Az utóbbi időben a bőrömön érzem a nagykövetségi informatikus hiányát. Ugyanis - természetesen - problémák vannak a rendszerrel. Szakácsunk, akire a rendszergazdai sallangot a rendszergazdai státusz leépítése után akasztották, hazatért - váltótársa csak egy hónap múlva lesz, mert ugye spórolunk. Addigis a helyetteseként eljáró Katinak (munkakörére nézve konzuli adminisztrátor és helyettes titkárnő) kellene a rendszert gondozni, aki az informatikához annyit ért, mint - kis jóindulattal - házinyúl a könyvkötészethez. Azt mindenkinek a fantáziájára bízom, hogy egy kedves, aranyos, jóindulatú ötvenes nő vajon mihez kap, amikor behal az épületben a rendszer, és nincs internet, nincs e-mail, nincs VPN, nincs telefonkapcsolat, nincs semmi. És pláne mit csinál, amikor normál vonalon végül eléri a pesti informatikusokat, akik olyasmiket mondanak neki, hogy "menjen le a szerverszobába, ellenőrizze hogy a VPN vonal bemeneti modemjén világít-e a LAN LED, ha igen akkor húzza ki az adatkábelt a switch előtt, utána tápmegvonással állítsa le a routert, aztán a VPN hardware klienst, majd indítsa újra a modemet és dugja vissza először a routert, majd ha visszaállt a LAN akkor a hardware klienst is".

Megmondom mit csinál: rohan hozzám, mint az egyetlen 50 alatti férfi munkatárshoz az épületben, akiről - már csak koránál fogva is - feltételezhető, hogy legalábbis nagy vonalakban tudja mi az hogy router, és első látásra talán fel tud ismerni egy modemet.

Úgyhogy mostanság nagyjából naponta kétszer megyek problémát lőni ("troubleshooting"  :P), és többnyire Budapestről távvezérléssel.

Vérgáz, hogy a m. kir. külügynek már arra sem telik, hogy ne hozzánk hasonló kontárok toldozzák-foldozzák-sufnituningolják ideig-óráig működőre azt a technikai hátteret, ami nélkül az egész képviselet munkája egy pillanat alatt tökéletesen lebénul. Legalább a munkavégzés feltételeit tessék már biztosítani, köszönjük!