<

Külképviselet

Otthon Itthonról nézve...

Elöljáróban

Kedves Olvasóim!
Ez itt egy blog, vagyis internetes napló, és nem nagykövetségi honlap!
A név egyezősége csupán véletlenszerű. Az ezen az oldalon megjelenő tartalom kizárólag magánemberként írott véleményem, elgondolásaim és általános mondanivalóm gyűjteménye, amely semmilyen módon nem tükrözi semmiféle magyar külképviselet, sem a magyar külügyi kormányzat, vagy bármely egyéb állami szerv hivatalos álláspontját. A blogban szereplő személyek és történések kapcsolata a valósággal áttételes és erősen szubjektív.



Magyarul - szürke

Po polsku - jasnobrązowe

In English - light green

Utolsó kommentek

  • nick grabowski: mondd, hogy lesz új blog (2009.10.29. 22:29) ...és vége.
  • V.E.: Ja to dobrze rozumiem. Nie jestem polka, ale w ostatnich dniach mojego stalelgo pobytu w Warszawie... (2009.08.25. 17:19) Warszawa, moja kochana...
  • V.E.: "Az egyik szemem sír, a másik meg nevet" Engedtessék meg nekem. Boldog vagyok, hogy együtt vagyunk... (2009.08.25. 17:05) ...és vége.
  • Kin(c): hüpp-hüpp máris hiányzik... szerettelek olvasni...mégha annyiszor le is húztál... jó lenne ha írná... (2009.08.25. 09:30) ...és vége.
  • Kin(c): huh...ale styl... obecnie nie podzielam Twojego entuzjazmu i zachwytu wobec Waw... szczególnie po ... (2009.08.25. 09:08) Warszawa, moja kochana...
  • Utolsó 20

Friss topikok

  • nick grabowski: mondd, hogy lesz új blog (2009.10.29. 22:29) ...és vége.
  • V.E.: Ja to dobrze rozumiem. Nie jestem polka, ale w ostatnich dniach mojego stalelgo pobytu w Warszawie... (2009.08.25. 17:19) Warszawa, moja kochana...
  • Kin(c): most viszont Te nem vagy itt és nekem nem kellemes ez... (2009.08.25. 09:05) Last day
  • Gyopár&Csom: Agár és Meli itt is jártak, de akkor még volt velük Zsiráf és Pingvin. Imádom a Kapisztránokat! (M... (2009.08.18. 10:05) Alighanem az utolsó előtti bejegyzés...
  • külképviselet: Eleinte én is így voltam ezzel, úgy kellett kifejlesszem magamban a képességet, hogy - vicces dolg... (2009.08.07. 21:26) Vicces feliratok lengyelországból 8.

Naptár

január 2020
Hét Ked Sze Csü Pén Szo Vas
<<  < Archív
1 2 3 4 5
6 7 8 9 10 11 12
13 14 15 16 17 18 19
20 21 22 23 24 25 26
27 28 29 30 31

Jukebox :)





Nagy testvér figyel!

Ahonnan jösztök...



...ide :)



CURRENT MOON

Pár nap kultúra

2008.11.20. 10:37 | külképviselet | Szólj hozzá!

Na persze, ennyi lett az ígért napi frissítésből... :s Otthon sajnos azóta sincs net, itt a melóban viszont nagyrészt azért mégiscsak dolgozni kell.

Ugyanakkor viszont örvendetes előrelépés, hogy a bútorszállítás tegnap befejeződött. Az újabb halasztási tényező (vagyis az, hogy Zoli meghúzta a lábát és nem bírt normálisan járni sem) végül bejött, de nem állított meg: egyéb segéderőket toborozva végül kedd és szerda folyamán sikerült 3 menetben kiszállítani a maradék bútort. Ami sajna elég szedett-vedett: a 3 dugig tömött követségi bútorraktár tartalma vagy selejt, vagy totál stílustalan, vagy valamiért nem adható ki. A maradékból nagy nehezen sikerült úgy-ahogy bebútorozni a kecót, bár azért vannak kifogásaim, de hát ez van. Most már csak be kell pakolni a szekrényekbe és nagyjából kész leszünk, remélem a hétvégére (3 héttel a költözés után) elkészülünk.

Múlt hétvégén részint pakoltunk, részint - vasárnap - Młochówban ebédeltünk Kinc családjánál, ahonnan jól elkéstünk, mivel odamenet "ugrottunk be" Jankiban az IKEÁ-ba pár kiegészítőért. Az áruházon ugyan nagyrészt csak átrohantunk (Kinc nagy bánatára), de aztán kilométeres sorbanállás következett - az eredmény 3/4 óra késés az ebédről... :s

Ez a hét viszont eddig a kultúra jegyében telik: hétfőn a budapesti Száztagú Cigányzenekar varsói fellépésére volt jegyünk Kinccel, tegnap pedig egy lett együttes koncertjére voltunk hivatalosak. A cigányok igen jók voltak, bár a repertoárjuk persze nem a legfajsúlyosabb műfajokat vonultatja fel, egyéni stílusuk ezt abszolúte feledteti. Kotta nélkül játszik az egész zenekar (Kati rosszmájú megjegyzése szerint ha lenne is kottájuk, akkor sem tudnák olvasni :)), emellett olyan virtuózok ülnek a soraikban, akikhez foghatót a nagy szimfonikus zenekarokban is nehéz találni. A két fő prímás és az első cimbalmos olyasmiket produkált a színpadon, hogy mindenkinek leesett az álla. (Jellemző egyébként az is, hogy az egyes darabokhoz más-más zenész állt ki az első hegedűsök közül "prímáskodni", vagyis tulajdonképpen vezényelni - ez  is mutatja, hogy szinte minden zenészükben megvan az ilyen szintű potenciál.) A repertoárra is odafigyeltek, és beiktattak a végén egy régi lengyel slágert - ezzel aztán maradéktalanul zsebre vágták az egész kongresszusi központot. A végén olyan álló ovációt kaptak, amit itt már rég nem látott senki - vagy négyszer tapsolták vissza őket. Ők pedig négyszer játszottak ráadást - és nem ám újra valamit a korábbi műsorból, hanem újat, ami addig nem hagzott még el.
A koncertre egy magyar cég jóvoltából kaptunk egy pár ingyen jegyet, amit a magyar kolónia köreiben oszthattunk ki - az egyik ilyen jegyet egy vidéken élő, nehéz sorsú, mozgássérült, idősebb magyar néninek és családjának juttattam el. A néni magyarul csak nagy ritkán, telefonon tud egyáltalán beszélni, mert a legközelebbi magyar is 50 kilométerre lakik tőle, utazgatni meg nem nagyon tud. De ide eljött a családdal - és öröm volt nézni, ahogy kivirult erre a koncertre. Persze sírt is rendesen - mint kiderült, fiatal korában, valahol a Nyírségben, épp a kocsmával szemben lakott, ahol minden este cigányok húzták, és gyerekkorában szinte cigányzenén nőtt fel...

Tegnap pedig a "Sinfonietta Rīga" lett állami kamarazenekar koncertjén voltam (végül egyedül, mert Kinc nem tudta áttenni a vezetés óráját, a jogsi pedig csúcsprioritás :)) a Királyi Vár tükörtermében. A koncertet a Lett Nagykövetség szervezte, Lettország függetlenné válásának 90. évfordulója alkalmából, rövid fogadás követte. A koncert két részből állt, amiből számomra az első volt érdekesebb: egy Pēteris Vasks nevű kortárs lett szerző (a wikipédia magyarul semmit, angolul ezt tudja róla) vonósnégyese. A dolog modern volt, de nem a diszharmonikus őrület fajtájából - és sok volt benne a kifejezetten természeti hangokat (vízcsobogást, madárcsicsergést) idéző "effekt" - sose gondoltam volna, hogy vonós hangszerekkel ilyen hangokat ilyen meggyőzően vissza lehet adni. (Habár ez nem teljesen igaz, mert hétfőn a cigányoktól is hallottam hihetetlen meggyőző madárcsicsergést, hegedűn előadva.) A második részben a vonósnégyes kiegészült egy klarinétossal egy Mozart-darab erejéig, de ez nekem már elég sablonos volt, bár persze igen profin adták elő.

A végére meg egy kis szívás. Pár napja már fogytán volt a benzin a kocsiban, de Kinc - aki ugye most vezetni jár - kérte, hogy hadd tankolja fel ő a kocsit legközelebb. OK. Ugyan mondtam neki, hogy most már nagyon muszáj lesz tankolni, ő meg erre mondta is, hogy OK majd akkor legközelebb, de én azért továbbmentem, hátha kihúzom szedáig amikor együtt megyünk haza. Hát, nem húztam ki. :s Egy elég forgalmas úton adta meg magát alattam a kocsi - egy buszöbölbe tudtam félregurulni. Telefon a melóba, hogy valaki jöjjön segíteni - persze mindkét sofőr kinn a városban valami hivatalos úton, más sem ér rá. De Sanyi mondta, hogy elvileg 100  méterre tőlem van egy benzinkút, próbáljak meg ott valami flakonba tankolni. OK. Kiszállok a kocsiból - és mellettem, az út szélén, ott áll egy üres 4 literes ablakmosó-folyadékos műanyag kanna. Komolyan, mintha nekem készítették volna oda. Felkaptam a flakont, az épület túloldalán lévő benzinkútnál teleküldtem naftával, betöltöttem a kocsiba, és mentem vissza a melóba. Voilá! :)))

A bejegyzés trackback címe:

https://mission.blog.hu/api/trackback/id/tr23779136

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
Címkék: kultúr kolónia mindennapi bosszankodás költözködés