A nap sztorija frissiben :)

Magyar kamionost Lengyelországban megállítja a Közlekedési Felügyelet. Törvénytisztelő gépkocsivezető honfitársunk túlvezetett, emellé még machinált is kicsit a tachográffal: megbüntetik elég keményen, ahogyan az errefelé szokás. Emberünknél nincs pénz (minek is), nem tud fizetni, ezért aztán a hatóság félreállíttatja egy őrzött parkolóba, ezzel kivonva a járgányt forgalomból, amíg ki nem fizetik a bírságot.
A szokványos eljárás szerint ilyenkor a kamiont (további súlyos pénzekért) el kellene vontatni a parkolóba, merthogy csak így biztosítható 100%-osan, hogy tényleg odamegy. A területi alapon illetékes kijelölt hatósági parkoló tulaja azonban - tisztán humanitárius megfontolásból természetesen - elvállalja, hogy elmegy az ellenőrzés színhelyére, és elvezeti a kamiont a parkolóba, ne kelljen vontatni. El is vezeti emberünket az őrzött parkolóba, majd - szintén merőben humanitárius hozzáállása bizonyítékaként - a mintegy 4 km "felvezetésért" felszámol kb. 100 Złoty (~6500 Ft.) költséget. A filantrópia áradatát pedig azzal teljesíti ki, hogy - mivel kamionunk autószállító, platóján 6 személykocsival - a parkolási díjat 1 teherautóra és 6 személyautóra számítja fel, merthogy ő ugye azokat is őrzi, akkor is ha a platón vannak. A teljes összeg így 620 Złotyra (több, mint 40.000 Ft) rúg, egy napi parkolásért.
Kamionosunk azonban erről még mit sem tud - másnap, miután kártyájára megérkezik a bírságra való pénz, bemegy a városba, felveszi, kifizeti a bírságot, visszamegy a kamionhoz, és próbál továbbmenni. Ekkor szembesül az emberbaráti parkolási és felvezetési díjjal. És azzal a ténnyel, hogy - megintcsak - nincs nála annyi pénz. A cég ugyanis fillérre csak a bírságra valót küldte ki neki, mert ugye minek több. Emberünk konzultál a cégével. Eredmény: ez a díj felháborító (ami színigaz), pénzt utalni és felvenni túl sok időbe kerülne, és közben csak nőne a díj (szintén színigaz), késésben van a fuvar (biztos), konklúzióként - távozzunk fizetés nélkül (ami azért már vitathatóbb egy fokkal).
Ami még vitathatóbb: kamionosunk körülnéz, észleli, hogy a telep kapuja épp nyitva van, valaki épp jön be vagy távozik. Nosza, kamionba be, indítás, padlógáz. Kamionunk (platóján a 6 személygépkocsival) nagy porfelhőt kavarva, csikorgó kerekekkel kilő a telepről - közben a telep szerencsétlen portását, aki a kapuban állva és karjait lengetve próbálja a fizetés nélkül távozó járművet feltartóztatni, csak egy villámgyors halálugrás menti meg a kamionnal való rendkívül közeli érintkezéstől. A portás elterül a porban, a kamion pedig kiront a főútra, és tolja ezerrel Litvánia (és a remélt biztonság) felé.
A telep humanitárius gazdájának minderre természetesen eldurran az agya, riasztja a rendőrséget, majd maga is kocsiba pattan, és indul az üldözés. Hamarosan becsatlakozik a szirénázó rendőrkocsi, és a teleptől kb. 30 km-re sikeresen feltartóztatja a kamiont.

Ezen a ponton aztán jön az utolsó menedék: a sofőr hívja a céget, a cég meg a konzult. Hogy milyen csúnyán bántak az ő dolgozójával, a konzul csináljon valamit.

Hát most ha nekem bárki a kedves olvasók közül meg tudja mondani, hogy kedves magyar kamionsofőrünk (valamint vele egyetértésben cselekvő otthoni főnökei) és a filantróp lengyel parkolótulajdonos közül ki a nagyobb svihák, annak etikatudományi fokozatot javaslok majd. Várom a véleményeket. :)

Még szerencse, hogy az efféle költői kérdéseket nem a konzulnak kell eldöntenie. :)