Most a hétvége elég családias volt.

Szombaton elmentünk Kinccel temetőbe, mint lent láthattátok, kettőben is voltunk, nagyapám sírjánál az északi temetőben, és nagynéniménél Powązkiban, ahol a képek készültek. Utána pedig nagybácsimnál ebédeltünk, aki 96 éves, de ez nem akadályozza meg abban, hogy vendégül lássa másodunokaöccsét és Kedvesét. :) Ráadásul - Kincre tekintettel - ismét elmesélte háborús élményeit, és én újfent szentül elhatároztam, hogy sürgősen magnóra mondatom vele a sztorit, mert ezt nem szabad magával vinnie semmiféle sírba. Az öreg hihetetlen jól emlékszik minden részletre, beleértve még a különféle német tisztek neveit (!) is, akikkel találkozott. Hihetetlen sztori, van benne vagy 3 hajszálon múlt megmenekülés a koncentrációs tábortól és utcai kivégzéstől, betegség-szimuláció a munkatáborban, dokumentumhamisítás, minden...

Ma pedig Kinc nagyszüleinél voltunk ebéden Młochówban, mint ahogy az már egy ideje időnként szokásos, és már teljesen evidensen odatartozóként kezelnek engem is, ami nagyon jó. Kinc unokatesója, Michał velünk is jött, itt alszik, mert holnap valami elintéznivalói vannak Varsóban.

Az egész dolognak persze vannak praktikus oldalai is (pl. hogy nem kellett főzni egész hétvégén - és mindkét vendéglátó igen bőséges és minőségi ebédjeiről ismert :P), de azért ilyenkor belegondolok, milyen fontos a másik oldal is - mégiscsak mennyire más egy efféle többéves külszolgálat így, hogy közeli hozzátartozók vesznek körül, mint ha valami tökéletesen idegen helyen kellene dolgoznom, ahol maximum ott szerzett barátaim vannak.

Ég és föld...