A mai nap: délelőtt Młochów, ebéd Kinc nagymamájáéknál, aztán vásárlás (fényképezőgépet otthonra az ellopott régi helyett, még amíg lehet adómentesen, illetve új hifit az elromlott régi helyett - ez utóbbi nem jött össze, mert nem találtam az elvárásaimnak megfelelő modellt sem a Saturnban, sem az Electro Worldben, sem a Media Marktban - hova jutottunk?). Este meg még élelmiszerbolt és vacsora a Mallban. Talán az utolsó...

Ez az utolsó "normális" hétvégém itthon, a jövő hétvége már a pakolásról szól majd...

A mai napot nagyrészt vidéken töltöttem: Wojtek a vívóklubból meghívott néhányunkat egy grillezésre a telkére, ami Varsótól kb. 50 km-re van. Az út elmagyarázását Wojtek igen szemléletesen oldotta meg: egyszer odamenet kamerát tett az ablakba és felvette az utat a telek kapujáig, ezt aztán ellátta feliratokkal, és a filmet odaadta a meghívottaknak dvd-n. :)
A partyt Wojtek egész hétvégésre tervezte eredetileg, mert a házban elég sok hely van aludni is (a fürdőszobában pedig van egy felfújható jacuzzi is), de én csak kora estig maradtam, mert este segítenem kellett Kincnek összeállítani egy egyetemi prezentációt. Úgyhogy a jacuzzi kimaradt (amúgy is csak Kinccel együtt lett volna poén - egyébként ő is meg volt hívva, csak hát a meló), viszont a grillezett hús és kolbász finom volt nagyon, és a társaság is jó. Hiányozni fognak ezek az emberek... :s

Ma megtettük az első lépést, ami már közvetlenül a költözéshez kötődik: elvittük Fricit Kinc egyik kolléganőjéhez, aki hajlandó volt ideiglenesen elszállásolni őt addig, amíg Kinc a végleges lakhelyére nem költözik, ahol remélhetőleg újra magához tudja majd venni. A dolog kissé kétesélyes volt, mert az illető kolléganőnél már lakik egy macska, egy 15 éves öreg nőstény, aki nem biztos, hogy tolerálja majd Fricit. Úgyhogy azzal vittük el, hogy szükség esetén azonnal evakuáljuk is.
Szerencsére első körben nem volt probléma, Fritz pár perc múlva már valósággal otthon érezte magát Majáéknál, úgy rohangált fel-alá, mintha ezer éve ott lakna. Az öreg macska idegeit némiképp megviselte a dolog, először elbújt, később pedig szinte hipnoitizáló tekintettel követte szemével a kismacskát, és ahányszor Frici hallótávolságba került, rögtön morogni és fújni kezdett. Tettlegességre viszont nem került sor, így Fritz teljes cuccát is felvittük, és ott hagytuk a cicánkat ideiglenes szállásán.
Itthon aztán persze realizáltuk, mennyire tud hiányozni egy ilyen állatka, ha az ember másfél hónapja megosztja vele a lakást. Igaz ugyan, hogy nagyobb a nyugalom, nem kell azon aggódni, hogy vajon mit szed ma szét a nyavalyás macska, naponta porszívózni a cicavécé környékét és az összes többi, de ugyanakkor, amikor hazatérve kinyitjuk az ajtót, nem siet elénk egyből ugrándozva vagy épp nagyokat ásítva és nyújtózkodva a kis fekete-fehér szőrmók, hogy a lábunkhoz dörgölődjön, vagy a hátára dobja magát, és úgy tartsa oda a hasát simogatni...
Kinc sírt is egy kicsit...

:s

Ma elbúcsúztattak a kollégák a kövin. Ezt is megértük. Szép szokás, magam is számos ilyenen vettem részt az elmúlt években - furcsa, hogy ezúttal "értem szólt a harang". Bár a helyi emberkék úgy búcsúztak, hogy majd találkozunk, mert te úgyis visszajössz még ide. Lehet hogy tudnak valamit... :)
Búcsúajándékba kaptam egy nagyon szép teljes étkészletet tányérokkal-csészékkel mindennel, meg egy evőeszköz-készletet hozzá, nagyon szép, és jól is jön. :)

Aztán délután elmentünk Kinccel, Nóráékkal, és még egy francia csókával "beülni valahova és vacsorázni". Eredetileg a Lolekbe akartak meni, de  - mint kiderült - totál tele volt, és amúgy is csak úgy lett volna esélyünk, ha jóelőre asztalt foglaltatunk. Ezért aztán a szomszédos "Kaczka" pubban kötöttünk ki, ami igen nagy hibának bizonyult.
Kezdetnek kértem Kincnek egy Bacardi-kólát, magamnak meg (ugye kocsi) egy sima nagy kólát. Már itt kezdődött a probléma, mert elvileg csak kis kóla volt, de a csaj ezen felülemelkedett, és egy fél literes pohárba kitöltött nekem kólát. Majd ezért a kettőért elkért 30 pénzt!!!!! (Kb. feleennyi is drága lett volna.) Amikor kaját rendeltünk, kiderült, hogy csak sült kolbász és sült krumpli van. OK, legyen. Megrendeltük, majd (írd és mondd) 50 percet vártunk a kajára. Közben ahányszor rákérdeztünk, csak a magyarázkodás ment, hogy bocsi, még át volt fagyva a kolbi, fel kell engedjen, most tettük fel a grillre, stb. Amikor végül kihozták, még vacaknak is bizonyult a krumpli, íztelen és kenődős volt. A kolbász rendben volt, bár az se valami csúcs. És ez az egész fejenként 20 pénzért. Hát ez kész.

Értékelés: 0. (Ide soha többet nem jövünk, Ti se tegyétek!)

Most hétvégén kétszer is étteremben kajáltunk, és koktélozni is voltunk, úgyhogy kumulált vendéglőfikázásban lehet részetek. :)

Szombat este: Nórikámmal, Pascallal és ismerőseikkel, egy francia-lengyel házaspárral vacsoráztunk a Jeff's-ben a Pole Mokotowskie-n. A Jeff's-ben egyszer már voltam, dips lunch-on (természetesen Jason szervezte oda :P), de akkor nem írtam róla recenziót (még a blog előtti időkben volt), úgyhogy akkor most.
Az étterem a múlt század közepi vidéki Amerika hangulatát hivatott megidézni, mind az étlap, mind a kilakítás terén. A kialakítás terén ez jópofán sikerül is. Rendszeres olvasóim bizonyára tudják, hogy nem vagyok az Államok rajongója, ez az étterem viszont a vidéki Amerika emberi arcát mutatja. Sehol semmi utalás a felhőkarcolókra, a hadseregre, vagy Hollywoodra, inkább egy ősprovinciális déli kisvárost idéz minden. Van '50-es évekbeli Ford pickup a parkolóban, a falakon közlekedési- és rendszámtáblák, újságok, neonok, fényképek. A fő bárpult mögötti színpadon tegnap este épp egy zenekar nyomatott élő countryzenét. (Az audió-élményt csak az rontotta, hogy amikor a zenekar szünetet tartott, egyfolytában pedo-Jacko számait küldték körbe-körbe, mint ahogy általában is a csapból is ő folyik mostanában itt - mint ahogy gondolom az egész világon mindenhol máshol is.)
Ami a kaját illeti, az is elég amerikai: marhahús, csirke, sztékek és sült krumpli minden mennyiségben, némi tex-mex beütéssel (mint pl. a quesadillas guacamole-szósszal, amit Kinc kért előételnek). Főételnek én egy grillezett pulykamellet toltam sült krumplival (+sör, jeee! végre nem én vezettem :)), Kinc pedig valami csirkés salátát, én a magaméval messzemenően elégedett voltam (minimálisan meg volt égve pár helyen a hús a grillltől, de ennyi belefér).
Ami pedig a kiszolgálást és az árakat illeti, az előbbi igen figyelmes és gyors, utóbbi pedig a földön jár: kettőnk vacsorája egy százasból kijött.

Összértékelésem: **** (melegen ajánlott).

A Jeff'sből aztán még elmentünk a Balsamba koktélozni egyet Nóráékkal, és miután némi kavarás után megtaláltuk a helyet (sem Pascal, sem Nóra, sem én nem emlékeztünk pontosan hol is van, pedig mi már jártunk ott) és beültünk, én elpusztítottam egy Long Islandet és egy Cosmopolitant, Kinc meg 3 Virgin Mojitot (így járt :)).

Ma pedig (Kincnek szobanéző körút után :s) kigurultunk egész Białołękáig, hogy lemeózzunk egy éttermet, amit Kinc valahol az Interneten talált. Az étterem neve Oregano, elvileg olaszos kaját kínál, és Varsó sznobabb éttermei közé tartozik, bár a központtól elég messze van.
Az első benyomásunk szuper volt: az épület maga, és főleg a belső kialakítás, igen ízlésesen idézi meg a mediterrán hangulatot. Az efféle helyek gazdái néha hajlamosak túlzásba vinni a színeket és a dekorációt, itt nekem kifejezetten az tetszett, hogy ilyen téren nem szálltak el, és megmaradtak a természetesebb, tompa színvilágnál. És a dekoráció sem megy át giccsbe, ami szintén pozitív.
A zenei aláfestés kapcsán természetesen nem kerülhettük el pedo-Jackót, sajna viszont itt voltak annyira lúzerek is ráadásul, hogy ugyanazt az 5-6 számot nyomatták körbe-körbe, ami egy idő után elég idegesítő volt, főleg, hogy - mint majd írom - a kiszolgálást aligha illehetné bárki is a "villámkezű" jelzővel.
A kaja kapcsán aztán a maradék lelkesedésünk is messze szállt. Egyrészt, az adagok minimálisak. Jó, erre mondjuk lehet számítani az effajta elegánsabb éttermeknél, ahova az ember nem azért megy, hogy úgyjóllakjonmintadudahuhhh. Viszont, ha már a kaja az efféle "nagyítóval látható kis kupac kaja a marha nagy tányér közepén" kategóriába tartozik, joggal várná el az ember, hogy valami igazán átütően és speciálisan finom legyen. Nos, itt nem volt az, és ezzel még nem is mondtam sokat.
Én egy cukkinikrémlevessel indítottam, ami nem volt ugyan rossz, de speciálisan jó sem. Kinc előételnek valami sült kecskesajtos cuccot nézett ki, ami szintén picike adag volt - és eléggé gagyi. A főétel az én esetemben gombával és salátával körített marhaszték volt - nos, ez teljesen felejtős volt. A saláta és a gomba íztelen volt (amíg a gombát jól meg nem sóztam), a hús meg kb. cipőtalp keménységű, és szintén íztelen. Ráadásul véres, pedig direkt jeleztem az elején, hogy a jobban átsütött húsok híve vagyok, olyanra kérem. Kinc itt is salátát kért hússal, és ő sem volt elájulva.
Az egész ebédet (és az éttermet) a totális lehúzástól egyedül a desszert mentette meg: az ugyanis kifejezetten igen finom volt, mind az én túrós-gyümölcsös palacsinta-batyum, mind Kinc fehércsokis eperkrémje.
A kiszolgálásról annyit: az étterem teljes földszintjét (beleértve a kerthelységet), egyetlen űzött tekintetű, hajszolt, és feketébe öltöztetett, emiatt pedig keményen, ló módjára izzadó pincér srác szolgálta ki. Ennek megfelelően egyrészt marha sokat kellett várni a kajára, másrészt pl. Kincnek tévedésből más desszertet hozott először ki, úgy kellett szólni, hogy bocsika, nem erről volt szó.
És az egészhez képest az ár, hát az eléggé nem állt arányban a teljesítménnyel. Fejenként egy százasunkba volt, ami pont a kétszerese annak, amiért tegnap, jóval kiadósabban, és közel sem rosszabb minőségben megvacsoráztunk.

Összértékelésem: ** (ha van másik, inkább azt válasszátok).

A máról meg még annyit, hogy az ebéd után ragyogó napsütésben és nagy melegben voltunk sétálni Kinccel a Fort Sadyba melletti parkban - most viszont épp zuhog az eső, csapkodnak a villámok, és dörög az ég. Ilyen itt mostanában az idő, jó ideje már. Errefelé ezt nevezik nyárnak...

Nos, bejött a 2% - a néni már otthon figyel. Mondjuk ráment az egész szombati napom, de hát ez van.
Reggel bementem az irodába, megkaptam a visszaigazolást otthonról, megírtam a szükséges hivatalos papírt, aztán irány a bíróság. A bíróval hihetetlen mákunk volt: évek óta szoros kapcsolatban áll szlovákiai magyarokkal, nagy magyarbarát. A nénit gyors és expeditív eljárással, tárgyalótermen kívül, a saját irodájában szabadlábra helyezte, és átadta nekem. Én elvittem a kövire, elintéztem neki a repülőjegyet (lejárt, és át kellett íratni a mai gépre), aztán elvittem a jegyirodába, aztán újra kövi, szereztem neki kaját (csak levest tudott enni, valami fogműtét miatt), aztán végül kivittem a repülőtérre és feltettem a gépre. Huh.
Bár minden ilyen simán menne. Csak lehetőleg ne szombaton...

A mai nap is a néniről szólt: egész nap hívogattak miatta, a családja, az ügyvéd akit felfogadtak az ügyében Magyarországon, a Központ. Igazából nem nagyon tudtam mit mondani nekik, azon túl, hogy hivatalosan is őrizetbe vették a nénit, és 98% hogy előzetesbe kerül.
De aztán délután jött egy telefon a bíróságról - és úgy tűnik bejött a 2%, mert a bíró (akinek szlovákiai magyar rokonsága van, és gagyog is kicsit magyarul, bingó...) hajlandó eltekinteni a letartóztatástól, tekintettel az őrizetes korára és egészségi állapotára. De csak ha garantáljuk, hogy a néni hazarepül, és otthon várják majd a reptéren a magyar hatóságok. Így aztán munkaidő után telefonok a rendőrségre, aztán ebéd Kinccel és vásárlás (közben telefonok az ORFK-val és az IRM-mel), aztán vissza a hivatalba, faxok a rendőröknek, jegy intézése a néninek holnapra stb.
Aztán végül haza.

Holnap pedig folytatás, vagyis hiába szombat, munkanap: reggel be a hivatalba, aztán a bíróságra, átvenni a nénit, aztán kivinni a reptérre, jegyet venni neki, és délután hazaküldeni. És közben folyamatosan tájékoztatni mindenkit, az ORFK-tól a családon át a ügyvédig. De ha mindez sikerül, az nem kis szakmai bravúr lesz.

A sztori holnap is folytatódik, tartsanak velünk. Éljen a hétvége... :s

A mai napom nagyrészt azzal telt, hogy egy hetvenen felüli magyar néni repülőtéri feltartóztatása körül rugóztam. A családja riasztott, hogy a mama nem érkezett meg Pestre menetrend szerint, és azt a fülest kapták, hogy letartóztatták Varsóban. Utánakapartam a reptéren, és kiderült, hogy tényleg ott tartják a mamát - merthogy európai elfogatóparancs van rá kiadva... El nem tudtam képzelni, vajon mit követhetett el egy hetvennéhány éves öregasszony, mellesleg szólva. Na de ez mellékes is volt, mert ettől függetlenül lépni kellett az ügyben.
Telefonon nem sikerült sok mindent megtudnom, és beszélni sem tudtam vele, ezért abban maradtam a határőrséggel (amelyik a nénit őrizte), hogy délután kimegyek személyesen a reptérre, tájékozódni, és beszélni a hölggyel. Ki is mentem, beszéltem a határőrökkel, a nénivel, a családjával, mindenkivel. Az ügy állása nem túl bíztató: a néni nem mehet ma haza (pedig arra számított, hogy az esti géppel repül Pestre), hanem minimum egy pár napra itt marad őrizetben. De inkább többre: az ilyen esetekben 98%, hogy előzetesbe teszi a bíróság a delikvenst, amíg a kiadatás hivatalosan meg nem történik. Az pedig egy-két hétig biztosan eltart. A probléma ezzel az, hogy a néni a) idős, b) emellé még beteg is, cukros és mindenféle szívproblémái vannak. A család pánikolt is, hogy tegyek valamit, mert már felmerült lelki szemeik előtt, ahogyan a mama infarktust kap a lengyel fegyőrök közt. Ennek pedig annyiban volt is alapja, hogy a néni - abban a hiszemben, hogy este már Pesten lesz - a jegyzőkönyvbe úgy nyilatkozott, hogy nem kér orvosi ellátást, sem gyógyszert... Még jó hogy ott voltam, sikerült szereznem neki gyógyszert.
A néni sorsa amúgy holnap fog eldőlni, akkor lesz a tárgyalás - hát, nem vagyok túl optimista sajnos...

A reptérről - olyan brutálisan zuhogó esőben, hogy a Lajos, a sofőr, még a leggyorsabb ablaktörlőzés mellett is alig látott valamit, és ott szentségelt nekem végig, hogy hogyan lehet júniusban "ilyen trágya idő" - a kulturális intézetbe indultam, egy fogadásra. Az igazgatóhelyettes asszonyt búcsúztattuk - volna. Ugyanis a hazamenetele előtt pár nappal, és a jóelőre megszervezett búcsúfogadás előtti napon, kiderült, hogy mégsem megy haza, hanem meghosszabbították egy évvel. Jobb később, mint soha - még így is, hogy pl. az összes cucca haza lett már költöztetve, most hozathatja vissza. Takarékos állam... :)) Úgyhogy a búcsúfogadásból "meghosszabbítási fogadás" lett, mert már nem lehetett lemondani (én konkrétan a Lajostól tudtam meg a kocsiban, hogy a hölgy marad).

A fogadásról pedig mentem tovább a következőre - a horvát nagykövetség nemzeti ünnepi fogadására, szokás szerint a Bristolba. Találkoztam egy sor jó ideje nem látott kollégával különféle követségekről, és újra tudatosítottam, hogy alig több, mint 2 hét múlva én elutazom innen, és nagy valószínűséggel nagy részüket nem is látom soha többé... :s Na de hát ilyen a diplomataélet: pár évig vagyunk valahol, valakik közt, és ez a hely és ezek az emberek határozzák meg a mindennapjainkat, de előbb-utóbb eljön a pillanat, amikor el kell búcsúzni, és irány a következő hely és az újabb ismeretségek, barátok. Na de erről már filozofáltam eleget ebben a blogban. :) Lényeg hogy este 9 körül értem haza, fáradtan és ázottan.

Holnap pedig jön a neheze - a lecsukott idős néni saga folytatódik...

Ma este kicsit nagyobb szabású lett a harcos edzés, mert a csoportkör után kieséses fázist is csináltunk, 15-ös csörtékkel. Az eleje még kifejezetten jól ment, a 7 csörtéből megnyertem 5-öt (a másik kettőben viszont Maciek és Sylwek nullára kalapált el), és ezzel harmadik lettem. Az egyenes kieséses rendszerben viszont már a négy közé jutásért kikaptam 15:13-ra Agnieszkától, akit az előző körben legyőztem. :s Így viszont a másik ágon még 2 15-ös csörte várt rám, amiket meg is nyertem, így összesítésben ötödik lettem, nyolcból. Ami nem túl jó. :s

És a fegyverem természetsen megint behalt. Most már nem hagytam itt javításra, mert ez már az utolsó alkalom volt, hogy itt kinn használtam. Hiányozni fog ez a klub... Is...

Ma: észt fogadás. Szokás szerint igen finom hal, és nagy mázli az idővel: az utóbbi napok ronda esős idejével szemben ma napsütéses, ragyogó koradélután.

Holnapután: horvát fogadás. Zajlik az élet. :)))

A takarítás kapcsán tegnap összehoztam egy "családi fotóra" Kinc összes kozmetikumát, amit felületesen körülnézve találtam a lakásban. Íme:

(Jobboldalt a polc alatt azok tisztítószerek, azok nem Kinc-szépészeti célokat szolgálnak :))

Kész...

Érdekes lett volna kontrasztként mellé tenni az én 1 tusfürdőmet, 1 samponomat, 1 borotvakrémemet, 1 testápolómat és 1 stift dezodoromat.

Ilyenkor örülök hogy férfi vagyok, méghozzá abból a fajtából, aki osztja az ősi bölcsességet: "fiam, ha a teljes piperekészleted nem fér el egy szappantartóban, buzi vagy!" :)))

Ma délre Margiték pikniket szerveztek a fiatalabb varsói magyar társaságnak Zalesie Górne-be, amire mi is készültünk. De aztán reggel telefonált Margit, hogy a pikniket lefújják a rossz idő miatt, és helyette találkozzunk a Lolekben egykor. OK.
Felfüggesztettük a reggel megkezdett nagytakarítást, és elgurultunk a Lolek felé. Útközben a a Żwirkin, a Lolek utcájába való behajtó előtt elénk fordult egy bazinagy fekete dzsip, Kinc meg is jegyezte, hogy biztos valami szőke nő vezeti. Ahogy beálltam mögé, észleltem, hogy magyar rendszáma van - a kettő kombinációja csakis Ildit jelenthette. És bingó, persze ő volt a volánnál. :)))

A Lolekben aztán végül tizennéhányan jöttünk össze, dumáltunk és kajáltunk kb. 5-ig, amikor is elrángattam Kincet, és hazajöttünk befejezni a nagytakarítást.
Ami a helyet illeti, a Lolek félig-meddig szabadtéri grilles pub, nagy asztalokkal. A kaját kint sütik grilleken ipari mennyiségben, minden önkiszolgáló: a húst és az italokat kell a pultnál kérni, a köreteket már korlátlan mennyiségben mindenki magának szedi ki a húsokhoz.
Én egy jókora sült kolbászt toltam be kechuppal-mustárral, jó sok mindenféle zöldségkörettel és kétféle szósszal (meg persze kenyérrel), Kinc egy grillezett csirkemellet gyűrt le hasonló társaságban. Egy-egy itallal együtt mindez kicsivel 50 pénz alatt volt, ami középkategóriás árfekvés. Viszont a kaja jó volt, a környezet is, a társaság meg főleg. :)

A helyre vonatkozó összértékelésem: **** (melegen ajánott).

Ui. Nem helybeliek kedvéért, a mamut a pub logójában van.

Ma meló után voltam a szokásos harcos edzésen, amire - a hétfői teljesítmény nyomán - elég nagy önbizalommal érkeztem. Hát, ehhez képest katasztrófa volt: csak 1 csörtét sikerült nyernem. Részint azért, mert csupa nehéz ellenfelek jöttek össze, részint azért, mert az első csörtében 1:1-nél ismét elszállt a fegyverem érintkezőgombja. Amit már hértfőn, és korábban is többször megtett. A hozzáértő helyi megfejtők megszakértették az érintkezőt, és megállapították, hogy menthetetlen: elvásott benne a menet, és emiatt hiába cserélik ki a csavarokat, előbb-utóbb úgyis el fog szállni megint, mint a győzelmi zászló. Ki kell cserélni.

Szerencsére volt éppen raktáron egy érintkező gomba, ki is cserélték nekem, de a rugó ilyenkor beállításra szorul, ami hosszadalmas feladat, és most nem volt idő - így aztán a fegyver kissé megbízhatatlan volt, hol bejelzett, hol nem. Így pedig nehéz nyerni. Na de majd legközelebb, Piotrek hétfőre megcsinálja nekem.

Az edzés után hirtelen ötlettel kitaláltuk Kinccel, hogy kimegyünk valahova vacsorázni. Wilanów felé indultunk, míg végül a Castello étteremben kötöttünk ki, a Wiertniczán.

A castello olasz étterem, a puccosabb kategóriából, egy külsőleg is várkatélyra hajazó épületben. Eléggé elegáns, mediterrán beütésű berendezéssel, elegáns és figyelmes, de némiképp lassú és arrogáns kiszolgálással. Ami a kaját illeti, a minőségére vonatkozóan nem lehet kifogás, de ódákat se zengenék róla. A mennyiség viszont egyenesen kevés: a marha nagy tányérok közepén szinte eltűnik a kis kupac kaja.
Én minestrone levest (semmi különös) és carbonara spagettit (átlagos) ettem, egyik sem tett rám mélyebb benyomást.
Ami viszont az árakat illeti, hát, az felső középkategória. Magyarán a felmutatott teljesítményhez képest a hely drága.

Összértékelésem: ** (ha van másik, inkább azt válasszátok).

Kinc ma valami céges képzésen volt a Rondo ONZ környékén, én pedig meló után gondoltam egyet, és szóltam neki, hogy várjon, elmegyek érte.

Ez óriási hiba volt.

A kövitől a Rondo ONZ-ig 1 és 3/4 óráig mentem!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!! Katasztrófa!

És ebből az 1 és 3/4 órábaól több mint fél óra az volt, hogy a Rondo ONZ-en a körforgalomban megfordultam. Kinc a centrum felé vezető oldalon, a buszmegállóban várt, amikor odaaraszoltam a másik oldalon, még integettem is neki. Ezután pedig több, mint fél órára eltűntem a nagy dzsumbujban, a kétszeri balra fordulásnál, a körforgalmat eltorlaszoló buszok és villamosok közt. Kb. 20 perc múlva Kinc rám telefonált, hogy hova mentem én el, élek-e még, és neki pisilni kell. Mondtam, hogy nem mentem sehova, itt állok a körforgalomban a 2 busz mögött, 40 méterre onnan, ahonnan fél órája integettem neki.

Halál. Tömegközlekedéssel Kinc feleennyi idő alatt otthon lett volna.

Ha valakit meghallok panaszkodni a budapesti dugókra, komolyan mondnom, kizavarom egyszer ide. Nézze meg ezt, utána nyafogjon.

Csak illusztrációként: ez került nekem ma majdnem 2 órámba.

Wyświetl większą mapę

Ma megjött a hivatalos információ: július 15-ével berendelnek itteni állomáshelyemről, és 5 év külszolgálat után visszatérek Magyarországra.

Persze lehetett tudni, hogy idén hazamegyek, csak az időpont ért váratlanul. Ugyanis minden előzetes terv és javaslat szerint augusztus végéig maradtam volna itt. A Központnak a váltási tervet legkésőbb április végéig kellett volna jóváhagynia - a miniszterváltás miatt viszont felülvizsgáltak minden pályázatot, ezért a dolog jelentősen késett. Helyettesemnek pl. június 30-cal kellett volna hazautaznia a terv szerint - ehhez képest a céldátum előtt 5 nappal még nem kapta meg a Központból a hivatalos papírt erről.

Végül aztán ma megjött a papír: a helyettesem júli 1-el megy haza, én júli 15-tel. Az én utódom augusztus 18-tól jön, a helyettesemé augusztus 30-tól (hogy hogyan fogja a kislányának az iskolát elintézni másnapra, rejtély - az ilyesmire a Központ általában annyit tud mondani, "oldjátok meg"). Ami érdekes viszont: július 15 és augusztus 18 közt Varsóban a konzuli feladatokat egy olyan kolléga fogja (elvileg) ellátni, aki évekkel ezelőtt volt egyszer helyettes konzul egy évig. Most gyorsan fel kell készüljön a konzuli szakvizsga anyagára (barátok közt is 300 oldal jogi szöveg), majd haza kell mennie, vizsgázni. Van rá 3 hete, úgy, hogy közben dolgozik is. Oldja meg.
Aztán pedig július 15-től mindkettőnket ő fog helyettesíteni, a saját 2 munkaköre mellett. Egy személyben ő lesz a politikai, sajtó és kulturális attasé, konzul és a biztonsági felelős. Emellé épp akkor 2 gyakornok is jön majd a követségre, akiket szintén neki kell majd szakmailag felügyelni. Ja és a konzulátuson szálegyedül lesz, mert az egyszem konzuli kisegítő vagy szabadságon lesz, vagy a nagyköveti titkárnőt helyettesíti majd fenn, amikor ő lesz szabin. Tehát az említett kollégának még a hivatalban az ablakba is magának kell majd kiülnie. Nem tudom, hogy képzelik ezt Pesten. Írtunk ugyan haza, hogy ez így sok, egy ember nem tudja ellátni, küldjenek ki kisegítőt, vagy tartsanak engem kinn még egy hónapig - tartok tőle, hogy a válasz a szokványos lesz: "oldjátok meg"...

Ugyanekkor robbant a másik bomba is, amit már egy ideje hallottunk magunk alatt ketyegni: anyagi okokból az év végéig bezárják a Krakkói Főkonzulátust. Az utódomnak ez kb. másfélszeres munkaterhet és igencsak megnövekedő távolságokat/időráfordítást fog jelenteni. Hogy az ügyfeleknek mennyi kényelmetlenséget, azt nem boncolgatom. Wrocławból és Przemyślből Krakkó helyett Varsóba utazni ügyintézni - nos, nem lesz könnyen emészthető.

Elkeserítő, hova jutott, hova jut az elmúlt 5 évben, amióta itt vagyok, a magyar külügyi szolgálat...

Mindenestre jelen állás szerint még egy hónapig vagyok itt - és még egy hónapig van ez a blog. Talán majd valami más formában, más néven, máshol, folytatódni fog. Aztán később, pár év múlva, talán itt is. Előbb-utóbb valószínűleg úgyis visszatérek ide... :)