Vissza a mókuskerékbe. :s

A hivatalban a napom a 2 hétig garázdálkodó :) helyettes utáni rendrakással telt, hülyeséget nem csinált szerencsére, de azért mégis más, ha az ember a sajárt kezébe veheti kissé a dolgokat.

Este pedig edzésen, 2 hét szünet után, belecsöppentem egy háziversenybe, amit - csak úgy bemelegítésként - 100%-os teljesítménnyel, 6 győzelemmel, meg is nyertem. Nálam jobban senki sem csodálkozott... :)))))

Ja és miközben odavoltunk, megugrotta a blog a 10.000 látogatót, ezen belül Magyarország a 7.000-t. Csak így tovább, kedves olvasóim! :)

Ez az egész kiruccanás Wilnoba (ezt az ősi lengyel várost a jövőben nem fogom Vilniusként emlegetni, ezt ugyanannyira nem érzem valahogy helyénvalónak, mintha mondjuk Pozsony helyett Bratislavát írnék magyarul :) kissé last minute-szagú dolog volt, jó, mondhatjátok hogy ez a mi esetünkben megszokott :), de végülis Kinc csak egy héttel előtte bólintott rá végleg az időpontra, úgyhogy szervezkedni nem volt sok idő. Így aztán szállást is csak az első éjszakára sikerült foglalnom, a másodikra már helyben kellett keresni. Előző este pakoltunk be, én pedig Kincet a melójában vettem fel fél 5-kor, és onnan egyenesen indultunk is.

Az odaút nagyjából tervszerűen alakult időben, csak arról feledkeztünk meg, hogy odaát egy órával később van mint itt, ezért egy órával később értünk a szállásra a megadottnál. (Némi, nem túl nagy, éjszakai kavarás után, zuhogó esőben, az ismeretlen városban, ahol az utcanevek megjelölésének művészetét még nem sajátították el túl magas fokon.) Szállásunkon (Filaretai Hostel) a belvároshoz közel egy igen kellemes kétágyas szobácskát kaptunk, egy másik hasonló szobával közös fürdőszobával, konyhával és hallal - fejenként 15 Euróért. Mindenkinek csak ajánlani tudom.

Első látásra nekem az volt szembeszökő Litvániában, hogy a szovjet örökséget milyen látványosan sikerült maguk mögött hagyni. Korábbi poszt-szovjet tapasztalataim alapján (Oroszország, Ukrajna, Belorusz) kifejezetten kíváncsi voltam, hogy a ma már hivatalosan is nyugati, EU és NATO-tag Litvániában vajon mennyire lesz meg ugyanaz a posztszovjet fíling, mint mondjuk Minszkben vagy Munkácson. Hát jelentem: jóval kevésbé, igazából alig, csak néhány helyen, epizódszerűen. Néhány épület (pl. tipikus szovjet iskola, lehálózott ablakú tornateremmel a harmadik [!] emeleten, vagy boltokat tartalmazó szolgáltatóház), technikai megoldás (pl. egyes villanyoszlopok), vagy pl. a Wilnoi pályaudvar előtti tér volt csak olyan, ami azonnal és elemi erővel az általános iskolai orosztankönyvek, vagy a gyerekkoromban 8 mm-es vetítőn nézett, Apukám által Moszkvából hozott "Ну погоди" rajzfilmek vizuális világát idézte.

Az első napunk Wilnoban azzal telt, hogy bejártuk a belvárost, először magunk, aztán egy ingyenes "alternatív" idegenvezetéssel, egy helybeli srác kíséretében, aki az útikalauzokban nem szereplő érdekességekre helyezte a hangsúlyt. Aztán megebédeltünk hármasban egy, a túrán megismert amerikai csókával, mégpedig a Čili Kaimas étteremben (Vokeči­­ų gatvė 8), ami annyira bejött, hogy csak a hétvége folyamán háromszor kajáltunk ott. Aztán szálláskeresés (hehe), ami szintén felért persze egy városnézéssel, majd végül - miután találtunk helyet, jóval drágábban, mert fejenként 39 Euróért, a Domus Maria Guest House-ban - újabb esti séta a városban. Vacsorára ekkor egy másik étterembe mentünk be, de utána egy desszert erejéig visszatértünk a Kaimasba. :)
Másnap pedig újabb városnézés, egy érdekes (tájszólásos) lengyel mise az egyik utunkba kerülő templomban, ebéd (ugyanott ahol tegnap), aztán indulás Troki-ba (lit. Trakai), ahol egy tó szigetére épült keresztes várat akartunk megnézni. A várat meg is néztük, de csak kívülről, mert nem volt nálunk elég helyi valuta ahhoz, hogy jegyet vegyünk, más valutában nem lehetett fizetni, kártyával sem, a legközelebbi bankautomata pedig a tó túlpartján volt. Éljen a turistabarát infrastruktúra. :( Mondjuk nagyon nem bántam, mert az idő ocsmány volt, zuhogott az eső, körben az út mentén mindenhol orosz gyerekek furulyáztak borzalmasan, egy kézzel (a másikkal esernyőt vagy a kolduláshoz használt sapkát tartva), ráadásul folyton ugyanazt az egy dallamot, körbe-körbe, és állati hamisan. Nem tudom ki tanította be őket, gondolom arra apellált, hogy a turistáknak megér egy pár Litast, hogy elhallgassanak.

Trokiból aztán még elköltöttük utolsó helyi fillérjeinket egy boltban, aztán mentünk haza. Ami annyiban kalandos volt, hogy útközben, már Lengyelországban, a kijelző szerint elfogyott a benzinünk, mert egymás után 2 benzinkút is zárva volt az út mentén. Kinc már pánikolt, hogy legalább ne valami mező közepén fulladjunk majd le, inkább álljak meg egy faluban. De aztán szerencsére kihúztuk a harmadik, már működő benzinkútig - kb. 20-25 km-rel azután, hogy a kijelző szerint elfogyott az üzemanyagunk. :)

És akkor most meséljenek a fényképek és a kommentárok:

...másfél hétig, és sajna nem tudtam blogot írni, mert az otthoni számítógépen valamiért nem működött a szerkesztői felület javascrypt-je, és emiatt nem tudtam írni. Pedig akartam - volt rá időm bőven.

Az odautat rekordidő, 7 és fél óra alatt teljesítettem. Ilyen még nem volt. Jó, mondjuk Pünkösd vasárnap mentem, nem voltak kamionok, üres volt az út, sehol semmi lezárás vagy felújítás. Egy álom. Visszafelé viszont rémálom volt tegnap: 11 és fél óra. Kezdetnek egy vagy 10 km hosszú félpályás útlezárás Szlovákiában Zsolna után, váltakozó fogalommal, aztán a 40 km-es Csehországi szakaszon egy jó félórás ácsorgással váltakozó araszolás, és nem is tudni miért, csak annyit láttam, hogy 2 helyen is rendőrök irányították a forgalmat. (Talán épp ezért, hehe.) Aztán már Lengyelországban úgy döntöttem, nem az eddig szokásos úton megyek Żory felé, hanem a "hivatalos" úton Bielsko-Biała irányába, ami elvileg már elkészült és szintén végig kétsávos. Hát, ez nagy hiba volt. Már 10 km-rel Bielsko előtt állt az egész út, araszolva lehetett csak haladni. Vagy fél óra tökörészés után rátértem a gyorsforgalmira Varsó felé, viszont Katowice előtt eltévesztettem az utat, nem kanyarodtam le, és továbbmentem a régi úton. Sebaj, gondoltam, majd a sztrádán átmegyek az új útra. Ráfordultam a sztrádára - ami pár kilométer múlva szintén totál dugóba került, egy felújított felüljáró miatt, majd pár kilométerrel később ismét - ismeretlen okokból. Újabb fél óra múlva végül rákanyarodtam az új gyorsforgalmira, de csak kb. 20 km-t mentem rajta, amikor ez is bedugult - nem sokkal előttem egy rendőrautó állta el keresztbe az utat, baleset, helyszínelnek... Éljen, miért nem mentem a régi úton... A többség itt lekanyarodott és ment a régi út felé, de az összekötő szakaszon is araszolás folyt, úgyhogy úgy döntöttem, várok. És alighanem jól is döntöttem, mert kb. 40 perc múlva a rendőrkocsi félreállt, én pedig üres úton indulhattam meg, az elsők közt. Mindezen viszontagságok után pedig már csak a szokásos Varsó előtti dugón kellett átküzdenem magam, amit mondjuk amúgy sem tudtam volna megúszni. Eredmény: 11 és fél óra. Kész...

Amúgy az otthon tartózkodásom nem volt kifejezetten ingerdús: találkozások régi ismerősökkel, puhatolódzás a külügyben, hogy augusztusi hazatérésem után vajon hova kerülök majd dolgozni (az átszervezések miatt persze nem tudott senki semmit mondani, még azt sem erősítették meg biztosan, hogy egyáltalán mikor megyek haza), együttlét a családdal.

Holnap pedig indulunk Kinccel Vilniusba, szabadságom utolsó hétvégéjére. :)

Ma: reggel zárat kerestünk otthonra, és bár olyat, amilyen otthon a régi volt, mint kiderült, már vagy 20 éve nem gyártják, végül találtunk egy nagyon hasonlót egy kis vaskereskedésben a Bazar Różyckiego mellett. Maga a bazár viszont nagyon jellegzetes, elhatároztam, hogy valamikor fényképezőgéppel megyek el oda és felteszek ide néhány képet. Aztán onnan az előzetesen megbeszélt Szuflada Kinccel (eredmény: vagy 5 blúz :)), aztán kaja (kebab a Centralny-n, ahova kulcsot másolni mentünk volna, de a tag épp zárva volt ma valamiért), végül pedig látogatás Młochówban a családnál, és pakolás.

Holnap reggel indulok itthonról és megyek haza. :)

Ma ugye péntek van, és ráadásul hosszú hétvége jön, és még plusz ráadásul én ugye elmegyek 2 hétre szabira, úgyhogy kívánatos lenne valamelyes rendet hagyni magam után a hivatalban - és ahogyan az ilyenkor lenni szokott, egy csomó meló ütött be. Jött egy rakat ügyfél, beadtak 2 útlevélkérelmet, felvettek vízumokat, átvettek okmányokat, de ezen felül beesett még egy magyar nő is, egy marha nagy csomaggal, egyenesen az állomásról - merthogy kirabolták a vonaton... Mostanában egyre több ilyen van, múlt héten is volt egy ilyen eset. Ennek az ügyfélnek egy laptopja, egy digitális fényképezőgépe, egy mobiltelefonja és pár ezer Forintja bánta az éjszakai elalvást a vonaton - kiemelték szinte a feje alól a laptop-táskát. Szerencsére az iratai megmaradtak. A hölgyet a rendőrség délután 2-re rendelte vissza, mondván hogy akkorra lesz angol tolmács, de végül én ígértem meg, hogy elmegyek vele, mégis jobb a közvetlen tolmácsolás.

Így aztán 2-ig befejeztük a melót (többek közt irgalmatlan nagy megelégedettséggel lezártam a hónapok óta húzódó skizofrén magyar csóka aktáját, akit ma végre hazavitt egy mentő Pestre), lezártam a futárpostát, befejeztem a sürgősebb folyó ügyeket, aztán a hölgyet felpakolva elmentünk a rendőrségre a Centralny-n. Ahol aztán röpke 3 órát ücsörögtünk el, amíg elkészült a jegyzőkönyv, 5-kor indultam haza. Laza 3 óra túlóra... :s Az utolsó munkanapon, persze.

Aztán este voltam még edzésen, most még blogolok - holnap talán még egyszer írok itthonról, aztán vasárnap utazás, onnantól otthonról írok majd legközelebb.

...kevés érdemi dolog történik.

Hétfőn a Malév reggeli budapesti járata röpke 3 és fél órát késett. Emiatt nem találkoztam Apával, akivel a reptéren futottam volna össze, a tranzitban (Szenpétervárra szállt volna át - végül, mivel lekéste volna a csatlakozást, Frankfurton keresztül ment). És mindez állítólag azért, mert valaki nagyokos Ferihegyen összekeverte a schengeni és a non-schengeni terminált, és a damaszkuszi járatot a shengenire tette, ezáltal pedig egy fél gépnyi szíriai és egyéb arabus minden útlevél- és vámellenőrzés nélkül sétált be a Schengeni övezetbe. Akár tovább is repülhettek volna Berlinbe vagy Párizsba, úgy hogy senki még csak bele sem kukkant az útlevelükbe. Bravó. Meg kellett mindet keresni, visszaterelni a másik terminálra, ellenőrizni. Miután már szétszéledtek. Nagy meló volt, persze emiatt leállt az egész terminál, és borult a teljes menetrend. Ha tényleg így történt, valakit nagyon ki kellene rúgni a munkahelyéről ott a reptéren.

A hivatalban sok az összegyűlt meló, úgyhogy hajtok hogy feldolgozzam - ugyanis jövő héttől szabin vagyok, megyek haza. :)

Ma pedig edzésen 11-ből 7 nyert csörte volt a mérleg, ami nem rossz. Mondjuk főleg azért, mert volt 5 ember egy másik, vidéki klubból, a főnökünk ismerősei, akik valami versenyre jöttek ide, és elhozták őket harcolni velünk. És ők elég bénák voltak, mindet le is nyomtam, ahogy kellett. Mondjuk öttusázók voltak, a többi négy sportban nyilván ők mostak volna le engem. (Brrr, futás... :)))

Végül pedig íme, az első jútyúbosított Frici-videó! Hát nem übercuki? :D

Ui.: Örvendetesen közeledünk a 10.000 látogatáshoz, kedves olvasóim, csak így tovább! :)

A mai nap sem telt el cserkészprogram nélkül: a ZHR mazóviai kerülete ma vette fel Szent Kinga nevét, és erre az ünnepélyes alkalomra meghívták a nagykövetség képviselőjét, mivel ugye magyar vonatkozású patrónusról van szó. Természetesen én kerültem kijelölésre. :)
Maga az ünnepség amúgy eléggé lengyel típusú volt: mise, utána felsorakozás, zászlók bevezetése, sok duma, az új zászló ünnepélyes átadása, körbehordozása. Az egész délig kellett volna véget érjen, mert a pl. Piłsudskiego-n volt az Ismeretlen Katona Sírjánál, és ott délben ünnepélyes őrségváltás van. Persze elhúzódott, úgyhogy az ünnepség is félbeszakadt az őrségváltás idejére. Én pedig itt léptem le (miután kötelezően írtam a vendégkönyvbe - beszélnem szerencsére nem kellett), mert nem volt időm tovább maradni a program további részére, ami egyébként már kissé gyerekcentrikusabbnak ígérkezett. (Mentünk Kinccel Młochówba ebédre).

A véleményem pedig mit se változott a lengyel ünnepségszervezési kultúrával kapcsolatban: nagyon hagyományos és hazafias és emelkedett és minden egyéb egy ilyesmi ünnepség, de a gyerekek felé pedagógiailag elhibázott és totálisan kontraproduktív. Még cserkészek esetében is, akik azért egy pár nagyságrenddel fegyelmezettebb társaság egy átlagos iskola diákjainál. Még jó, hogy nem nyáron csinálták - olyankor az ájulások is mindennaposak egy-egy ilyesmi rendezvényen. Mert pl. a zászlókíséretek esetében ilyenkor lazán befigyel a több órás vigyázzban állás a tűző napon. Ez pedig már komoly túlzás szerintem.

Megjártam.
Elég fárasztó volt, jó sok óra vezetés, de túl vagyok rajta, és úgy tűnik sikerrel is jártam, bár persze ez igazából csak jövő héten derül ki, amikor (remélem) végleg rendeződik a 2 ügy.
Nagy vágtát vágtam le Leszno felé, és mázlim volt, mert kiderült, hogy nem 2-ig, hanem 3-ig látogatható Poznańban a fogda - így is 14.48-kor estem be az ajtón. Amúgy úgy tűnik vasúti átok alá kerültem, mert kb. ahány vasúti átjáró volt útközben, mindenhol kikaptam vonatot, sőt volt egy átjáró, ahol odafele 2 vonat is elment a 2 irányba, aztán visszafele ugyanott megint jött egy vonat. Na ezt kapjátok ki. :) Az idő is végig ocsmány volt, esett az eső, úgyhogy nem nagyon tudtam turistáskodni sem, csak ültem a hotelban (és vacakoltam hogy "feltörjek" egy wi-fi hálózatot a szolgálati laptopon, mert el kellett küldenem egy anyagot Ivánnak. Szerencsére sikerült és el is ment az anyag. :))
Hazatérés után ma jó pár órát aludtam, de menni fog éjjel is. Holnap meg megyünk Babciához. Jó éjt! :)

Ma űzött vad voltam. Kész. A tegnapi egész nap kimaradása után ma kellett mindent elrendezni és előkészíteni a holnap induló 3 napos vidéki turnéra. Ahova magam megyek, mert az egyik sofőr szabin van, a másik a főnököt viszi Szczecinbe, a harmadik meg félállású és túl sok túlórapénzt kéne neki fizetni, ha ő vinne el.

A menü: Varsó - Leszno, bíróság - Poznań, börtön - Gorzów Wielkopolski, kórház - Varsó.

Ma pedig jelentések haza, egyeztetés vagy 4 otthoni és 2 itthoni társszervvel, családtagokkal, céggel, ki tudja ki mindenkivel, egy nap alatt 4 különféle megoldás találása, ötfelé konzultálása majd elvetése a komplikált jogi és orvosi vonatkozások miatt, végül aztán az ixedik, ezer körülmény megfelelő együttállása esetén működő potenciális megoldás megtalálása. Az őrült ügyében még holnap derül ki két kulcsfontosságú sarokpontról, hogy működik-e - az első az én misszióm sikerén múlik, hogy sikerül-e aláíratnom vele egy bizonyos papírt. Reménykedjünk. A balesetes tag ehhez képest sima ügy. Szeretem ezt a melót nagyon... :)

"Szerencsére" ma este 6-kor még honvédelmi napi fogadás is volt nálunk, úgyhogy túlóráztam, addigis utolértem magam a melóval. (Közben még az is kiderült, hogy a kocsi, amivel holnap utazok, az "ja, hát az épp szervízben van..." - érte kellett menjünk Zolival, a legnagyobb dugóban, délután ötkor - vagy egy óráig tartott a dolog.) A fogadást nem hagyhattam ki, mert ismét nekem kellett a főnöknek tolmácsolnom. De csak a minimálisan szükséges időre mentem fel (már keresett mindenki, mert az utolsó pillanatig az irodámban írogattam az utolsó faxokat ide-oda), letudtam a tolmácsolást, és rohantam el, a kajahalmokra rá sem néztem.

Merthogy jött Kinc, és mentünk együtt edzeni - én vívni, ő fitnessre, az én klubom mellett lévő edzőterembe. A vívás amúgy megint felejthető volt - 5 vereség 4 győzelem, elég gáz, jó mondjuk hetek óta nem voltam normál edzésen, mindig csak szerdán jutok el az utóbbi időben.

Most pedig megyek rögtön aludni (Kinc már cs*szeget egy ideje hogy menjek), mert holnap korán indulás, délután 2-ig meg kell járjam Lesznoban a bíróságot és onnan vissza Poznańba a dutyiba, mert az 2-kor zár. Én leszek az országút réme, ha meg akarom járni... A guglimaps szerint ez röpke 486 km. (A teljes 3 napos "kirándulás" pedig 1113.) Ja és az egész előtt még be kell fejezzek 2 iratot, amire ma nem volt időm, és vinni kell.

Jelentkezem szombat este (ha nem én leszek a következő konzuli ügy, hehe...).

Jó éjt!

Ez vár rám:

Ma egész nap a tegnap érkezett delegációval voltam, először a tárgyalásokon, aztán városnézésen és este 7-re reptérre szállításon (mert ugye a sofőrnek túlóra lenne stb.). Úgyhogy - természetesen - beütött azonnal egy ügy: a német határ mellett rommá törte magát egy magyar kamionos, kórház, intenzív, ami kell. Mivel én a tárgyaláson ültem, telefonon tudtam csak a szünetekben távvezérelni Katit, hogy kit hívjon, mit mondjon, mire kérdezzen rá, mit beszéljen meg. Kész...

Mktv. 8.§ Amennyiben a konzulnak egész napos elfoglaltsága akad, nagy valószínűséggel azonnali intézkedést igénylő, súlyos eset történik a konzuli kerületben.

De legalább volt a tárgyaláson egy jobbfajta ebéd, kicsit idő előtt véget ért (ezért még munkaidő vége előtt le tudtam bonyolítani pár telefont, amit nem bízhattam másra), az egész után meg elsétálgattam a budapesti kollégákkal az Óvárosban és a Łazienki parkban. És a reptérre is pont időben kiértünk.

Valószínű viszont, hogy csütörtöktől nagyobb szabású akcióra megyek: a sérültünkhöz a német határhoz, és útközben (ha már arra járok) tiszteletemet teszem az őrült magyarnál is Poznańban, a pszichiátriai fogdában. Ki kell csikarjak tőle egy nyilatkozatot. Érdekes lesz... Ja és egyedül vezetem majd le a 800 km-t, mert sofőr épp nincs hozzáférhető. (És mellesleg így olcsóbb is. :s)

Ps. Fricivel voltunk ma bolhamentesítésen és féregtelenítésen az állatorvosnál a sarkon. Szépen viselkedett. És most már nem is piszkít be. Ügyes cica. :)))

...akkor minden rossz?

Mert a mai napom vége kapitális szívás volt.

Eredetileg ki kellett volna mennem 7-re egy Pestről érkező kétfős (amúgy ismerős kollégák) delegáció elé a reptérre, mert ha sofőr menne értük, annak túlórapénzt kell fizetni, mi meg spórolunk, úgyhogy menjek én, mert nekem nem kell túlórapénzt fizetni. Remek.
Meló után már a hivatali kocsival mentem haza, hogy egyből mehessek a reptérre, ne kelljen még visszamenni a kövire. Persze végül vissza kellett, mert 1) benn maradt a zakóm, 2) úgy volt, hogy érkezés után még elviszem a kollégákat vacsorázni, amit a kövi utólag fizet csak ki, ott helyben nekem kellett volna, és nem volt nálam elég helyi valuta, el kellett mennem váltani. Úgyhogy kövire vissza, zakó és zsé magamhoz véve, pénzváltó, majd irány a reptér. Már majdnem ott voltam, amikor a kolléganő telefonált Pestről, hogy törölték a délutáni járatot, az estivel jönnek, 9 után. Szuper. OK, menet haza, majd 1/2 9-kor újra irány a reptér. A helyszínen láttam, hogy a gép fél órát késik. OK, várakozás. A kollégák megjöttek, irány velük a hotel (a vacsora végül legalább elmaradt, mert du. 4 óta úton voltak és már csak a lefekvésre vágytak) - közben viszont iszonyat zuhogni kezdett az eső. Esernyő semmi...
A kollégákat végül kitettem a szállodában, majd mentem vissza a kövire, letenni a hivatali kocsit és beadni a kulcsot, majd a sajáttal haza. A kocsiváltás alatt sikerült komplett bőrig áznom, pedig mindkétszer rohantam - a parkolótól a házig, majd a háztól a parkolóba vissza. Itthon már szerencsére egyből beálltam a garázsba, úgyhogy a további ázást megúsztam szárazon. :)

Mindenesetre éjjel 11 előtt értem csak haza, full vizesen. Jobban is végződhetett volna ez a nap...

Tegnap éjjel Nórával végül megfűztük Kincet, és elmentünk múzeumozni, ha már ingyen van és múzeumok éjszakája meg minden. A nagy múzeumok helyett (ahol csak a kocsiból láttuk a gomolygó tömeget a bejáratok előtt) inkább kis alter galériákat néztünk ki Pragában (a csajoknak főleg a Szuflada tetszett), a végén pedig a Fabryka Trzciny-ben kötöttünk ki, ahol volt egy érdekes kiállítás Goya metszeteiből, és még 2 másik, meg koncert is. És kolbász meg grillezett hús, hajnali 1/2 2-kor... :D

Képek alább (egy részüket Nóra követte el).

A mostani hétvégém sem múlt el cserkészet nélkül - meghívtak a ZHP kerületi külügyeseinek találkozójára, illetve igazából Perła hívott el, ha már feljött Varsóba, mert sok mindenről kellett beszélnünk. Végül benn ültem egy darabig, amíg Perła beszélt a V4 együttműködésről (amihez én is hozzászóltam a Concordia 2010 kapcsán), aztán kimentünk, és még vagy egy órát dumáltunk. Szakmai ártalom :P

Egyébként a hétvége nem volt túl ingerdús, leszámítva hogy voltunk vásárolni, megkaptuk itthon Fricitől az első "szeretetcsomagokat" :s, ja és szombat éjjel elmentünk múzeumozni, na de erről mindjárt külön, és fotókkal...

Íme pár kép Friciről:

A mai napon megérkezett hozzánk Fritz, a kismacska. :)

Kinc intézte, természtesen - valami ismerősének az ismerőse talált rá a pincében, nagyon fiatalka még, és fekete-fehér színösszetételben pompázik.
Az életünket máris felforgatta kissé: már tegnap délután bevásárlókörútra indultunk a Mallba az állítkereskedésbe, beszerezni a szükséges felszerelést, hogy Frici ne szenvedjen hiányt semmiben. Ma pedig edzés után felszedtem Kincet, és elhoztuk Fricit ideiglenes otthonából haza. Egyenlőre nagyon illemtudóan viselkedik, kissé meg van illetődve, de szépen eszik, és nem rosszalkodik.

Fotók a napokban várhatók.

Az edzés amúgy feledhető volt: 14 csörte és csak 6 győzelem, könnyű ellenfelektől is kikaptam. De az összesítésben ötödik vagyok a ranglistán, ami nem rossz. Főleg hogy az előttem lévő négyből kettő mindenféle válogatott meg országos bajnok... :)