Nos, itt a folyt., de már az utolsó, mert szombat délután már nem jutottam Internethez - a tábori internet-kávézót már elkezdték bontani, megszűnt a swich, és az irodában net nélkül maradtunk. Csak Sebastian szerverét lehetett elérni, de azzal nem mentem sokra. Úgyhogy a befejező részt már itthonról írom.

Szóval megvolt az utolsó nap - a VIP-ek nagy része lengyel volt, úgyhogy rá tudtam bízni őket Tomekre és Kasiára. Így aztán 4-kor végül beültem a V4 külügyi vezetői találkozóra, ami viszonylag konkrét volt - érdekes volt most Rafał és a ZHP javaslatai közt viszontlátni olyan ötleteket és projekteket, amiket évek alatt Jurekkel, Perłával, Aniával és lengyel külügyesek egymást követő generációival közösen dolgoztunk ki, és mindeddig lepattantunk velük - elsősorban a lengyel - szövetségi vezetésről.

A találkozó közepén csörgött a telefon, hogy megérkezett a főnök (vagyis a nagykövet úr). Nyomás ki, Csommal épp idejében értünk a főbejárathoz. A főnököt én csak üdvözöltem és rábíztam Csomra, mert vissza akartam menni a tárgyalásra - azért mondjuk nem irigyeltem, hogy a záróünnepélyig hátra lévő mintegy 3 órában neki kellett valamit kezdenie vele. De ez már CsP volt. :P Én visszamentem a tárgyalásra, ami még kb egy óráig tartott. Utána újra találkoztam Csommal és a főnökkel, akik addigra körbementek a táboron (ami nagyjából előrehaladottan lebontott állapotban volt, úgyhogy sem a magyar kiállítás, sem az altábori építmények nem álltak már) és megebédeltek, miközben Csom felteszem lyukat beszélt a főnök oldalába. Így is volt még egy óra - én pedig suttyó módon megintcsak otthagytam őket, és elmentem a V4 külügyesekkel ebédelni, utána pedig benéztem az irodába. Végül aztán megkezdődött a záróünnepség, én átvettem a főnököt Csomtól, és felvittem a vendégeknek felállított tribünre.
A főnök a záróünnepély kezdetén azonban, miközben épp Wiśniával bájologtam, magához intett, és mondta, hogy ő ahelyett hogy ülne itt a tribünön egyedül a lengyel fejesekkel, inkább lemenne a néphez. A "nép" (vagyis az 1600 résztvevő) ekkor az arénában kavargott és tombolt, a színpadon épp a tábori dalt játszották. Hát jó. Bevegyültünk a főnökkel a tömegbe, és a magyarok felé orientálódtunk. A főnököt egyből kiszúrták, fekete öltönye eléggé kirítt az egyenruhák közül (montam is persze mindenkinek hogy ő a nagykövet), és egyből letámadták: kezébe nyomtak egy pecabotos zászlót, amit elkezdett lengetni, később többen kértek tőle aláírást a nyakkendőjükre. Közben meg ment körülütte a tipikus dzsemboris zászlólengetős-csatakiáltozós-éneklős tombolás. Hát nem mondom, volt alkalma megtapasztalni a nemzetközi cserkésztábori aréna-fílinget... :) Viszont ezután nem maradt sokáig, mert estig még vissza akart érni aznap Varsóba, úgyhogy pár dal után diszkréten lelépett. Elkísértem a kocsiig, majd vissza az arénába. A záróünnepség maga kissé hosszúra sikeredett, és bár látványosnak szánták, kissé sok volt a szöveg, és ráadásul egy része csak lengyelül, úgyhogy az átlagrésztvevő szerintem viszonylag kevéssé értékelte. :s Én is nagyrészt Misiával beszélgettem közben. :$
Az egész végén volt egy rövidebb rész, amiben minket magyarokat, mint a következő tábor szervezőit szólítottak ki. Gergőék - okosan - csak pár szót mondtak, aztán leugrottak a színpadról, és a tömeg közé szórtak egy rakat strandlabdát, amiken a Concordia 2010 weblapjának a címe volt olvasható, meg egyéb repicuccot. Jobb az ilyen akció, mint egy fél órás duma rossz angolsággal, amiből a fél társaság úgysem ért semmit.

A záróünnepség után megejtettük utolsó eligazításunkat az iroda személyzetével, elbúcsúztunk egymástól, kaptunk szép kis ajándékokat Kasiától, volt süti meg minden. Jó kis társaság volt, remélem egy részükkel találkozunk majd a Concordián is. Utána elnéztem a magyar sátor egykori helyére, ahol búcsúbuli volt, de nem igazán jött be a zene, aztán visszamentem 11-re az irodasátorhoz, ahol aztán 5-en elmentünk még meginni a Cedric által Belgiumból a kulturális fesztiválra hozott, de onnan végül kitiltott (csak a csokit engedélyezték a szervezők :P) 6 doboz különféle belga sört. :) Éjfélkor részt vettem a zárómisén, végül aztán 1 felé bealudtam.

Vasárnap pedig reggeli, bontás, pakolás aztán haza. Útközben a kocsim jelentősen szennyeződött: az egyik csaj, akit egy darabon elvittem, hátra ültette a hülye kutyáját, ami totál összenyálazta nekem a hátsó ablakot belülről, és teleszórta a hátsó ülést kutyaszőrrel. Amikor meg megálltam kajálni, az útszéli étterem kerthelységében megcsípte egy rohadt darázs a bal lábszáram. Este meg dugóba kerültem egy baleset miatt Konstancin felé (mert erre akartam elkerülni a vasárnap este borzalmas Janki-Raszyn bekötőutat) - emiatt este 9 előtt értem haza, 5 óra alatt. Igazán szerencsés út volt, köszönöm. De legalább Kinc vacsival várt. Valami jó a nap végére. :)

Szóval eddig tartott személyes szubjektív beszámolóm a Silesia 2008 IX. közép-európai nemzetközi cserkésztáborról. Jó volt azért, a sok hülyeség ellenére. Találkozunk 2 év múlva Magyarországon! :)