Vissza a mókuskerékbe.

Ide szinte bemásolhatnám a 2008. 07. 28. 22.01-es "Office sweet office" című postot.

Reggel reptér, utána a felgyülemlett meló intézése: felterjesztések, iktatás, levelek. Ügyfélfogadás 3 vízummal (vízumok! szinte már el is felejtettem mi az, hál'Istennek :)). Megtalált iratok: egy magyar sofőr összes elvesztett iratát és egy bevont forgalmit is megküldtek ma nekünk. Ebéd a Cleoban, délután dettó mint délelőtt.
Pénteken állítólag felmondott az egyik kolléga - legalábbis ma nem jött be, az orvos 220-as vérnyomás miatt kiírta 2 hétre pihenni. Jól felhúzhatta valami/valaki, mert egyébként fát lehet vágni az illető hátán. A konfliktus másik oldala ma szintén hazakérte magát korábban, szintén a vérnyomása miatt nem érezte jól magát. Nagy balhé lehetett amíg szabin voltam. Elég gáz hogy felnőtt emberek ilyen szinten nem tudnak kijönni egymással. Ráadásul az ilyesmi eddig nem volt jellemző a kövire. Kár...

Délután vásárolni voltunk Kinccel a Mallban, és amikor már a pénztár előtt sorban állva egy pillanatra elmentünk egy polchoz még valamit hozni, a mögöttünk álló nő azonnal félretolta a kocsinkat a sorból és elénk ment. Amikor pedig ezt kifogásoltam, még neki állt feljebb. Volt egy kis balhé, mert eléggé eldurrant az agyam. (Kinc a maga jellemző konfliktuskerülő módján rögtön elsurrant a kozmetikumos polcok közé nézelődni. :D) Végül engedtem, amikor a nő már áthúzta a kocsija kerekét a lábamon és hisztériázni kezdett. Élvezzen el a nagy győzelemtől. Valahogy ilyesmi Magyarországon nem annyira van. Itt az emberek képesek bármilyen hülyeségen nagy publikus össznépi veszekedésekbe fogni, amibe garantáltan hamarost bekapcsolódik a "nézőközönség" is. Imádom ezt az országot. :D

Most pedig már jó pár órája dolgozom fel a lemaradásomat az e-mailek (kb. 200 az elmúlt 10 napban) és a blogolás terén, ugyebár... :)

Na jó éjt!