Tegnap azért nem írtam, mert más elfoglaltságom akadt.
Meghívást kaptam Marinától (aki a chilei nagykövetség munkatársa) a születésnapi partijára a NU Jazz Bistroba, azzal hogy utána esetleg elmegyünk az Enklawába bulizni. Ezt hallva Kinc is megszervezte, hogy a barátnőivel tart majd egy búcsúbulit, és valami söröző után ők is oda mennek, és majd ott találkozunk. Ebben is maradtunk.

A NUba kis késéssel jutottam el, elvittem Kincet is, és kissé elhúzódott az előkészülés. Miután kitettem Kincet és elkanyarogtam a helyszínre, már vagy fél óra késésben voltam, de végül nem késtem el, még csak alig páran voltak ott a meghívottak közül (végülis a társaság nagy részét a latin-amerikai kollégák tették ki, úgyhogy ezen nem is lehetett csodálkozni, mañana feeling rulez :). Marina egy igen igényes vacsorával készült, 2 féle menüvel: jómagam a salátás-tengergyümölcsös előétel-komplexum után tésztába csomagolt bazsalikomos rizottós lazacot ettem zöldségkörettel - nagyon ott volt a szeren. Emellé kétféle chilei bor járt, a vöröset végül nem kóstoltam meg (sajnálom is), a fehér szintén nagyon jó volt - félédes 'Casillero del Diablo'. Azt sajna nem tudom, hogy ezek a  hely kínálatához tartoztak-e, vagy Marina zsírozta le valahogy, majd megkérdezem tőle legközelebb. :)
A hely amúgy afféle sznobosan kellemes hely, nem túl sok eredetiséget mutat fel dekoráció és belső kialakítás terén, de kellemes, nincs tömve, és az egész összképen sokat dob az élőben játszó jazz-zongorista.
Az árak - hát, magasak, és rezeg a léc, ha azt firtatom megéri-e. Ez a vacsora finom volt meg minden, de nem biztos hogy kiadnék rá még egyszer 130 pénzt. Bár ebben biztos benne volt a külön asztal és a korlátozás nélküli borfogyasztás is.

Összértékelésem a helyről: *** (nem esek hasra, de azért OK).

Végül aztán Marina nélkül mentünk tovább az Enklawába 11 felé - az ünnepelt ott maradt még a 8. hónapban lévő Marcelával társalogni. Marcela (Peru) és Tamás (HUN - oszlopos VarsóiMagyar) persze jelen helyzetben nem voltak bulipozitívak, a vacsi alatt is inkább olyan témák kerültek elő Tamással, mint a születendő gyerek hazai anyakönyvezése és mihamarabbi útlevéllel való ellátása - a szülés után egy hónappal mennek ki Peruba (ahol ugye már nincs magyar nagykövetség se).
Az Enklawába végül hatan mentünk tovább - 1 chilei, 2 kolumbiai, 1 olasz, 1 libanoni és 1 magyar. Kincék ekkor már jó ideje ott voltak (hívogatott is rendesen hogy hol vagyok már :)), barátnői közül ekkorra már csak Mariana (UKR - amikor a latinok megtudták hogy a 2005-ös Miss Ukraine szépségverseny második helyezettje is ott bulizik az Enklawában, még magasabbra ugrott a motivációs szintjük :))) tartott ki. Kb 1/2 2-ig maradtunk Kinccel - többnyire jól éreztük magunkat, bár a végére megint vitába bonyolódtunk egymás zenei ízlésének szokványos oltogatása után, ami némi bedurcázással végződött. Szerencsére Kincnél az ilyesmi az alkohol hatásának elmúltával párhuzamosan többnyire szintén elmúlik, most is így állt a helyzet. :)

2-re voltam ágyban, ma meg ugye 7-kor kelés, oh yeah... :)))