Ma meló után voltam a szokásos harcos edzésen, amire - a hétfői teljesítmény nyomán - elég nagy önbizalommal érkeztem. Hát, ehhez képest katasztrófa volt: csak 1 csörtét sikerült nyernem. Részint azért, mert csupa nehéz ellenfelek jöttek össze, részint azért, mert az első csörtében 1:1-nél ismét elszállt a fegyverem érintkezőgombja. Amit már hértfőn, és korábban is többször megtett. A hozzáértő helyi megfejtők megszakértették az érintkezőt, és megállapították, hogy menthetetlen: elvásott benne a menet, és emiatt hiába cserélik ki a csavarokat, előbb-utóbb úgyis el fog szállni megint, mint a győzelmi zászló. Ki kell cserélni.

Szerencsére volt éppen raktáron egy érintkező gomba, ki is cserélték nekem, de a rugó ilyenkor beállításra szorul, ami hosszadalmas feladat, és most nem volt idő - így aztán a fegyver kissé megbízhatatlan volt, hol bejelzett, hol nem. Így pedig nehéz nyerni. Na de majd legközelebb, Piotrek hétfőre megcsinálja nekem.

Az edzés után hirtelen ötlettel kitaláltuk Kinccel, hogy kimegyünk valahova vacsorázni. Wilanów felé indultunk, míg végül a Castello étteremben kötöttünk ki, a Wiertniczán.

A castello olasz étterem, a puccosabb kategóriából, egy külsőleg is várkatélyra hajazó épületben. Eléggé elegáns, mediterrán beütésű berendezéssel, elegáns és figyelmes, de némiképp lassú és arrogáns kiszolgálással. Ami a kaját illeti, a minőségére vonatkozóan nem lehet kifogás, de ódákat se zengenék róla. A mennyiség viszont egyenesen kevés: a marha nagy tányérok közepén szinte eltűnik a kis kupac kaja.
Én minestrone levest (semmi különös) és carbonara spagettit (átlagos) ettem, egyik sem tett rám mélyebb benyomást.
Ami viszont az árakat illeti, hát, az felső középkategória. Magyarán a felmutatott teljesítményhez képest a hely drága.

Összértékelésem: ** (ha van másik, inkább azt válasszátok).