Byłem dziś wieczorem w kościele, i znów się wkurzyłem.
Niedawno temu w poscie u Jeża znalazłem link między innymi do artykułu polskiego księdza na temat węgierskiego Kościoła, w którym wyraża opinię, że węgierski Kościół - w odróżnieniu od polskiego - za czasów komuny został kompletnie rozwalony, na łopatkę.
Ja odkąd tu jestem, czasami mam gruntowo odmienną opinię.
Jakby jakiś ksiądz na Węgrzech przez dłuższy czas traktował ludzi takimi kazaniami, jak tutejszy proboszcz, bardzo szybko znalazłby się odprawiając msze przed pustymi ławkami. Laicyzacja, która na Węgrzech owszem jest silniejsza, ma jednak taką zaletę, że do kościoła chodzą tylko ci, którzy mają jakąś duchową potrzebę. Chcą usłyszeć w kazaniu coś, co do nich przemówi. Coś, co ich buduje duchowo, rozwija. A nad takim kazaniem trzeba popracować. Jeśli ksiądz nie spełnia oczekiwań, ludzie pójdą do innego kościoła, albo nie pójdą w ogóle.
Taki przeciętny polski ksiądz natomiast wie, że cokolwiek powie, kościół i tak będzie pełny. To po co się fatygować? Wystarczy jakiś wykład teologiczny rodem z seminarium, albo pół godziny generalnego biadolenia na temat moralnego zepsucia dzisiejszego świata, ewentualnie trochę polityki. Wiernym widocznie wszystko jedno, bo i tak przychodzą. Przecież to katolicki kraj.
Ja jednak miałbym wyższe oczekiwania od posłuchania co tydzień, jak to źle, że jest dużo rozwodów, młodzież uprawia seks przedmałżeński (fe!), aborcja nadal jest legalna, a "czerwone pająki wypełzające znów z ciemności" w Sejmie nie chcą dać pieniędzy państwowych na Świątynię Opatrzności Bożej.
W moim przypadku efekt jest taki, że do kościoła częściej i z większą chęcią chodziłem na zepsutych, liberalnych, zlaicyzowanych Węgrzech (z ich "zruinowanym przez komunę" Kościołem), niż w katolickiej Polsce.
A dlaczego niektórzy polacy chodzą, na prawdę nie rozumiem. Np. ten starszy mężczyzna, który w zeszłym tygodniu widocznie spał obok mnie w ławce podczas kazania? Albo nastolatki, które podczas mszy przez cały czas gadały obok mnie na balkonie? Ja na prawdę nie jestem jakimś świętoszkiem, ale te tak mnie wkurzyły, że zwróciłem im uwagę: jeśli chcą sobie pogadać, to niech sobie raczej pójdą do jakiejś kafejki, a nie do kościoła. Przeprosiły - i nieco ciszej gadały dalej. Po co ludzie, którzy mszę widocznie mają w nosie, chodzą do kościoła? To coś nie do pojęcia dla mnie, cudzoziemca. Precież to czyste marnowanie czasu.
Na Węgrzech co najmniej mogę mieć pewność, że w kościele nikt nie siedzi dlatego, że to tak wypada, dlatego że jest polakiem/węgrem/czymkolwiek, dlatego że wszyscy siedzą, albo z przyzwyczajenia, tradycji, czy Pan Bóg jeden wie z jakich jeszcze powodów.
Dziwna trochę ta polska duchowość...

Épp a pedagógus-szakszervezet tömegdemonstrációja van elvonulóban az irodám előtt az Ujazdowskie-n, vagy 10 perce. Tényleg sokan vannak. Zászlókkal, táblákkal, csengőkkel, síppal-dobbal-nádihegedűvel. És persze hangosbeszélőkbe sipítozó, klimaxosan hisztérikusnak tűnő ötvenes szakszervezeti pedagógus vezérnőkkel (emlékszem kisiskolás koromban hogy rettegtünk ettől a típusú tanárnőtől :))). Olyan zajt csapnak hogy kajak alig hallom a zenét a gépemről.

Ha már ilyen rossz helyen van a kövi, hogy félúton van a Szejm (Parlament) és a Miniszterelnöki Kancellária közt, ami minden létező tüntetés kötelező útvonala, legalább valami hangszigetelésbe befeketethetnének itt. Főleg a tüntetési szezonban (tavaly nyáron szinte minden hétre jutott egy).

Ilyen zajban hogy tud nyugodtan blogolni a szegény köztisztviselő??? :)))

Olvasom ma a Życie-ben Ewa Sowińska lengyel gyermekjogi biztos legújabb bölcs meglátását. Az általa összeállított, a magzatokat veszélyeztető körülményeket tartalmazó lista szerint az "anya szíve alatt lévő" gyerekek számára káros tényező többek közt az, ha a terhesség alatt a nő horrorfilmet néz, vagy "olyan zenét hallgat, amelyből hiányzik a hangok harmóniája". Az újság ártatlanul megjegyzi, hogy a magzatra káros tényezők listájáról biztos asszony lefelejtette pl. a családon belüli erőszakot. Persze, minek? Ha a nőt veri a férje/élettársa/pasija az nem baj, a hagyományos családmodellbe az belefér. A lényeg az, hogy ne tessék horrort nézni és rockzenét hallgatni, mert az rossz a gyereknek.

Megjegyzem, Sowińska asszony remekül tartja magát a hülyeségek élbolyában. Tavaly a Washington Post c. tekintélyes amerikai lap által összeállított "az év idiótája" rangsorban az előkelő harmadik helyet érte el, pedig erre az elit listára egyáltalán nem könnyű a távoli Közép-Kelet-Európából felkerülni. Neki ez is sikerült, a Teletubbies-üggyel, amikor hivatalos vizsgálatot indított a Teletubbies mesefilm-sorozatot sugárzó tv-állomások ellen, azzal a jelszóval, hogy az inkriminált mesefilmsorozat egyik szereplője, a Tinky-Winky névre hallgató lila űrmajom, rejtett homoszexuális propagandát valósít meg a gyerekek körében. Mindezt azzal indokolva, hogy Tinky-Winky "hímneműnek látszó létére" egy fekete női táskával szaladgál, a fején pedig csúcsán álló háromszög alakú az antenna, ami a nemzetközi homoszexuális mozgalom jelvénye. És emellett még lila is, ami köztudottan homokos szín.

A mai napig, ha beütitek a Tinky Winky szavakat a gugliba, az első 10 helyen jó eséllyel több olyan cikkeket találtok, melyekben a világsajtó a szóban forgó ügy kapcsán Sowińska asszonyon élcelődik.

És úgy látszik, the show's goin' on. :))))

Na máma elcsesztem, és csak magamnak köszönhetem.
Háziverseny, tőrben, 5-ös csörtékkel.
Az első csörtében Monika. Nincs szokva a tőrhöz, párbajtőrben országos bajnok meg minden, de itt egy sereg párbajtőrös beidegződése van, ami mondjuk nekem is, de én az utóbbi időben dolgoztam ezen, ő nem. Sikerült ezt kihasználnom, meg is leptem (alábecsült), egy pillanat alatt 3:1 volt nekem. Akkor óvatosabb lett, feljött 3:3-ra. Ekkor csinált egy hülye hibát és 4:3 nekem. Egy találaton múlt volna, de ekkor én becsültem alá őt. Az eredmény: 5:4 neki.
A következő körben Marek: ő rendszeresen edz tőrben is, úgyhogy ebben is magasan jobb nálam. Simán lemosott 5:2-re, de ebben is rohadtul idegesített, hogy háromszor is ugyanazzal a hulla egyszerű módszerrel kapott el: színlelt támadás jobbra, és amikor megcsináltam a 6-ost, kitöréssel durr a bal vállamba - egyszer sem értem vissza 4-esbe.
Harmadikként Michał, aki párbajtőrben szintén jobb nálam, de tőrben volt keresnivalóm. Végül 5:3 lett, bár ebben szerintem benne volt, hogy Grzesiek úgy bíráskodott, hogy közben az eredményeket írta, és megadott minden találatot amikor égett a lámpa, és szerintem letojta a konvenciót: megadta azt is, amikor az én támadásomba piszkált bele Michał védés nélkül. Ami párbajtőrben szuper, de itt nem kéne találatot érjen. Mindegy, úgyis legyőzött volna, csak esetleg tovább tart neki. Legalább az vigasztalt, hogy ő is bepróbálkozott a Marek módszerével (miután előtte végignézte a csörténket), de nála simán védtem - neki ehhez még nőnie kell. :)
Negyedik körben Karinát szegényt kötelezően lemostam 5:1-re (egy szimultánnal neki), de ezek után is max a negyedik helyet hozhattam volna, ha az utolsó csörtében győzök Wojtek ellen.
Ezen húztam fel magam a legjobban. Mondjuk tény, hogy nekem a harmadik egymást követő csörtém volt, ő meg előtte két kört pihent, de kondícióval mégis nekem kellett volna jobban bírnom. Basszus, nem így volt. Még körül se néztem, és már 2:0 volt neki - és olyan trükkökkel, amiket már ezer éve nem szoptam be! Kínkeservesen feljöttem 3:3-ra. Már kezdett lassulni, és tudtam, hogy most ha kicsit megugráltatom, egy perc múlva már csak hápogni fog. Ehelyett én hápogtam. A lassú trükközés pedig neki kedvez. 4:3 neki, majd átláttam az egyik ósdi beguggolós trükkjét és nyakonkaptam, 4:4. Ekkor kellett volna távolságot tartva megugráltatnom, de egyszerűen nem bírtam, a szemembe folyt a veríték, úgy kivoltam mintha valami nyavalyás Cooper-tesztet futottam volna épp, mint anno a suliban. Inkább trükközni próbáltam, kerüléssel bal vállra. Elkaptam, de ő belepiszkált és a hasamra támadott. Szimultán - Grzesiek pedig neki adta a pontot.

Hát erre az egészre csak egy kommentárom lehetett: a rohadt életbe!!!!!! Kis szerencse, jobb kondi, és harmadik lehettem volna. Ehelyett ötödik, hatból. Azt meg senki nem fogja nézni, hogy ebből kettő 5:4 és ráadásul az egyik szimultánból, bírói döntéssel. Szuper. Van még mit tanulnom.
Ilyen a boksz...

Hát, nem gondoltam volna még tegnap sem, hogy egyszer majd 48 órán belül kétszer is elmegyek moziba, de végül ezt is megéltem. Kinc meggyőzőbbnek bizonyult mint feltételeztem. :)
Elizabeth - The Golden Age (Magyarul asszem "Erzsébet - Az Aranykor") (honlap).

Ma egész Lengyelország a WOŚP lángjában ég. Az össznemzeti adakozó jótékonyság ünnepét üljük.
16 évvel ezelőtt egy bizonyos Jurek Owsiak, foglalkozására nézve kevéssé jólfésült, manapság már megállapodott veterán rockzenész, az évente megrendezendő "Woodstock Megálló" rockfesztivál főszervezője (amelynek a neve mindent elmond) szembesült vele, hogy gyermeke súlyos betegségben szenved. Az ezzel kapcsolatos kálvária nyomán úgy döntött, jótékony célú koncertsorozatot szervez, melynek bevételét beteg gyerekek gyógyítására fordítja. Ezzel létrejött a "Wielka Orkiestra Świątecznej Pomocy", vagyis az Ünnepi Segítség Nagy Zenekara. Az akciót minden év elejére, az ünnepek utána szervezik.
Ilyenkor országszerte többszáz koncert bevétele megy a beteg gyerekek gyógyítására, és többezer önkéntes lepi el az országot kis perselyekkel. Az adakozók kis piros szív alakú matricát kapnak, melyet ruhájukra ragsztanak. Pár napig az utcán szembejövő szinte minden emberkén legalább egy matrica-szív van, a köztévé egész nap, az összes többi tv pedig legalább hírműsoraiban kiemelten csak a WOŚP-al foglalkozik. A WOŚP eddigi 15 alkalma során több millió Złotyt szedett össze, és juttatott el - Owsiak alapítványán keresztül - a különféle kórházaknak, orvosi felszerelés beszerzésére.
Idén alkalmam volt megcsodálni a tv-ben, amint Tusk miniszterelnök WOŚP-önkéntesi ID-vel a nyakában és WOŚP-persellyel a kezében gyűjti az aprót Gdańsk utcáin, persze kamerákkal körbevéve, majd ezt követően egy politikai elemzőműsor politológus és újságíró vendégei fejtik ki, milyen csúnya dolog a WOŚP-ot kampánycélra felhasználni - egytől egyig kis WOŚP-os szív matricákkal a zakójukon, természetesen.
A Sadyba Mall-ba belépéskor már át kellett verekedjük magunkat Kinccel a perselyesek első sorfalán, csak hogy aztán bent is minden sarkon perselyeket tartsanak felénk. Három 11-12 éves forma kiscsaj a mozgólépcsőn fel-le utazva űzte a nemes sportot. Természetesen a bevásárlóközpontban max minden tizedik ember volt matricamentes, de láttam olyan tagot is, aki sportot űzhetett a filantrópiából - egész ruházatát mozaikszerűen beborították a matricák. Még a hátára is jutott.

Milyen szép is ez. Évente legalább egyszer mindenki ad.
Otthon miért nincs ilyen?

Nie byłbym jednak sobą, jak bym nie widział żadnego "ale" - i nie przypadkiem przechodzę na polski.
Mam bowiem wrażenie, że jakby nie serduszka i "groźba" wizualnego skojarzenia z tą gorszą częścią społeczeństwa, która nie daje, większość miałaby chorych dzieci i ich potrzeby w głębokim poważaniu.
Jak ktoś nie ma serduszka na płaszczu, to jest be. Na pewno nie ma serca i wewnątrz. Obojętny na cierpienia dzieci, aspołeczny, egoistyczny skąpiec. Natomiast ten z serduszkiem to spoko gość. Na pewno im więcej serduszek, tym barziej cacy - inaczej nie rozumiem co by motywowało niektórych do oblepienia się serduszkami dosłownie od czapki do butów (widziałem kilku takich - dla mnie wyglądali raczej żałośnie).
Także ludzie raczej wrzucą te kilka monet, przylepią sobie serduszko, i z głowy. Jesteśmy OK, na rok mamy spokój.
Kiedy w Mallu wrzuciłem parę złotych do puszki, i powiedziałem zaskoczonemu wolontariuszowi, że dziękuję, nie chcę serduszka, był zszokowany. Jak to, dlaczego? Kiedy mu wyjaśniłem że nie daję dlatego, żeby cały świat widział jaki to ze mnie dobrodziej, tylko dlatego, żeby pomóc chorym dzieciom, patrzył na mnie jak na jakiegoś oszołoma spod ciemnej gwiazdy. To się jakoś nie mieściło mu w normalnym porządku rzeczy.
Muszę jednak uznać geniusz Owsiaka - z tymi serduszkami to był arcypomysł. Nie kwestionuję, że setki tysięcy polaków dałoby na jego akcję i bez nich. Ale tak dadzą miliony. A motywacje dawców z punktu widzenia chorych dzieci i tak są mało ważne.

Czekam tylko, aż za kilka lat któryś samozwańczy wyzwoliciel narodu w Sejmie zaproponuje, aby na cele Orkiestry co roku każdy obywatel zapłacił ileś tam Złotych, które by potem ściągał Urząd Skarbowy. Podatek Owsiaka. Przecież i tak wszyscy płacą, to po co miałby się pan Jurek fatygować? :))))

Ma aztán sokmindent csináltam, főleg a gép előtt.
Persze reggel elvittem Kincet a młochówi buszhoz a Hynkára (miután lekéste a reggeli helyi buszt amivel odaért volna), majd nem sokkal miután kitettem, visszafordultam hozzá, mert ugye otthonhagyta a tárcáját bérletestül és pénzestül, majd a kölcsönadott pénzzel elvittem Okęciére, mert lekéste volna az elővárosit is.
Hiába, ha nő van a környéken... :))) Ez annyira csajos dolog :)
Nemsoká megyek érte, a 8-as busszal jön vissza :)

Na de aztán nekiálltam.
Linkoldal, vérre menő viták a véleménylistán (mint a régi szép időkben), blogolás, msn, cd-írogatás...

És közben Jarre, Karoliina Salminen, SCD, valamint most épp a megunhatatlan Juno Reactor és változatosságnak egy kis Infected Mushroom.




Sokat gondolkodom rajta mostanában, hogy egy magamfajta outsider mennyire dumáljon még bele a hazai cserkészéletbe. Majd ha hazemegyek akkor ez újra téma lesz, de most főleg.
Nem vagyok ott 3 és fél éve, és még több mint másfél évig nem is leszek.
Közvetlen rálátásom a dolgokra a nullához közelít, az esetleges döntések rám való kihatása szintén. Aktívan a szövetségi közéletben nem veszek részt. A csapatnak lassan a fele már nem is ismer. Egy cserkészcsapat életébben 3 év óriási idő - a mai kcs-k 2004-ben, amikor leléptem, még ovisok voltak. 2001-ben, amikor leadtam a csapat vezetését, na kb. akkor születtek. Nekik én már max cserkésztörténelem vagyok.
A saját generációm és az egykori vezetettjeim persze örömmel üdvözölnek mindig, tartjuk a kapcsolatot elektronikusan is, amikor hazamegyek végig is látogatom őket. Ők odahaza a fő baráti köröm máig.
De ugyanakkor idén karácsonyra több lengyel cserkészismerőstől kaptam jókívánságokat mint magyartól, és ez is sok mindent elmond...
Mindenesetre azért próbálkozom tenni amit lehet, külügyi vonalon, és elektronikusan. Csak így meg nemegyszer az a reakció (többé vagy kevésbé kultúrált formában), hogy mit dumálok én bele onnan 600 km-ről...
Mindenesetre azért ha olyan szakmai vagy egyéb szempontból "bogaramnak" számító téma merül fel a vélemény-listán, amiben nem állom meg úgyse, hogy ne mondjam el a véleményem (mint pl. most az alapszabály-vita, amiben nagy jogi hülyeségeket is elpufogtattak egyes jó szándékú nem szakmabeliek) - inkább nem is próbálom visszatartani magam. Legalább látják, hogy én is élek még :)
Szóval, kedves tesók, nem úsztok meg olyan könnyen :))

Tegnap Kinc megfűzött hogy menjünk moziba. Némi meglepetésemre elég könnyen beleegyeztem, pedig aki ismer tudja hogy ez ritka. :)
Jestem Legendą/I Am Legend (magyarul nem tom...) (honlap)

Tegnap történelmi pillanatot éltem meg.
Sikerült tőrben is hoznom két 5-ös csörtét Wojtek ellen.
Ezt is megértük...
Hogy párbajtőrben kiegyenlítettek már az esélyek, az nem újdonság. De tőrben eddig verhetetlen volt nekem. Tegnap pedig 5:1, 2:5, 5:0, 4:5. Összességében 16:11 az ő javára, de ne legyünk telhetetlenek. Végülis válogatott tőröző volt, igaz hogy 30 éve, de akkor is.
Ilyenkor érzem úgy, hogy mégis jó ötlet volt vén fejjel belevágni ebbe az egész vívás-bizniszbe :)))

Ma vásárolni voltam az Auchanban, és ennek során ismét áthaladtam azon a bizonyos szakaszon a Powstańców Śląskich úton. Már ezerszer végigmentem itt, mégsem tudok napirendre térni fölötte - ez egy olyannyira tipikusan lengyel dolog, Magyarországon az ilyesmi elképzelhetetlen lenne.

Képzeljetek el egy 2x3 sávos nagyvárosi főutat, középen kétvágányos villamospályával, ami egy nagyobb lakótelep forgalmát vezeti el. Haladtok az úton, aztán egyszercsak elfogy a szélső sáv, majd a középső is, és a maradék egy sávot is rá kell vezessék egy kis szakaszon a vilamossínekre (külön lámpával) - és mindez azért, hogy az út elkerüljön egy... konyhakertet (!!!). Bizony.
A kert megkerülése után aztán újfent kiszélesedik az út, visszaáll a 3 sáv.
Képzelhetitek mekkora dugókat okoz ez a helyzet az úton - Bemowo felől befelé minden reggel áll az egész út, a munkába járás időigényét szerintem többszörösére növeli.

A konyhakert tulajdonosa a '90-es évek eleje óta harcol a várossal - mindeddig sikerrel. A város által felajánlott kártérítési összeget elejétől fogva kevesellte, s bár csak a konyhakertet sajátították volna ki, az egész ingatlan értékcsökkenésére hivatkozva olyan csillagászati kártérítést követelt, amire a város természetesen nem bólinthatott rá (sőt inkább a bicska nyílt ki a zsebükben). Az egymást követő városi vezetések által indított kisajátítási eljárásokat a tulaj - költséget, energiát nem kímélve - egytől egyig megfellebbezte, megtámadta a bíróságokon, elment a Legfelsőbb Bíróságig is párszor, és ezeddig mindig nyert. Mindig akadt valami formai hiba a kisajátításban, egy-egy be nem tartott határidő, hiányzó dátum egy határozatról stb.
Az út kiépítéséhez még csak le sem kellene bontani a házát, csak a mellette lévő konyhakertet kellene beszántani, lebontani egy sufnit és egy fóliasátrat. De neki ez ugyebár elvi kérdés. Az, hogy mi lenne a közérdek, hogy többszázezer varsói polgár mindennapjait keseríti meg a helyzet, azzal ő nem foglalkozik.
És ez itt Lengyelországban, vagy szűkebb pátriámban Varsóban, egyáltalán nem egyedi eset. A legdélebbi varsói új hídhoz csatlakozó bekötőutat (Trasa Siekierkowska) pl. azért nem lehetett hosszú évekig megépíteni, mert az ott fekvő hétvégi telkek tulajdonosai hasonló módon évekig sikeresen blokkolták az építkezést. A városi közlekedési infrastuktúra le van tojva, velem ne packázzon a hatóság, az a kiskert, a két szilvafa és az általam összetákolt kalyiba az én szent magántulajdonom, azt elbontani holmi autóút miatt senkinek sincsen joga.
Budapesten ezt a pacákot bármelyik önkormányzat, közigazgatási hivatal és bíróság, még az összes elképzelhető jogi procedúra lefolytatása mellett is, hónapok alatt kipenderítette volna a konyhakertjéből. Fél év múlva már vígan áramlana a közlekedés az ablaka alatt.

Ha belegondol az ember, mindez persze magyarázható. A hatóságokkal szembeni körömszakadásig való ellenállás mélyen gyökerezik a lengyel néplélekben. Évszázadokon keresztül a hazafias ellenállás dicsőségében fürdött errefelé mindenki, aki a megszálló német, orosz vagy épp osztrák-magyar hatósággal packázott, harcolt, birkózott, pereskedett. Most, hogy már nincsenek itt a megszállók, a lengyelek töretlen lelkesedéssel folytatják a harcot - immáron a saját demokratikusan megválasztott hatóságaikkal.

(A szóban forgó ingatlan és útszakasz megtekinthető itt.)

Pénteken távozott a család utolsó 2 részlete. Hugomék 6 előtt vonattal, Apával kísértük ki őket. Utána csak hazaugrottunk, beszállt a nagymama, és mentünk a reptérre.
Most megint csend és nyugalom van a házban, de - ahogy ilyenkor mindig - hiányzik az intenzívebb élet és zaj.

Egy intenzív, családdal dúsított hét - és a bloghoz való hozzáférés hiánya, oh yeah! - után ismét jelentkezünk, hogy első kézből tájékoztassuk kedves olvasóinkat - ezúttal a varsói diplomáciai testület szilveszteri bulizási szokásait állítjuk a középpontba.

Hugommal és Renével a varsói fiatalabb diplomaták partijára mentünk el Jorenhez, aki a belga nagykövetség diplomatája. A népes társaság diplomatákból, lengyel csatolt részekből, különféle belga (főleg flamand) elemekből (Joren haverjai és egyéb itt élő belgák), valamint egyéb külföldiekből állt. Nemzetiségileg szinte minden, dél-Amerikától az arab világon át dél-Ázsiáig minden világrész reprezentálva volt.

A buli nekem nagyon tetszett - jó volt a hely is, a kaja-pia is, és - meglepetésemre - a zene is. A fílingtől nem féltem (tudtam hogy jönnek a latinok is :)), de zenei vonalon korábbi tapasztalataim alapján tartottam az átlagos belga felkészültségi szinttől, ezért vittem magammal egy dvd-nyi bulizenét mp3-ban. Nem volt rá szükség - úgy látszik Joren már eleget látott a világból. :) Maxime pedig teljesen meglepte hugomékat, részint azzal hogy vallon létére remekül beszél flamandul, részint azzal, hogy mert és tudott táncolni.

Hugomékat kissé sokkolta viszont, hogy a diplomata-bulin is előfordultak a szokásos buli-atrocitások (úgymint padlóra ömlő pia, leeső kaja, összetört pohár, berúgott arcok és hasonlók - rókabőr nem volt szerencsére), de legalább volt alkalmuk élőben is megtapasztalni, hogy minden misztifikáció ellenére a diplomaták is csak ugyanolyan emberek mint ők maguk.

Hajnali 4 körül értünk haza (hugom vezetett), tegnap 2-ig aludtam, akkor már csak minimális fejfájással.

Happy New Year Every1! :)

"A szabadság előtti utolsó munkanapon a munkaidő vége előtti két órában beérkező feladatok mennyiség-növekedésének mértéke egyenesen arányos a dolgozó ebből fakadó pipasági index-emelkedésének mértékével".

Ma az utolsó 2 órában kaptam egy vacak 27-i (vagyis az ünnepek miatt gyakorlatilag mai) határidős, leginkább szarrágás jellegű feladatot, emellett egy volt kolléganő esett be segítséget kérni hivatalos ügyintézéshez, és természetesen még egy magyart is lecsuktak - mert ugyan mikor máskor csuknák már le?
Úgyhogy a munkaidő végét ismét elasztikusan kellett értelmezni... Wrr...

Tegnap este megérkezett az ünnepekre hozzám települő családi kontingens előőrse (szüleim és nagymamám). Nagynéném személyében holnapután érkezik a következő részlet, majd hugom, sógorom és 2 unokaöcsém jön vasárnap. A csúcspont a 26-i családi vacsora lesz, a lengyel rokonság részvételével - szerény előzetes számításaim szerint 18 fő tolong majd szerény hajlékomban. (Hogy hogy fogom leültetni őket az asztalhoz, egyenlőre elképzelésem sem nagyon van...:s)
Lehet hogy az elkövetkező napokban a blogolás helyett mással leszek elfoglalva... :)
Ha addig nem írnék, Boldog Karácsonyt minden kedves olvasómnak! :)

Nem fogjátok elhinni!!!!

Mai telefon: "Dzień dobry, nazywam się XYZPQRSXY (vagy 6 nevet mondott), dzwonię z psychiatrii z Wrocławia. Jestem obywatelem węgierskim, moja żona jest węgierka. Przetrzymują mnie tu nielegalnie, proszę o pomoc, proszę mnie wydostać stąd!!!" (Jó napot, XYZPQRSXY vagyok, a wrocławi pszichiátriáról hívom. Magyar állampolgár vagyok, a feleségem magyar. Jogtalanul tartanak itt, segítséget kérek, hozzanak ki engem innen!!!")

Hmmm... Lehet hogy a tegnapi János kórházbeli őrültnek mégis van egy fia Wrocławban, csak a nevére nem emlékezett? 35 év nagy idő... :)))

Szerencsére a megoldás ugyanaz volt mint tegnap - illetékességből: Krakkó... :)