Tegnap nem írtam, mert délután elmentünk Kinccel vendégségbe Marianához és Tomekhez az új kecójukba, ez pedig szokás szerint hosszas dumálásba és végül fényképnézegetésbe fordult, úgyhogy elég későn értünk haza. De megérte - a kaja, amit Mariana rittyentett vacsira, nagyon ott volt a szeren. Remélem Kinc beszerzi a receptet... :D

Az elmúlt két nap amúgy az elmebeteg ügyfél jegyében telt természetesen.
Kezdetnek az amúgy jótékonysági és karitatív kedves hajléktalanszálló, ahol az ügyfél lakozik jelenleg, tegnap benyújtotta a számlát: egy faxban közölték, hogy az ügyfél ottartózkodásának összes költségét a nagykövetségre hárítják. Köszi! Mondjuk háríthatnak amit akarnak, hogy mi nem fizetünk, az tuti.
Ezek után ma megjött az írásos utasítás Pestről, hogy szervezzük meg az ügyfél Gdyniából Varsóba szállítását, kocsival. A főnök kérte, hogy készítsek egy költségkalkulációt, mert majd a Központra terheljük. Ja és hogy kerítsek magunk mellé egy szakképzett hivatásos pszichiátriai ápolót, aki majd velünk megy, mert szakember nélkül elmebeteget szállítani felelőtlenség. Hát ez remek - honnan szerezzek én szakképzett ápolót, aki hajlandó velünk jönni pénteken-szombaton egy ilyen útra?
De rendben. Végül sikerült (óriási mázlival) felhajtani egy ápolót, aki - megbízási szerzőséssel, nem túl nagy összegért - eljött volna velünk. Leszerveztem egy sofőrt (ami ilyen gázosabb küldetéseknél mindig nagy meccs - ilyenkor minden nagykövetségi sofőrnek hirtelen vagy vendégei vannak, vagy halaszthatatlan hivatalos tennivalói, vagy beteg az anyukája, de valami garantáltan van :s), lefoglaltuk a szállást is, mert egy gdyniai utat nem lehet normálisan egy nap alatt oda-vissza megcsinálni.
Megcsináltam a költségkalkulációt, a főnök rábólintott, és pedig jeleztem a központnak - amire aztán a válasz az volt, hogy felejtsük el, túl drága, ennyit nem térítenek meg. Örüljünk ha az ügyfél repülőjegyét kifizetik Pestre, a Varsóba szállítását oldjuk meg ingyen.

Remek. Otthonról mostanában mindig az "oldjátok meg" a válasz, ha pénz kerül szóba... És ezzel persze az egész tervnek lőttek, minden dugában, kezdjünk elölről keresni egy olcsóbb megoldást.

Jelenleg úgy áll végül - több újabb kör után - a helyzet, hogy az egyik, egészségügyben érdekelt tiszteletbeli konzulunk közbenjárásával egy magánmentős cég fogja elhozni az ürgét. Hogy ez mibe fog kerülni az találgatni sem merem, de legalább nem nekünk kell majd állni, és ugye ez a fő szempont.
Kételyeim persze vannak így is: az ügyfél ha meglát egy mentőt, garantáltan kifut a világból. Márpedig mivel nincs gondnokság alá helyezve (amit már biztosra megerősítettek Magyarországról), az ügyfél jogilag cselekvőképes felnőtt ember, aki azt csinál amit akar. Hiába látja mindenki első látásra hogy holdkóros, akarata ellenére sem szállítani, sem kezelni nem lehet... Mondtam is ezért a szállító cégnek amikor (már vastagon munkaidő után) beszéltem velük, hogy lehetőleg ne mentőkocsit küldjenek, hanem valami sima mikrobuszt inkább, mert abba az ügyfél talán még belecsábítható lesz valahogy. És persze nekem így is le kell majd mennem pénteken Gdyniába (vonattal valószínű), és szombaton hazakísérni a "szállítmányt", hogy legyen valaki, aki az ügyféllel tud kommunikálni. (Már amennyire lehet vele kommunikálni egyáltalán, de ez más kérdés.) Szép kilátások a hétvégére...

És természetesen ma egész nap ezer másik ügy is befutott, miközben ezzel kellett volna foglalkoznom. Két fordítás, egy konzuli igazolás, egy útlevélkérelem, megtalált okmányok, kézbesítések, mindenféle telefonok. És még a szemüvegem orrtámasza is letört.

Ezt a vacak postot is másodszor írom amúgy, mert egyszer már elszállt - pedig ki volt rendesen mentve. A blog.hu is ellenem van ma... :s

Megyek is aludni, elég ebből a napból már. :s