A hétvégén Lublinban jártam, egy lengyel-osztrák-német-magyar négyoldalú projekt kapcsán. Nyáron egy négynemzetiségű közös munkatáborra kerül majd sor, melyben fiatalok közösen fognak első világháborús osztrák-magyar és német katonatemetőket felújítani Lublin környékén. A kövi részéről a projektet egy kolléga koordinálta, aki tud is egyébként németül, de amikor oda jutott a dolog, hogy résztvevőknek magyar fiatalokat kellett kezdeni felhajtani, én kerültem a képbe, mint efféle kapcsolatokkal rendelkező személy. Így aztán az egész ügy rám "sózódott" - pedig én nem tudok németül.
Ezen a hétvégén a tábor részleteit kellett megbeszélni, a német, osztrák és lengyel szervezőkkel együtt. A lengyel csóka biztosított róla, hogy a munkanyelv angol lesz. OK, legurultam szombat reggel Lublin mellé a helyszínre, ahol már ott voltak a német és osztrák szervezők - a lengyel csóka még nem. És már itt a helyszínen kiderült, hogy az osztrák fószer semmit sem tud angolul, az egyik német csak minimálisan, és csak a másik némettel lehetett angolul problémamentesen kommunikálni. Remek...
Végül estefelé megérkezett a lengyel csóka, bementünk Lublinba megvacsorázni és sörözni, közben megbeszélni ezt-azt - a duma persze végig auf Deutsch ment, a lengyel srác fordított nekem időnként.

Másnap aztán kezdődött maga az érdemi megbeszéllés, amire eljött még egy lengyel szervező csaj - természetesen ez is németül ment. Néhány részletnél ami kifejezetten érintett engem is, tértek csak át angolra, illetve a lengyel srác időnként összefoglalta lengyelül hogy miről volt szó.

A végére már egészen belejöttem a dolgokba, egyre többet értettem és gagyogtam is - mondjuk ez persze mit sem változtat a tényen, hogy pont ezt az ügyet az én nyakamba akasztani nem volt a legméltányosabb döntés. Az illetékes németül tudó kolléga száz, hogy jobban boldogult volna nálam. A magyar (cserkész) résztvevőket pedig akkor is össze tudtam volna toborozni, ha nem nekem kell egy hétvégén át az érthetetlen német és pláne érthetetlen osztrák karattyolást hallgatnom...

Ui. Visszaérve Varsóba szinte percre pontosan értem ki az állomásra - megjött Kinc :)