A tegnapi napom enyhén stresszes és hosszú lett - az a vicces, hogy a mai valószínű hasonló lesz, mind1.
Szóval kezdetnek ügyfélfogadás (megint 2 vízumkérelem, el se hinném hogy Shengenben vagyok :s), utána elrohantam ebédelni, és lecseréltetni a gumikat a verdán, legfőbb ideje volt már átállni nyáriakra. (Valamelyik nap elhaladván egy, a levegő és az út hőmérsékletét mutató hőmérő-kijelző alatt, az út hőmérsékleténél nem kevesebb, mint 32 fokot láttam díszelegni...). Ebből persze giga rohanás lett, mert 3-ra vissza kellett érnem a kövire, egy kitüntretés-átadási ünnepségen hopmesterkedni. Lengyelül. És mindezt úgy, hogy előző nap (vasárnap) este hívott fel az illetékes kolléga, hogy ugye vállalod, hozz öltönyt, köszi. Remek. A szöveget akkor láttam először, amikor 3 előtt pár perccel beestem a kövire, magamra húztam a zakót, felrohantam a terembe (a már összegyűlt díszes vedégsereg, miniszterek, államtitkárok, professzorok és hasonlók közé), és a kolléga a kezembe nyomta. Szerencsére flottul ment a dolog, nem csak nekem, az egész kis brigádunknak. :)

Este aztán szinte egyetemistának érezhettem magam újra. Ugyanis Kinc megtudta tegnap (hosszas betegség után először beülvén valami órára), hogy ma délután prezentációt kell tartson egy EU-s témából valamelyik szemináriumon. És ha már kéznél van egy konzul, akkor persze segítsen már. Persze, segítettem. A dolog úgy nézett ki, 1) Kinc átnézte a szakirodalmat, 2) én elolvastam a szakirodalmat, majd 3) írtuk a prezentációt. Vagyis Kinc írta. A gépen. Én pedig diktáltam. És mindezt kb. éjfélig - full idegesen (mármint Kinc). Buli. Persze nem is lett kész - ma déltájban, itt a kövin fejeztemük be. :P

És ma délután ugyanez lesz - merthogy holnapra, egy másik órára, szintén prezentációval kell készülnie. Ezúttal jogi témából. És - véletlenül - épp kéznél van ugye otthon egy jogász...