Varsó, Łazienki park, Chopin-szobor, 2008. június 22. - Érdy Tamás (vak) magyar zongoraművész Chopin-koncertje. Ráadásnak Liszt. (Képek sajna telefonnal.)

Warszawa, Park Łazienkowski, pomnik Chopina, 22 czerwca 2008 r. - koncert chopinowski (niewidomego) węgierskiego pianisty Tamása Érdy'ego. W dogrywce Liszt. (Fotki niestety komórką.)

Felkeltem ma 7-kor (szombaton!!!) merthogy ugye jönnek a munkások. Lenn szobroztam és vártam őket - semmi. Végül 10 után (!) becsöngetett egy fószer, hogy akkor most megreggeliznek, és kb. fél óra múlva jön. Akkor mi a viharnak jelentkezett be 7-re????? Végül aztán jött egy azaz 1 munkás, lefóliázta a kiugrót, kopácsolt pár óráig (többek közt leszerelte a polcot), aztán elment. A glett most 2 napig szárad, kedden fejezik be a festéssel. Addig marad a fólia, a feltekert szőnyeg, és a kitelepített növények a szoba közepén. És a mészfoltok is, mert majd csak kedden takarítok. Elég lesz egyszer...

Amúgy meg ma egész nap fáj a hasizmom (tegnap edzés végén csináltunk 50 felülést), az oroszok pedig tényleg nagyon jók (most lett vége a meccsnek). Ja és napoztam délben a teraszon és olvastam az új Terry Pratchett könyvet. Hawaii. :)

Ma is péntek volt, és ráadásul egyedül voltam a szabik miatt, és ahogy lenni szokott: ügyfelek, egy házasságkötési tanúsítvány, egy útlevélkérelem (amit visszavontak amikor kiderült, hogy az [amúgy apáca] ügyfél elnézte, és a régi útlevele nem most jár le hanem jövőre, gratulálok), egy hitelesítés, közben behoztak 2 futárral hazaküldendő anyagot, telefonok egyfolytában, megválaszolandó e-mailek, egy sürgős feladat fentről, aztán fogadási idő után egy Németországba került régi VarsóiMagyar haver, aki előre szólt hogy késik - egy hitelesítéssel, és ezenközben intézzem el a repteresekkel hogy hétfőn az Iván ne járjon úgy mint én a múltkor, emellett pedig a szokásos cseszegetés hogy mikor viszem már fel a futárpostát mert szeretnék már lezárni. Kész, minden pénteken ez van. Ebéd? Haha... Van is arra idő...

Este viszont edzésen csak ketten voltunk Beatával és végig harcoltunk, és Monika élőben kommentált mindent, ami az egyik leghasznosabb dolog ha az ember tényleg fejlődni próbál.

Holnap jönnek a szerelők szigetelni a kiugrót lenn a nappaliban, reggel 7-re... Hogy lehet ilyet csinálni szombaton??? :s

Itt láthatjuk, hova is vezet a mindenáron való fonetizáció... Kis nyelvtani segédlet a dolog megértéséhez: az "sz" a lengyelben "s"-nek ejtendő.
Na vajon milyen üzletet rejt a cégér? :)) [Megfejtés a tovább/dalej/more után, ha valaki még nem jött volna rá.]

Mostanában kijár nekem.
Tegnap részt vettünk pár kollégával egy könyvbemutatón a GW szerkesztőségében. Kornai János új könyvének lengyel fordítása jelent épp meg. A bemutatón megjelent jó pár illusztris lengyel közgazdász: az előadóteremben egy jelenlegi (Rostowski) és két volt (Belka, Hausner) gazdasági- és pénzügyminisztert (egyikük [Belka] volt miniszterelnök is), és számos professzort és akadémikust számoltam meg. Házigazdaként Michnik jegyezte a beszélgetést a szerzővel. A találkozó előtt az aulában épp belefutottunk Tusk miniszterelnök úrba is. Úgyhogy mindenki ott volt aki számít... :)
Kornai előadása és a beszélgetés amúgy minden elméleti közgazdásznak nagyon érdekes lehetett, én némiképp emberközelibb dologra számítottam, bár meg kell valljam érdekes volt végighallgatni, ahogy a lengyel gazdasági élet gyakorlati és elméleti, egyetemi és kormányzati nagyágyúi egyaránt, kórusban dicsőítenek egy magyar közgazdászt, és nevezik a kor egyik legnagyobbjának. Mondjuk a munkásságát tekintve ez érthető, de akkor is.
Az egész után pedig kaja, kis fogadás - gyümölcs, sütemény, italok.

Innen szinte egyenesen mentem volna a Dips Clubba hatra, ami csak a kajakörút újabb állomása lett volna, ezért úgy döntöttem inkább edzésre megyek el, talán egészségesebb lesz. Ahogy lenni szokott, ott is kajába futottam bele: klubunk igazgatója és felesége névnapját ünnepeltük épp meg, persze sütivel és italokkal. De legalább ledolgoztam utána pár kalóriát, igaz nem volt fényes a dolog, csak pár győzelem jött össze.

Aztán ma meg este horvát fogadás a Bristolban - tradicionálisan nagy mennyiségű és igényes kajával. Egy nagy asztalnyi hideg előétel, felvágott, saláta, hal és sajt, vagy 8 féle meleg kaja, rengeteg sütemény, italok garmadával. (Ilyesmit szinte csak dél- és közép-kelet európai országok fogadásain találni mostanság: a gazdag, de smucig nyugati országok fogadásain általában max kis falatkák meg rágcsálnivalók vannak). Kész vagyok...
És a kollégák este még mentek a Tarasyba egy étteremben nézni meg a német-portugál meccset. Vacsora mellett. Hát, nem mentem el. :)

És ezzel amúgy csak kezdődik a szezon: jövő hétre 4 fogadás-meghívó áll sorban az íróasztalomon, ebből 2 a Bristolba...

Nehéz ez a diplomataélet... :)))

Megjártuk Északot.

Megjöttem/tünk Bornholmról vasárnap este szerencsésen, beszámoló készül, de szerintem többnapos projekt lesz, térképek, fotók, minden lesz, szóval kis türelmet kérek még.
Ma átlagos hivatali nap volt. Reggel reptér, ahol majdnem nagyot szívtam, mert az ottani malévosoknak mától már nincs kocsijuk, úgyhogy nem tudtak kivinni a géphez, végül egy kollégát kértek meg, aki kivitt egy ütött-kopott furgonnal. Jobb mint a semmi, de hosszú távon ebből lehet gond.
A melóban pedig vízumok és papírmunka, Kinc laptopjára win installálással fűszerezve. Ebéd a Kleonál, aztán kivittem Kincet a reptérre, majd haza. Este edzés, meccs (Lengyelország repült az EB-ről - ami sajna várható volt) és blog. Kinc pedig telefonált, és mondta, hogy kinn első dolga volt letörölni az általunk felinstallált XP-t a laptopról (ami alatt nem működött sem a net, sem az USB-vezérlő), és Vistát tenni fel helyette. Érdemes volt tökörészni...
Holnap lazább nap lesz, üres délutánnal, majd akkor megpróbálom befejezni Bornholmot.

Ui. Amíg nem voltam itthon, a magyarországi letöltések száma megugrotta az ezret. Király. :)

Ma sikerült megúsznom az államtitkár úrral való foglalatoskodást, megoldották egyedül. Oh, yeah! Tudtam a saját dolgaimmal foglalkozni. :) Mondjuk az ügyeletes és lassan (szerencsére) utolsó mohikán vízumokon kívül főleg kollégák hivatalos ügyei voltak napirenden.
Délután pedig megjött Kinc, vásároltunk, meccset néztünk, kajáltunk, megint meccset néztünk (most már tényleg itt az össznemzeti tragédia az után a 93. percben adott kamu 11-es után :s), most pedig pakolunk, mert holnap délben irány Észak! :)
Vasárnapig pedig Kołobrzeg-Bornholm, majd utána jövök újra, sziasztok! :)

Voltam ma edzésen szokás szerint, és harcoltam, mostanában ugyanis a szerda a "harcos" nap. Mivel a fegyverem javítása még nem készült el, kölcsönkaptam egy többé-kevésbé normális klubos párbajtőrt (a markolata kicsi volt és fájt tőle a kezem, de legalább rendesen működött az érintkezője). És egyszerre mintha elfújták volna a rossz formámat.
Korábban is gondoltam, hogy esetleg a bizonytalanul érintkező fegyver miatt poroltak ki olyan emberek is, akiket általában szétnyomok mint hülyegyerek a négercsókot, de miután mindenki komoly analízisekkel traktált arról, hogy mi velem a gond, hogy mit kell gyakoroljak stb., a végén elhittem hogy velem van a baj. Monika iránymutatása szerint napokig szenvedtem a fegyver hegyének megfelelő irányzásán és a fegyvervéggel induláson stb.
Erre most kapok egy viszonylag normális fegyvert - és lenyomom a fél társaságot... (Ha a saját méretem lett volna a markolat, még jobb lehetett volna - kilógott az ujjam a kosár alól, és ennek jó pár tust köszönhettem a profibb kollégáktól.)
Tanulság: ha nem megy valami, persze egyszerűbb a körülményekre kenni, de nem kizárt, hogy tényleg azok a ludasak. Nem mindig bennünk van a hiba szerencsére... :D

Ma nincs miről írnom.


Állj.

Mégis írtam...
Akkor mégis van miről írni?
Az hogy nincs miről írni az már valami és akkor mégis van valami amiről írni lehet?

Utálom a filozófiát... :s

XD

A múltkori visszeres néni mai újabb levele / Dzisiejsze, następne pismo od pani z zapaleniem żył z zeszłego miesiąca:

"Ambasada Republiki Węgierskiej
Nawiązując do pisma z 7 maja 2008 r. znak 097/2008 uprzejmie proszę o zamówienie dla mnie przez internet maści na zapalenie żył Varikopax Super - 6 opakowań. Nadmieniam, że pracownicy w kawiarence internetowej w Legionowie nie znają języka węgierskiego, dlatego też nie mogą zamówić tej maści przez Internet. (...). Załączam wzór opakowania z ceną 360 Ft. Proszę też o informację jak mam zapłacić za przesyłkę. (...)"

("Magyar Köztársaság Nagykövetsége
Hivatkozással 2008. május 5-i keltezésű, 097/2008 számú levelére ezúton kérem számomra 6 csomag Varikopax Super visszérkrém megrendelését az Interneten. Megemlítem, hogy a Legionowo-i Internet-kávézó személyzete nem ismeri a magyar nyelvet, ezért nem tudják a krémet megrendelni az Interneten. (...) Csatoltan küldöm a krém csomagolásának mintáját a feltünetett árral - 360 Ft. Kérem szíves tájékoztatásukat, hogyan fizessem ki a küldeményt. (...)" 

---

Válaszom / Moja odpowiedź:

"Szanowna Pani,
Powołując się na Pani pismo z dnia 2 czerwca 2008 r. Wydział Konsularny Ambasady Republiki Węgierskiej ponownie uprzejmie informuje, że Ambasada, jako przedstawicielstwo dyplomatyczne, nie zajmuje się zamawianiem, zakupywaniem i przywożeniem maści z Węgier obywatelom polskim cierpiącym na dolegliwości żyłowe. W sprawie maści Ambasada nie ma możliwości w jakikolwiek sposób Pani pomóc."

("Tisztelt Hölgyem,
Június 2-i keltezésű levelére hivatkozással a Magyar Köztársaság Nagykövetségének Konzuli Osztálya ezúton ismételten tájékoztatja, hogy a Nagykövetség, mint diplomáciai képviselet, nem foglalkozik kenőcsök megrendelésével, beszerzésével és szállításával érrendszeri megbetegedésekben szenvedő lengyel állampolgárok számára. A kenőcs ügyében a Nagykövetségnek semmilyen módon nincs lehetősége az Ön segítségére lenni.")

---

Hihetetlen, hogy egyesek egyszerűen nem értenek a világos beszédből. / Niewiarygodne, że niektórzy po prostu nie rozumieją całkiem jasnych przecież słów.

Ne is mondjátok, igen, sokáig nem írtam. Mondjuk nem azért, hogy túl intenzív lett volna a hétvégém... Péntek meló, edzés és egy feledhető parti, szombat magyar kolónia piknik, vasárnap pedig főzés-mosás-takarítás... :s Ja és persze sport. :)))

A Brwinów-i éves kolónia-piknikre afféle hivatali kötelezettségem eljárni, ugyanis ilyenkor kerül sor az általam is patronált hétvégi magyar iskola bizonyítványosztására és évzárójára. A helyszín Brwinów, egy kis ex-nemesi kúria, ami jelenleg afféle kultúrházként üzemel, és gyönyörű nagy kertje van, benne tűzrakóhellyel. Van sok asztal és szék, konyha és egyéb infrastruktúra, sok hely a gyerekeknek őrjöngeni, úgyhogy minden szempontból ideális.
A piknik résztvevői köre eddig általában az Egyesület kemény magjára (50 év felett), illetve az iskolás gyerekekre (18 év alatt) terjedt ki, a köztes réteget néhány fiatalabb szülő képviselte, úgyhogy a magam részéről nem a társaság miatt jártam leginkább el. Gondolom mindenki, aki megfordult már külföldi magyar körökben, ismeri a jelenséget: 30-40 éve külföldön élő magyarok (elsősorban nők) az 50-en felüli korosztályból, akik ezer éve ismerik egymást, és időnként összejárnak kotyogni. Egyesek hozzák a lengyel férjüket is, aki vagy tanácstalanul ücsörög, vagy más lengyel férjekkel/feleségekkel külön csapatba verődve diskurál. Körülöttük a gyerekek (illeve az ő korosztályuknál unokák) akik körbe rohangálnak, őrjöngenek, és általánosságban jól elvannak együtt.
Idén azonban sikerült az ami korábban sose, és a VarsóiMagyarok (vagyis a köztes réteg, a huszon- és harmincéves fiatalok) is úgy döntöttek, hogy nem saját "konkurrens" pikniket szerveznek, mint tavaly, hanem erre jönnek el. Így aztán elég sokan voltunk, és nem (nagyon) volt klikkelés.
Eljöttek Zoliék is a 3 hónapos kislányukkal, nagyon édi, nemsoká hozzák anyakönyveztetni. :) Pistáék viszont elutaznak - Los Angelesbe, Pista ott lesz KGA. Szép... Mivel Adriáénék is hazatelepülnek a nyáron, a Molnárok száma elég drasztikusan leapad majd Varsóban, csak Feri, András és Annamari marad (aki viszont hamarosan úgyis vezetéknevet vált majd :)), bár igaz jön az Imre a feleségével és a 4 gyerekével augusztustól, úgyhogy lesz Molnár-utánpótlás is. Vicces, amikor Magyarországtól 600 km-re az összes magyar rendezvényen megjelenik és barátságosan elcseveg egymással 8-10 Molnár, akiknek amúgy - néhány kivétellel - semmiféle rokoni kapcsolatuk nincs egymással. :)
Maga a piknik a szokásos mederben csordogált: kiosztottuk a bizonyítványokat (előtte persze nem kerülhettem el hogy szóljak pár szót a gyerekekhez), a gyerekek adtak egy kis műsort, aztán jött a kolbászsütögetés és egyéb kajálgatás. Később amikor megjött a nagykövet úr, köszöntöttük Ákost (az Egyesület elnökét és volt nagykövetet), aki idén 70 éves, és a magyar szakos egyetemisták is adtak egy kis műsort, József Attila verseket szavaltak és énekeltek. Ezek az egyetemisták amúgy eszméletlen jók: elsőéves létükre igen jó a kiejtésük, szépen szavaltak, és igen jól énekeltek is.
Aztán utána folytatódott a sütögetés-kajálás-dumálás estig.

6 előtt léptem le, úgyhogy az első meccs elejéről lemaradtam, de azért a lényeg megvolt. :) A tegnap pedig itt Lengyelországban csak azért nem lett össznemzeti gyásznap a klagenfurti 2:0 után, mert Robert Kubica Kanadában megmentette a nemzet becsületét az első futamgyőzemével. :) De a meccs alatt effektíve üres volt a város. Láttam fotókat, sokkoló volt.
Holnaptól már nehezebb lesz nyomon követnem a dolgokat, de végülis én a sportot nem úgy képzelem, hogy ülök a fotelban és nézem a focit, úgyhogy az edzéseket nem fogom kihagyni azért. :)
És ígérem szakítok időt majd a blog frissítésére is. Talán majd a szünetekben írogatok valamit... :D

Ui.: Kristóf fotói a piknikről itt.

A blog megindítása után ugye fél év alatt értem el az 1000 látogatót, így elégedetten vettem tudomásul, hogy azóta viszont egy hónap alatt másfélszeresére nőtt a látogatószám: a mai napon meghaladtuk az 1500-at. Emellett a magyarországi látogatók száma ma lépte túl a 900-at, a lengyelországiaké pedig a 300-at. Szép. :)
Németország a 100 felé közelítve biztosan őrzi a dobogós helyet, a 4-5 helyen is megdönthetetlen Luxemburg és az USA pozíciója. A hatodik helyre újabban Olaszország kapaszkodott fel: az Live Traffic Feed szerint úgy tűnik, van egy többé-kevésbé állandó olvasóm Perugiában. Üdv néked, akárki legyél is! :) Svédország és Belgium lecsúszott a "pontszerző helyekről", gondolom ha Hugiéknál már meglesz a net, akkor ez azért változik majd. (Ugye, hugi? :))

A mai nap hivatali poénja egy utasítás a MEH-ből: "(...) kérjük a lengyel idegenrendészeti törvényt és végrehajtási rendeleteit magyar fordításban szíveskedjenek felterjeszteni."
Még ha valaki olyan írta volna ezt, aki életében nem látott nagykövetséget, de nem, az illető kolléga volt külügyes, és külszolgálaton is dolgozott. Úgy látszik elfelejtett utánaszámolni, hogy ezt a röpke 140 oldalnyi jogi szakszöveget az egy szem nagykövetségi fordítónak mennyi idejébe kerülne lefordítani, még akkor is, ha semmi más dolga nem lenne ezen kívül... Ebből is látszik, hogy az álláspontot mennyire az üléspont határozza meg néha...

A mai napon életem egyik leggagyerákabb sportteljesítményével elértem életem egyik legjobb sporteredményét - harmadik lettem a kerületi párbajtőr bajnokság II. fordulójában, felnőtt férfi kategóriában.
Természetesen a sors szeszélyén múlott, és nem az én formámon, ami a sok edzés-kihagyás miatt az utóbbi hetekben amúgy is a békapopsi alól pislog felfelé. Emellé a fegyverem is "meghalt" az első csörtében, kölcsön párbajtőrrel kellett harcolnom végig. És a vicces az, hogy 9 csörtéből 8-at elvesztettem.
De mivel a kategóriámban a sok visszalépés stb. miatt csak hárman maradtunk állva, a bronzérem végül garantálva volt. :)))

Ma volt a nagykövetségen egy kitüntetés-átadási ünnepséghez kötődő sajtóreggeli.
Meg lett hívva egy rakat újságíró, tv, minden. A tv el is jött, és készítettek egy interjút a nagykövettel - majd leléptek, még az ünnepség kezdete előtt.
Az újságírókra a sajtóreggelin szendvicsek, frissen sütött pogácsa, üdítők és kávé vártak. Kati sokéves nagykövetségi tapasztalattal a háta mögött azt jósolta, hogy a terem zsúfolásig tele lesz majd, mert az újságírók olyan éhenkórász népség, hogy ha ingyen kaját szimatolnak valahol, akkor nagy tömegben szállják meg a helyszínt. (Vagyis majdnem olyanok mint a diplomaták. :))
Hát ehhez képest a rendezvényre talán 5-6 tolta oda a pofalemezét közülük.
Nagyon úgy tűnik, hogy Katinak felül kell vizsgálnia az újságírókkal kapcsolatos, múlt rendszerben gyökerező nézeteit. Úgy látszik a kapitalizmus viszonyai közt már nem elég egy terülj-terülj asztalkám ahhoz, hogy felkeltsük a média érdeklődését, hírértéke pedig egy nagykövetségi sajtóreggelinek úgy látszik manapság egyáltalán nincs. (Mondjuk jelen esetben a nagyköveti tv-interjú miatt már önmagában megérte az egész.)
És nem mellesleg a kollégákkal egész nap szendvicsekkel és pogácsával tömtük magunkat. Azért kell néha sajtóreggelit szervezni... :)))