A mai napon életem egyik leggagyerákabb sportteljesítményével elértem életem egyik legjobb sporteredményét - harmadik lettem a kerületi párbajtőr bajnokság II. fordulójában, felnőtt férfi kategóriában.
Természetesen a sors szeszélyén múlott, és nem az én formámon, ami a sok edzés-kihagyás miatt az utóbbi hetekben amúgy is a békapopsi alól pislog felfelé. Emellé a fegyverem is "meghalt" az első csörtében, kölcsön párbajtőrrel kellett harcolnom végig. És a vicces az, hogy 9 csörtéből 8-at elvesztettem.
De mivel a kategóriámban a sok visszalépés stb. miatt csak hárman maradtunk állva, a bronzérem végül garantálva volt. :)))
Lényeg a lényeg:
A nevemet felülírtam, megőrzendő a maradék illúzióimat, hogy az Interneten elvileg általános névtelenségbe burkolózva blogolgatok itt... :)
Szóhoz se jutok.
2008.06.04. 21:46 | külképviselet | 2 komment
A bejegyzés trackback címe:
https://mission.blog.hu/api/trackback/id/tr45504139
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Kin(c) 2008.06.04. 23:44:14
így vagy úgy szerezted, de grat'
V.E. 2008.06.06. 00:37:09
Szegény első helyezett csaknem lemaradt a dobogóról, mert -kedves olvasóim-izmokat, és szürke állományt nem kímélő erős küzdelemben tört előre az idegenlégiós. Csak az idő rövidsége akadályozta meg, hogy meg ne álljon az első helyig. ("Józsi! Nem tudod honnan kell nézni az elsőt? Jobbról, vagy balról? - Mi? Az van középen? -Az lehetetlen!")
Azért büszkék vagyunk! Csendben itthon zászlót is lengetünk, és elénekeljük a lengyel- és a magyar himnuszt.
Azért büszkék vagyunk! Csendben itthon zászlót is lengetünk, és elénekeljük a lengyel- és a magyar himnuszt.
Utolsó kommentek