Nem úszom meg mégsem, úgy néz ki.
A napokban megjelent Lengyelországban egy újabb pszichés beteg magyar - eddig nem említettem, mert Krakkó felségterületét örvendeztette meg eddig jelenlétével, úgyhogy az én konzuli közreműködésem az ügyben arra korlátozódott, hogy a hozzám beérkezett faxokat laza és elegáns mozdulattal továbbítottam Krakkóba Sanyinak. :) De aztán - Szklarska Poręba és Jelenia Góra után - a mai értesítés már Lesznoból érkezett, B+, az ürge északnak vette az irányt, és átkolbászolt az én konzuli kerületembe... Úgyhogy végül Sanyi örülhetett hogy szabadult a problémától - ma délelőtt egy laza és elegáns mozdulattal lefaxolta nekem az ügyben eddig keletkezett anyagokat, és most hátradőlhet. Én meg nem... :s Szóval indult a szokásos, telefonok, család keresése, cselekvőképesség tisztázása stbstbstb. Menet közben fény derült pár "érdekes" dologra (Lesznoban a helyi csövesszálló-igazgató [ahol az ügyfél tartózkodik] leakasztott valahonnan egy magyar tolmácsot), kiderült, hogy az ügyfél halálos beteg, majd pár perccel később, hogy egészséges, hogy rokkantnyugdíjas és hogy jogász, aki havi 4000 Eurót keres, hogy van Budapesten egy élettársa aki terhes tőle és hogy 4 felnőtt gyereke van (amúgy 45 éves), az azonban konstansan visszatérő elem volt az elmondásában, hogy Floridába tart, mert örökölt ott egy négyszobás lakást. Kész... (Amúgy az otthoni, budapesti telefonszám, amit megadott, egy alapítványi üzemeltetésű pedagógiai módszertani központ száma.) Már előre fázom a gondolattól, hogy esetleg ezt az ügyfelet is nekem kell majd Varsóba kísérnem és repülőre tennem. Ráadásul ez a pasas az eddigi elmondás alapján korántsem olyan nyugodt mint a múltkori gdyniai hajléktalan - alkoholista, és ráadásul időnként agresszív is. Ajjaj... Mondjuk ha a hét folyamán nem dől el, hogy mit is kell vele tenni, akkor Iván fogja elvinni ezt a balhét is, majd szurkolok neki Afrikából :))))

Este voltunk edzeni, Kinc is meg én is, úgyhogy elvittem. Kinc kissé nehezen készült el, úgyhogy nagy rohanás volt (el is késtem kissé - ő viszont előbb odaért, és beszólt hogy miért jöttünk ilyen korán, mit fog ő most csinálni 8-ig) - az indulás előtti sietségben pedig itthon hagyta a lakáskulcsát. Az edzés (gyakorlócsörték gépen Wojtekkel és Beatával, tőrben - vegyes eredménnyel, dehát ugye kihagytam majd' 2 hetet) végén hívott Kinc, hogy menjek érte, mert nem tud hazajönni és fázik. Mondtam most még tankolok és kocsit mosok (ami el volt tervezve), aztán megyek érte, üljön be addig a Mallba. OK. Ezek után elgurultam tankolni, vettem ablakmosófolyadékot, és egy kódot az autómosóba, mert már régóta terveztem, hogy lemosom az iszonytatosan mocskos verdát (a január eleji hazaút óta nem volt mosva - sőt igazából még sose, hisz decemberben vettem - ennek megfelelően is néz ki, holt mocsadék az egész). Alighogy beálltam a mosóhoz (előttem volt vagy 5 kocsi) amikor hívott Kinc, hogy márpedig most rögtön menjek érte, mert a Mall bezár, ki kell menjen, és nincs kulcsa, és megfázik stb. Mondom most kocsit mosok, várjon. Nem ő nem tud, akkor váltsam vissza a kupont, vagy csináljak amit akarok, de menjek azonnal, mert ő megfázik. Mondom nem lehet visszaváltani, vagy felhasználom, vagy kidobtam az ablakon 20 pénzt - erre ő hogy nekem rohadt 20 pénz fontosabb mint az ő egészsége, és egy önző ***** valamint egy nagy **** vagyok. És hogy ha nem megyek azonnal, akkor ő most beül egy étterembe, és akkor nem 20 pénzt, hanem sokkal többet fogok "kidobni az ablakon". Kissé eldurrant az agyam, de végülis megbeszéltem a benzinkutasokkal, hogy a kupont "valószínűleg" átírják nekem holnap aznapra a mosóban ha visszamegyek, és elmentem Kincért - mire kiderült, hogy az étterembe (KFC) így is beült, úgyhogy a dupla pénzkidobás is jó eséllyel összejön.
A csajok valami issssssssssszzzzzzzzzzzonyatosssssssssssssan idegesítőek tudnak lenni néha. Persze Kinc utána később bocsánatot kért hogy bunkó volt - és mintha mi sem történt volna... Wrr....