Ma egész Lengyelország a WOŚP lángjában ég. Az össznemzeti adakozó jótékonyság ünnepét üljük.
16 évvel ezelőtt egy bizonyos Jurek Owsiak, foglalkozására nézve kevéssé jólfésült, manapság már megállapodott veterán rockzenész, az évente megrendezendő "Woodstock Megálló" rockfesztivál főszervezője (amelynek a neve mindent elmond) szembesült vele, hogy gyermeke súlyos betegségben szenved. Az ezzel kapcsolatos kálvária nyomán úgy döntött, jótékony célú koncertsorozatot szervez, melynek bevételét beteg gyerekek gyógyítására fordítja. Ezzel létrejött a "Wielka Orkiestra Świątecznej Pomocy", vagyis az Ünnepi Segítség Nagy Zenekara. Az akciót minden év elejére, az ünnepek utána szervezik.
Ilyenkor országszerte többszáz koncert bevétele megy a beteg gyerekek gyógyítására, és többezer önkéntes lepi el az országot kis perselyekkel. Az adakozók kis piros szív alakú matricát kapnak, melyet ruhájukra ragsztanak. Pár napig az utcán szembejövő szinte minden emberkén legalább egy matrica-szív van, a köztévé egész nap, az összes többi tv pedig legalább hírműsoraiban kiemelten csak a WOŚP-al foglalkozik. A WOŚP eddigi 15 alkalma során több millió Złotyt szedett össze, és juttatott el - Owsiak alapítványán keresztül - a különféle kórházaknak, orvosi felszerelés beszerzésére.
Idén alkalmam volt megcsodálni a tv-ben, amint Tusk miniszterelnök WOŚP-önkéntesi ID-vel a nyakában és WOŚP-persellyel a kezében gyűjti az aprót Gdańsk utcáin, persze kamerákkal körbevéve, majd ezt követően egy politikai elemzőműsor politológus és újságíró vendégei fejtik ki, milyen csúnya dolog a WOŚP-ot kampánycélra felhasználni - egytől egyig kis WOŚP-os szív matricákkal a zakójukon, természetesen.
A Sadyba Mall-ba belépéskor már át kellett verekedjük magunkat Kinccel a perselyesek első sorfalán, csak hogy aztán bent is minden sarkon perselyeket tartsanak felénk. Három 11-12 éves forma kiscsaj a mozgólépcsőn fel-le utazva űzte a nemes sportot. Természetesen a bevásárlóközpontban max minden tizedik ember volt matricamentes, de láttam olyan tagot is, aki sportot űzhetett a filantrópiából - egész ruházatát mozaikszerűen beborították a matricák. Még a hátára is jutott.

Milyen szép is ez. Évente legalább egyszer mindenki ad.
Otthon miért nincs ilyen?

Nie byłbym jednak sobą, jak bym nie widział żadnego "ale" - i nie przypadkiem przechodzę na polski.
Mam bowiem wrażenie, że jakby nie serduszka i "groźba" wizualnego skojarzenia z tą gorszą częścią społeczeństwa, która nie daje, większość miałaby chorych dzieci i ich potrzeby w głębokim poważaniu.
Jak ktoś nie ma serduszka na płaszczu, to jest be. Na pewno nie ma serca i wewnątrz. Obojętny na cierpienia dzieci, aspołeczny, egoistyczny skąpiec. Natomiast ten z serduszkiem to spoko gość. Na pewno im więcej serduszek, tym barziej cacy - inaczej nie rozumiem co by motywowało niektórych do oblepienia się serduszkami dosłownie od czapki do butów (widziałem kilku takich - dla mnie wyglądali raczej żałośnie).
Także ludzie raczej wrzucą te kilka monet, przylepią sobie serduszko, i z głowy. Jesteśmy OK, na rok mamy spokój.
Kiedy w Mallu wrzuciłem parę złotych do puszki, i powiedziałem zaskoczonemu wolontariuszowi, że dziękuję, nie chcę serduszka, był zszokowany. Jak to, dlaczego? Kiedy mu wyjaśniłem że nie daję dlatego, żeby cały świat widział jaki to ze mnie dobrodziej, tylko dlatego, żeby pomóc chorym dzieciom, patrzył na mnie jak na jakiegoś oszołoma spod ciemnej gwiazdy. To się jakoś nie mieściło mu w normalnym porządku rzeczy.
Muszę jednak uznać geniusz Owsiaka - z tymi serduszkami to był arcypomysł. Nie kwestionuję, że setki tysięcy polaków dałoby na jego akcję i bez nich. Ale tak dadzą miliony. A motywacje dawców z punktu widzenia chorych dzieci i tak są mało ważne.

Czekam tylko, aż za kilka lat któryś samozwańczy wyzwoliciel narodu w Sejmie zaproponuje, aby na cele Orkiestry co roku każdy obywatel zapłacił ileś tam Złotych, które by potem ściągał Urząd Skarbowy. Podatek Owsiaka. Przecież i tak wszyscy płacą, to po co miałby się pan Jurek fatygować? :))))