Hát ez a mai eksön elég hihetetlen volt, de tényleg.

Reggel 6.30-kor érkezett elvileg az ügyfél a Zachodnia buszpályaudvarra. Ezért én 6.15-kor találkoztam a kövinél Paweł-el (sofőr), mert az volt a felső döntés, hogy ne egyedül menjek, mégiscsak pszichés zavarokkal küzdő ügyféllel van dolgunk. Paweł elkésett (elaludt), a buszállomásra így is 6.35 körül érkeztünk meg. A busz sehol, az ügyfél sem. Felébresztettem a kollégát Vilniusban az ügyeleti mobilon, de a személyleírás nem sokat segített. Leírta viszont a buszt is, amit megtaláltunk - a parkolóban. Előbb érkezhetett... A forgalmi ügyelet nem tudta megmondani mikor jött a busz ("azt a járatot magáncég üzemelteti, mi nem is tudunk róla"), viszont megengedték, hogy magyarul bemondjuk, hogy várjuk az ügyfelet. Bemondtam kétszer - semmi. Paweł - kezében a táblán az ügyfél nevével - közben a váróban járkált, bár előtte is kétszer tűvé tettük már a buszpályaudvart - senki hasonló sem...
Újabb telefonos konzultáció Vilniussal - nézzük meg a vasútállomást, hátha odament. Közben az ügyfél anyukájától a Központig mindenki kérdésekkel bombázott telefonon, hogy megvan-e az ügyfél. Mondom hogy nincs. Át a Centralny-ba - az ügyfél sehol, de hát persze tűt keresünk szénakazalban. Az szerencsére kiderült a jegypénztárban, hogy ma még nem vett senki jegyet Budapestre reggel 6 óta - mondjuk ez nem volt vigasztaló információ. Újabb telefon Vilniusból: nézzük meg szemben a Marriott szálló hallját, mert az ügyfél a múltkori hazajutási kísérletekor (amikor nem sikerült neki az itteni átszállás és visszament Vilniusba - ezért értesítettek most minket is) ott üldögélt egy fél napot, és említette, hogy ott jól érezte magát. Nézzük meg, hátha megijedt valamitől és odament, mint ismerős és kellemes helyre. Átmentünk Paweł-el - az ügyfél persze sehol. Megnéztük még egyszer az állomást - semmi. Ezután szóltunk Vilniusnak hogy az ügyfél nincs meg, és innentől semmit sem tudunk tenni, készüljenek, hogy hátha visszamegy valahogy. :s
Ezután visszamentünk a kövihez, Paweł hazament, én pedig beültem a saját kocsimba és indítottam.

Ha agyonvernek sem tudom megmondani, mi ütött belém, és miért mentem vissza az állomásra ahelyett, hogy hazamentem volna, visszadőlni a puha meleg ágyamba (ha már egy munkaszüneti napon reggel fél 6-kor felkeltem egy ilyen hülyeség miatt). Ez lehet az a hetedik konzuli érzék, ami valakiben vagy megvan vagy kifejlődik vagy nem tom, vagy pedig nincs, és akkor ha meggebed sem lesz jó konzul belőle soha. Ez olyan mint amikor ránéz az ember egy vízumkérelmezőre és tudja, 100% bizonyossággal, hogy ez az ürge hazudni fog és át akarja majd verni, amikor még meg sem szólalt.
Szóval valamiért visszamentem a Centralny-ra, egyedül, a saját kocsimmal, leparkoltam a Tarasy-val szemben, és az északi oldalról lementem az aluljáróba. Találomra elindultam jobbra, megálltam egy bezárt üzlet kirakatában megnézni egy mp3-lejátszót, aztán megfordultam - és az egyik oldalfolyosóról elém kanyarodott egy fickó magyar feliratos kék pólóban. Nézem a többi ismertetőjegyet amit Vilniusból mondtak: farmer, barna szandál, Alexa feliratú nylonszatyor. Minden stimmelt. A keresett ügyfél állt előttem...

Innentől már ment minden mint a karikacsapás: megvettem neki a jegyet (a jegypénztáras néni akin előtte kerestem az ügyfelet, és elmondtam neki a szitut, most nagyon kedvesen fogadott, és valami extra kedvezményes jegyet adott - Varsó-Budapest 96 Złotyért, vagyis kb. 6800 Forintért, helyjeggyel, tokkal-vonóval!!!!!), vettünk neki kaját, felhívtam az anyukáját hogy megnyugodjon és beszéljenek, valamint Vilniust hogy leessen a kőszikla a szívükről :), aztán lekísértem a peronhoz, megvártuk a vonatot, leültettem a helyére a vagonban, a lelkére kötöttem hogy ki ne szálljon sehol útközben, és integettem neki amikor elment.

A tag amúgy nem tűnt problémásnak elsőre, csak hosszabb beszélgetés után látszott, hogy valami nem egészen van rendben vele. Bölcsészhallgató, nagy néptáncmániás - úgy került ki Litvániába is, hogy valami táncháztalálkozón látott egy litván néptáncot és beleszeretett, elkezdett tanulni litvánul stb. Elmondta azt is, hogy a busz 6.10-kor érkezett meg, ő pedig - ahogy Vilniusban a lelkére kötötték - várt is ránk, de csak 6.30-ig, a nominális érkezési időpontig, és egy másodperccel sem tovább. Akkor pedig elindult gyalog a Centralny-ba, ami úgy legalább egy 3/4 óra, úgyhogy amikor mi a buszpályaudvaron és utána a vasútállomáson keresgéltük Paweł-el, akkor ő épp a kettő közt félúton gyalogolt... :s Az ügyfél végül gyalog érkezett meg - és mire rátaláltam, már vagy egy órája bolyongott a pályaudvaron és az aluljárójában, mert nem találta a nemzetközi pénztárat. Még egy fél óra, és lekéste volna a vonatot.

Ha Paweł nem alszik el, valószínűleg minden a lehető legegyszerűbben lefolyt volna. Így viszont hihetetlen az egész - még mindig fogalmam sincs mi vitt rá hogy visszamenjek.

Ui. Épp az imént jött egy sms az anyukától, hogy az ügyfél épségben megérkezett a Keletibe, és köszöni szépen. Mission complete. :)