Ma délben "konzuli segítséget nyújtottam egy magyar állampolgár kérésére büntetőeljárásban való közreműködéshez". Szépen hangzik ugye? A gyakorlatban Kincet kísértem el a bíróságra, ahova tanúként rendelték be, mert még tavasszal szemtanúja volt szegény, ahogy egy kukásautó halálra gázolt egy idős bácsit. Kinc életében először volt bíróságon, és emiatt kicsit parázott hogy hogyan is lesz ez, ezért kérte hogy legyek ott én is, bár elsősorban lelki támaszra volt szüksége, és nem annyira jogi segítségnyújtásra. Egy jó konzul pedig ugyebár nem utasíthatja el, ha egy báránykája segítséget kér... :))) Amúgy nagy szükség nem volt rám, mert Kinc végül persze minden para nélkül elmondta amit kellett, gondosan elkerülve, hogy a vádlottak padján ülő kukásautó-sofőrre egyáltalán ránézzen, ami minden szempontból így volt a legokosabb. Az egész 20 percig se tartott (bár előtte persze ugyanennyit várnunk kellett), és utána annak örömére hogy megszabadultunk az ügytől, rögtön el is mentünk ebédelni a Cleoba. :)
Szeretem ezt a melót. :P