Ma lett vége a fejtágításnak, amire hazautaztam. Hasznos volt, bár én az arányokon kicsit módosítottam volna a szervezők helyében. A vízumrendészeti témákra szerintem nem kellett volna egy egész napot szánni - az EU-n belül vízumkiadás alig van már, a legtöbbünknek évi néhány vízumügye van csak. Ugyanakkor az érdekvédelmi ügyek megtárgyalására határozottan kevés volt 1 nap - ilyenekből itt Európában egyre több van, ahogy egyre többet utazgatnak a magyarok.

Találkoztam ma is egy csomó régi kollégával - otthoni kollégákkal és volt nagykövetségiekkel, meg Csabival is, akivel a cserkészmaffiát erősítjük a külügyben :) - jó volt látni őket. Sokan sokfelé vagyunk, és tesszük a dolgunkat, világszerte, mégis egy cég vagyunk, ismerjük egymást, bár ritkán találkozunk. Kicsit a cserkészet jutott most erről az eszembe, bár persze más a dolog, de ez az elem közös. Persze már ha valakinek vannak szélesebb körű nemzetközi cserkész kapcsolatai és személyes ismeretségei az egész világon, mint nekem.

Néha belegondolok, hogy egyes emberek az egész életüket leélik egyetlen faluban, úgy, hogy még a szomszéd faluból sem ismernek senkit, nemhogy külföldről, más nyelvből, kultúrából, világból. De még manapság itt, a globalizáció és az EU korában is rengeteg ember a saját országa/kultúrköre keretei közt marad, és úgy is érzi jól magát. Van, aki azért, mert nem futja többre érdeklődésben / intellektusban (nyelvtudás, ugyebár - ha az ilyen mégis külföldre merészkedik, az még rosszabb csak, hallottam ma jó pár rémtörténetet a konzul kollégáktól :) / nyitottságban. Van, aki (az értelmesebbje) ideológiát is farigcsál hozzá, általában a nemzeti érzésekre alapítva valami olyasféle tant, hogy a mienk kell számunkra a legértékesebb legyen, amit meg kell védenünk mindenféle "felhígulástól", ami másfélék részéről fenyeget bennünket.

Ehhez képest nekem megvan az a szerencsém, hogy gyerekkorom óta tágabb viszonyrendszerben élek, és ez hozta aztán gondolom maga után mindazt, aki/ami ma vagyok. Az eredmény pedig egy globális személyes kapcsolatrendszer, immáron 3 síkon is: cserkészismerősök, magyar kollégák, és külföldi diplomata ismerősök az egész világon. Akikkel persze sokszor igen ritkán, de annál nagyobb örömmel találkozom. És akik annál nagyobb mértékben gazdagítanak, minél többekkel vagyok kapcsolatban, és minél másabbak, mint én. Akármilyen szempontból - ez nem földrajzi távolság kérdése.

Mondhatják erre egyesek, hogy az ilyen élet csupa elválás és távollét a barátoktól, persze ebben van igazság, magam is így érzem néha. De mégis, akkora hozzáadott érték ez az emberhez, ami szerintem mindent megér.