Ferihegyen leszáll a gépről, és nincs hova mennie, még Szegedre a szülővárosába sem tud eljutni. Családja nem törődik vele (otthon a kollégák megtalálták a testvérét, aki közölte hogy nem foglalkozik vele), kezelést nem kap (nem fizet tb-t, az ilyen a jelenlegi rendszerben "dögöljön meg" kategória), lakása nincs. Ennek az embernek vagy zárt osztályra kellene kerülnie (ha még van ilyen az országban és nem szüntették meg az összeset), vagy - ha gyógyszerekkel kezelhető lenne, nem értek hozzá - akkor meg kezelésre, gondozásra kellene járnia. És egyikre sincs semmi esélye. Nagyon sajnálom pedig: szelíd, jóindulatú ember. A sors lesújtott rá, a családja elhagyta, az állam pedig csak dumálni tud az esélyegyenlőségről, meg az elesettek támogatásáról. A segélyt és az ingyenes orvosi ellátást pedig nem a hozzá hasonlók kapják, hanem az ügyeskedők, akik BMW-vel mennek az önkormányzatba felvenni a segélyt...

Tegnap nem írtam, mert délután elmentünk Kinccel vendégségbe Marianához és Tomekhez az új kecójukba, ez pedig szokás szerint hosszas dumálásba és végül fényképnézegetésbe fordult, úgyhogy elég későn értünk haza. De megérte - a kaja, amit Mariana rittyentett vacsira, nagyon ott volt a szeren. Remélem Kinc beszerzi a receptet... :D

Az elmúlt két nap amúgy az elmebeteg ügyfél jegyében telt természetesen.
Kezdetnek az amúgy jótékonysági és karitatív kedves hajléktalanszálló, ahol az ügyfél lakozik jelenleg, tegnap benyújtotta a számlát: egy faxban közölték, hogy az ügyfél ottartózkodásának összes költségét a nagykövetségre hárítják. Köszi! Mondjuk háríthatnak amit akarnak, hogy mi nem fizetünk, az tuti.
Ezek után ma megjött az írásos utasítás Pestről, hogy szervezzük meg az ügyfél Gdyniából Varsóba szállítását, kocsival. A főnök kérte, hogy készítsek egy költségkalkulációt, mert majd a Központra terheljük. Ja és hogy kerítsek magunk mellé egy szakképzett hivatásos pszichiátriai ápolót, aki majd velünk megy, mert szakember nélkül elmebeteget szállítani felelőtlenség. Hát ez remek - honnan szerezzek én szakképzett ápolót, aki hajlandó velünk jönni pénteken-szombaton egy ilyen útra?
De rendben. Végül sikerült (óriási mázlival) felhajtani egy ápolót, aki - megbízási szerzőséssel, nem túl nagy összegért - eljött volna velünk. Leszerveztem egy sofőrt (ami ilyen gázosabb küldetéseknél mindig nagy meccs - ilyenkor minden nagykövetségi sofőrnek hirtelen vagy vendégei vannak, vagy halaszthatatlan hivatalos tennivalói, vagy beteg az anyukája, de valami garantáltan van :s), lefoglaltuk a szállást is, mert egy gdyniai utat nem lehet normálisan egy nap alatt oda-vissza megcsinálni.
Megcsináltam a költségkalkulációt, a főnök rábólintott, és pedig jeleztem a központnak - amire aztán a válasz az volt, hogy felejtsük el, túl drága, ennyit nem térítenek meg. Örüljünk ha az ügyfél repülőjegyét kifizetik Pestre, a Varsóba szállítását oldjuk meg ingyen.

Remek. Otthonról mostanában mindig az "oldjátok meg" a válasz, ha pénz kerül szóba... És ezzel persze az egész tervnek lőttek, minden dugában, kezdjünk elölről keresni egy olcsóbb megoldást.

Jelenleg úgy áll végül - több újabb kör után - a helyzet, hogy az egyik, egészségügyben érdekelt tiszteletbeli konzulunk közbenjárásával egy magánmentős cég fogja elhozni az ürgét. Hogy ez mibe fog kerülni az találgatni sem merem, de legalább nem nekünk kell majd állni, és ugye ez a fő szempont.
Kételyeim persze vannak így is: az ügyfél ha meglát egy mentőt, garantáltan kifut a világból. Márpedig mivel nincs gondnokság alá helyezve (amit már biztosra megerősítettek Magyarországról), az ügyfél jogilag cselekvőképes felnőtt ember, aki azt csinál amit akar. Hiába látja mindenki első látásra hogy holdkóros, akarata ellenére sem szállítani, sem kezelni nem lehet... Mondtam is ezért a szállító cégnek amikor (már vastagon munkaidő után) beszéltem velük, hogy lehetőleg ne mentőkocsit küldjenek, hanem valami sima mikrobuszt inkább, mert abba az ügyfél talán még belecsábítható lesz valahogy. És persze nekem így is le kell majd mennem pénteken Gdyniába (vonattal valószínű), és szombaton hazakísérni a "szállítmányt", hogy legyen valaki, aki az ügyféllel tud kommunikálni. (Már amennyire lehet vele kommunikálni egyáltalán, de ez más kérdés.) Szép kilátások a hétvégére...

És természetesen ma egész nap ezer másik ügy is befutott, miközben ezzel kellett volna foglalkoznom. Két fordítás, egy konzuli igazolás, egy útlevélkérelem, megtalált okmányok, kézbesítések, mindenféle telefonok. És még a szemüvegem orrtámasza is letört.

Ezt a vacak postot is másodszor írom amúgy, mert egyszer már elszállt - pedig ki volt rendesen mentve. A blog.hu is ellenem van ma... :s

Megyek is aludni, elég ebből a napból már. :s

Kész, nem hiszem el, ilyen nincs.

Újabb magyar pszichiátriai eset, ezúttal a tengermelléken, és ráadásul hajléktalan (mármint Magyarországon is az - hogy ide hogy került, rejtély). A rendőrség vitte be egy hajléktalan-szállóra, ahonnan holnap az utcára teszik, ha nem csinálunk valamit. Beszéltem vele - totál beszámíthatatlan és zavaros, egy összefüggő mondatot nem bírt mondani.
A szálló hozzáállása amúgy elég érdekes: "Mi benn tartjuk szombat óta, és már sok költségünk volt vele. Ha állják a költségeit benn tartjuk. Ha állják a költségeit szívesen elküldjük vonattal Varsóba. Ha állják a költségeit, kihívunk egy tolmácsot és megvizsgáltatjuk pszichiáterrel. Viszont ha nem állják a költségeit, holnap sajnos ki kell tegyük." Szép... Pedig a hajléktalanszállók általában nem fizetősek szoktak lenni, mint a szállodák...
Túl sok illúzióm nincsen, hogy a külügy vajon mennyi költséget fog állni. Azért megpróbáljuk a lehetetlent: felkutatni valami hozzátartozókat, vagy valahogy hazajuttatni kezelésre. Ez utóbbi 2 éve még ment volna - ma már az első kérdés az lenne otthonról, hogy fizet-e járulékot. Egy elmebeteg hajléktalan. Persze, biztos fizet... Ha meg lennének hozzátartozói akik segítenének neki, nyilván nem lenne hajléktalan.
Mondjuk a kezeltetés amúgy se lenne könnyű - volt már itt paranoid skizofrén esetem pár éve, annak kapcsán megtanultam. A betegnek ugyanis jogai vannak. Egy cselekvőképes őrült akarata ellenére csak akkor kezelhető, ha pillanatnyilag ön- vagy közveszélyes. Ha elmúlik a rohama, lenyugszik és közli hogy ki akar menni a kórházból, vagy kiszállni a mentőből - kiengedik. Az pedig hogy itt nyilvánítsanak egy magyar elmebeteget cselekvőképtelenné - nos, ez a lehetetlenséggel határos...

A mai egyéb események (pl. Steve bácsi özvegyének újabb látogatása, újabb 2 rendszerleállás és hálózatmókolás, pár elvarázsolt ügyfél és hasonlók) el is törpültek az őrület újabb inváziója mellett.

Szóval nem tudom mi lesz itt holnap, de attól tartok emberi tragédia. :( Miért kell Magyarországról az elmebetegeknek épp ide jönniük, és épp sorban egymás után???

Ui.: A visszeres néni megint írt. Erre már nem válaszolok. Kész...

Ui. 2.: Hazatérve a kapu előtt egy 2 m mély árok fogadott, benne munkásokkal, sárral és egy markoló kanalával. Nemhogy kocsival, de gyalog se lehet most ide bejönni, csak gyalog a hátsó kapun, amihez nincs kulcsom. Szerencsére a gondnok épp ott tett-vett benn a kertben és beengedett. Nemhogy szóltak volna... Kész...

Ui. 3.: Ma egy csomót telefonáltam és e-maileztem cserkészügyben - kezd alakot ölteni a magyar-lengyel kisebbségi cserkészszövetségek (SK, RO, UA, YU, illetve LT, BY, UA, CZ + természetesen HU és PL) találkozója/konferenciája. Évek óta dolgozom rajta, úgyhogy örülök minden fejleménynek :)

Tegnap meló után bevásároltam, aztán 5 után felszedtem Kincet a Galeria Mokotów-nál és kitoltuk Młochówba, átvenni egy éjszakára a 3 hugicát. Hazahoztuk őket és indult a buli - megkajáltunk aztán Catan éjfélig. :) Ma délelőtt aztán még egy parti, ebédre pedig vissza Mł-ba.

Hiányzott már az ilyesmi... :)))

Az utóbbi időben a bőrömön érzem a nagykövetségi informatikus hiányát. Ugyanis - természetesen - problémák vannak a rendszerrel. Szakácsunk, akire a rendszergazdai sallangot a rendszergazdai státusz leépítése után akasztották, hazatért - váltótársa csak egy hónap múlva lesz, mert ugye spórolunk. Addigis a helyetteseként eljáró Katinak (munkakörére nézve konzuli adminisztrátor és helyettes titkárnő) kellene a rendszert gondozni, aki az informatikához annyit ért, mint - kis jóindulattal - házinyúl a könyvkötészethez. Azt mindenkinek a fantáziájára bízom, hogy egy kedves, aranyos, jóindulatú ötvenes nő vajon mihez kap, amikor behal az épületben a rendszer, és nincs internet, nincs e-mail, nincs VPN, nincs telefonkapcsolat, nincs semmi. És pláne mit csinál, amikor normál vonalon végül eléri a pesti informatikusokat, akik olyasmiket mondanak neki, hogy "menjen le a szerverszobába, ellenőrizze hogy a VPN vonal bemeneti modemjén világít-e a LAN LED, ha igen akkor húzza ki az adatkábelt a switch előtt, utána tápmegvonással állítsa le a routert, aztán a VPN hardware klienst, majd indítsa újra a modemet és dugja vissza először a routert, majd ha visszaállt a LAN akkor a hardware klienst is".

Megmondom mit csinál: rohan hozzám, mint az egyetlen 50 alatti férfi munkatárshoz az épületben, akiről - már csak koránál fogva is - feltételezhető, hogy legalábbis nagy vonalakban tudja mi az hogy router, és első látásra talán fel tud ismerni egy modemet.

Úgyhogy mostanság nagyjából naponta kétszer megyek problémát lőni ("troubleshooting"  :P), és többnyire Budapestről távvezérléssel.

Vérgáz, hogy a m. kir. külügynek már arra sem telik, hogy ne hozzánk hasonló kontárok toldozzák-foldozzák-sufnituningolják ideig-óráig működőre azt a technikai hátteret, ami nélkül az egész képviselet munkája egy pillanat alatt tökéletesen lebénul. Legalább a munkavégzés feltételeit tessék már biztosítani, köszönjük!

A lengyel külügyi protokoll ismét nagyot alakított Condi Rice varsói látogatásakor. A rakétapajzs-szerződés aláírására kiérkező amerikai külügyminiszter asszonyt a ceremóniát követő sajtótájékoztató megtartására az alábbi elrendezésű kis pavilonhoz vezették:

Különösebb diplomáciai szakértelem nélkül is észlelhető, hogy a két pulpitusra fordítva kerültek fel a zászlók, és azokon egy jó amerikai  és egy jó lengyel zászló helyett egy rossz (fordított) amerikai és egy tökéletes indonéz vagy monacoi zászló díszeleg. Állított (lobogó) pozícióban ugyanis a zászlókat jobbra döntve szokás elhelyezni - de még ha balra döntünk is, a csillagos mező az amerikai zászlón konkrétan ebbe a bal felső sarokba semmiképp sem kerülhetne, csak vagy a jobb felsőbe, vagy a bal alsóba.

A lengyel protokollnak amúgy nem ez az első kapitális melléfogása - egy korábbi eset már rávilágított arra, hogy még a saját, lengyel zászlójuk kitűzésével is gondjaik vannak. Nemrégiben az egész sajtó azon élcelődött, hogy Kaczyński köztársasági elnök egy állami ünnepélyre szintén indonéz/mocnacoi zászló alatt vonult be: az elnöki limuzinon ugyanúgy piros-fehér zászlócska lengedezett fehér-piros helyett, mint most a kis pavilonban. Pedig ott még annyira sem volt nehéz dolguk, mint most az amerikai zászlóval: csak a saját zászlójukat kellett volna kitűzni, minden elforgatás nélkül, normálisan vízszintesen.
Még ha ezt valami külföldi állam játssza meg, akkor is blama az ilyesmi. Így viszont, hogy maga a lengyel protokoll, ráadásul kétszer relatíve gyors egymásutánban - na így viszont már vérgáz.
A másik klasszikusszámba menő eset pár éve Klaus cseh elnök látogatásakor történt, amikor is az egész ország összes TV-nézője végignézhette, amint Klaus limuzinja begördül az elnöki palota elé, Klaus kiszáll, felmegy a lépcsőn, kezet fog Kaczyńskival - és mindeközben a palota bejáratának egyik oszlopa mögül kihajol egy markos, munkáskinézetű emberke, és diszkrétnek szánt mozdulattal kirántja a palota bejárati ajtaja mellett, egy állványba tűzve lengedező orosz zászlót, és sietve a helyére dug egy (szintén fehér-kék-piros színű, csak ugye kissé más színelrendezésű) cseh trikolórt.
Akkor legalább "időben" észrevették. Most viszont maga az amerikai delegáció kifogásolta, hogy fordítva van a zászló. (Azt viszont jellemző módon már nem vették észre az amerikai protokollosok, hogy a lengyel szintén fordítva van.)

Odahaza ilyen téren szerencsére csak lightosabb melléfogásokról hallottam, mint amikor a Budapesten a piros-sárga-kék budapesti zászlókat húzták fel fordítva városszerte valamely állami ünnepen, ezzel román zászlókká avatva őket. De ott akkor legalább nem a külügyi protokoll égette szénné magát nemzetközi szinten, csak helyileg a budapesti Városháza. Amelytől viszont a legtöbb budapesti sajnos már megtanulta hogy semmilyen téren ne várjon jobbat. :(

Hát ez a mai eksön elég hihetetlen volt, de tényleg.

Na tessék: volt 2 nyugodt napom, hétfőn csak pár ügyfél, útlevélkérelem, erkölcsi bizonyítvány, anyakönyvezés, ma pár nyugis határidős munka - persze az ilyesmi megbosszulja magát.

Már tegnapelőtt jött egy telefon, hogy egy pszichés zavarokkal küzdő honfitársunknak kell majd segíteni átszállni Varsóban, Vilniusból Bp. felé. Az illetőt kirabolták Litvániában, és jó ideje gyógyszer nélkül van, amitől kijött a mániás depressziója. De ekkor még "halasztást kaptam", jött egy sms hogy az illető eltűnt Vilniusban, nem vette fel a pénzt amit küldött neki a család, nem indul. Ma viszont jött a hír a vilniusi kollégáktól, hogy az illető megvan, és ma este felteszik a buszra. Este meg is erősítették: az illető utazik. Holnap reggel 6 után érkezik Varsóba, nekünk ott kell lenni, átvinni a pályaudvarra, megvenni neki a jegyet, és feltenni 9-kor a budapesti vonatra. Úgy hogy közben az illető minden ismeretlentől retteg, és meg van győződve róla, hogy őt mindenki üldözi. Szép kis meló lesz. És akkor nem beszélek arról, hogy holnap elvileg szabadnap. Nem elég hogy fel kell kelni, de ráadásul még reggel fél 6-kor...

Hogy én hogy szeretem ilyenkor ezt a munkát... :s

Elég eseménydús volt a hosszúhétvége, ezért sem nagyon néztem ide a blog felé egy ideje.

A péntek mindenestül elcseszett nap volt: felkeltem és elindultam korán, hogy odaérjek a megbeszélt 10 órára a lublini rendőrségre, ott viszont rögtön kiderült, hogy a kihallgatás (amihez a segítségemet kérték) csak du. 1-kor lesz. Miután vártam 3 órát (nagyrészt a kocsiban, mert zuhogott az eső - később amikor kicsit elállt és kimentem a városba, perceken belül újra zuhogni kezdett, én pedig ronggyá áztam), további fél óra késéssel elindult a kihallgatás, jegyzőkönyv, blabla - több, mint 2 óra. Utána még megvárni amíg a jegyzőkönyvet begépelik és végleges formájában lefordítani az ügyfélnek, aztán - este 6 előtt - indulás haza. 1/2 9 felé voltam itthon, hulla fáradtan, és totál izzadtan - délutánra ugyanis elállt az eső, és hamarosan 30 fokos, fülledt, párás hőség lett.
A dologhoz még hozzájön, hogy már este megint elkezdett esni, méghozzá brutálisan, csapkodtak a villámok, dörgött, volt minden. Mivel én a kocsit a ház előtt hagytam, úgy döntöttem, lesz ami lesz, beállok vele a garázsba. Felkészültem: boxer+póló, mezitláb, Kinc a garázs belső ajtajánál törölközővel várt. Csak azalatt amíg kirohantam, kinyitottam a garázsajtót és beszálltam a kocsiba, bőrig áztam. Ezután viszont csak azalatt, amíg beszálltam a kocsiba, elindítottam, és előregurultam egy métert, annyi víz gyűlt össze a felnyitott garázsajtón, hogy annak a súlyától lecsukódott, rá a motorháztetőre. És meg is karcolta, azt a motorháztetőt, amit alig 2 hete fényeztek újra a múlt havi pesti baleset után. Wááá... Ezután kiszállás (további sz*rráázás), kapu újra felnyit, kocsiba be, indítás, beállás. Csak úgy folyt rólam a víz mire végeztem, szó szerint.
Amúgy mi még jól jártunk, mert ez a vihar az ország más részein elég durva volt, főleg délen Sziléziában. Az A4-esen a szélvihar felborogatta a kamionokat, Strzelce Opolskie környékén meg néhány falut szinte a földdel tett egyenlővé, vagy 4 ember meg is halt. (Írtam is sms-t Perłának aki Strzelcébe valósi, hogy mi van, szerencsére őket elkerülte.)

Tegnap először Kinc nagyszüleinél voltunk látogatóban és ebéden (Kinc 2 húga is ott van most - jövő hétvégén majd idehozzuk őket egy napra, társasozni :)), utána pedig vásárolni. Janki esett útba, ott álltunk meg, és beszereztünk végre egy új porszívót a Saturnban, aztán a Realban minden egyebet ami kell. Porszívótéren Kincre hagyatkoztam, és úgy látszik nem volt rossz döntés, mert ma Kinc az új porszívóval lelkesen kitakarította a lakást, és dícsérte hogy milyen jó - a szőnyegek tényleg szebben is néznek ki, mint a régi porszívó idején. Úgyhogy ajánlom mindenkinek a zsák nélküli HEPA-szűrős modelleket. Vegyél ilyet, és a Te párod is lelkesen takarít majd! :D

Ami meg a mai napot illeti, az főleg lustálkodás, gépezés, zenetöltés és főzés (én) illetve takarítás, vasalás és tv-zés (Kinc).

Holnaptól meg újra meló :s

Ma:
Nyugodt nap, egy nyilatkozat, egy holttestszállítási engedély (a bolgár állampolgár elhunyt nevét a saját nagykövetségük a bolgár holttestszállítási engedélyben mind a latin, mind a cirill verzióban elírta, más volt mint az útlevelében - ez kééééééész....), és futárzárás, mert holnap itt ünnep van, ezért nem dolgozunk.

Holnap:
Ünnep van és nem dolgozunk, kivéve engem, mert egy késődélutáni fax szerint (ami miatt vissza is mentem 5 után a kövire) egy magyart megvertek és kiraboltak Lublinban - holnap megyek oda intézkedni...

+1:
Ma megugrottuk a 2500 látogatót: 1 nap híján 1 hónap alatt 500. :) Ennek örömére beszúrtam egy újabb kis édi appletet a legaljára: most már láthatjátok hányan olvasgattok épp, és azt is hogy konkrétan mit.

Ennyi :s

Ma meglepő módon egyszerre 3 vízumkérelem is befutott - több, mint nemegy schengeni állomáshelyen egy egész évben. :) Emellett volt egy anyakönyvezési ügy is, amin kissé felhúztam magam, mert az ügyfél Rumiából, a tengermellékről jött ide, és egyedül akarta a gyermeke születését anyakönyveztetni és útlevelet kérni neki. Ugyanis telefonon a szabim alatt helyettesítő kollégák elmulasztották elmondani neki, hogy a gyerek születésének anyakönyvezését és számára útlevelet csak mindkét szülő aláírásával lehet kérni. Ezért a mama otthon maradt a babával. Az ügyfél pedig - az amúgy teljesen jogos - felháborodását természetesen rajtam töltötte ki. Szegény Katit leszúrtam utána, de az ügyfélen ez már nem segített.

Amúgy a hivatalban nyugis nap volt, a lemaradást feldolgoztam, kicsit előbb le is léptem.

Egyebekben pedig még az említésre méltó a mai napból, hogy este a híradó kardinális problémaként hozta fel a Toruń régi temetőjét elárasztó vadnyúl-inváziót. A nyulak (amelyek ráadásul védettek, és nem foghatók be vagy lőhetők ki novemberig, amíg a védelmi időszak tart) csapatostul garázdálkodnak a temetőben, lerágják a növényzetet (a sírokról a virágokat is), kotorékokat ásnak a sírhantokba és a sírkövek alá, egyszóval totál feldúlják a temetőt. A hatóság pedig nem tehet semmit: lezárni a temetőt nem lehet, a nyulakat befogni és elszállítani a búsba pedig majd csak novemberben.
De az egészben a legviccesebb nem ez volt, hanem a riporterek által megszólított temetőjáró polgárok nyilatkozatai. Olyanokat mondtak, mintha nem is nyulakról, hanem valami politikusokról vagy bűnözőkről lenne szó: hogy ez kegyeletsértés, hogy ezt a hatóságoknak nem lenne szabad tűrni, hogy ez elfogadhatatlan viselkedés meg ilyesmiket. Komolyan arra vártam, mikor követelnek majd ügyészségi eljárást és 10 év börtönt ezekre a vandálokra... :P

Na jó befejezem, mielőtt még teljesen átmegyek ma bulvárlapba... :D

A tegnapi híradók és a mai Życie újabb abszurd hülyeségről rántotta le a leplet, ezúttal a Mazóvia Vajdasági Önkormányzat vasútfejlesztési programja kapcsán.

Kezdődött a dolog tavalyi alagútfelújítással: a Varsó belvárosa alatt egy 2,3 km hosszú alagútban futó, 4 központi állomást felfűző, iszonyatos forgalmú belvárosi vasútvonal alagútja a felújítás miatt majd' egy évig zárva volt, utasok tízezreit szállították buszokkal, kerülőutakon jártak a vonatok, nagy volt a közlekedési káosz. De végül elkészült - több tízmillió Złoty költséggel - a csillogó-villogó szép új alagút.

A projekt második fázisában a regionális vasutat üzemeltető Mazóvia Vajdasági Önkormányzat nagy összegű EU-pénzekkel, 250 millió Złotyért (17,5 milliárd Ft.) gyönyörű, modern, vadonatúj emeletes Bombardier push-pull elővárosi szerelvényeket rendelt, a nagy forgalmú vonal kiszolgálására. Varsó felzárkózott Amsterdam, Berlin és Róma mellé. Már mindenki előre is büszke volt.

A szerelvények a hónap elején megérkeztek Varsóba.

Hogy aztán kiderüljön, hogy - 4,63 m magasságuk miatt - nem férnek el az alagútban.

A projekt felelőseinek magyarázkodása szerint senkinek nem jutott eszébe, hogy a vonatok magasságát ellenőrizzék. A típus melletti érvnek ugyanis önmagában annyi elég volt, hogy "nyugaton is ilyenek járnak", akkor pedig nekünk is jók kell legyenek. A helyi körülményeket pedig nem tartotta senki fontosnak mérlegelni.
Egy adalék emellé: az alagút felújítása előtt a szerelvények nyugodtan és biztonságosan közlekedhettek volna benne. Csakhogy a felújítás során a kivitelező az összevissza repedezett régi betonaljzat felújításakor egyszerű megoldást választott, és az egészet felöntötte egy 10 cm vastag friss betonréteggel. Ezzel pedig az alagút 10 centivel alacsonyabb lett. A jelenlegi helyzetben 6,3 centi hiányzik ahhoz, hogy a vagonok futhassanak az alagútban (vagyis meglegyen a vagonok teteje és a fölöttük húzódó elektromos távvezeték közt a jogszabályokban lefektetett minimális 20 cm távolság, ami már kizárja az elektromos kisüléseket).

Mindazonáltal - elkerülendő a gigablamázst - könnyen elképzelhető, hogy a helyzetet elég tipikus úton rendezik: egy aprócska jogszabálymódosítással lecsökkentik a vagon teteje és a távvezeték közti minimálisan szükséges távolságot 20-ról mondjuk 13 centiméterre. Állítólag az illetékes minisztérium már dolgozik az ügyön. Ebben az esetben csak remélhetjük, hogy a nagy feszültségű elektromos áram is naprakészen követi a lengyel közlekedési miniszteri rendeletek alakulását, és jogkövető magatartást tanúsítva nem produkál majd balesetveszélyes helyzeteket.

Ha ez nem menne át, akkor viszont - a blamán túlmenően - nemcsak hogy az ütött-kopott, '60-as évekből ránk maradt, viszont kellően alacsony EN57-esek szállítják majd továbbra is az utasokat Varsó legnagyobb forgalmú vasútvonalán, de a közel száz millió Eurós EU dotációt is vissza kell majd fizetni. Ilyen perspektíva mellett viszont borítékolható, hogy bármely, a kérdésben döntési helyzetbe kerülő politikus inkább a nyílt balesetveszélyt és a reménykedést választja majd... :s

Kiderült ma, hogy nagy valószínűséggel szeptemberben, de legkésőbb októberben el kell költöznöm.

Várható volt a dolog. A kecóm lakbére Euróban van megállapítva, ez pedig az utóbbi 4 évben mintegy 20%-ot vesztett az értékéből a Złotyval szemben. Emellett az ingatlanárak Złotyban is jelentősen felmentek Varsóban. A szerződés szeptemberben lejár, a tulaj pedig - érthető módon - emelni akarja a lakbért. A külügy viszont nemhogy nem akar többet fizetni, még a jelenlegi összeget is sokallja. És ezzel a kör bezárult: nincs hosszabbítás, költözni kell. Hogy hova - hát ez jó kérdés, kezdhetünk keresgélni. Attól tartok csak, hogy azért az összegért, amit a külügy a lakhatásom biztosítására szán, kb. egy kétszobás panellakást lehet majd bérelni a mai árak mellett Varsóban.

Ami már most tuti: mindenképp rosszul járok. A mostanihoz hasonló nagy házról szó sem lehet, 99% hogy lakás lesz csak. A nagy családi összejöveteleknek és a nagy számban kiérkező cserkész- és egyéb ismerősök fogadásának vége: nem fognak elférni. (Aki ismerős már betervezte a varsói kiruccanást és olvassa ezt [25 Gyíkok és 831 Jaguárok]: addig gyertek, amíg még van hova!) Emellett ebben a kecóban a bérleti díjban benne volt a víz és a távfűtési díj, ezt nem nekem kellett állni - az új helyen biztos nekem kell majd. És emellett igen könnyen előfordulhat, hogy nem lesz garázsom sem. Összefoglalva: egy tutira kisebb és valószínűleg kevésbé minőségi helyen fogok lakni, ami emellett konkrétan nekem még többe is fog kerülni (csak a külügynek lesz olcsóbb). Nem is beszélve a költözés körüli egész diliről.

Szép kilátások... :s