Immár 2 napja újra itthon vagyok.

A hivatalban szokás szerint feltorlódott kissé a meló, de nem olyan nagyon, mint általában - hétfőn egy nap alatt sikerült nagyjából mindenben utolérni magam.
Ebben benne volt mondjuk az is, hogy pont hétfőtől egy hónapig egy csinos gyakornoklány is ténykedik a kövin, ráadásul úgy alakult, hogy pont nálam kezd ezen a héten (Kati most még szabin van). Tegnap rábíztam néhány felterjesztést meg egy faxot (amíg odavoltam 2 magyart is őrizetbe vettek, amiről haza kell jelenteni), ma pedig megcsinált nekem egy nagyobbacska anyaggyűjtést és leirattárazta az első negyedévi aktákat. Főnyeremény tud lenni egy ilyen gyakornok... :)

Délután aztán voltunk Kinccel vásárolni (gyalog), és kissé pipa voltam, mert a sorban, ahol álltam a pénztárhoz (miközben Kinc "addigis" a kozmetikai osztályon bolyongott :) előttem egy nő leállt balhézni, mert egy  árucikk 4 arannyal többe került, mint ami ki volt írva a polcon. Az ügy tisztázása - jó lengyel módon, a környéken sorba állókat is bevonó nagy össznépi veszekedéssel - mintegy 20 percbe telt. Mire odarángattam Kincet és beállítottam egy másik sorba, aztán átmentem én is oda, végül elindult a sor - csak hogy aztán, amikor a számláért az ügyfélszolgálatra mentem, ki kelljen várnom még egy fél órában, amíg ugyanaz a nő reklamál és kártérítést követel (végül meg is kapta amúgy). Ezek után pedig még egy jó 20 percet álltunk sorba a postán, úgyhogy a végén épphogy eljutottam edzésre. Szerencse, hogy odafelé menet szigorúan felléptem, és nem engedtem hogy Kinc "körülnézzen" egy cipőboltban, ahol "tök nagy kedvezmények" voltak épp, mert akkor tutira még az edzésről is elkéstem volna.

Az edzésen pedig Monika újfent meghajtott minket elég rendesen, de úgy látszik ez a másfél hetes szünet nem viselt meg olyan nagyon - nem is lett semmi izomlázam. A harcok is elég jól mentek, bár bíráskodás nélkül sokszor elég nehéz eldönteni, hogy ki kit talált el, de úgy éreztem nem ment rosszul.

Szóval, újra itthon, jönnek a dolgos hétköznapok...