Délelőtt voltunk a kollégákkal megnézni az új varsói magyar Kulturális Intézetet, aminek most csütörtökön lesz a megnyitója. Királyul néz ki, bár még nincs egészen kész. Modern és jól felszerelt - mondjuk a hely adottságai nem tökéletesek, de amit lehetett, kihoztak belőle.
És - igen jellemző módon - csütörtökön megnyitjuk ugyan, idejön Hiller miniszter úr és átvágja a szalagot, biztos mutatja majd a sajtó meg a TV, de az Intézet persze még nem kezd rendesen működni - amint a miniszter elhúzza a csíkost, az épületet újra bezárják, és befejezik az átépítést. Éljen Patyomkin... :)))
De térjünk rá a címben foglaltakra.
A múltkorjában itt is írtam egy itt élő magyar haláláról, akinek Magyarországon kellett felkutatni a hozzátartozóit. A rendőrség akkor egyfolytában sürgetett engem, hogy megvan-e már a család, mert a holttest hűtőházban van és az költséges, mielőbb el kellene temetni, befenyegettek hogy ránk terhelik a költségeket, ilyesmi. Úgyhogy nekem az október 23-i hosszú hétvégén, amikor minden hivatal zárva, kellett mindenféle ügyeletekkel keccsölnöm, hogy mielőbb előkerítsem az ügyfél rokonságát. Végül sikerült hétfőre előkeríteni a rokonságot, akik rendelkeztek az ügyben. A rendőrséget kértem, hogy értesítsenek a temetésről és küldjék meg az ügyfél iratait és a halotti anyakönyvi kivonatot. Ezután csend. Egy hét, két hét - semmi. Hívom őket: az illető rendőrtiszt hol szabin, hol képzésen, hol kórházban. Aztán egyszercsak nem csörög ki a szám. Utánakaparunk a felsőbb parancsnokságon: az illető rendőrőrs elköltözött. Megvan az új szám, hívom - az illetékes rendőrtiszt szobájában még nincs telefon, de visszahív. Persze nem hív. Újrahívom, újra megígérik hogy visszahívnak, semmi. Beszélek a parancsnokkal - ő nem tud segíteni, de biztosít róla 100%-ra, hogy az illetékes visszahív. Persze semmi. Már egy hónap eltelt - infó semmi. Hétfőn újra hívom az ügyeletet - az illető tisztnek azóta sincs telefonja, de az ügyeletes majd megmondja neki hogy hívjon vissza. Na itt mondtam hogy elég - inkább elmegyek hozzá személyesen.
Végül ma elmentem, abban a szent hitben, hogy az ügyfél már rég el van temetve és el van felejtve, az okmányai meg valami fiókban heverésznek. Bejutottam az illetékeshez, és kiderült, hogy VÉGIG NEM TÖRTÉNT AZ ÜGYBEN SEMMI!!! Az ügyfél holtteste azóta is a hűtőházban figyel, anyakönyvezés sehol, temetés sehol (állítólag azért mert a köztemetési vállalat is költözik). És még ők szuttyongattak engem, és fenyegettek a költségekkel...
Ui. Voltam tegnap edzésen - gyakorlatilag 2 hét kihagyás után (hátfájás és rendezvények miatt). Hát, eléggé elkalapáltak. 2 hét kihagyás elég, hogy az ember totál lemaradjon...
Utolsó kommentek