Ma el kellett mennem a Varsó-déli köztemetőbe, egy ott közköltségen eltemetett (már említett) magyar sírját megkeresni. Ez a temető Antoninówban van Varsótól viszonylag messzebb, egy kis falu végén. Miután sosem jártam arra, nagykövetségi sofőrjeinket pedig megtizedelte az influenza, úgy volt, hogy nem tud elvinni senki, ezért magamnak kell elmennem a hivatali kocsival. (Mint tegnap a reptérre - miután Paweł lebetegedett, én mentem ki a követségi Mondeóval.) Ezért aztán elkértem a főnöktől a nagykövetség által beszerzett GPS-t.

Ez hiba volt.

Végül Paweł megjenet ma, úgyhogy ő vitt el - a GPS-t viszont beüzemeltük, mert Paweł sem járt soha a temető környékén. Edek, a nagyköveti sofőr, beprogramozta nekünk a GPS-t, mivel elvileg ő ért hozzá - a GPS állandó helye a "zászlóshajóban" van. Elvileg minden OK volt, földutak és hasonlók kizárva, időprioritás. Hát jó, elindultunk, bekapcsoltuk. A GPS a varsói szakaszon egyfolytában újratervezett, mert Paweł ekkor még letojta a gép tanácsait, mondván Varsót eléggé ismeri GPS nélkül is. Ennek következtében eleinte elég jól haladtunk.
Később viszont elhagytuk Varsót Raszyn felé, és innentől Paweł is a GPS-re hagyatkozott. A gép első hülyeségén még túlszaladtunk, egyébként véletlenül: a krakkói útról valami falusi kis utcába akart minket beküldeni, de Paweł túlszaladt, és végül a mintegy 100 m-rel arrébb lévő piasecznoi elágazáson fordultunk be balra. Ezen az úton én már régebben mentem Konstancin felé, elkerülendő az állandó raszyni gigadugót, és emlékeztem, hogy valahol az út mentén láttam egy elágazásnál egy táblát, ami azt mutatta, hogy a temető felé ott kell lekanyarodni. A GPS viszont már előtte jelzett nekünk, hogy forduljunk be jobbra egy utcába, még Lesznowola területén. Hát jó, a GPS csak jobban tudja, befordultunk. A fekvőrendőrökkel tüzdelt kis utca hamarosan elérte az erdő szélét és földútba ment át. Egy darabig zötykölődtünk rajta, elfordultunk balra (szintén földút), majd a GPS szerint jobbra kellett volna forduljunk - arra viszont még földút sem volt, csak egy erdészeti sorompóval lezárt, behavazott gyalogos ösvény. Kész... Mivel nem mehettünk tovább, visszaindultunk, mire a GPS újfent többszöri újratervezésbe fogott - és az eredmény mindig az volt, hogy "az első lehetséges helyen fordulj vissza"...
Végül Paweł útbaigazítást kért egy helybeli gyalogostól, majd visszamentünk a főútra, és azon továbbmenve hamarosan megtaláltuk a táblát amire emlékeztem - a GPS csak miután bekanyarodtunk rá hagyott fel a visszafordulásra biztatásunkkal. Akkor megint újratervezett, és onnantól már az aszfalton vezetett minket. Ahol mellesleg a busz is jár.
A temetőt ekkor már viszonylag könnyen megtaláltuk, szerencsére a sír is közel volt ahhoz a kapuhoz, amelyiken bementünk. (Mert amúgy brutál hideg szél fújt a temetőben. Egyébként ez a temető - szemben a Powązkiwal, amiről írtam már egyszer, vagy az Északival, ahol a nagypapám fekszik, és amelyek szépek és hangulatosak - kifejezetten sivár és ronda, egy nagy placc az egész.)
Visszafelé már Piaseczno felé jöttünk, a GPS pedig - gondosan kikapcsolt állapotban - a kesztyűtartóban tette meg az utat.

Amúgy nem ez az első eset, hogy a GPS rendszerrel kapcsolatban negatív véleményeket hallok. Nemrég a sajtón keresztül járta be Lengyelországot a hír, hogy a GPS egy teherautót egy befagyott ártérre vezetett, ahol beszakadt alatta jég - a sofőr épphogy megmenekült, a kocsi elsüllyedt (lengyelül értőknek cikk itt). Maga Edek is mesélt egy rémtörténetet arról, hogy egy krynicai út során a saját ismeretei helyett a GPS-re hallgatott, és a végén elkéstek a főnökkel a gazdasági fórumról. Paweł egy temetésről késett el egyszer a nagykövetségi delegációval a GPS miatt, és én is voltam már úgy, hogy egy Łódź melletti falu felé menet a főnökkel és Edekkel földútra vitt bennünket a készülék.
Úgyhogy a GPS tekintetében szerintem maradok Edek szakvéleménye mellett: szép meg jó dolog egy ilyen készülék, de a jól bevált utakról nem érdemes letérni miatta, és mindenképp legyen ott a térkép is a kesztyűtartóban. :)