Őrület volt ma is, szegény Sanyi is totál ki volt - egész nap csengett a telefon, és valamiért mindenki engem akart. Az egész már tegnap elkezdődött amúgy - egy magyar kórházba került Pruszkówban, először vesebántalmaknak tűnt, de aztán kiderült hogy vakbél, műteni kell. Nagy kavarás volt, telefonok mindenhova, családnak-cégnek, kórházba megint, tolmácsolás telefonon, szóval a szokásos móka. Ma reggel a páciens anyukájának telefonhívása ébresztett reggel 7 előtt, hogy segítsek neki beszélni a fiával, mert még lelket akar önteni bele a műtét előtt... :s Aztán végül nem műtötték meg, a kavarás ezerrel folytatódik.
Emellett ma úgy látszik útlevélnap volt (3 kérelem, pedig nem is volt ügyfélfogadás), várt egy rakat papírmunka, és elszámoltunk a minszki úttal is - nyakunkon maradt kb 2000 belorusz rubel, ha kell valakinek szóljon! :) (Az értéke amúgy kb. kemény 2 PLN, vagyis megközelítőleg 120 HUF).
És bosszant, hogy lemaradtam a mai "diplomatic luncheon"-ról az egyik kérelmező miatt... :(