Ma este folytatódott a kaja-szezon, a konzuli testület vacsorájával a Le Cedre-ben. (Amióta Kabalan személyében libanoni a testületünk elnöke, már harmadszor találkozunk ebben a libanoni étteremben. :)
A vacsorára Kabalan két prezentációt is beszervezett: egy rákos gyerekekkel foglalkozó alapítványt, akiknek a mai vacsora díjának egy részét juttattuk, és emellett egy szakmait is: újra terítékre akarta tenni a Crulic-ügyet, az új román konzul kolléga bevonásával. Ez utóbbin kissé felhúztuk magunkat. Kabalan (LIB) és Liina (EST) ugyanis előre lezsírozta a román kollégával, hogy eljön, és elmondja nekünk az ügyet az ő szempontjukból, mert végülis ez az, ami bennünket az egész ügyben érdekel. Ő vállalta hogy OK, eljön, elmondja. Ehhez képest most a vacsorán Liina felvezette az ügyet, átadta a szót, a román kolléga meg kb. 5 mondatban elpufogtatott egy sor közhelyet és ködösített egy sort, megcinkelte a lengyel hatóságokat, és gondolsan elkerülve az ő belső szempontjaikat gyorsan befejezte a szövegét. Ezen finoman szólva kissé elképedtünk, számunkra ugyanis pont az utóbbiaknak lett volna hírértéke. Nem a lengyel hatóság hülyeségeit akartuk még egyszer hallani, azokat ismerjük épp elég jól magunk is saját tapasztalatból, hanem pont az ő esetleges hibáik lehettek volna érdekesek, abból tudtunk volna tanulni. Monicával (MEX, aki rokonlélek - szintén nemzetközi jogász ;)) ezért aztán a szövege végén, amikor erre lehetőség lett, elkeztük konkrét kérdésekkel bombázni a tagot, amire ő mindenféle képtelen szövegekkel kihúzta magát a válaszadás alól. Ami az egész Crulic-ügyben számomra a fő tisztázatlan pont volt (vagyis hogy az előző román konzul csakugyan vétett-e a belső előírásaik ellen, vagy formálisan "rendben volt" és csak bűnbakot csináltak belőle a politikai botrány miatt), a román kolléga szavai alapján egy árnyalattal se lett világosabb. Valahol érthető persze, hogy védeni akarta a mundér becsületét és nem akarta kiteregetni a szennyest, de akkor miért vállalta a prezentációt? Bár elképzelhető mondjuk, hogy már azután instruálták erre, hogy bevállalta, ő meg megijedt (az ügy kapcsán Romániában épp elég nagy politikai hisztéria volt ahhoz hogy ez érthető legyen), és azért fújt visszavonulót.
A kaja amúgy szokás szerint igen finom volt, hozzá pedig ezúttal Diane (AUS) jóvoltából háromféle ausztrál bort kaptunk. Ezek az ausztrál borok megjegyzem igen jók, már a minőségibb fajták persze.

Egyebekben a mai napom a kamionosok jegyében telt: délelőtt egy magyarnak egy túlméretes katonai szállítmány elvitte az (állítólag 150 ezer Ft értékű) oldalsó visszapillantó tükrét, és ebből lett aztán verébből elefánt, mert kihívta a rendőröket, akik ráadásul azt állapították meg, hogy ő a hibás, mert a katonai szállítmányt felvezető katonai rendészek karjelzése ellenére nem állt meg megvárni amíg elhalad a szállítmány, csak lehúzódott és továbbment, ami szabálytalan. A sofőr azt állította, hogy a rendészek nem integettek, csak jöttek. Most ezt döntse el valaki - és a pacáknak hiába magyaráztam, hogy ez nem az én tisztem, meggyőzni a lengyel hatóságot az ő igazáról. Vagy 3-szor hívott vissza, hogy még ezt meg azt mondjam el a rendőröknek, meg hogy ez milyen igazságtalanság, meg hogy ő nem lehet hibás ha egyszer őt érte kár (érdekes logika), meg hogy micsoda jogsértés ez, hogy őt megkárosítják, és még ő fizessen bírságot. Az ilyeneknek az ember hiába magyaráz, és sajna ezek azok az esetek, amikor aztán be szokták otthon panaszolni a konzult, hogy nem segített nekik, hanem végignézte milyen igazságtalanul elbántak ott vele a lengyel rendőrök. Én meg magyarázkodhatok. Remélem most nem ez lesz.
Most az imént meg egy lengyel kamionos hívott a magyar-román határról, hogy nem érti, miért állították meg. Túl azon, hogy ilyen ügyben ugyebár a pesti lengyel konzulnak kellene intézkedni, mégis engem zaklatnak éjfél előtt, nekem még csak jogom sincs lengyel állampolgárnak konzuli védelmet nyújtani a saját országom hatóságaival szemben. (Arról most nem írok, hány száz hasonló eset van, amikor a pesti lengyel konzulátust nem lehet elérni és azért fordulnak hozzánk, vagy - ami rosszabb - maga a pesti lengyel konzulátus irányít hozzánk olyan ügyfeleket, akikkel evidensen nekik kellene foglalkozniuk.) De a pasas addig könyörgött, magyarázta hogy egy órája nem éri el a pesti lengyel konzuli ügyeletet, hogy végül segítettem neki tolmácsolni, hogy egyáltalán mi a gond, miért állították meg. Kiderült hogy túlvezetett a drága: a tachográf szerint nem tartotta be az előírt pihenőidőt. Úgy látszik a kamionosok mindenütt egyformák, mert a mieink is ezen szoktak rendszeresen bebukni itt.
Ennek kapcsán viszont észleltem egy alapvető külömbséget is a magyar és a lengyel hatóság eljárási kultúrája közt. A lengyel hatósági közeg ugyanis, ha a magyar sofőr a kezébe nyom egy mobiltelefont és mondja hogy "konzul", azonnal bemutatkozik (név, rang, hatóság, egység) és köszön. A magyar közeg egy mogorva "halló"-val indít, aztán - amúgy udvariasan - elmondja mi a helyzet, de mindvégig nem mutatkozik be. Úgyhogy én igazából nem is tudom, hogy ez akivel beszéltem rendőr, határrendőr, vámos, közlekedési felügyelő vagy ki a nyavalya is volt valójában. (Mondjuk nem is lényeg, ez már legyen a pesti lengyel kolléga problémája.)
Úgy látszik azért ebben az országban a magázódás és a hölgyezés/urazás mellett az elemi udvariasság egyes követelményei is jobban fennmaradtak, legalábbis az egyenruhások köreiben, mint otthon.

Holnap a kajakörút a szlovén fogadással folytatódik, remélem együttéreztek velem... :)